A szuper posztmodern keresztény 119. zsoltára

Tisza Attila   Boldogok, akiknek az útja sikeres, akik a szituáció-etika kívánalmai szerint élnek. Boldogok, akik értelmezik intelmeit, kreatív szívvel keresik őt, nem követtek el mindig álnokságot, hanem furfangosan jártak az ő útjain. Miért parancsoltad, hogy utasításaidat mindig pontosan megtartsuk? Bárcsak taktikusan járhatnék utadon, ügyesen alkalmazván rendelkezéseidet! Akkor nem vallanék szégyent, ha szükség szerint figyelnék minden parancsolatodra. Tiszta szívből akkor adok hálát neked, ha elfogadod hamis döntéseimet. Bár olykor-olykor nem tartom meg rendelkezéseidet, ne hagyj el engem soha! Hogyan tarthatja stabilan karrierjét az ifjú? Úgy, hogy igéd megtartását a helyzethez igazítja. Ha fél szívvel kereslek téged, ne engedd, hogy megijedjek Tovább olvasom…

Keresztény szociálpolitika?

Tisza Attila A szociálpolitika, mint fogalom, minden magyar állampolgár által könnyedén és rutinszerűen értelmezett, magyarázott „közjószág”. Szociális testvériség, egyenlőség, igazságosság, segélyek, támogatások, természetbeni javak és szolgáltatások, társadalombiztosítások és jóléti juttatások, járandóságok és járulékok… Szükséges-e szociálpolitika, és ha igen, hogyan „működik”? Létezik értéksemleges, ideológiamentes szociálpolitika? S ha keresztény, mitől az? Lesz-e valaha olyan társadalom, ahol megvalósul a krisztusi szociális piacgazdaság? Ha igen, milyen szerep, feladat, kiváltság jut majd ott a keresztényeknek? A napjainkban oly gyakran megfogalmazott – egyáltalán nem hipotetikus kérdések – hallatán és okán Kovrig Béla szociálpolitikai tevékenységének vázlatos bemutatásával próbálok gondolatot és érdeklődést ébreszteni.