Balog Miklós
Balog Miklós Balog Miklós Balog Miklós hívő szülők hitetlen gyermekeként született – mint minden ember, akár hívők, akár hitetlenek a szülei – 1934. február 19-én Békéscsabán.
Első éveiben vitték, később – a kötelező engedelmesség jegyében – szüleivel és húgával együtt rendszeresen járt imaházba és külön vasárnapi iskolába. A Szegedi Tudományegyetemen középiskolai tanári diplomát szerzett.
Eközben meggyőződéses ateistává vált. Elesett állapotát azonban csak megtérése után tudta igazán felmérni. Ezt főleg a lelki megpróbáltatások munkálták. Megtérése egyben a lelki szolgálatra való elhívatása is volt.
Teljes bizalommal hagyatkozott Istenre a párválasztás kérdésében is. Magára vonatkozva alkalmazta a patinás igéket, amelyeket Isten mondott: „Szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt” (1Mózes 2,18). Vallja, hogy valóban Isten szerzett, és hozzá illőt, aki élete nagy megpróbáltatásaiban is hűségesen mellette állt, mint igazi segítőtárs. Nem is lehetett ez másképp, hiszen Isten szerezte.
Testileg nehéz, de lelkileg továbbszárnyaló korszak következett életében, amikor jeles középiskolai tanári diplomával – részben a rendszer „jóvoltából” – vasúti pályamunkás, kubikus és mezőgazdasági idénymunkás lett. Ebben az időben már rendszeresen prédikált. Ekkor születtek első énekszövegei is. A későbbiek már ebben az évszázadban.
Az évtizedek folyamán öt gyermekkel ajándékozta meg az Úr, három fiúval és két lánnyal. Istennek adja a dicsőséget azért, mert mindnyájan az ő gyermekei lettek, sőt azóta a tizennégy unokából már a nagyobbak is. Lelkipásztorként a következő szolgálati helyeken használta az Úr: Jánoshalmán, Tahitótfalun, Miskolcon, Pécsett, majd újra Miskolcon és Békéscsabán, majd megint Miskolcon. E két utóbbi helyen főleg ügyintézőként.
Peter Paul Rubens: Hitetlen Tamás (1606–16)
Ebben a történetben húsvétnak az a nagy örömhíre van, hogy egy olyan kételkedő természetű ember, egy olyan makacsul hitetlen lélek is, mint Tamás, eljuthat a hit teljességére, arra az ámuló, boldog hitvallásra, hogy: „Én Uram, és én Istenem!”
Vegyük most úgy, mintha itt ülne vagy itt ülnének ezek a még nem hívő, de bizonyosságot kereső Tamások közöttünk, és így szólítaná meg őket az Úr: „Ne légy többé hitetlen, hanem hívő! Szólhat-e ez a felszólítás azoknak, akik mindig itt vannak, de még nem tértek meg?
Tovább »