A hét első lépés (Márk 10,46–52)

| ► Olvasási idő: 5 perc

Kortárs igehirdetők

Tartalom

Papp Dániel

steps

Jó, hogy nem először halljuk ezt az igét, ami alapján már kiálthattunk Istenhez és meggyógyulhattunk általa. Most viszont hívom a kedves jelenlévőket, hogy tegyünk meg hét lépést, hogy elinduljunk Jézussal – igen, miután e hét lépéssel elérkeztünk hozzá! Ahhoz, hogy elérkezzünk Istenhez és indulhassunk vele, ahhoz is kell lépéseket tenni. Hívom arra a gyülekezetet, hogy legyünk célirányosak: Jézus Krisztus a cél, akihez meg kell érkeznünk és akivel tovább kell mennünk. De ne legyünk olyanok, mint sok keresztény, akik között vannak talicskához hasonlók – csak akkor haladnak, ha kényszerítik őket. Egyesek olyanok, mint a kenu – pacskolni kell körülöttük. Mások olyanok, mint a papírsárkány – ha nem tartjuk őket pórázon, elrepülnek. Némelyek labdához hasonlítanak – nem lehet tudni, hogy a következő pillanatban merre pattannak el. Mások olyanok, mint a lufi – tele vannak levegővel, és bármikor készek felrobbanni. Egyesek olyanok, mint az utánfutók – vonszolni kell őket. De vannak olyanok is, akik arra törekszenek, hogy a Szentlélek irányítsa őket és átadják magukat az Atya vonzásának – Jézus Krisztushoz jönni. Bartimeus ilyen volt.

Legyünk hát figyelmes igehallgatók, és ennek során lássuk meg a kiindulási pontot, aztán lépjünk meg hat lépést Isten felé, majd a hetedikkel kezdjünk el járni Istennel!

I. A kiindulópont

Bartimeus állapota nem volt valami biztató. Arról olvastunk, hogy Jézus és követői beérkeztek Jerikóba. Az evangéliumok kétféleképpen tudósítanak arról, hogy Jerikóba befelé vagy kifelé menet történt ez az esemény. Ha számításba vesszük Jerikó két városrészét, a szegények lakta óvárost és a jómódú újvárost, akkor Bartimeust ott látjuk ennek a határán: az óváros lakójaként az újvárosiaktól kéreget a kapuban. Tehát mindkettő igaz, Jézus és követői Jerikóból kifelé jöttek, ezzel egyidőben befelé mentek Jerikóba.

Jelentéktelen a neve ennek a Bartimeusnak: „Timeus fia” – nem egy fantáziadús név… Ráadásul megvakult ez az ember, lehet, még gyerekkorában, koldussá lett, az útszélen ülve kéregetett, és hangsúlyos, hogy ült. Állapota nem volt valami biztató. Kérdezhetjük, hogy mit lehet ebből az állapotból kihozni. És ha magunkra nézünk: a mi állapotunkból mit lehet kihozni? Mi az, amit kinéznek belőlünk? Nem sokat, vagy éppen semmi jót?…

Nos, mind ilyenek vagyunk. Állapotunk ilyen szánnivaló. Meg néha csapnivaló. Mindenesetre könyörületre való! Isten Atyaként tud kezelni bennünket, s Bartimeushoz hasonlóan hozzánk is lehajol. De nekünk is meg kell tenni néhány lépést. S most nézzük meg az első hatot!

Baby-Steps

II. Hat lépés

 

1. lépés: „Meghallotta”, hogy a Názáreti Jézus megy arra

Miért hallhatta meg? Vak volt, nem süket, tehát ha érdeklődött, fölfogta a választ. Vajon kérdezett vagy mindegy volt neki? Valószínűleg még kapaszkodott valamibe, hiszen meghallotta a körülötte történteket.

Jó is, hogyha az emberek meghallják azt, ami hívő körökben, Isten közelében történhet. Hallottál evangelizációról, Jézus érted végzett művéről, hogy van Isten és neked is lehet Istened! „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Róm 10,17) Hallani az első lépés.

 

2. lépés: „Kiabálni kezdett”

Elkezdett kiabálni. Megfogalmazta és jó hangosan kimondta szavait. Neki kellett ezt megtennie. Először is megszólítani az arra járó Jézust. Hallotta, hogy a názáreti Jézus megy arra, ő pedig így fogalmazta meg: „Jézus, Dávid Fia”. És azt kiáltozta: „könyörülj rajtam!” Ez egy segítségül hívás volt. Jóel próféta már korábban biztatott ezzel: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megmenekül.” Péter apostol pünkösdkor mondta, hogy ez a prófécia most teljesedett be. Lehet segítségül hívni az Úr nevét! De már Bartimeusnak is lehetett, és – kedves testvéreim – ezt neki kellett megtennie. Timeus nem tehette meg a fia helyett! A mellette ülő koldus sem tehette meg helyette.

