Az Evangéliumi Szabadegyházak Szövetsége (BEFG, Németország) Elnökségének nyílt levele a gyülekezetek számára
Miért nyilvánítunk véleményt a homoszexualitás témájában?
Számos gyülekezetet foglalkoztat a kérdés, hogy a gyülekezeten belül miként kell viszonyulni a homoszexuális érzelmű emberekhez. Ezenkívül szövetségi szinten is állást kell foglalnunk, hogy az avatott munkatársak esetében hogyan közelítsük meg ezt a témát.
Továbbá a téma a társadalomban is nagy jelentőséggel bír, a „politikailag korrekt” magatartás fokmérőjévé vált. Már nemcsak a homoszexualitás elfogadásáról van szó, hanem sok esetben a hetero, illetve a homoszexualitás közötti választási lehetőség propagálásáról. Mivel ilyen mértékben hangsúlyossá vált ez a tématerület, szükségessé válik annak etikai besorolása is. Ez érvényes a keresztény körökben folyó diszkussziókra is. Egyes keresztények számára a homoszexualitás témájához való hozzáállás határozza meg, hogy ki áll biblikus alapokon.
Mindemellett emberekkel találkozunk a kérdés kapcsán. Emiatt némelyek számára a homoszexuális beállítottságú emberekhez való hozzáállásunk próbaköve a korunk embere iránti nyitottságunknak.
Meggyőződésünk, hogy szükséges és érdemes is elhallgatott és vitatott kérdéseket nyíltan megtárgyalni. Nemcsak azt tanuljuk meg ezáltal, hogy miként beszéljünk tabutémákról, hanem a másként gondolkodás feldolgozásának készségét is ösztönözzük magunkban.
Hogyan dolgozzuk fel a témát?
Némelyek azt várnák, hogy a szövetség mondja meg, mi az igazság. Azonban önálló és önmagáért felelős gyülekezetek szövetségi közösségében élünk. Az elnökség mindemellett javaslatokat fogalmaz meg, ezek azonban nem helyettesíthetik a témák helyi gyülekezetben történő feldolgozását.
Ott, ahol a témát gyülekezeteink nyíltan megbeszélik, gyakran feltűnő nézetkülönbségek mutatkoznak. Fontos számunkra a lelkiismereti szabadság, és az ebben a témában is érvényes. Mielőtt tehát meghatároznánk a keresztények számára még felvállalható sávszélességet, egymásra kell figyelnünk anélkül, hogy a hitetlenség bélyegét sütnénk bárkire is. A téma nem tartozik hitvallásunk központi kérdésköréhez, ezért nem is formálhatjuk az igaz kereszténység próbakövévé.
Bibliai alapok
A Szentírásban a homoszexualitás témáját hét igehely érinti, melyek az etikai megítélésben különböző súllyal rendelkeznek.
Az 1Móz 19,4–11 és a Bír 19,22–26 egy házigazda vendégeinek homoszexuális megerőszakolási kísérletéről számol be. Az erőszak már önmagában is megtöri a vendégjogot és sérti az emberi méltóságot – ebből kell kiindulni. Emellett ezek az igehelyek nem jelentenek ki semmit konkrétan a homoszexualitás megítélésére vonatkozóan.
A 3Móz 18,22; 20,13 általánosan elítéli a férfiak közötti nemi kapcsolatot utálatosságként. A tágabb összefüggésben a pogány gyakorlat, mint például a Molocháldozat mellett különböző szexuális tévelygések, mint rokonokkal vagy állatokkal folytatott szexuális kapcsolat elítéléséről van szó. Ezen gyakorlatok elutasítása Izraelnek a szent Istenhez való tartozása alapján történik. Ezeknek a parancsoknak a keresztény etika útmutatásaiba történő közvetlen átvétele azonban nem lehetséges, mivel Jézus maga is differenciáltan kezeli a Tóra parancsait, például az étkezési törvényeket és a szabbat törvényét (Mk 2,23–36; 7,1–22). Ezek a parancsok ily módon egy szinten állnak azokkal az igehelyekkel, melyek például bizonyos ételek élvezetét (3Móz 11,10; 5Móz 14,3) vagy egyes öltözékek viseletét (5Móz 22,5) szintén utálatosságnak nevezik.
