Keresztények és politika (könyvajánló)

Philip Yancey: Keresztények és politika

Kelletlen barátság

Harmat, Budapest, 2013

 

Amikor sógornőm meglátta ezt a kis könyvet az asztalomon, kicsit lemondóan tolta arrébb, mondván, hogy ez a téma nem érdekli őt, miközben elég lelkes olvasója a keresztény irodalom széles skálájának.

Ez a téma valóban olyan, amit szeretünk inkább távol tartani magunktól és a lehető legkevesebbet foglal­kozni vele. Mégis azt gondolom, hogy érdemes ezt a könyvet elolvasni.

Miért? Ugyanazért, mint bármilyen más szöveget, mert meg akarunk ismerni egy másik nézőpontot, ami nem tökéletesen olyan, mint a sajátunk.

Mi Philip Yancey nézőpontja? Ő egy amerikai, evangéliumi keresztény író és újságíró, aki számos lapban publikált már. Nem egy vezető lelkipásztor az USA-ból, akinek szavait a sikeres szolgálat és a szószék autoritása, tekintélye erősíti meg. Az ő hitelességét az írásai teremtik meg vagy rombolják le. Épp ezért mindig kicsit másképp fogalmaz és látja az eseményeket és olvassa a teológiai könyveket, még a Szentírást is, mint egy gyülekezeti szolgálatban álló ember.

Milyen más nézőpontokat ismerhetünk meg a könyvből? Például Niebuhr Krisztus és kultúra könyvének megközelítését és annak kritikáját, inkább talán tovább gondolását abból a multikulturális közegből nézve, ahol most élünk mi itt a nyugati világban.

Másrészt megismerhetjük, miképpen kerültek az evangéliumi keresztények a politika frontvonalába. Mi volt a legnagyobb sikerük és kudarcuk egyben? Miért harcolnak olyan keményen, és miért olyan éles a hangvételük? Miért hiányzik a keresztények legfonto­sabb jellemzője – a kegyelem valósága – a viták közben. Talán ez a könyv legfontosabb kérdése. Miért nem azonosítják a kegyelmet a keresztényekkel?

Megismerhetjük Yancey kapcsolatát a Fehér Házzal, amikor egyetlen interjúja számára is meglepően hatalmas vihart kavart, amit Bill Clintonnal készített.

Emellett megismerhetjük Francis Schaeffer véleményét, aki elindítója volt az evangéliumi keresztények aktív politikai kiállásának, akár tüntetéseken is.

A könyvecske végén Yancey öt előremutató megállapítást tesz abban a kérdésben, hogy miképp kellene részt venni a keresztényeknek a politika színterén. Jó példaként hozza fel Billy Grahamet, aki nagy tisztelettel fordult a Szovjetunió irányába, akkor is, amikor az USA első számú ellenségének számított, mindezt azért, hogy az evangéliumot hirdethesse. Ugyanis ez a feladatunk nekünk, keresztényeknek. Jézus is erre választotta ki tanítványait, nem arra, hogy alkalmasak legyenek az aktív politikai szerepvállalásra.

A könyv maga elég rövid, mégis többszöri elolvasás után is érzem, hogy mennyire gazdag mondanivalójú, aminek csak töredékét tudtam felvillantani. Mindenkinek ajánlom elolvasásra.

ifj. Vas Ferenc

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

4 × három =