2017 - 2. szám

Luther hatása az istentiszteletre és Bach zenéjére

Marosi Nagy Lajos

Elhangzott az Újpesti Baptista Imaházban 2017. március 26-án

Bach szobra a lipcsei Szent Tamás templomnál

I.


A 16. században végbement reformáció legnagyobb vívmánya az volt, hogy helyreállította Isten igéjének tekintélyét az egyházban és az egyének életében is. Ennek határozott képviselője Luther Márton volt, a reformáció legnagyobb alakja, aki mellé más lángelmék, Istenért buzgólkodó vezetők és egyszerű emberek is felsorakoztak. Személyéhez fűződik a sola scriptura hangsúlyozása, amely alapján igyekeztek minden vallási tanítást a Szentírás fényébe állítani. Hisszük, hogy Isten Szentlelke volt, aki rádöbbentette Luthert és a későbbi reformátorokat is az egyházban elburjánzott sok romlottság és istentelenség forrására, mégpedig arra, hogy félretették a Szentírást.
ubileumi év a 2017. esztendő. A reformációt az idén hangsúlyosabban ünnepeljük, mint máskor, hisz 500 éve kezdődött el az a folyamat, amely a kereszténység megújulásához, Isten igéjének újrafelfedezéséhez vezetett. Isten igéjével együtt ismét Krisztus és az ő áldozata vált hangsúlyossá, elsőként annak a németországi szerzetesnek a hitvallásában, akit Luther Mártonnak hívtak. Vele kezdődött el az a folyamat, amiről épp az ő tanítása alapján bátran állíthatjuk, hogy folytatódnia kell a mai napig. Luther Márton ráérzett arra az igazságra, hogy Isten igéje az, amely felfrissítheti, megváltoztathatja, megmozdíthatja mindazt, ami addigra megcsontosodott, berögződött, megfásult, bűnös volt, és lényegileg megszüntette, szürkévé és hatástalanná tette mindazt, ami eredetileg színesnek, mozgalmasnak és hatásosnak indult a kereszténység életében. Luther Márton a Biblia tanulmányozása során látta meg az akkori egyház szellemi kiüresedését, és döbbent rá arra, hogy maga Krisztus hiányzott a formálisan működő egyház életéből.

Tovább »Luther hatása az istentiszteletre és Bach zenéjére

Járomban – Prófécia és hatása – Jeremiás 26

Kelemen Szabolcs Alpár

 

Prológus

„A szent föld és a szent nép mellé oda kell tennünk a szent könyvet, a Bibliát, amely a történelmi kinyilatkoztatásról, az ország és a nép történetéről számol be, amelynek az eredeti kinyilatkoztatás szólt, és amely először válaszolt arra.”[2] „A kinyilatkoztatáshoz mindig hozzátartozik az elfogadás is. Isten kinyilatkoztatása – a Biblia nyelvén – Isten szava, az elfogadás pedig az ember hite.”[3]sten a történelemben cselekedetei által jelenti ki magát. „Az ókori Izrael fogalmilag a történelmet kizárólag Isten cselekvésével hozta összhangba.”[1] Anélkül, hogy a kinyilatkoztatás teológiájába mélyebben elmerülnénk, néhány dolgot feltétlenül tisztáznunk kell. Istennek a teremtésben adott kinyilatkoztatása (revelatio generalis) nem függetleníthető a speciális kinyilatkoztatástól (revelatio specialis), amelynek három nagyon fontos elemét kell megemlítenünk a teljesség igénye nélkül. A speciális kinyilatkoztatás első eleme a szent föld, melynek középpontja Jeruzsálem, a második a szent nép, a harmadik elem pedig a Szentírás.

