Keresztény etika a kortárs Európában

Beszámoló a 2014-es FEET konferenciáról

viktorHegedűs D. Viktor
teológushallgató, BTA

 

Bevezetés

A cikkel azonos címmel rendezett konferenciát a FEET (Fellowship of European Evangelical Theologians – Európai Evangelikál1 Teológusok Közössége) augusztus 29. – szeptember 2. között Párizsban. Baptista közösségünkből hárman vettünk részt a konferencián: Nemeshegyi-Horvát György hatvani lelkipásztor és felesége Anna, valamint jómagam az Evangelikál Teológia Alapítvány ösztöndíjának keretében. Mivel a magyar teológiai palettán jórészt ismeretlen e szervezet és ennek tevékenysége, a továbbiakban egy beszámolót olvashatnak az érdeklődők magáról a szervezetről, valamint az idei konferenciáról.

FEET

Az Amerikai Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban már régóta kialakult kultúrája van a bizonyos teológiai nézetet vallók szervezetbe tömörülésének. A 20. század derekán a klasszikus evangéliumi hitet vallókból létrejött evangelikál mozgalom számára az USA-ban ezek a szervezetek az Evangelical Theological Society (Evangelikál Teológiai Társaság) és az Institute for Biblical Research (Bibliakutató Intézet), míg Angliában a Tyndale Fellowship (Tyndale Közösség) voltak.

A kontinentális Európában azonban olyan szervezet, amely egyesítette volna a legmagasabb tudományos színvonalat a Szentírás tekintélyével, valamint egy ortodox, biblikus teológiával, sajnos nem nagyon létezett. Ezt a helyzetet szüntette meg John Stott, a híres brit teológus-lelkész, amikor európai kollégái segítségével 1974-ben életre hívta a FEET-et. A szervezet célja, hogy népszerűsítse az evangelikál teológiát a kontinentális Európában, mégpedig olyan módon, ami teljesen lojális a Biblia tekintélyéhez. Ezáltal nem titkolt törekvése, hogy elősegítse a gyülekezetek teológiai gondolkodásának megújítását. Céljai közé tartoznak még a következők: ösztönözni a teológiai tanulmányokat és kutatásokat, bátorítani az evangelikál teológiai publikációkat, segíteni a nemzeti alapú evangelikál szervezetek létrejöttét, kapcsolatot teremteni evangelikál teológusok és teológiai közösségek között.

A kezdetektől fogva tekintélyes evangelikál vezetők és teológusok álltak a FEET pártolói és résztvevői között. A tanácsadói testületben korábban olyan nevek szerepeltek, mint a híres kanadai anglikán kálvinista teológus-lelkész J. I. Packer, vagy Carl F. H. Henry, akit az evangelikál teológiai világ agyának2  tartottak 2003-ban bekövetkezett haláláig. Jelen tanácsadói testületben pedig többek között olyan személyek foglalnak helyet, mint a ma élő egyik legismertebb újszövetséges, dr. Howard Marshall, a horvát származású, Yale Egyetemen teológiát oktató Miroslav Volf, akit nemes egyszerűséggel csak „korunk egyik legünnepeltebb teológusaként”3 tartanak számon, és Henri Blocher, aki véleményem szerint az egyik legfontosabb kapocs a kontinentális európai és a tengerentúli evangelikalizmus között. A szervezet jelenlegi elnöke a híres francia ószövetséges Pierre Berthoud professzor. Hivatalos publikációja a European Journal of Theology (Európai Teológiai Folyóirat), amelynek főszerkesztője a londoni Spurgeon’s College rektora, dr. Pieter Lalleman.

Pierre Berthoud 1969–1971 között bibliai nyelveket tanított Vaux-sur-Seine-ben. Egy hitéleti krízis hatására jutott el a Francis Schaeffer vezette L’Abri közösségbe. A látogatásból négyévnyi (1971–1975) tartózkodás lett, ahol Schaeffer mentorolása alatt, annak közeli munkatársaként dolgozott. Közreműködött Schaeffer legtöbb könyvének franciára fordításában. 1975 óta az eix-en-provence-i teológiai iskola ószövetség- és apologetikaprofesszora, ahol 19 éven át volt az iskola dékánja. Számos publikációja jelent meg az ószövetség, az apologetika, és a keresztény hit különböző gyakorlati és kulturális vonatkozásai témában. A FEET elnöke 2008 óta.

