Kovács Géza

Pál, a pogányok apostola

id. Kovács Géza

Bevezetés

Pál apostol Jézus elhívása alapján a pogányok apostola volt. Életét és szolgálatának a gyümölcsözését tekintve az egész kereszténység legjelentősebb és legeredményesebben szolgáló apostolának tekinthetjük. Általa jelentette ki Isten a kegyelem evangéliumát, „amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében” (Gal 1,12; Ef 3,9). Ezen evangélium által Isten Pál apostolt használta eszközül a keresztény egyháznak mint a népek egyházának megalapítására. Kilépett a zsidóság zárt köréből, és a mózesi törvények teljesen új értelmezése szerint kaput nyitott Jézus Krisztus elfogadására a világ minden népe számára.

Pál Saul néven született egy farizeuscsaládba, és buzgó farizeusként – a főpap megbízásával – Krisztus követőinek bebörtönzésére indult akkor is, amikor a Damaszkusz felé vezető úton maga Jézus Krisztus jelent meg nagy fényességben számára. Jézus néven szólította őt, ő pedig az út porába hullva, megsemmisülten engedett Jézus szavának, és felkereste az addig üldözött damaszkuszi hívőket. Ezeket a hívőket használta eszközül Isten, és általuk közölte Pállal, hogy a pogányok apostolává rendelte ki őt. Sőt azt is, hogy sokat kell majd szenvednie Krisztus nevéért. Olyan gyors és annyira nagy jelentőségű volt ez a változás az apostol életében, hogy „pálfordulásnak” nevezzük azt, ha egy ember életében hirtelen és nagyon nagy mértékű változás történik. Később ugyanis Szaulosz (Saul) a Paulosz (Pál) nevet vette fel, ami azt jelenti: „kis”, „kicsiny”. Ő ilyennek tekintette magát.

Számlálhatatlanul sokan tanulmányozták és írták már meg Pál apostol életútját, missziómunkájának történetét és tanulságait. Hatalmas értéket jelent számunkra, hogy misszióútjainak eseményeit Lukács megírta az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvében. Pálnak a Biblia könyveit alkotó 13 leveléről is számtalan kommentár olvasható. Hatalmas értéket jelentenek ezek a levelek is az újszövetségi gyülekezet, a Krisztus testének helyes építése terén. Úgy határoztam, hogy – egy szerény tanulmánnyal – én is növelem a Pál apostolról és működéséről írt szövegeket. Mégpedig egy speciális szempont szerint. A következő témákban szeretnék – amennyire a Szentírás szövege erre lehetőséget nyújt – gondolkodni és írni:

  1. A kegyelem evangéliuma és Pál
  2. Pál, Krisztus testének építője
  3. Törvény és (vagy) kegyelem
  4. Izrael küldetése és jövője
  5. A választottak egyházának jövője.
  6. A kegyelem evangéliuma és Pál

Tovább »Pál, a pogányok apostola

Kornya élete, plántáló és evangelizációs szolgálata, és napjainkra vonatkozó tanulságai

Kovács Géza A szerző itt olvasható előadása a 2017. március 25.-ei Kornya Mihály Missziós Konferencián hangzott el Bicskén. Bevezetés Száz éve, 1917-ben halt meg Kornya Mihály.1844-ben született Nagyszalontán. 40 évig tartó szolgálata alatt 10-11 000 megtérőt merített be, több mint 200 …

Tovább »Kornya élete, plántáló és evangelizációs szolgálata, és napjainkra vonatkozó tanulságai

Jézus az ő békességét hagyta örökségül ránk (Igehirdetés Jn 14,22–27 alapján)

Kovács Géza

dove-h-lee-shapiro

A felolvasott igeszakaszból kiemelem azt, amit Jézus a 27. vers szerint mondott: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”
Valószínű mindannyiunk nevében beszélek, ha azt mondom, hogy minden ember vágya, hogy belső és külső békességben éljen. Az egyéni életünk, a családi életünk, a közösségi életünk és az egész világ életének is nemcsak igénye, hanem igazi szívbeli vágya a békességben való élet. A legtöbb szerencsétlenséget, nyomort a békétlenség okozta és okozza ezen a földön a világ vagy akár a családok, az egyén életében is. Kössünk ki ma az egyéni életünknél, mert innen indul ki a békétlenség. Személyesen lehet és kell megtalálnunk és megnyernünk ismét vagy talán először a békességünket. Belőlünk áradhat aztán tovább a környezetünkre is a lelkünk békessége.

