világvallás

A kereszténység és a világvallások (3.)

Dr. Szebeni Olivér

religions_wheel_crimson

(Folytatás az előző számból)

IV. Univerzizmus

A Kínai Népköztársaság (kontinentális Kína) a második világháború során kiűzte az ország északkeleti részében hatalmat gyakorló nemzeti kínaiakat, és területén kommunista hatalomátvétel bonyolódott le. Ezzel a materializmus vált uralkodó világnézetté, és az ország maoista vezetői nemcsak a keresztény misszióknak, hanem saját nemzeti tradíciókon nyugvó kvázi-vallásosságuknak is ásták a sírját. Ezzel jutunk a titok nyitjára, hogy a világ legnagyobb népessége miként süllyedt több évtizedes nyomorba, és a „kulturális forradalom” sem vezette ki az ország milliárdos lakosságát, akár taoista, konfuciánus, keresztény vagy maoista volt.

Az univerzizmus abból az alapvető kínai felfogásból adódik, hogy az egész világegyetem hármas összetevőjében (ég, föld, ember) a makro- és a mikrokozmosz egyetlen hatalmas összefüggés, és működése közben egyensúlyra törekszik. Ezt fejezi ki jelképük, a fekete és fehér mezőbe tagolt yin és yang (férfi és női alkat), amely egymás kiegészítője, nem ellenpárja. Az univerzizmus gyökerei a hinduizmusba nyúlnak. Lao-ce és Kung Fu-ce fejlesztette tovább a rendszert. Nagyon feltételesen fogható fel vallásként, miután nincs természetfeletti (Isten) kapcsolata. A tao is, mint „minden jó” töltheti be a filozófiai pozitívumot („minden jó, az a tao”). Ez az egyesülés a taóval képviseli az ember optimális végső célját (vö. üdvösség).

Tovább »A kereszténység és a világvallások (3.)