Vas Ferenc

Intézmények, mint a szolgálat helyei

Vas Ferenc

servant

A könyv szerzője Robert K. Greenleaf, a címe pedig Servant Leadership: A Journey into the Nature of Legitimate Power & Greatness (Paulist Press, 2002). Ez a cím talán ekképpen fordítható: Szolgáló vezetés.Út a törvényes hatalomhoz és nagyszerűséghez. Ebből most egyetlen fejezetet ismertetek, melynek címe: Intézmények mint a szolgálat helyei.

Írásom célja: megismertetni Greenleaf gondolat­menetét ebben a témában, olyan kérdéseket felvetni, amelyek a jelenlegi helyzetben fontosak lehetnek, s kicsit megelőlegezve a munkát, hozzájárulni gondolati síkon azon intézmények megújulásában, amelyeknek én is tagja vagyok.

A könyv 35 éve íródott, főképp amerikai helyzetet elemez. Bár a magyarországi helyzet sok mindenben hasonló, mégis kicsit más. A nyelv korlát a megértésben, de ha a gondolat fontossága nem üt át ilyen határokon is, akkor talán fölösleges is vele behatóbban foglalkozni. Mivel ez egy jelentékeny szöveg, ami hatást gyakorolt az amerikai vezetéselméletekre, nehéz meglátni, mi volt az eredeti ötlet, és mi az, ami önmegvalósító jóslat a szövegben. Vagyis a szöveg gondolatisága megtalálható már a vezetői közegben. Kevesebb a CEO és több a primus, de vajon a megbízottak szerepe változott-e a rendszerben?

A második fejezetet fogom vizsgálni, azonban valamennyire az első fejezetet is érintenem kell. Greenleaf ideája a szolgáló vezetésről Herman Hesse Út Keletre című könyvének főhősétől származik. Ő Leó, aki szolgálatkészségével segít egy társaságnak bizonyos célok elérésében. Amikor eltűnik ez a cél, ami egy utazás volt, félbeszakad, mert az ő szolgálata adta az erőt ahhoz, hogy közösségben tudjanak a cél felé tartani. A szolgáló ember az, akire a legnagyobb szükség van. Greenleaf úgy gondolkozott, hogy ez igaz lehet a könyv keretein kívül is. Ezért írta meg ezt a könyvet. Szerinte a vezetőnek először szolgának kell lennie, hogy vezető lehessen. Ezt az utat és tézist vizsgálja meg a második fejezet.

Greenleaf tézise a következő: a szolgálat útján, ami törődést jelent a másik emberrel, lehetséges az, hogy felépítsünk egy jobb társadalmat. A cél tehát egy jobb társadalom. Ennek kiindulópontja a három nagy emberi intézmény, intézményrendszer lehet: az üzleti világ, az egyetemek, vagyis a felsőoktatás, és az egyház. Ezeket kizárólag a szolgáló emberek képesek megújítani, hogy el tudják végezni a feladatukat. Ha a három intézményből csak egy rátalál erre a helyes útra, akkor az megváltoztathatja az egész társadalmat. Nincs alapvető különbség a nonprofit és profitorientált intézmények között ezen a téren.

Tovább »Intézmények, mint a szolgálat helyei

Az énmárkáját építő lelkipásztor

Ifj. Vas Ferenc – Sinka Csaba

Bevezetés

A Magyarországi Baptista Egyház legutóbbi éves országos közgyűlésén, 2014. április 26-án hangzott el egy nagyon fontos kérdést felvető előadás Batiz Andrástól, ami a hallgatóság figyelmét az előadó személyén túl is teljesen lekötötte. Ez az előadás a marketing egy érdekes területével kapcsolatban hangzott el: az énmárka (angolul: personal branding) és a lelkipásztor, egyházi szolgálat kapcsolatának kérdéseit vetette fel. A téma nem volt ismeretlen a számunkra (ezt a cikket ketten írjuk), de tudatosan talán sohasem kötöttük össze a két fogalmat egymással, és nem gondolkoztunk el azon, hogy miképp használhatjuk fel a saját szolgálatunk hatékonyabbá tételéhez, amiről az énmárka gondolatisága beszél.

Batiz András
Batiz András

Ezért szeretnénk reagálni erre az előadásra, legalábbis annak alapfogalmára, az énmárkára. Szeretnénk reakcióképesek lenni arra, ami a világban körülöttünk zajlik. Nem elutasítani akarunk, és nem is átgondolatlanul befogadni, hanem válaszolni és mindent az Ige fényében megvizsgálni. Szeretnénk elkülönülni a világtól, de nem elzárkózni attól, amiről azt gondoljuk, hogy fontos különbségtétel, amire nem mindig figyelünk fel.

