Hívő édesapák szerepe gyermekeik hitre segítésében

Nemeshegyi Zoltán

Az öregek koronája: az unokák
és a fiak ékessége az atyák.
Péld 17,6

A fenti igevers mindkét igazságát megtapasztaltam. Először azt, hogy büszke lehetek édesapámra, akkor is, ha a szocializmus idején nem a lelkipásztor édesapával büszkélkedtek, hanem amint József Attila „A proletár fiú verse” című művében írja, a fizikai munkás apával: „Az én apám reggeltől estig izzadva lót, fut, robotol. Az én apámnál nincs jobb ember, nincs, nincs sehol.”

Édesapám nagy kiterjedésű körzet lelkipásztoraként szüntelenül úton volt. Amikor itthon volt, akkor vagy a szószéken láttam őt, vagy igehirdetésre készülni a konyhaasztalnál. Mivel hatan voltunk testvérek, egyenként, személyesen ritkán beszélgetett velünk, de a reggeli áhítatot mindig együtt tartottuk. Este akármilyen későn ért haza, reggel mindig együtt tartottuk a házi istentiszteletet: éneklés, igeolvasás, rövid magyarázat, imádság. Esténként ritkán volt velünk, mert a körzeti állomásokon tartott istentiszteletet. Ilyenkor édesanyámmal olvastuk a napi igét és imádkoztunk. A „személyes beszélgetések” sokszor egyet jelentettek a számonkéréssel, a fegyelmezéssel. A fizikai fegyelmezés akkor szűnt meg, amikor döntöttem az Úr Jézus mellett, mint személyes Megváltóm mellett, tizennégy éves koromban. Édesapám komolyan vette megtérésemet, de a bemerítéssel még várni kellett majdnem egy évet, mert látni akarta a megtérés gyümölcseit a hétköznapokban is. Hálás vagyok érte Istennek.

Az ifjú évek gyorsan elrepültek. Isten nagyszerű házastárssal ajándékozott meg, s általa négy gyermekkel. Az első kettő fiú. Itt volt a lehetőség, hogy megadjam fiaimnak, amit annak idején én hiányoltam, a több személyes foglalkozást, de az élet mintha ismételte volna magát, én is szórvány lelkipásztor voltam, amikor gyermekeim a legjobban igényeltek volna. Így az esti meséknél, imádságoknál ritkán voltam jelen. Feleségem tanította őket imádkozni.

Annyival sikerült előbbre lépni, hogy a hétfői napot kineveztük „játszónapnak”. Mivel a hétvége nekem szolgálatokkal, utazásokkal telt, a hétfő mutatkozott alkalmasnak arra, hogy játsszunk és kiránduljunk gyermekeinkkel. Szép idők voltak ezek, de hamar elmúltak, mert amikor iskolások lettek, a hétfői játszások ideje is lerövidült. Tamás fiam egyszer azt játszotta, hogy ő az apa. Elutazik, hazajön, megint elmegy, hazajön és utána játszik a gyermekeivel. Komoly figyelmeztetés volt ez számomra, hogy több személyes törődést igényelne tőlem. Emlékeimben ott él a sok kirándulás, kerékpározás. Ilyenkor spontán tehették fel kérdéseiket, s én is kötetlen formában beszélhettem nekik hitemről. Amikor már személygépkocsival jártam a körzetet, azt is megtehettem, hogy magammal vittem valamelyik gyermeket, vagy néha az egész családot.

Isten parancsba adta ószövetségi népének, hogy igéi maradjanak szívükben:

  • „Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!” (5Móz 6,6–7)
  • „Fiaik is, akik még nem ismerik, hallgassák meg és tanulják meg, hogy féljék Istenüket, az Urat mindenkor, amíg csak éltek azon a földön.” (5Móz 31,13)
  • „Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.” (Ézs 54,13)

Isten az ő újszövetségi népének is adott ígéreteket gyermekeikkel kapcsolatban:

  • „Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (ApCsel 2,39)

how-to-be-a-good-dad

Lelkipásztorként hogyan látom a hívő édesapák szerepét a gyermekek hitre, imára tanításában?

Sötét háttérként hadd idézzek egy apát, aki azt mondta lelkipásztorának: „Mindent megtettem, hogy gyermekeim hívők legyenek. Még a katona-fiamat is felpofoztam, ha nem akart imaházba jönni.” Nem minősítem a fentieket, csak tényként írom le, hogy gyermekei nem lettek hívők.

Hála legyen Istennek, hogy nem minden szülő szeretné ilyen módon hívővé tenni gyermekeit, de sajnos egyéb gyarlóságokat is elkövetünk. A továbbiakban nem a negatív példákat szeretném sorolni, hanem azokat az eszközöket, amelyek eredményessé tehetik nevelésünket.

Az első az imádság. Stormie Omartiannak „Az imádkozó szülő hatalma” című könyve rengeteg példával igazolja, hogy milyen ereje van a szülők imádságának.

A második a következetes tanítás a Biblia alapján. A formák változhatnak az idők folyamán, de a lényeg marad, hogy nincs eredményes keresztény tanítás a Biblia nélkül.

A harmadik az imádság és a bibliai tanítás mellett alapvetően fontos a tanítással összhangban levő élet.

Mikor kezdődjön a gyermekért való imádkozás?

Már fogantatása előtt, amikor gyermekáldásért imádkoznak a szülők. Egyre több a meddő férfi és nő. Egyre inkább nem természetes, hogy „jönnek a gyermekek”. Egyre inkább belátjuk a zsoltáros szavainak igazságát: „Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse: jutalom.” (Zsolt 127,3)

A várandósság teljes ideje alatt. A gyermekét váró kismamát nem nehéz imádságra biztatni, de jó, ha ezt férjével együtt teheti.

Megszületésekor, gyermekbemutatáskor hálát adunk az új életért. Imádkozunk azért, hogy a szülők lelkileg és testileg is meg tudják adni azt, amire szüksége van a gyermeknek. Már ekkor elkezdünk imádkozni a majdani megtéréséért.

A hívő édesapa folyamatosan imádkozik gyermekéért

Hálaadással azért, hogy Isten szülői hivatással ajándékozta meg.

Bűnbánattal, amikor Isten igéje által, vagy más módon leleplezi, hogy nem jól tölti be ezt a hivatást.

Könyörgéssel önmagáért, szülői hivatása minél jobb betöltéséért. Gyermekéért, hogy amit ő nem tud elvégezni, azt Isten végezze el a gyermekben kegyelme által.

A hívő édesapa imádkozik gyermekével

Az édesanyák előnyben vannak, mert már a szoptatáskor együtt imádkozhatnak csecsemőjükkel, s így a gyermek a szó szoros értelmében az anyatejjel együtt szívja magába az imádság légkörét. Az apa látható formában csak később kapcsolódhat be az együtt imádkozásba, azonban lélekben ő is támogathatja az anya imádságát.

A csecsemő kezecskéit először az édesanya teheti össze, de jó, ha az édesapa is időben készül arra, hogy akár az első tanult imádságot együtt mondja gyermekével. Legyen készen arra, hogy hangosan, egyszerűen, röviden, tömören imádkozzon gyermekei előtt, hogy aztán ők is bátorságot kapjanak hangosan elmondani őszinte hálájukat, bűnvallásukat és kérésüket az Úrnak.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

2 × három =