Pierre Berthoud
1969–1971 között bibliai nyelveket tanított Vaux-sur-Seine-ben. Egy hitéleti krízis hatására jutott el a Francis Schaeffer vezette L’Abri közösségbe. A látogatásból négyévnyi (1971–1975) tartózkodás lett, ahol Schaeffer mentorolása alatt, annak közeli munkatársaként dolgozott. Közreműködött Schaeffer legtöbb könyvének franciára fordításában. 1975 óta az eix-en-provence-i teológiai iskola ószövetség- és apologetikaprofesszora, ahol 19 éven át volt az iskola dékánja. Számos publikációja jelent meg az ószövetség, az apologetika, és a keresztény hit különböző gyakorlati és kulturális vonatkozásai témában. A FEET elnöke 2008 óta.

Megállapítható tehát, hogy a FEET az európai evangelikál teológia egyik legfontosabb bástyája és szellemi műhelye.

A konferencia

A FEET kétévente rendez konferenciát valamelyik európai nagyvárosban, és 2014-ben ezen konferenciára augusztus 29. és szeptember 2. között került sor Párizsban. A helyszínválasztás azért esett Párizsra, mert a konferencia érdekességeként ez volt az első összevont konferencia, amelyet a FEET és az AFETE (Francia Anyanyelvű Evangelikál Teológusok Szervezete) közösen rendezett. Ugyancsak érdekesség, hogy egy hotel helyett a konferenciának egy ferences kolostor adott otthont. Talán az ‘alázatra indító’ és a ‘kellemes értelemben kényelmetlen’ a legjobb jelzők, amit arra használnék, hogy mit éreztem, amikor láttam, hogy minket, protestánsokat milyen odaadással, kedvességgel, és Isten előtti alázattal szolgálnak ki a ferences szerzetesek és apácák.

A konferencia felvezetéseként csapatunk autóval tette meg a Budapest – Párizs 1600+ km-es távját, mintegy 22 óra alatt. Ezt a 22 órát kitöltötték a különféle teológiai és egyéb témákról szóló diskurzusok, így a konferenciai utazásunk egyfajta theologia viatorum-nak (zarándokteológia) is tekinthető.

A La Clarté Dieu ferences kolostor, a konferencia helyszíne

A La Clarté Dieu ferences kolostor, a konferencia helyszíne

Ahogyan már említettem, a konferencia címe azonos a beszámolóm címével, és ebből leszűrhető, hogy a konferencia legfontosabb célja az volt, hogy olyan etikai kérdéseket vizsgáljon, melyeknek rendkívül fontos kortárs vonatkozásai vannak a mai Európában. Ilyenek például a homoszexualitás, a háborúskodás kérdése, az esélyegyenlőség, a szegénység etikai vonatkozásai, és az általános újszövetségi etika.

Talán mondanom sem kell, hogy ezek a témák mennyire lényegesek és mennyire időszerűek az egyház szempontjából. Egyértelmű, hogy ezekben az etikai kérdésekben állást kell foglalnunk ahhoz, hogy megérthessük, hogyan tudjuk az evangéliumot releváns módon kommunikálni és megélni a kortárs Európában, ahol élünk. Különösen mostanában, amikor egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a kontinens, amit sok időn keresztül egyszerűen csak a keresztény Európának neveztek, a valóságban már a felvilágosodás óta egyre növekvőbb mértékben tagadja meg keresztény gyökereit, jellemvonásait, aminek hatására Európa mára már szekulárisabb, mint valaha, és talán még inkább, mint más kontinensek.

A konferencia öt napja alatt hat fő előadás (plenáris ülés) hangzott el, amelyen egy-egy neves teológus ismertette kutatásának eredményét egy-egy fontos témában, majd ezeket kérdés-válasz szekció követte. Mindemellett számos szemináriumi előadás és úgynevezett tudományos munkacsoport is helyet kapott a programban. A teljesség igénye nélkül igyekszem ezekre reflektálni a következőkben.