Van egy érdekes történet a 2Kir 5. részében. Elizeus kiküldi a követét Naamánhoz, hogy menjen el a Jordánhoz, fürödjön meg hétszer, és megtisztul. Naamán háborog: én azt hittem, hogy a próféta kijön, segítségül hívja az Úr nevét, és meggyógyít. Na, ez nem működik. Neked kell kiáltani, neked kell szólni.

 

3. lépés: „annál inkább kiáltott”

Bár a tömegben kellemetlennek tartották, és Jézus késleltetését nem akarták tűrni, el akarták hallgattatni az alkalmatlankodót. Mit vált ki belőletek az olyan ember, akire legjobban ez a jelző illik: levakarhatatlan? Szinte borsózik a hátunk, ha ilyenekkel találkozunk. De az Úr Jézus olyat mondott, hogy az erőszakosoké az Isten országa, és azok be is törnek abba. Akiket nem tántoríthat el a tömeg, a leállítás, az elhallgattatás. Vannak-e ilyen ismerőseink, akik nagyon közeledni akarnak Jézushoz? De jó lenne, ha nem mellőznénk őket, hogy majd később beszélünk velük a témáról, hanem vágynánk ilyeneket engedni és mi magunk is menni velük Jézushoz! Te se tántorodj el soha, még ha megütköznél is! A harmadik lépésnek így kell megvalósulnia: mégis, minden ellenére kiáltani és vágyni a könyörületet Istentől, amíg meg nem kapod.

 

4. lépés: „odament Jézushoz”

Az eddigi egy helyben ülő kiáltozásnak megvan az eredménye. Jézus meghallja, megáll, odahívja magához. Érdekes, hogy a tömeg véleménye is megváltozik, hiszen ekkortól biztatják őt.

És Bartimeus ekkor teszi meg az első igazi, szó szerinti lépést. Az első hármat még csak lelkében tette meg, de azokat annyira, hogy Jézus szólíthatta őt. Igen, látom, közeledsz – „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” – na, akkor most fizikailag is tedd meg! Mi így ezt már nem tudjuk meglépni. De nekünk is be kell jönnünk az imaházba, be kell lépnünk a bemerítőmedencébe, ki kell állnunk a mikrofonhoz az emberek elé és megvallani őt – fizikailag is.

S nézzük csak az 50. versben, hogyan és hová teszi ezt a negyedik lépést Bartimeus! „Jézushoz ment”, megérkezett Jézushoz, kialakította vele a kapcsolatot. Ő a cél. Vele kell egyesülni, Benne kell maradni. De az sem mindegy, hogy hogyan: „felsőruháját ledobta” és „felugrott”. A felsőruháról szóló törvény szerint (2Móz 22,26–27) azt takaróként is használták. Valószínűleg Bartimeusnak ez az egyetlen ruhadarabja volt, amibe a koldulás során belehajigálták a pénzérméket. Testvéreim, ha Bartimeus mindenét ledobta a földre, akkor nekünk nem kell-e mindent hátrahagynunk? Lemondani az eddig gyűjtöttekről, a régi életünkről? Ezt meg kell lépnünk. Sőt, ugranunk! Ahogyan Bartimeus fölszökkent, sietve fölpattant, mérlegelés és hezitálás nélkül. Még ha nagy mélység fölött történik is, bízni benne, hogy az Atya karjai körülvesznek, és Jézusba fogsz elmerülni az ugrás után. Buzgón, őszinte hittel megteszed-e ezt a negyedik lépést?

 

5. lépés: „elmondta”, hogy mit kíván

Jézus kérdez, sőt felel: Mit akarsz, hogy cselekedjem? Mert a hitben indulásra ő válaszol azzal, hogy egy konkrét kérdést tesz föl. Erre lehet konkrétan beszélni, határozottan kifejezni a bizalmat. Itt van a pontos vágyunk kifejezésének az ideje. Ő jól tudja, de várja, hogy te mondd ki, mit kívánsz az Istentől. Való igaz, hogy „van ötpercnyi időnk, amíg átkiáltható a távolság Jézus és köztünk” (Kotán Béla), hogy elmondjuk neki a kérésünket. Neked is van pár perced, néhány pillanat, amiben megfogalmazhatod, mi az, ami igazán fontos kívánság részedről a Mester, Rabbóni felé. Ismerős ez a szó: Rabbóni? A magdalai Mária mondta, ott a sírkertben, s eb-ben benne van a bizalmi viszony: „Gazdám!” Bartimeus kimondja: Rabbóni, én azt akarom, hogy lássak.

Te mikor szóltál így Jézushoz? Ezzel az őszinte bizalommal. Mikor tetted meg ezt az ötödik lépést. Vágysz-e arra, hogy ilyen hangsúlyos és töretlen legyen a kapcsolatod Jézussal?

