Fókuszban a Biblia

Mindenkinek pajzsa az Ige?

Várady Endre

gay-marriage-taxes_2489880b

A Szentírást méltán nevezzük kánonnak is, hiszen a mögöttes héber kifejezés1 értelmében objektíven mértékadó viszonyítási pontnak tekintjük az élet kérdéseiben. Ennek fényében, döbbenten tapasztaljuk, hogy olykor a Biblia nagyra értékelt objektív tekintélye mégis szubjektív álláspontok és érdekek szolgálatába állított magyarázatok áldozatául esik. Nem lehet tehát megfeledkezni a sokszínű, nemegyszer egymásnak ellentmondó értelmezések erejéről sem, amelyek sok esetben az Ige hatalmával kelnek birokra.

Így eshet meg, hogy akár a keresztény egyházak közötti nyilvánvaló dogmatikai különbözőségekre vonatkozóan ugyanabból a közös Szentírásból származik az egyéni értelmezésektől áthatott érvelések sora. A keresztségre, úrvacsorára, gyónásra, cölibátusra2  vonatkozó, ugyanazon Szentírásra alapozott, ám egymásnak feszülő igazolásokat jelen korunkra már megszoktuk, és az ökumené szellemében kölcsönösen toleráljuk is egymásnak.

Új kihívás azonban a kereszténység számára az azonos neműek közötti – házasságig, sőt, gyermekvállalásig elmenő – testi kapcsolat jóváhagyásának kérdése. Például a brit miniszterelnök, David Cameron tervei szerint a jövőben az egyházakat per fenyegeti, ha nem adják össze az azonos neműeket.3  E sok vihart kavaró problémában azonban a legveszélyesebb frontokat elsősorban nem a posztmodern emberképtől áthatott világi, liberális törvényhozás, illetve a Biblia tekintélyét féltve óvó, egységesen fellépő keresztény egyházak alkotják, hanem az önmaguknak mindannyian egyaránt a kereszténység ernyője alatt helyet követelő körök. Ezek ugyanis ugyanazon, Istentől ihletett-nek vallott Ige bizonyos textusaira hivatkozva fogadják el, illetve utasítják el a homoszexualitás jelenségét. Egy híres angol baptista lelkipásztor például a védelmébe vette a homoszexuálisokat4.  Ez irányú próbálkozásnak tekinthető, hogy az Európai Baptista Szövetség főtitkára a 2013. január 17-ei blogbejegyzésében beszámol az EBF ifjúsági és gyermekmunkásainak megrendezett konferenciáról, ahol áttételesen ezt a kérdést is feszegették. Témájuk volt: „A különbözőségek befogadása” (belehallható a másság fogalma is!). Egyik kulcskérdés, ami elhangzott: „Mi a befogadás határa a gyülekezeteinkben?”5 A sort lehetne folytatni, ami tisztán kirajzolná a tendenciákat.

Tovább »

A puzzle darabkái (1.)

P. Kyle McCarter Jr.

Mári városának rekonstruált képeMári a Kr. e. 3. évezredben vált lakottá és virágzó központtá. A sumer királylista szerint a vízözön utáni 10. dinasztia Mári dinasztiája volt: 6 királya összesen 136 évig uralkodott. Az uralkodóház nyelve nem sumer volt, hanem egy sémi dialektust beszéltek. Az amorita Zimrí-Lim (Hammurápi kortársa, Kr. e. 18. század) levéltára lehetővé teszi a mezopotámiai események időpontjainak meghatározását a Kr. e. 2. évezredben.
Mári városának rekonstruált képe
Mári a Kr. e. 3. évezredben vált lakottá és virágzó központtá. A sumer királylista szerint a vízözön utáni 10. dinasztia Mári dinasztiája volt: 6 királya összesen 136 évig uralkodott. Az uralkodóház nyelve nem sumer volt, hanem egy sémi dialektust beszéltek. Az amorita Zimrí-Lim (Hammurápi kortársa, Kr. e. 18. század) levéltára lehetővé teszi a mezopotámiai események időpontjainak meghatározását a Kr. e. 2. évezredben.

Időként úgy gondolok a Biblia-tudományra, mint egy óriási kirakós játékra, amelyből a legtöbb darabka hiányzik. Robert Deutsch és Michael Heltzer frissen kiadott könyve negyven darabkát nyújt nekünk ebből a kirakósból. Összehasonlítva ezt azzal a lassú tempóval, ahogy ezek a feliratok fel szoktak tűnni, ez rendkívül magas szám így egyszerre.

Tovább »

Elohim – Isten vagy istenek?

Bennie Craver

A héber ábécé karakterei, melyekből az „Elohim” szó áll, így jelennek meg a klasszikus szövegekben. Ezeket jobbról balra kell összeolvasni. A punktáció, mely a magánhangzók jelölésére hivatott, az ősi szövegekben nem volt jelen, hanem az eredeti kiejtési mód megőrzése céljából Kr. u. 9. századi héber tudósok jegyezték le.
A héber ábécé karakterei, melyekből az „Elohim” szó áll, így jelennek meg a klasszikus szövegekben. Ezeket jobbról balra kell összeolvasni. A punktáció, mely a magánhangzók jelölésére hivatott, az ősi szövegekben nem volt jelen, hanem az eredeti kiejtési mód megőrzése céljából Kr. u. 9. századi héber tudósok jegyezték le.

Csak az Urat, a te Istenedet [’elohim] tiszteld, őt imádd, és az ő nevére esküdj fel! Ne járjatok idegen istenek [’elohim] után, a népeknek istenei közül, akik körülöttetek vannak (5Móz 6,13–14).1

Tovább »