 

Plenáris ülések

A plenáris ülések hallgatósága

A plenáris ülések hallgatósága

 

  1. Ad de Bruijne professzor (Theologische Universiteit Kampen, Hollandia) előadása Értékek a társadalmunkban történelmi, antropológiai és szociális vonatkozásokkal címmel

A holland de Bruijne professzor előadása indította az ötnapos diskurzust, és előadásával szépen megadta a kezdőhangot. Gondolatmenetének fő irányvonala volt, hogy bemutassa az átlagos mai európai társadalom morális szintjét. A közelmúltban történt provokatív események példáit felhozva adott egy alaptónust az előadásának, hogy aztán a társadalmi morál különböző keresztény etikai értelmezéseit kibontsa. Többek között Ágoston, Luther, Wolfhart Pannenberg, és az eticista Stanley Hauerwas írásainak társadalomképét igyekezett összevetni, és magyarázni. Olyan fontos kifejezéseket vizsgált meg, mint például a szabadság, az egyenlőség, a tolerancia, a magánélet és a demokrácia. Előadása végén kitért az evangelikál hívőket érő különleges kihívásokra a kortárs európai társadalomban.

Ad de Bruijne előadás közben

Ad de Bruijne előadás közben

 

  1. Henri Blocher professzor (Faculté Libre de Théologie Évangélique, Vaux-sur-Seine, Franciaország) előadása A keresztény etika teológiai alapjai módszertani kérdések címmel

Nem hiába tartják Blocher professzort az egyik legnagyobb kortárs európai teológusnak. Előadása megalapozott, érdekfeszítő, és mindenre kiterjedően részletes volt. Mindemellett ráadásul nem hazudtolta meg származását, hiszen az egésznek volt egy nagyon eredeti stílusa, ami igen jellemző a franciákra. Az előadás első része vizsgálta az etika teológiájának főbb irányvonalait, és azok változásait az egyháztörténelem során: Kant, Hegel, Hume, és Dooyeweerd filozófiai elképzeléseit; a liberális protestáns filozófus Paul Ricoeur, és a neoortodox Barth teológiájának etikai vonulatait; az etika kérdését Van Til apologetikájában; egészen addig, míg eljutott a kortárs eticista, Oliver O’Donovan munkásságáig. Az előadás hátralevő részében a keresztény etika módszertani kérdéseit vetette össze O’Donovan elképzeléseivel, hol egyetértve, hol vitatkozva azokkal. Rendkívül sok aspektust érintő előadás volt, így nem csoda, hogy a kérdés-válasz szekció ezután az előadás után volt a leglendületesebb.

Henri Blocher Francia evangelikál teológus, a vaux-sur-seine-i teo­lógiai iskola és az amerikai Wheaton College rend­szeresteológia-professzora. Korábban a FEET elnöke. 1975 és 1980 között résztvevője volt a Billy Graham által alapított Lausanne Mozgalomnak. Termékeny író, Magyarországon a Kezdetben című könyve jelent meg (Harmat, 1998), amely a teremtéselmélettel foglalkozik.

Henri Blocher
Francia evangelikál teológus, a vaux-sur-seine-i teo­lógiai iskola és az amerikai Wheaton College rend­szeresteológia-professzora. Korábban a FEET elnöke. 1975 és 1980 között résztvevője volt a Billy Graham által alapított Lausanne Mozgalomnak. Termékeny író, Magyarországon a Kezdetben című könyve jelent meg (Harmat, 1998), amely a teremtéselmélettel foglalkozik.

 

  1. Reidar Hvalvik professzor (MF Norwegian School of Theology, Oslo, Norvégia) előadása A jelen kontextus vizsgálata az Újszövetség és annak hátterének fényében a homoszexualitás kérdése címmel

Etikai szempontból a kortárs Európa talán egyik leg­ak­tuálisabb témájával fog­lal­­ko­zó elő­adás volt ez. Hvalvik professzor elő­adá­sában az ortodox evangelikál állás­pontot kép­viselte, de ele­mezte a liberális keresztény állás­pontot is. Nagyon követ­ke­ze­te­sen, pontról pont­ra­ cá­folta meg a liberális keresztény érveket a homoszexualitás legitimitása mellett, kiemelve, hogy ezen tábor mind a mai napig főleg egyetlen könyvre4 alapozza nézeteit, amely nézet egyébként sehol sem illik bele az egyház évezredes teológiai hagyományába. A cáfolatok mellett a Szentírás kapcsolódó igéit exegetálva és más történeti forrásokat (pl. Alexandriai Philón, Platón írásait) felhasználva erősítette meg a konzervatív álláspont helyességét. Sajnos idő szűkében nem sikerült a konkrét, az applikációhoz kapcsolódó kérdéseket teljes mértékben megvitatni.

 

  1. Dr. Berthold Schwarz (Freie Theologische Hochschule Giessen, Németország) előadása Hogyan alkalmazzuk a bibliai etikát a kortárs kontextusban? címmel

Dr. Schwarz az előadásában jó néhány módot feltárt, ahogyan szerinte alkalmazni lehet a bibliai etikát a kortárs világban. Emlékeztetett minket arra, hogy a klasszikus evangelikál felfogás szerint a keresztény etika követelményei meg kell, hogy egyezzenek a Biblia etikai követelményeivel. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy a keresztény etikai rendszer abszolútumokból áll. Az alkalmazással kapcsolatban azt fejezte ki, hogy az apologetikánk tekintetében fontos szem előtt tartani, hogy az apologetika mindig kérdéssel kezdődik, tehát bármilyen vonal mentén haladunk is, mindig kérdeznünk kell, és felénk is mindig záporozni fognak kérdések a társadalom felől. A társadalom kérdései azonban nincsenek egyértelmű, szó szerinti módon benne a Bibliában, éppen ezért kötelességünk gondolkodni. Ez teljes mértékben elkerülhetetlen, ha releváns módon akarjuk a kortárs Európában képviselni az evangélium ügyét. Kitért arra is, hogy nem minden eset fekete-fehér, és ezért rendkívül nagy szeretettel és empátiával kell minden egyes esetet megvizsgálni, és nem ugyanazt a sablont ráhúzni mindegyikre. Mindemellett felhívta a figyelmet, hogy Isten parancsolatai egyúttal de facto Isten akarata is, így azokat semmiképp nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az előadás befejező részében két útravaló figyelmeztetést adott: az etika tekintetében nincsen nagyobb tekintély, mint ami már megjelent Jézus Krisztusban; ezzel párhuzamosan pedig a mindenkori relativizmus mindig igyekszik beszivárogni az egyházba, ami ellen harcolnunk kell.

 

  1. Dr. Chris Wright (Langham Partnership, Egyesült Királyság) előadása Etika, misszió, evangelizáció a Cape Town nyilatkozat keretében címmel

A Cape Town nyilatkozat a Lausanne világevangelizációs mozgalom teológiai kiáltványa, amit 2010-ben fogadtak el a Lausanne Mozgalom kongresszusán a dél-afrikai Cape Townban, azaz Fokvárosban. A nyilatkozatot John Stott megbízásából dr. Chris Wright, és az általa vezetett teológiai bizottság fogalmazta meg. Dr. Wright előadása a konferencián a dokumentum keletkezésének hátteréről, illetve magának a dokumentumnak a struktúrájáról szólt. A nyilatkozat érdekessége, hogy más hitvallásoktól eltérően itt az összes bekezdés a szeretet köré van építve. Azaz egyes bekezdések nem a „hiszünk”, hanem a „szeretjük” szóval kezdődnek. Tehát ahelyett, hogy úgy szólna a nyilatkozat, hogy „hiszünk Jézus Krisztusban”, úgy szól, hogy „szeretjük Jézus Krisztust”, és így tovább. A nyilatkozat egyébként két részből áll, az első maga a bibliai meggyőződéseken álló hitvallás, a második rész pedig a cselekvésre való felhívás. A nyilatkozat feladata, hogy meghatározza a Lausanne Mozgalom céljait.

Dr. Chris Wright A cambridge-i egyetemen szerzett teológiai doktorátust. John Stott közeli tanítványa egészen annak 2011-es haláláig. 2001-ben nevezik ki a sokrétű szolgálatot összefogó Langham Partnership szervezet nemzetközi igazgatójává. Elismert író, korszakalkotó munkája a 2007-ben egy neves amerikai keresztény magazin által az év könyvének választott The Mission of God. Felszentelt anglikán lelkész, a korábban Stott által pásztorolt All Souls Church egyik lelkésze. Szakterülete az Ószövetség és annak kapcsolata a keresztény misszióval és etikával.

Dr. Chris Wright
A cambridge-i egyetemen szerzett teológiai doktorátust. John Stott közeli tanítványa egészen annak 2011-es haláláig. 2001-ben nevezik ki a sokrétű szolgálatot összefogó Langham Partnership szervezet nemzetközi igazgatójává. Elismert író, korszakalkotó munkája a 2007-ben egy neves amerikai keresztény magazin által az év könyvének választott The Mission of God. Felszentelt anglikán lelkész, a korábban Stott által pásztorolt All Souls Church egyik lelkésze. Szakterülete az Ószövetség és annak kapcsolata a keresztény misszióval és etikával.

 

  1. Dr. Michel Johner (Faculté Jean Calvin, Aix-en-Provence, Franciaország) előadása A szekularizmus térnyerése Franciaországban (esettanulmány) címmel

Dr. Johner előadása egy esettanulmány volt, amely a házasság kérdését boncolgatta a kortárs francia kontextusban. Igyekezett bemutatni a házasság intézményének alakulását Franciaországban, illetve kifejteni az előadás fő témájának számító problémát: a házasság intézményének degradálódását a bevándorlók különféle magukkal hozott kulturális szokásai miatt. Franciaországban (ugyanúgy, ahogy Angliában) rengeteg a bevándorló, és ezen csoportok nagy része népi kultúrájuknál fogva a törzsi házasságban hisz, nem pedig annak klasszikus keresztény értelmezésében. Johner vizsgálta, hogy mennyivel másabb a helyzete a francia evangelikáloknak, hiszen nem feltétlenül azzal kell küzdeniük, hogy a házasság intézményének fontosságát megértessék, hanem inkább azzal, hogy helyes értelmet adhassanak e kifejezésnek.

 

Szemináriumok és munkacsoportok

A konferencia rövid ideje ellenére jó néhány szeminárium és munkacsoport lett besűrítve a programba, aminek sajnálatos következménye volt, hogy nagy részük egy időben került megtartásra, így egy-egy személy csak egy szemináriumra vagy munkacsoportra tudott eljutni. Nemeshegyi-Horvát György a bioetika témájával foglalkozó munkacsoport találkozóján vett részt, felesége, Anna pedig a doktoranduszoknak tartott mentori találkozón. Benyomásaikról, tapasztalataikról a cikk végén található Személyes reflexiók alpontban olvashatnak.

Jómagam a Bonhoeffer, Husz, és az ellenállás teológiája című szemináriumi előadásba kapcsolódtam be. A szemináriumot a cseh professzor, dr. Jan Ligus tartotta, aki a prágai Károly Egyetem Huszita Teológiai Fakultásának tanára, korábbi igazgatója, és 2014 év végén meg a könyve a szemináriumi előadásával azonos témában.

Dietrich Bonhoeffer (1906–1945) személye és teológiai öröksége az utóbbi években renenszánszát éli, és ennek egyik hozományaként rengeteg róla szóló publikáció jelenik meg, amelyek minősége sajnos meglehetősen vegyes: vannak egészen remek darabok, és sajnos akadnak elég silány tartalmúak is. Mindenesetre mivel Bonhoeffer személye számomra az egyik legnagyobb inspiráció, ezért sok reménységgel, ámde azzal vegyülő szkepticizmussal vártam, hogy miről is fog szólni a diskurzus. Hála Istennek (a szó szoros értelmében) nem kellett csalódnom, hiszen egy remek előadást hallhattam Bonhoeffer életének egy korábban kevésbé vizsgált aspektusáról. Tudniillik Bonhoeffer mindamellett, hogy lelkipásztor és teológiai tanár volt, részt vett egy Hitler ellen irányuló merényletkísérletben, amely megbukott, és amely végül a lelkipásztor-teológus halálát okozta. Dr. Ligus a Bonhoeffer-történet azon etikai vonulatát vizsgálta, hogy mennyiben volt biblikus döntés részéről az ellenállási mozgalomban való részvétel, különösképpen a merénylet tervezésébe való bekapcsolódás; lehetett-e volna más járható út; a tágabb képet nézve egyáltalán mik a határvonalai a mindenkori kormány iránt tanúsítandó engedelmességünknek; illetve hogy hol lehetnek azok a pontok, amelyeknél az Isten iránti hűségünk és engedelmességünk szembe kerül a mindenkori kormány iránt tanúsított lojalitásunkkal. Különösen érdekes volt, amikor a jelen levő német teológusok megosztották ismereteiket a második világháború alatti német kereszténység állapotáról, illetve olyan értékes összefüggéseket láttattak meg a korabeli egyházpolitika tekintetében, amelyeket igazán csak ők értenek meg teljes egészében.