Tovább »Jézus az ő békességét hagyta örökségül ránk (Igehirdetés Jn 14,22–27 alapján)

Aki nekem szolgál, engem kövessen! (Áhítat Jn 12,26 alapján)

Kovács Géza

street-drain

„Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”

Jézus, néhány nappal a nagypénteki szenvedése előtt ezekkel a szavakkal szólította meg a tanítványait és a körülötte álló embereket. Az első, a felszólító mondatot emelem ki, amely így szól: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen”! Jézus ebben a mondatban azokat szólítja meg, azok számára van mondanivalója, akik valamilyen formában őt szolgálják, Isten szolgálatában valamilyen tevékenységet végeznek. Például igét hirdetnek, misét celebrálnak, a templomi, illetve egyházi kórusban énekelnek, énekes-zenés csoportban Istent dicsőítik, templomot takarítanak, egyházi, gyülekezeti rendezvényeken közreműködnek, szolgálatként beteget látogatnak, szegényeket, hajléktalanokat támogatnak, gyermekek, fiatalok vagy idősek között végeznek szolgálatot, vagy bármi más tevékenységgel szolgálnak. Elsorolhatatlanul sokféle módon szolgálhatunk Istennek: templomban, imaházban, a családban, a munkahelyünkön, az utcán, bárhol és bármikor, ha olyan tevékenységet folytatunk, amelyet azzal a céllal teszünk, hogy általa Istennek vagy Jézus Krisztus egyházának végezzünk szolgálatot. Nos, Jézus Krisztus az idézett mondatban arra szólítja fel mindazokat, akik bármilyen szolgálatot végeznek, hogy tevékenységükben legyen nyilvánvaló és érzékelhető, hogy nemcsak szolgálatot végeznek Jézus számára, hanem követik is őt. Jézus ezzel a felszólítással azt mondta ki, hogy úgy is lehet őt szolgálni – a szolgálatában valamit tenni –, hogy a tevékenységben nem valósul meg az ő követése. Vagyis Jézus szolgálata történik az ő követése nélkül. Azt is kijelenti Jézus, hogy csak azokat ajándékozza meg az ő állandó jelenlétével, és csak azok részesülnek az Atya különleges megbecsülésében – vagyis csak azokat a szolgálatokat fogadja el mennyei értéknek –, akiknek a szolgálati tevékenységében Jézus Krisztus követése is megvalósul.

Tovább »Aki nekem szolgál, engem kövessen! (Áhítat Jn 12,26 alapján)

Gondolatok a házasságról

id. Kovács Géza

bokok

A baptista lelkipásztorok e-mail levelezésében merült fel az a gondolat, hogy közösségünkben nincs egységes és hivatalos állásfoglalás a házasságra, különösen a házasságban előforduló konfliktusokra és azok helyes gyülekezeti kezelésére vonatkozóan. Házassági konfliktusok pedig sajnos a közösségünkben is előfordulnak, sőt – a körülöttünk lévő világ hatása nyomán – megszaporodtak. Immár lelkipásztorok és más gyülekezeti szolgálatban állók között is előfordultak hűtlenségek, elesések, elválások, újraházasodások. A körülöttünk élő embereknek lassan a többsége nem él hagyományos rendezett házasságban. A gyermekek többsége nem ismeri a családi otthon meghitt közösségét. Ezek hatása közösségünkbe is begyűrűzik. Kérdés: hogyan lássák és kezeljék a lelkipásztorok és a gyülekezetek ezeket a hely­zeteket? Milyen lépéseket (intézkedéseket) tegyen a gyülekezet a házasság szentségének, a gyülekezet tisztaságának megőrzése érdekében? Hogyan kezelje a felmerült konkrét házassági problémákat, az elválásokat, az újraházasodásokat?

Tovább »Gondolatok a házasságról