Tovább »Az énmárkáját építő lelkipásztor

Édes Anna – Regényelemzés egy teológus szemével

ifj. Vas Ferenc

Édes Anna Kosztolányi regényéből Fábry Zoltán készített filmet 1958-ban  Törőcsik Mari főszereplésével
Édes Anna
Kosztolányi regényéből Fábry Zoltán készített filmet 1958-ban
Törőcsik Mari főszereplésével

Ez a dolgozat egy nagyon fontos témát igyekszik körüljárni. Egy egyetemi dolgozatomra készülve meglepetten olvastam, hogy az egyik legnevesebb magyar irodalomtörténész Kosztolányi Édes Anna című szövegét keresztény szövegnek nevezte. Ezt a megállapítást egy másik szöveggel kapcsolatban tette, amelyet nem tartott annak. Az a másik szöveg a Pacsirta volt. Ahol a kereszténységét megélő két ember egy hétre részt vesz azokban az örömökben, elfoglaltságokban, amelyet egy magyarországi kisváros adhatott a lakosainak. Majd mindettől könnyedén elfordul és visszatér a saját kis életéhez. Ezt olvasva sokkal inkább gondoltam keresztényinek. Míg középiskolai tanulmányaimban számomra úgy tűnt, hogy az Édes Anna nagyon távol van attól, amit én kereszténynek gondoltam és gondolok, hiszen egy kettős gyilkosságot mesél el és egy minden szinten kihasznált fiatal lány tragédiáját. Épp ezért elhatároztam, hogy ha lehetőségem lesz rá, akkor megvizsgálom ezt a kérdést, és újraolvasom ezt a művet, s ebből a szempontból figyelem. Most jött el ennek az ideje. Ebben a dolgozatomban azt a kérdést fogom körbejárni, hogy mit jelent, jelenthet, hogy egy szöveg keresztény. Mit neveznék a saját szemszögemből annak, és mi az, amit nem? Ezek a kérdések elvezetnek ahhoz a legfontosabb kérdéshez, hogy léteznek-e egyáltalán keresztény szövegek. Ez főképp a posztmodern írásértelmezésben kérdéses, hiszen abban a szövegek, csak akkor értékesek, ha önmagukban mindenféle jelzőkkel, körülményekkel szemben is megállnak. Ez egyszerre a legkeményebb elvárás egy műalkotással szemben, és a legrelatívabb, legkönnyebb megközelítés, hiszen mindent lehet művészetnek nevezni, bármilyen érték nélkül.

Tovább »Édes Anna – Regényelemzés egy teológus szemével

Hallgassunk igehirdetéseket!

Vas Ferenc

earphones

Haraszti bácsi (dr. Haraszti Sándor – a szerk.) Nem voltam engedetlen című könyvéből a legélénkebben az a rész maradt meg bennem, ahol a kortársai igehirdetéséről megmaradt élményeit mondta el. Érdekes volt, hogy egy nagyon okos embernek mi ragadt meg szolgatársai prédikációiból. Mi volt az, ami megfogta és gondolatokat indított el benne, vagy esetleg megértett azok által valamit Isten igéjéből vagy a másik személyes harcaiból? Illetve, hogy évek, évtizedek távlatából mi maradt meg benne.

Azért meséltem el ezt a történetet, mert a prédikációk hallgatása ritka lehetősége egy szolgálatban levő lelkipásztornak, ezért sokszor elfelejtjük milyen hatást is gyakorol az a hallgatóságunkra, mert mi magunk nem vagyunk hallgatók. S most arra készülök, hogy gyakorló pásztoroknak ajánljak olyan kortárs amerikai igehirdetőket, akiket érdemes meghallgatni, akár minden egyes, vasárnapi szolgálatukat.

Én akkor kezdtem el amerikai igehirdetéseket hallgatni, amikor elkezdtem futni. Hogy ne legyen unalmas a mozgás és hasznom is legyen belőle, hallgattam néhány Paul Washer és Warren Wiersbie igehirdetést. Már előtte is hallgattam ilyen típusú mp3-akat, de ekkor jutottam el az angoltudásomban addig, hogy azért értsek is belőle valamit.

Tovább »Hallgassunk igehirdetéseket!

Keresztények és politika (könyvajánló)

Philip Yancey: Keresztények és politika

Kelletlen barátság

Harmat, Budapest, 2013

 

Amikor sógornőm meglátta ezt a kis könyvet az asztalomon, kicsit lemondóan tolta arrébb, mondván, hogy ez a téma nem érdekli őt, miközben elég lelkes olvasója a keresztény irodalom széles skálájának.

Ez a téma valóban olyan, amit szeretünk inkább távol tartani magunktól és a lehető legkevesebbet foglal­kozni vele. Mégis azt gondolom, hogy érdemes ezt a könyvet elolvasni.

Tovább »Keresztények és politika (könyvajánló)