Az 1Kor 6,9–11 és 1Tim 1,8–11 versekben „az üdvös tanítással ellenkező” cselekedetek hosszú listáját olvashatjuk, melyekkel az ember „Isten országának örököse nem lehet”. Tolvajok, fösvények, részegesek, házasságtörők, gyilkosok stb. között olyan férfiakat is felsorol, akik aktívan vagy passzívan homoszexuálisok. Mindezek korábban benne voltak a gyülekezeti tagok életében, de most már tisztára mosattak és megigazultak. Az ily módon gyakorolt homoszexualitás egy sorban van más bűnökkel, és nem idegen a gyülekezetek számára. Azonban mint minden más bűn, a Krisztuskövető élettel ez sem egyeztethető össze.
Ugyanakkor a malakoi és az arsenokoitai görög szavak jelentése ebben az összefüggésben vitatott. Luther fordításában „kéjifjak” (Lustknaben) és „fiúszeplősítők” (Knabenschänder) kifejezéseket olvashatunk. Talán pederasztiáról (fiatal fiúk megrontásáról) van itt szó? Tehát nem magáról a homoszexualitásról beszél, főképp nem egyenrangúak szerelmi kapcsolatáról, hanem függőségi viszonyban gyakorolt férfi homoszexualitásról? Ez a görög kifejezésekből sem derül ki egyértelműen, az újabb bibliafordításokban „férfiak fiúkkal vagy hasonlókkal közösülnek” (Gute Nachricht Bibel) áll, illetve általánosságban csak „homoszexuális közösség” (Hoffnung für alle). Mindenképpen világos azonban, hogy nem a homoszexuális hajlamról van szó, hanem olyan férfiakról, akik homoszexuális nemi kapcsolatot gyakorolnak.
A Róm 1,18–32 Pálnak a minden ember bűnösségéről szóló érvelésével kapcsolatos. Mivel a (nem zsidó) emberek Istent nem imádták Istenként, hanem az ő dicsőségének imádatát bálványimádással cserélték fel, Isten „kiszolgáltatta őket szívük vágyai által a tisztátalanságnak” és „gyalázatos szenvedélyeiknek”. Példaként az apostol a nők nőkkel és a férfiak férfiakkal folytatott, természetellenes nemi kapcsolatát hozza fel, és így összegzi: „el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban”. A gyakorló homoszexualitás Pál számára utalás, illetve bizonyítéka a világot teremtő Isten helyett bálványokat tisztelő emberek elvetemültségére.
Hogy a homoszexualitás megítélésében a fenti igehelyek jelentősége milyen, azt sokféleképpen értelmezik. Az érvelések irányvonalait az írásmagyarázat és az erkölcsi megközelítési módok különbözőségei jelölik ki.
Némelyek a fenti igehelyek alapján azt gondolják, hogy a Biblia alapvetően a homoszexualitás gyakorlásának minden formáját elutasítja. A szexualitás legitim módon csak a házasságban, férfi és nő között élhető meg.
Mások azon a véleményen vannak, hogy a felsorolt igehelyek nem jelentenek kis semmi alapvetőt a homoszexualitással kapcsolatban, hanem elsősorban annak elfajulását (pl. a bálványáldozattal való kapcsolatát, ill. a pedofíliát) ítélik el. A szereteten és hűségen alapuló elkötelezett homoszexuális partnerkapcsolat a Bibliában nem kerül a látótérbe.
Le kell szögezni azonban, hogy a homoszexualitást a Biblia sehol nem említi pozitívan.