„Az ószövetségi hit nem tapasztalatilag felismerhető valóságok igaznak tartása, hanem a szövetség Istenére való teljes bizalommal történő hagyatkozás, aki a történelemben cselekszik és kijelenti magát; ígéreteit megtartja, ugyanakkor igényli népének teljes bizalmát, és megtiltja önmagán kívül más erők vagy istenségek segítségül hívását.”[4]

Isten igéje Isten cselekvésének eszköze a történelemben. „Mert ha én, az Úr szólok, akkor az az ige, amelyet én mondok, valóra válik késedelem nélkül.” (Ez 12,25) Isten igéjének a történelem eseményeiben való kifejeződése adja meg a kulcsot a próféták beszédeinek megértéséhez is.[5] Más szóval a próféták beszédei nem választhatók el attól a környezettől, történelmi szituációtól, amelyben azok elhangzottak. A próféták beszédei a próféciák, amelyek Isten aktuális üzenetét hordozzák.[6] Isten üzenetét az ige (héberül dábár, görögül logosz) hordozza, és az igehirdetésben (is) manifesztálódik. Minden prófécia igehirdetés, de nem minden igehirdetés prófécia.

Ahhoz, hogy Jeremiás próféta jelentőségét és az általa közvetített isteni üzenetet értelmezni tudjuk, felfogjuk ennek szerepét Izrael hitvilágában, a „profetizmus” és a „prófétaság” fogalomkörébe tartozó alapfogalmakat tisztáznunk kell. (Részletesen lásd Hetényi Attila idézett jegyzetét.) A profetizmus (elsősorban fenomenológiai értelemben használatos inkább[7]) karizmatikus intézmény,[8] a prófétaság (szociológiai, teológiai jelentésű fogalom, szolgálati kategória[9]) mindig a reveláció eszköze volt.[10] A profetizmus a bírák korának végén jelent meg, a királyság korában érte el csúcspontját, majd a fogság utáni időkben elenyészett. Figyelemmel kell lennünk viszont arra, hogy az írópróféták munkássága révén a profetizmus hatása az intézmény elsorvadása után is fennmaradt.[11] A próféta Isten választott embere, követ, aki nem a saját gondolatait mondja el, hanem Isten üzenetét továbbítja, ezért nem lehet független Istentől; mindamellett, hogy a próféták nem új hit hirdetői, hanem a régi, elhagyott hithez hívnak vissza.[12]

Tovább »Járomban – Prófécia és hatása – Jeremiás 26

Kornya élete, plántáló és evangelizációs szolgálata, és napjainkra vonatkozó tanulságai

Kovács Géza A szerző itt olvasható előadása a 2017. március 25.-ei Kornya Mihály Missziós Konferencián hangzott el Bicskén. Bevezetés Száz éve, 1917-ben halt meg Kornya Mihály.1844-ben született Nagyszalontán. 40 évig tartó szolgálata alatt 10-11 000 megtérőt merített be, több mint 200 …

Tovább »Kornya élete, plántáló és evangelizációs szolgálata, és napjainkra vonatkozó tanulságai

Járomban – Prófécia és hatása – Jeremiás 26

Kelemen Szabolcs Alpár Prológus Isten a történelemben cselekedetei által jelenti ki magát. „Az ókori Izrael fogalmilag a történelmet kizárólag Isten cselekvésével hozta összhangba.”1 Anélkül, hogy a kinyilatkoztatás teológiájába mélyebben elmerülnénk, néhány dolgot feltétlenül tisztáznunk kell. Istennek a teremtésben adott kinyilatkoztatása …

Tovább »Járomban – Prófécia és hatása – Jeremiás 26

A szuper posztmodern keresztény 119. zsoltára

Tisza Attila   Boldogok, akiknek az útja sikeres, akik a szituáció-etika kívánalmai szerint élnek. Boldogok, akik értelmezik intelmeit, kreatív szívvel keresik őt, nem követtek el mindig álnokságot, hanem furfangosan jártak az ő útjain. Miért parancsoltad, hogy utasításaidat mindig pontosan megtartsuk? …

Tovább »A szuper posztmodern keresztény 119. zsoltára