Bonhoeffer. Pásztor, mártír, próféta, kém (könyvajánló)

| ► Olvasási idő: 3 perc
bonh
Eric Metaxas: Bonhoeffer. Pásztor, mártír, próféta, kém Immanuel, 2013

Bonhoeffer jelentősége

„Dietrich Bonhoeffer az egyik legismertebb huszadik századi teológus, de korántsem a leginkább megértett teológus” – írja Stephen Plant, a sok szerző közül az egyik, aki könyvet írt Bonhoeffer teológiájáról. Szabados Ádám pedig egy blogbejegyzésben ezt mondja: „Bonhoeffer esetében fokozottan igaz, hogy nem érthetjük meg teológiáját az élete nélkül. Minél többet tudunk Bonhoeffer hátteréről, annál tisztábbá válik előttünk az is, amire a tegeli börtönben eljutott.” Eric Metaxas most ajánlott könyve ehhez a megértéshez igen jó alapot ad.

Fontos ez a könyv. A Dietrich Bonhoeffer felé irányuló figyelem nem lankad, a német evangélikus lelkész, teológus életműve termékenyítő erővel szolgál a mai teológiai gondolkodás számára is.  Jó néhány életrajzi kötet jelent meg már róla, mégis bestseller lett Eric Metaxas munkája. A Nemzetközi Bonhoeffer Társaság (dietrichbonhoeffer.org) nagy érdeklődés mellett szervez Bonhoeffer-konferenciákat, előadássorozatokat. Gyakori, hogy összevetik kiemelkedő személyekkel, mint például Nelson Mandela, aki szintén erős ellenpólusként tudott helytállni egy erőszakos rezsim idején, vagy neves gondolkodókkal, mint  Simone Weil, vagy a magyar Bibó István. Különleges hidat jelent a személye a gondolkodó emberek számára.

Szabados Ádám így ír erről a híd-szerepről: „Kevés ember mondhatja el, hogy egyaránt tiszteletet vívott ki magának keresztény és nem-keresztény gondolkodók között. Sőt, Bonhoeffert „sajátjának” tekinti a kereszténység liberális, radikális, evangéliumi, neoortodox, ortodox lutheránus, de még az úgynevezett „Isten halott” irányzata is. Személye átjárhatóságot képez a különböző hagyományok között, és ez egyrészt növeli általános ismertségét, másrészt mélyíti a vele kapcsolatos félreértéseket. Bonhoeffer bátorsága, mártírhalála, és különböző korszakaiban megfogalmazott gondolatai inspirációt jelentenek egyrészt azoknak, akik a Krisztusnak való engedelmességet a Biblia tekintélye alatt, gyülekezeti közösségben szeretnék megélni, másrészt azoknak a hagyományos formákból és dogmákból kiábrándult embereknek, akik éppen a gyülekezeti keretek és kegyességi megnyilvánulások hátrahagyásában látják a kereszténység hiteles jövőjét.”

  Teológushallgató koromban hallottam először Dietrich Bonhoefferről. Egy teológustársam egyik fontos művét, a Követést olvasta. Felkeltette bennem az érdeklődést. Az évek során beszereztem Bonhoeffer magyarul számomra is elérhető műveit. Inspirálóak, Krisztushoz vezető, és radikálisabb hitre segítő írások voltak ezek számomra.

Eric Metaxas Bonhoeffer-életrajzának magyar kiadása most már a kezünkben van. A mi példányunkat az Immanuel kiadó ajándékozta a Szolgatárs szerkesztőségének, amit ezúton is köszönünk. Az életrajzot elolvasva nem csalódtam. Letehetetlenül izgalmas volt. Átéltem, micsoda feszült és nehéz időket éltek át mindazok, akik már idejekorán látták, hogy a nácik előretörése nem Németország javát, hanem vesztét fogja hozni.

 

A teológus élete

A könyv Bonhoeffer családjának bemutatásával kezdődik, de ahogy a teológus gyermekkorát figyeljük, azt is nyomon követhetjük közben, hogy miféle társadalmi válság vezetett el a weimari köztársaság széthullásától Hitler rémuralmáig.

Bonhoeffer 1906-ban született Breslauban, és szellemi nyitottságát családjától örökölte. Anyai nagymamája grófnő volt, Liszt Ferenctől vett zongoraórákat. Dietrich édesanyja mélyen vallásos tanítónő, édesapja neves pszichiáter volt. A fiú nyolc testvér közül volt a hatodik. Több nyelven beszélt, kitűnően zongorázott. Muzsikus is lehetett volna, de inkább a teológiát választotta. Rengeteget utazott. Ekkoriban a kultúra iránti étvágya szinte csillapíthatatlan volt. Londonban, Amerikában is élt, majd visszatérve Németországban, a berlini egyetemen tanított teológiát. A kérdés számára is egyre élesebbé vált ezekben az években: mi az egyház válasza a zsidókérdésre?  De tudta, hogy emögött ott húzódik egy még alapvetőbb kérdés: mi az egyház? Ebben eljutott addig a radikális gondolatig is, hogy épp azon múlik, hogy az egyház egyház marad-e, hogy befogadja-e a zsidókat, és Isten igéjében képes-e egységbe forrni velük.

Miután Hitlert 1933-ban megválasztották kancellárnak, Bonhoeffer a német rádióban a „Führer-elv” veszélyeire hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, az igazi keresztények számára csak egy mindenható létezik: Isten. Hamis politikai bálványokat nem szabad szolgálni. A lelkész rádióbeszédét azonban megszakították.

