A Példabeszédek könyvének bölcsességfogalma és annak alkalmazási lehetőségei
Sitku Tibor
Sitku Tibor pünkösdi teológus, az MPE (Magyar Pünkösdi Egyház) teológiai főiskolájának MA-szakos hallgatója. Jelenleg pasztorálpszichológia szakirányú képzésben vesz részt, de minden érdekli, ami Isten igéjével, az emberek hitével, a vallások világával és a tudományokkal kapcsolatos. Nős, 37 éves, kétgyermekes családapa. Blogot itt vezet: http://megmondoka.blogspot.hu
Általános bevezetés
Aligha van olyan ember, aki nem akar bölcs lenni, ahogy olyat sem találunk, aki önmagát bolondnak gondolja. Bölcsességről és bolondságról, ha saját magunkról van szó, ebben a vonatkozásban egységesen gondolkozunk, ám a két fogalomról a posztmodern ember nyilván a Szentírástól eltérően gondolkodik. A természettudományok által karakterizált és a modern technika által erősen meghatározott világban a bölcs és a bolond fogalmi különbsége leginkább az intellektuális képességek szintjének eltérésében mutatkozik. Profánul megfogalmazva, a bölcs az okos, míg a bolond a buta ember. Míg előbbi „okosakat” mond és magas iskolai végzettséggel rendelkezik, utóbbi ostobaságot beszél és a közvélekedés szerint valószínűleg tanulatlan.
A Szentírásból azonban egészen más kép bontakozik ki előttünk, ha a bölcsesség és bolondság mibenlétére keressük a választ. A Példabeszédek könyve, amely a bölcsességirodalom talán legmarkánsabb írása, azzal az alapvető szándékkal szólít meg, hogy a hívő ember számára az igazi bölcsesség mibenlétét bemutassa, még akkor is, ha az első olvasatra nem tűnik kompatibilisnek a mai értelmezéseinkkel. Úgy vélem, ez a rendkívül gyakorlatias bibliai könyv sok esetben félreértett vagy teljesen mellőzött a gyülekezetben. Írásomban arra teszek kísérletet, hogy megragadjam a Példabeszédek értelmezésének főbb sarokpontjait, és a valóban mély mondások és szövegek alkalmazási lehetőségeivel kapcsolatos kérdéseket is megvizsgáljam. Mire jó és mire nem jó ez a könyv a gyülekezetben?
Hegedűs D. Viktor