Vendég rovat

Mi az életünk alapja? Gondolatok Jn 12,1–11 alapján

Tóth-Simon Károly

A szerző a Miskolci Keresztény Gyülekezet egyik pásztora és az infaustus.wordpress.com blog írója. Házas, egy leány édesapja.  

A keresztény hit lényeges vonása az, hogy nem magunknak kell kitalálni, hogy hogyan éljünk – Istennek konkrét terve van az életünkre nézve. Ez ugyanúgy igaz az egyéni, mint a gyülekezeti életünkre. Ha egyéni életünkre nézve feltesszük magunknak a kér­dést, hogy mit kíván tőlünk Isten, a Szentírásban ezt a választ találjuk: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben!” (Mik 6,8). Világos, hogy az Úrnak kész terve van ránk nézve, melynek alapja az, hogy csak ő ismeri azt a jövőt, melyet megálmodott nekünk (Jer 29,11).

Ugyanez igaz a gyülekezeti életünk tekintetében is. Az egyház nem emberi találmány, hanem Jézus Krisztus hozta létre és építi („Én… építem fel egyházamat” – Mt 16,18), illetve ő az, aki a Szentlélek által szolgálatba állítja a lelki munkásokat (ApCsel 20,28). Legyen szó egyénekről vagy egész közösségekről, Isten konkrét tervvel rendelkezik az életünkre nézve. Ez a terv pedig csodálatosan kibontakozik az egyik jól ismert evangéliumi történetben.

Tovább »

Bölcsen használni

A Példabeszédek könyvének bölcsességfogalma és annak alkalmazási lehetőségei

Sitku Tibor

Sitku Tibor pünkösdi teológus, az MPE (Magyar Pünkösdi Egyház) teológiai főiskolájának MA-­szakos hallgatója. Jelenleg pasztorálpszichológia szak­irányú képzésben vesz részt, de minden érdekli, ami Isten igéjével, az emberek hitével, a vallások világával és a tu­dományokkal kapcsolatos. Nős, 37 éves, kétgyermekes család­apa. Blogot itt vezet: http://megmondoka.blogspot.hu

Ugariti agyagtábla a Kr. e. 14. századból
Ugariti agyagtábla a Kr. e. 14. századból

Általános bevezetés

Aligha van olyan ember, aki nem akar bölcs lenni, ahogy olyat sem találunk, aki önmagát bolondnak gondolja. Bölcsességről és bolondságról, ha saját magunkról van szó, ebben a vonatkozásban egységesen gondolkozunk, ám a két fogalomról a posztmodern ember nyilván a Szentírástól eltérően gondolkodik. A természettudományok által karakterizált és a modern technika által erősen meghatározott világban a bölcs és a bolond fogalmi különbsége leginkább az intellektuális képességek szintjének eltérésében mutatkozik. Profánul megfogalmazva, a bölcs az okos, míg a bolond a buta ember. Míg előbbi „okosakat” mond és magas iskolai végzettséggel rendelkezik, utóbbi ostobaságot beszél és a közvélekedés szerint valószínűleg tanulatlan.

A Szentírásból azonban egészen más kép bontakozik ki előttünk, ha a bölcsesség és bolondság mibenlétére keressük a választ. A Példabeszédek könyve, amely a bölcsességirodalom talán legmarkánsabb írása, azzal az alapvető szándékkal szólít meg, hogy a hívő ember számára az igazi bölcsesség mibenlétét bemutassa, még akkor is, ha az első olvasatra nem tűnik kompatibilisnek a mai értelmezéseinkkel. Úgy vélem, ez a rendkívül gyakorlatias bibliai könyv sok esetben félreértett vagy teljesen mellőzött a gyülekezetben. Írásomban arra teszek kísérletet, hogy megragadjam a Példabeszédek értelmezésének főbb sarokpontjait, és a valóban mély mondások és szövegek alkalmazási lehetőségeivel kapcsolatos kérdéseket is megvizsgáljam. Mire jó és mire nem jó ez a könyv a gyülekezetben?

Tovább »