Szebeni Olivér

Magyarok Trianon után 3.

Az elveszett haza, repatriálás, eskü Magyarország hazarendelte katonáit. A hadügyminiszter kijelentette: „Soha többé nem akarok katonát látni.” (Linder Béla [1876–1962], a Károlyi-kormány hadügyminiszterének örökké emlékezetes szavai.) Pályafutása nem tartott ugyan túl sokáig, miután katonatiszt szájából ez kétségtelenül ostobaság volt. Hadat …

Tovább »Magyarok Trianon után 3.

Magyarok Trianon után 2.

Szebeni Olivér „Alulnézetből” írom le a magyarság életkörülményeit a békediktátum után, a két világháború között és azóta. Száz éve mondták ki Franciaországban a büntetést a magyarságra, mintha egyedüli okozója lenne 15 millió ember halálának. Azután átrajzolták egész Európa térképét azzal …

Tovább »Magyarok Trianon után 2.

Keresztény mártírjaink

dr. Szebeni Olivér

Egyszer telefonon kérdezte meg tőlem egy népegyházi körhöz tartozó, tapasztalt és jó indulatú férfi: Voltak-e egyházunknak mártírjai? Miközben például számos plébánost csuktak le, internáltak vagy éppen ki is végeztek, esett-e áldozatul baptista hívő? Ő ugyanis ilyenekről nem tud. Említsek valakit, akár a közelmúltból, akár a történelem korábbi évszázadaiból. Első válaszom az volt, hogy számarányainkhoz képest bőségesen voltak mártírjaink. Sajnos, emlékük fenntartására nem fordítottunk annyi gondot, mint az ő egyházuk. Kevés szolgálatban álló testvérem tudna névről bárkit említeni mártírjaink közül. Akkor elhatároztam, hogy szerény erőmmel kísérletet teszek az ismertetésükre, nem tanulmányi jelleggel, csak egyszerűen, források, nehezen megjegyezhető adatok nélkül. Még azt sem ígérem, hogy mindenkit megnevezek, akikről tudhatok.

Tovább »Keresztény mártírjaink

A kereszténység és a világvallások (3.)

Dr. Szebeni Olivér

religions_wheel_crimson

(Folytatás az előző számból)

IV. Univerzizmus

A Kínai Népköztársaság (kontinentális Kína) a második világháború során kiűzte az ország északkeleti részében hatalmat gyakorló nemzeti kínaiakat, és területén kommunista hatalomátvétel bonyolódott le. Ezzel a materializmus vált uralkodó világnézetté, és az ország maoista vezetői nemcsak a keresztény misszióknak, hanem saját nemzeti tradíciókon nyugvó kvázi-vallásosságuknak is ásták a sírját. Ezzel jutunk a titok nyitjára, hogy a világ legnagyobb népessége miként süllyedt több évtizedes nyomorba, és a „kulturális forradalom” sem vezette ki az ország milliárdos lakosságát, akár taoista, konfuciánus, keresztény vagy maoista volt.

Az univerzizmus abból az alapvető kínai felfogásból adódik, hogy az egész világegyetem hármas összetevőjében (ég, föld, ember) a makro- és a mikrokozmosz egyetlen hatalmas összefüggés, és működése közben egyensúlyra törekszik. Ezt fejezi ki jelképük, a fekete és fehér mezőbe tagolt yin és yang (férfi és női alkat), amely egymás kiegészítője, nem ellenpárja. Az univerzizmus gyökerei a hinduizmusba nyúlnak. Lao-ce és Kung Fu-ce fejlesztette tovább a rendszert. Nagyon feltételesen fogható fel vallásként, miután nincs természetfeletti (Isten) kapcsolata. A tao is, mint „minden jó” töltheti be a filozófiai pozitívumot („minden jó, az a tao”). Ez az egyesülés a taóval képviseli az ember optimális végső célját (vö. üdvösség).

Tovább »A kereszténység és a világvallások (3.)