 

6. lépés: „újra látott/megjött a szeme világa”

Ezt a lépést igazából már nem magától teszi meg. Jézus nyitja meg a szemét, bár neki is ki kell nyitnia. El kellett hinnie, hogy Jézus szavától kezdve már nem sötétség borul rá. Vállalnia kellett a napfényt, a környező tömeg látványát, és amit először megpillant, a legfontosabbat: Jézust. S ahogy a kiskacsák kibújnak a tojásból, és az elsőt, amit meglátnak, anyjuknak fogadják el, Bartimeus is így fogadta el Jézus Krisztust az ő Istenének. Kinyílt a szeme, rácsodálkozott Jézusra, és megmenekült, meggyógyult a szeme, az értékrendje, a lelke.

Ez a hatodik lépés. Hogy a gyógyulás megtörténik. Itt még nincs más kifejeződése, csak hogy igazán megtér, Jézushoz vonzódik ez az ember. Végigjárta a maga hatlépéses útját.

És te a tiédet? Mindenkinek megvan a maga útja. Nem biztos, hogy pontosan ezekkel a lépésekkel, de végig kell járnod. Az első lépés a legnehezebb. Halld meg hát, ha neked szól az Úr! S aztán elérsz a hetedik lépéshez.

steps

III. A hetedik lépés

Ez igazából az első. Mert eddig az első hat vagy a hat első még csak Jézushoz vezetett el. És innentől kezdődik a Jézussal járás. Így van megfogalmazva Bartimeusról: „követte őt az úton”. Ez az igazi útnak, az igazi életnek a kezdete.

Kívánom azt, hogy menjünk tovább ezen az úton, ki éppen hol jár rajta. Higgyük el, hogy Jézus megtisztít, átváltoztat, további ismereteket, békességet ad!

Volt egy vámszedő ezen az úton. Lévi. Jézus szólt neki: Kövess engem! Ő otthagyta az asztalt, a pénzt, a foglalkozását. Követése közben jegyezte Jézus életének az eseményeit, és itt van a kezünkben Máté evangéliuma. Követte végig, halálig.

Ha végig követed Jézust, akkor érte meg az első hat vagy hét első lépést megtenni. Ekkor eljutsz majd abba az állapotba, amiről a Jel 19,11–14-ben olvashatunk. „És láttam a megnyílt eget, és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak neve Hű és Igaz, aki igazságosan ítél és harcol, és a szeme olyan, mint a tűzláng, és a fején sok korona volt, és a neve volt rá felírva, amelyet senki sem tud, csak ő maga, és vérbe mártott ruhába volt öltöztetve, és így hívták őt: Isten Igéje. Mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve.” Ő az, akit követünk. Te hol jársz?

Isten segítsen bennünket, hogy tegyük meg azokat a lépéseket, amelyeket szükséges! Ámen!

Papp Dániel 1973. október 25-én született Egerben. Szülei a Szomolyai Baptista Gyülekezet tagjaiként nagy örömmel fogadták, hiszen első fiukat, Józsefet ötéves korában, Dániel születése előtt másfél évvel hazahívta az Úr. Dániel után még két fiú (Barnabás és Teofil) született a családba. Az édesapa a gyülekezet presbitereként szolgált, a család az imaházzal szemben lakott. Így Dánielt is kicsi korától vitték az imaházba, ahol szívesen hallgatta az igehirdetéseket és a szolgálatokat. A Szomolyai Általános Iskolában végezte el a nyolc osztályt, és a biológiából szeretett volna továbbtanulni. Mint hívő szülők jó gyermeke, bekapcsolódott a gyülekezeti szolgálatokba, eljutott tahi gyermektáborokba. 1989 áprilisában az akkori Budapest Sportcsarnokban Luis Palau evangelizációján tette le bűneit és adta át életét Jézus Krisztusnak. Ez időben a mezőkövesdi Szent László Gimnázium másodikos diákja volt, majd érettségi után az egri Eszterházy Tanárképző Főiskola biológia–földrajz szakára jelentkezett. Nem nyert felvételt. Ekkor kezdte komolyan keresni Isten akaratát, aki a lelkipásztori szolgálatra hívta el. Nem könnyen vállalta ezt az életpályát. Egy év tanulási kihagyás után jelentkezett a Baptista Teológiai Akadémiára, ahová 1993-ban felvételt nyert. Egy diáktársa, barátja révén ismerkedett meg annak húgával, Major Krisztinával, akivel 1997. július 12-én házasságot kötöttek. Már együtt harcolták meg a Tuzséri Körzet meghívását, és 1998-ban ott avatták lelkipásztorrá. Nyolc év szolgálat után 2005. szeptember 24-től a Berettyóújfalui Körzet lelkipásztoraként szolgál. 2004–2012-ig a Tiszántúli Egyházkerület elnöke volt. 2010-ben az imaházuk összeomlásának, 2011-ben az új imaház felépülésének csodáját élték meg. Másik nagy csodaként hosszú házassági várakozás után, 2009. október 22-én született meg első gyermekük, Debóra.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .