A büszkeség, önfelmagasztalás, gőg szinonimái Pál apostolnál

Nemeshegyi-Horvát Anna Elhangzott az Evangelikál Teológia Alapítvány konferenciáján 2016. április 11-én. 1. Bevezetés: motiváció a téma kutatására, és az eddigi előmunkálatok Eddigi szakdolgozataim a klasszikus és hellenisztikus korban vizsgálták a görög hübrisz-fogalmat, egyrészt a Kr. e. 8–5. századig (A hübrisz-motívum megjelenése ókori görög szerzőknél. Szakdolgozat. BTA, Budapest 2002. Konzulens: dr. Almási Mihály), másrészt Szophoklész tragédiáiban (A hübrisz fogalma Szophoklésznál. Szakdolgozat. Budapest ELTE BTK, Ógörög szak, Budapest:2006. Konzulens: dr. Bolonyai Gábor), végül pedig Alexandriai Philón műveiben (A hübrisz megjelenése Alexandriai Philón műveiben. Szakdolgozat. Budapest BTA, MA-képzés, 2012. Konzulens: dr. Szécsi József). Ilyen háttérmunkálatok után doktori tanulmányaim során (Károli Gáspár Református Egyetem, Tovább olvasom…

Az újszövetségi Szentírás történeti könyveiben fellelhető vallási-etnikai erővonalak dramaturgiai megközelítése

Várady Endre Ez az előadás 2016. április 2-án hangzott el a Magyarországi Baptista Egyház által ötödik alkalommal megrendezett médianapon, mely idén a Tudás–innováció–közösség címet viselte. Mindenekelőtt a „vallási-etnikai” kifejezésről kell szólni, amelynek kötőjeles alkalmazása éppen azért indokolt, mert a kettő közötti disztinkció a Kr. u.-i első század tranzitív korszakában gyakorlatilag lehetetlen. A vallási és az etnikai kategória egyrészt a kezdeti szoros átfedések,1 másrészt a viszonyoknak a Jézus-mozgalom térhódítása nyomán kialakuló összekuszálódása miatt elválaszthatatlan egymástól. A „dramaturgia” e kontextusban való alkalmazását tekintve elmondható, hogy jelen esetben nem jelent mást, mint az Újszövetség történeti szálára felfűzött események szereplőinek identitása felőli megközelítést. Jellemző Tovább olvasom…

Hívő édesapák szerepe gyermekeik hitre segítésében

Nemeshegyi Zoltán Az öregek koronája: az unokák és a fiak ékessége az atyák. Péld 17,6 A fenti igevers mindkét igazságát megtapasztaltam. Először azt, hogy büszke lehetek édesapámra, akkor is, ha a szocializmus idején nem a lelkipásztor édesapával büszkélkedtek, hanem amint József Attila „A proletár fiú verse” című művében írja, a fizikai munkás apával: „Az én apám reggeltől estig izzadva lót, fut, robotol. Az én apámnál nincs jobb ember, nincs, nincs sehol.” Édesapám nagy kiterjedésű körzet lelkipásztoraként szüntelenül úton volt. Amikor itthon volt, akkor vagy a szószéken láttam őt, vagy igehirdetésre készülni a konyhaasztalnál. Mivel hatan voltunk testvérek, egyenként, személyesen ritkán Tovább olvasom…

A 2016. évi 2. szám

Elkészült a Szolgatárs idei második száma. Vegyük sorra, mit találunk benne! Az első oldalakon egy kortárs lelkipásztorral, Kondacs Gáborral ismerkedhetünk meg egy ézsaiási ige alapján elhangzott igehirdetésén keresztül. Nemeshegyi-Horvát Anna az ezt követő tanulmányában Pál apostol dicsekvésről, büszkeségről szóló szóhasználatát mutatja be, néhány fontos következtetést is levonva ebből. Egy régi tanulmányt olvashatunk ezután egyházunk egyik korábbi áldott vezetője, Dr. Somogyi Imre tollából, Jézus királyi voltával kapcsolatban. Ezután egy kevéssé ismert amerikai baptista teológiai tanárral, Warga Oszkár újszövetségessel ismertet bennünket a Dr. Almási Mihály – Nemeshegyi-Horvát Anna szerzőpáros.  A továbbiakban Várady Endre azt segít megértenünk, hogy az Újszövetség szereplői milyen identitással rendelkezhettek. Az ezt követő tanulmányban Tovább olvasom…

A szeplőtelen fogantatás dogmájának bibliai kritikája

Ármay Szabó Ádám Ármay Szabó Ádám a Baptista Teológiai Akadémián végzett 2007-ben alapszakon, majd 2015-ben mesterszakon. Szintén 2015-ben a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán (Budapesti Metropolitan Egyetem) szerzett grafikusi diplomát. Jelenleg valláskutatással foglalkozik.   Bevezetés A szeplőtelen fogantatás egy katolikus hittétel, amit 1854. december 8-án IX. Piusz pápa (1848-1878) a harmadik Mária-dogmaként hirdetett ki. A négy Mária-dogma a következő: Mária Istenanya (431; Efezusi zsinat), örökké szűz (649; Lateráni zsinat), szeplőtelenül fogantatott (1854; Ineffabilis Deus bulla), és mennybe vétetett (1950; Munificentissimus Deus apostoli rendelkezés). Azonnal az elején le kell szögeznünk, hogy a mariológia (a Máriával foglalkozó tanok összessége) alulról építkező dogmarendszer[1] Tovább olvasom…