Jézus (a házassági elválással kapcsolatosan) hangsúlyozza, hogy a férfi és nő együttélésére vonatkozóan a teremtésben Isten eredeti terve a férfi és a nő élethosszig tartó partneri kapcsolata (Mt 19,4–7; Mk 10,5–9; 1Móz 1,27; 2,24). Ebben az összefüggésben az emberi szexualitás a férfi és a nő „egy testté válásához” tartozik (Mt 19,4–7; Mk 10,5–9; 1Móz 1,27; 2,24).
A szeretet és az ismeret feszültségében
Jézus követése során szeretnénk Isten szavát komolyan venni, és egyben Isten feltétel nélküli szeretetét és kegyelmét továbbadni az embereknek.
A szeretet parancsa és az Írás különböző értelmezése a gyülekezet mindennapjaiban gyakran egymásnak feszül. Melyik fontosabb? Az emberek iránti szeretet, vagy Isten Törvényének saját értelmezése? Ezeket nem szabad egymással szemben kijátszani, vagy egyoldalúan az egyiket kihangsúlyozni. Ezért ezt a feszültséget tűrni kell akkor is, ha nem tudunk mindent pontosan megválaszolni. Jézus szereti a bűnösöket, de elutasítja a bűnt. Ez a hasznos megkülönböztetés segítségünkre lehet abban, hogy kapcsolatban maradjunk azokkal az emberekkel, akik „mások”, vagy akik véleményünk szerint „bűnben élnek”, anélkül hogy vádolnánk magunkat ezen cselekedetek helyeslésével. Ezért nem félt Jézus – annak ellenére, hogy kegyes zsidó volt – érintkezésbe lépni korának bűnöseivel. Hozzánk is így közeledett. Mindannyian bűnösök, megigazított bűnösök vagyunk, akik naponta az ő bocsánatára vagyunk utalva. Ezért a bűnök jelentőség szerinti osztályozását nem engedhetjük meg magunknak.
A téma feldolgozása közben ismételten szembetaláljuk magunkat ezzel a feszültséggel. Mindig is kihívás marad számunkra, hogy Isten igéje értelmezésének különböző felismeréseit világosan megfogalmazzuk, és egyben Jézus szeretetével forduljunk egymáshoz.
Homoszexualitás – a teremtés egyik variációja?
Az embert Isten férfivá és nővé teremtette. Az 1Móz 2,24. vers kizárólagosan a férfi és a nő házastársi közösségét írja le Isten által elrendeltnek. A jogi formula nem egyértelmű, de az világos, hogy egy nyilvános és elkötelezett heteroszexuális kapcsolat megalapozásáról van szó. Ebből következően a homoszexualitás nem tekinthető a teremtés variációjának.
Minden ember Isten szándékából és az ő szeretetében él, Isten teremtménye. A bűneset óta azonban mindannyian bűnösök vagyunk. Az életünkben jelen lévő dolgok így nem tekinthetők automatikusan isteninek. Vannak dolgok, melyek jelen vannak, akár tetszik, akár nem. Ehhez tartoznak az emberi adottságok és személyiségstruktúrák teljes sávszélessége. Nincs mindig választási lehetőségünk. Mindenkinek személyesen kell ezt kezelni, és a megváltozhatatlannal élni tanulni. Ennek ellenére Istentől szeretett egyéniségek vagyunk és maradunk.
Nem a mi feladatunk, hogy eldöntsük, a homoszexualitás megváltoztatható-e
Vannak arra utaló jelek, hogy a homoszexualitás néha megváltoztatható, más jelek arra utalnak, hogy nem. Nem létezik tehát „a” homoszexualitás. A sok különböző okmagyarázat és a különböző, akár ellentmondásos kutatási eredmények mutatják: a különböző kiindulópontok és vélemények sokszínűségében sem nem kompetenciánk, sem nem feladatunk e témában elkötelező kijelentést tenni. Emellett az is megtörténhet, hogy egy ember megváltozása most nem lehetséges, azonban az ember jövőbeni fejlődési lehetőségéről nem jelenthetünk ki semmit. Nyomás alatt a lelkigondozói támogatás megnehezedik. Fontos, hogy az ember szabad maradjon a fejlődésre.
Nem a homoszexualitás témáján áll vagy bukik Jézus gyülekezete
A homoszexualitás témája nem tartozik a keresztény hit magjához. Napjainkban azonban keresztény gyülekezetek és egyházak a témához való hozzáállásuk alapján ítéltetnek meg. Ez megnehezíti a kérdés differenciált megközelítését. Ezenkívül a téma sok bennünket foglalkoztató témakör részeként jelentkezik. Természetesen a megfelelő írásértelmezés mindig jelentős marad, és a téma a keresztény hit fontos területeivel érintkezik, például teremtéstan. Azonban valóban ez az a téma, melytől a kereszténységünk és az egyház léte függ? E téma túlhangsúlyozása fontosabb témák leértékelődéséhez vezet. Tévútra vezet, ha a homoszexualitáshoz való hozzáállást kereszténységünk mértékévé tesszük, illetve annak üdvdöntő jelentőséget tulajdonítunk.
Gyakorlati következtetések
A gyülekezet – minden hívő élettere
A gyülekezet minden embert befogadó hely. A gyülekezetbe való bemerítés általi felvétel egyedüli alapja a Jézus Krisztusban való hit. Ez a homoszexuális emberekre is érvényes. Jézus Krisztus gyülekezetét úgy tekintjük, melyben az elfogadás és az evangélium általi gyógyító hatás tapasztalható.
Gyülekezeti munkatársak
Minden munkatársra ugyanaz a mérce és kritérium érvényes. A munkatárs élvezze az egész gyülekezet bizalmát. Ez vonatkozik a homoszexuálisokra is. Emellett elvárható tőlük, hogy irányultságukat nem képviselik másokat is erre bátorítóan.
Avatott munkatársak
Az avatott munkatársnak bírnia kell mind a gyülekezet, mind a szövetség teljes bizalmát. Ez érvényes a homoszexuálisokra is. Tőlük is ugyanúgy elvárható, hogy irányultságukat ne képviseljék másokat is erre bátorítóan. A homoszexualitás gyakorlása (bejegyzett élettársi viszonyban sem) nem egyeztethető össze az avatott szolgálattal, és rendszerint az avatott munkatársak sorából való törléssel jár együtt.
A homoszexuális párok összeadása, illetve megáldása
A házasság a Bibliában a férfi és a nő kapcsolata. A homoszexuális párok összeadását és egy nyilvános, megáldó szertartást nem tudunk javasolni.
Bátorítás a gyülekezetben történő párbeszédre
Azt kívánjuk gyülekezeteinknek, hogy Isten előtti felelősséggel és a szeretet Lelkével küzdjenek az igaz útért. Ehhez hozzátartozik a téma megvitatása is. Nagyon különböző emberek élnek közöttünk. Ha missziós gyülekezet vagyunk, akkor (remélhetőleg) sok ember tér be hozzánk. Ennek során újabb, nagyon más és számunkra idegen életvezetéssel is találkozunk. Minden esetben azonban személyes emberi sorsokról van szó. Hitünk kötelez arra, hogy ne csupán besorolásokat és értékeléseket keressünk, hanem szeretettel közeledjünk az emberekhez. A szeretetteljes fogadáshoz tartozik időnként az életfelfogás és beállítódás vitával történő megbeszélése is. A megvitatás is kifejezheti értékítéletünket.
Zárógondolatok
Az Elnökségben átélhettük, hogy Isten szavának valódi megértése és az emberek iránti szeretet közötti tusakodás közben helyenként különböző álláspontra jutottunk. Meg vagyunk azonban győződve, hogy ez megerősíthet bennünket, és azt kívánjuk a gyülekezeteinknek, hogy a témával való foglalkozás közben éljék át ők is, hogy a Jézus Krisztusban való hit legyőzi az idegendkedést, és az embereket Isten szeretetében összeköti.
Elstal, 2013 februárja
Az Evangéliumi Szabadegyházak Szövetsége (BEFG) Elnöksége
Fordította: Jeviczky Andrea / Macher Tivadar