A szemináriumi előadás másik központi figurája a cseh reformátor, Husz János (1369–1415) volt. Husz katolikus papként szolgált Prágában, és radikális bibliai hite miatt többször összeütközött egyháza gyakorlataival. Meggyőződése szerint elvetette a pápaság intézményét, és többek között a búcsúcédulák árusítását is kritikával illette. Mindezek ellenére azonban hitt a békés hitújításban, és mint megannyi reformer, az ő elképzelései között sem volt az egyházból való kiválás. Ennek ellenére reformtörekvései miatt mégis kiközösítették, és mivel nem volt hajlandó visszavonni tanait, végül máglyahalálra ítélték. Fennmaradt írásai egyébként később nagyban befolyásolták Luther Mártont, a protestáns reformáció vezéralakját, így lényegében Husz Jánost e mozgalom előfutárának tekinthetjük. Bonhoefferrel szemben Husz esetében nem a világi hatalom felé gyakorolt engedelmesség a kérdés, hanem olyan egyházi vezetők felé, akik megszűntek biblikusnak lenni akár gondolkodásukban, akár tetteikben. Tanításának forradalmi hatása abban rejlett, hogy szerinte minden hatalom elveszti jogait, ha megszegi az isteni törvényeket, legyen az akár világi, akár egyházi hatalom.

 Bal kép: A Le Tabernacle bejárata Jobb felső kép: A szerző és Monsieur Blocher  Jobb alsó kép: Henri Blocher köszönti a hallgatóságot

Bal kép: A Le Tabernacle bejárata Jobb felső kép: A szerző és Monsieur Blocher Jobb alsó kép: Henri Blocher köszönti a hallgatóságot

 

Kísérőprogramok

A konferencia idejét keresztezte egy vasárnap is, és természetesen ezen a napon gyülekezeti közösséget gyakoroltunk a konferencia résztvevőivel. Henri Blocher vezetésével az ő anyagyülekezetébe látogathattunk, ahol felemelő érzés volt megtapasztalni a Lélek által alkotott egységet olyan testvérekkel is, akikkel egyáltalán- vagy csak nagyon minimális szinten tudtunk kommunikálni. A „Krisztus enyém..”. kezdetű himnuszt különböző nyelveken ugyan, de mindnyájan teli torokból éneklő gyülekezet képe egy örökre meghatározó emlék marad, azt hiszem.

Egyháztörténeti kitekintőként érdekes lehet a gyülekezet története: a neve Le Tabernacle, amely a baptista füleknek ismerősen csenghet. Történt ugyanis, hogy a gyülekezet alapító lelkipásztora Ruben Saillens (1855–1942) rendkívül nagyra tartotta Charles Spurgeon szolgálatát, és emiatt Spurgeon gyülekezete, azaz a Metropolitan Tabernacle után nevezte el az általa alapított párizsi közösséget. Ugyancsak érdekes, hogy Saillens a későbbiekben hasonlóan sikeres szolgálati pályát futott be hazájában, Franciaországban,5 mint hőse korábban Angliában, olyannyira, hogy amikor bő húsz évvel Spurgeon halála után, 1916-ban, egy angliai útja során meghívták prédikálni a Metropolitan Tabernacle-be, akkor ott úgy mutatták be őt, mint „Franciaország Spurgeonjét”.

A vasárnapi kétnyelvű istentiszteleten Berthoud professzor hirdetett igét a Lukács 24,13–35 alapján, amit egy kanadai származású, párizsi gyülekezetplántáló misszionárius fordított angolra.

 

Személyes reflexiók

Nemeshegyi-Horvát György, és felesége, Nemeshegyi-Horvát Anna Párizsban

Nemeshegyi-Horvát György, és felesége, Nemeshegyi-Horvát Anna Párizsban

 

Nemeshegyi-Horvát György

Ez az etikáról szóló konferencia tudatosította bennem, hogy egy kereszténynek (teológusnak vagy lelkipásztornak különösen is) időt kell szánnia arra, hogy végiggondolja a dolgokat, mielőtt trendeknek hódolna kritikátlanul. Mindennel kapcsolatban meg kell vizsgálnunk Isten akaratát, mert nem ment föl a korszellem, ha rosszul döntünk.

Az elvi állásfoglalások mellett persze mindig ott vannak az egyéni életszituációk, és ahhoz kell nagy bölcsesség és empátia, hogy milyen módon alkalmazzuk az elveket a gyakorlatban, például a lelkigondozásban.

A konferencián több munkacsoport közül a bioetikát választottam, amit egy norvég teológus, Knut Alfsvag tartott. Három kérdés köré fűzte fel prezentációját: 1. Melyek az orvosi kérdések? 2. Melyek az etikai kérdések? 3. Hogyan lehet ezeket a kérdéseket keresztény szempontból megválaszolni?

Az emberi élet kezdete körül csoportosuló bioetikai kérdések az abortusszal, a születés előtti tesztekkel, terápiás és egyéb célú klónozással, őssejtbeültetéssel kapcsolatosak, továbbá a megtermékenyülés kapcsán felmerülő orvosi eljárásokkal (mesterséges megtermékenyítés, lombikprogram, petesejt donáció, béranyaság, embriókiválasztás, „designer babyk” – vagyis a szülők kedve szerint „megalkotott” babák). Az élet közepével és végével kapcsolatban a következők merülnek föl: az élettartam kitolása, a halál elkerülésére irányuló kísérletek, transzhumanizmus, és ha már elkerülhetetlen a halál, akkor az eutanázia kérdése.

Mindezeken kívül léteznek még az emberi képességek fejlesztésére történő biokémiai vagy biomechanikai beavatkozások (pl. művégtagok beültetése) is. Ezek célja lehet, hogy valamely betegséget, fejlődési rendellenességet korrigáljanak, vagy a normál tartományban lévő képességeket a természetest meghaladóra fejlesszék fel (pl. sportban vagy hadászatban).

Alfsvag professzor kiemelte: a tradicionális keresztény etika két alappillére, hogy az emberi élet szent, mivel Isten ajándéka, és hogy szeretnünk kell felebarátainkat. E két elv néha feszültségbe kerül, például ha szenvedést látunk, és úgy érezzük, be kell avatkoznunk (gyógyítás), másrészt egy bizonyos határon túl olyan, mintha Isten hatáskörébe avatkoznánk. Megkérdőjelezendő a modernizmusnak az az előfeltevése, hogy a természet csupán az emberi manipulációs tevékenység nyersanyaga. Keresztényekként tudatosítanunk kell az embernek adott isteni parancsot: hogy őrizze és gondozza a természetet. Sőt, talán fokozatok is vannak: a természet manipulálása is súlyos dolog, de sok esetben már maga az ember is manipulálódik, aki Isten képmására teremtetett eredetileg. A „designer babyk” („megrendelésre készült babák”) például óriási erődifferenciát és feszültséget hoznak létre a generációk között, mintha egyik generáció „teremtené” a másikat, erre korábban nem volt példa.

Alfsvag professzor munkacsoportja szinte minden részletre kiterjedt, biblikus volt, és a hagyományos keresztény nézőpontot képviselte. Érzékelhető, hogy a bioetika területén is igencsak nehéz kérdések merülnek föl napjainkban az orvostudomány fejlődésével. Itt is úgy van, mint más területeken (pl. a hadá­szatban), hogy a technológiai fejlődés gyorsabb, mint az ember etikai érése – vagy Istenre való figyelése.

 

Nemeshegyi-Horvát Anna

Mivel egy nemzetközi konferencián természetesnek vesszük az előadások magas színvonalát, számomra a FEET konferenciák leglényegesebb hozadéka a Hetty Lalleman (Spurgeon’s College, London, Ószövetség) által vezetett doktorandusz megbeszéléseken kapott bátorítás. 2010-ben még teológiai MA tanulmányaimat sem kezdtem el, amikor nyáron először vehettünk részt ezen a konferencián, és már akkor nagy megerősítést jelentett és hosszabb távú perspektívát adott a Hettyvel és férjével, Pieter Lallemannal (Spurgeon’s College, rektor, Újszövetség) való beszélgetés. Mindketten igen fontosnak tartják a fiatalabbak szakmai támogatását és lelki erősítését. Ha valaki magányos harcosként és nem a közösségre való tekintettel, illetve nem Isten hívása alapján folytat magasabb teológiai tanulmányokat, az nem fog javára válni, csak kárára. Meg kell vizsgálnunk motivációnkat (mint minden mással kapcsolatban), és ha Isten hívott valamire, akkor ő megadja hozzá az erőt és a jó gyümölcsöket is. Nagyon hangsúlyos az is, hogy bár nemzetközi fórumokon is találkozhatunk teológusokkal, a saját közegünkben is legyen szakmai és lelki támogatottság, különben elkerülhetetlen a kiégés. Éppen az a jó gyümölcse ezeknek a konferenciáknak, hogy mi magunk is sokkal tudatosabban kutatjuk azóta magyar baptista gyökereinket, és észleljük azt a hosszú hagyományláncolatot, amiben benne állunk, jobban értékeljük elődeink munkáját. A FEET ugyanakkor utat mutat számunkra is: az evangéliumi tantisztaság alapkövetelmény, de a teológia művelése mindig járjon együtt a spiritualitással, a „kicsinyek” szolgáló lelkületével, az etikával, a szociális érzékenységgel és a valódi testvéri közösség megtapasztalásával. Nem külföldi mintákat kell másolni, hanem evangéliumi módon élni és szolgálni. A FEET-konferenciák egyik meglepetése volt, hogy a „nagyok” valóban mernek „kicsiként”, vagyis szeretettel és szolgálatkészséggel fogadni másokat. Az, hogy milyen lesz a jövő egy országban, soktényezős történet. Tanárként az a legnagyobb felelősség, hogy a következő generációkat bátorítsuk, és nem is csak úgy általában, hanem Istentől kapott látással, Isten szuverenitását felismerve, hogy ő kiben helyezett el ajándékokat, melyek által a jövőben munkálkodni akar. És az mindig az egyénen áll, hogy a kitartást, szorgalmat is mellé teszi-e az elhívásnak és ajándékoknak, és lesz-e alázata folyamatosan reflektálni a megtett útra és saját hozzáállására. Sokan elindulnak, de kevesen érnek célba, mert beleesnek az írástudók bűnébe, hogy mindent csak kívülről szemléljenek kritikusan, és már ne legyenek képesek a belátásra, illetve érzékenyek az intő szavakra vagy az Úrtól jövő feddésre. Nem négy-öt év alatt, hanem évtizedek alatt válik valaki igazán teológussá, ha élő kapcsolatban marad Istennel – ez a FEET-tagok élettörténetéből is leszűrődik. A jelen példamutatása tíz-húsz év múlva hoz gyümölcsöket: vagy követni akarják majd a jelen vezetőit, vagy elkerülni hibáikat. Remélem, hogy tudunk úgy munkálkodni, hogy az előbbi legyen igaz…

 

Jegyzetek

  1. Cikkemben a magyar fül számára talán furcsán hangzó ‘evangelikál’, ‘evangelikalizmus’ szavakat sűrűn használom. Idézem Lőrik Leventét, az Evangelikál Teológia Alapítvány egyik kurátorát: „Nem valamiféle anglománia miatt használjuk az angol eredetű evangelical minősítést a magyar evangéliumi szavunk helyett, hanem azért, mert utóbbinak vannak olyan jelentésárnyalatai is, melyek az angolból hiányoznak, tehát nem tehetünk egyenlőségjelet a két kifejezés közé”. Egyetértve Lőrik Levente magyarázatával, az evangelikál szó alatt tehát a múlt század derekán létrejött mozgalom jelzős szerkezetét értem, mely mozgalom legfőbb képviselői többek között Billy Graham, Carl F. H. Henry, Harold Ockenga, J.I. Packer, Francis Schaeffer, és John Stott.
  2. Laurie Goodstein idézi a Christianity Today folyóirat akkori főszerkesztőjét, David Neffet a New York Times 2003. december 13-i számában megjelent, Carl Henryről szóló nekrológjában. (in: Rev. Dr. Carl F. H. Henry, 90, Brain of Evangelical Movement, New York Times, December 13, 2003)
  3. A korábbi canterburyi érsek, Rowan Williams nevezi így Volfot, annak Free of Charge: Giving and Forgiving in a Culture Stripped of Grace (Grand Rapids, MI: Zondervan, 2005) című könyvéhez írt előszavában.
  4. John Boswell, Christianity, Social Tolerance, and Homosexuality: Gay People in Western Europe from the Beginning of the Christian Era to the Fourteenth Century (Chicago: University of Chicago Press, 1980)
  5. http://rubensaillens.over-blog.org/article-6234572.html (Hozzáférve: 2014. november 10.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizennyolc + 18 =