Nem sokkal később protestáns egyházi választásokon hatalomra jutottak a Német Keresztények. Ők Hitler egyházi „osztagaként” terjesztették az új vallást: a nácizmust. Ez a szélsőjobboldali egyházi csoport a Mein Kampfot tekintette bibliájának. Az oltárra horogkeresztet tettek. Tanaik ellen a német evangélikusok és reformátusok egy része tiltakozott, s megalapították a nácikkal szembeni Hitvalló Egyházat. Ennek egyik vezetője lett Bonhoeffer. Ő sokáig az aktív, erőszakmentes ellenállásban hitt, és abban: a valódi keresztény hit erejével megfékezhető a náci eszme. Sikerült is a Német Keresztényeket átmenetileg háttérbe szorítani. A szellemi ellenállás legfőbb egyházi fórumává vált a Hitvalló Egyház. Hitler csak a második világháború kirobbantása előtt tudta betiltani őket. Aztán már csak illegálisan működhettek, de Bonhoeffer a legradikálisabb tagjuk maradt. Híres tanításává vált: „Csak aki a zsidókért jajszót kiált, az énekelhet gregorián dalokat”.

A lelkész amerikai szolgálatra kapott lehetőséget. Ott biztonságban élhetett volna a háború végéig. Ám ő nem akart megfutamodni, s pár hét múlva visszatért hazájába. Nagyon tetszett a könyvben, ahogy a szerző bemutatja Bonhoeffer ekkor írt leveleiből a gyötrődését a maradással vagy a visszautazással kapcsolatban, amit végül úgy győzött le, hogy visszamegy, mert visszahúzza a testvérek küzdelme.

Akkor ott már minden lelkésznek fel kellett esküdnie Hitlerre. Aki ezt megtagadta, börtönbe került, vagy a frontra. Dietrich nem volt hajlandó az esküre, családja pedig menteni próbálta őt. A lelkész sógora Hans von Dohnányi – Dohnányi Ernő fia – volt. A katonai hírszerzésnek (Abwehr) dolgozott, de valójában a titkos német ellenállási mozgalmakat támogatta. Bizonyítékokat gyűjtött a nácik kegyetlenkedéseiről azt remélve, ha a háború után Hitler bíróság elé kerül, e dokumentumok alapján elítélik. Dohnányi szervezte be az Abwehrbe kettős ügynöknek Bonhoeffert is. A lelkész később részt vett a Führer elleni összeesküvésben is.

 

A könyv aktualitása

A mű méltán kapott számos díjat, elismerést. Eric Metaxas kiváló író. Nem hagiografát írt, nem avatja szentté a teológust. Bemutatja a gyakran magára maradt lelkész gyötrődéseit, néhány tévedését is. Eloszlat sokféle félreértést is Bonhoefferrel kapcsolatban. Legfőbb eszköze ebben az, hogy Bonhoeffer saját szavait, leveleit és tetteit helyezi előtérbe. Levelei által egészen közel kerülhetünk gondolkodásához.

A könyv azért annyira aktuális, mert az erőszak, a nacionalizmus térnyerése ma is jelen lévő veszélyek hazánkban, és világszerte. Vajon erőszakot elutasító keresztény életet vár el tőlünk Isten? De hadd legyek inkább személyes a további sorokban. Bonhoeffer élete számomra bemutatja, hogy lehet segíteni és másokért élni akkor is, amikor lépten-nyomon korlátokba ütközünk. Lehet jót tenni akkor is, amikor minden léptünket figyelik, és azt kutatják, hogyan találjanak rajtunk támadási felületet.

A teológus példája nyomán azt is látom, hogy a Bibliával való naponkénti foglalkozás és az napi imával töltött idő segítségével Isten minden elképzelhető élethelyzetre fel tud készíteni. Bonhoeffer erejének forrása ez a mindennapi gyakorlat volt. Mivel nem engedte, hogy az Úrral való kommunikációját bármilyen körülmény gátolja, gondtalanul jöhet az útmutatás és a bátorítás az Úrtól a legnehezebb élethelyzetben is. A tegeli börtönben töltött passzív időszakot is örömmel fogadta, mert így ideje volt erre és a teológiai munkára.

Bonhoeffer csupán harminckilenc évet élt. Sok mindent befejezetlenül kellett itt hagynia. A házasságkötése sem valósulhatott meg. Bár Isten áldása a hosszú élet, az ő életét vizsgálva is világos, hogy a teljes élet nem egyenlő a hosszú élettel. Bonhoeffer élete szomorú véget ért, de nem volt befejezetlen. Halála óta eltelt közel hetven év, de ma is Istenre mutat az, amit hátrahagyott.

Ezért is  olyan kedves számomra ez az életrajz, mert Bonhoeffer  életét figyelve megelevenedik számomra jó néhány kedves bibliai ismerős. Ábrahám, akinek közbenjáró imájából kitűnik, milyen empátia élt benne. Dániel, akinek bátor kiállása a fenyegetettség idején Isten dicsőségét munkálta, Gedeon, aki végül elhitte, és meg is valósította, hogy Isten a kevesekkel is adhat győzelmet. És mivel életét szorosan Krisztushoz kötötte, ma­ga Jézus is átsugárzik e teo­lógus lényén. Jézus megtalálta a farizeusok rosszindulatú táma­dása ellenére a lehetőséget a gyó­gyításra, a jó hír hirdetésére. Bár Isten Fia volt, folyamatosan ápolta a kapcsolatot mennyei Atyjával. Az ő élete is igen rövid volt, mégis igaz volt a kereszten elhangzó fel kiál­tása: elvégez­te­tett! A kül­de­tést teljesíteni tudta.

Dietrich Bonhoeffer új élerajza Eric Metaxas tollából méltó a figyelmünkre.

Sinka Csaba

 

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .