Boncz Zoltán
A kritika és a bátorítás két olyan terület, ami nem igazán kap sok figyelmet, ugyanakkor alapvetően meg tudja határozni egy család, illetve egy gyülekezet mindennapjait is. Befolyásolja azt, hogyan érzed magad abban a közösségben, illetve az adott személlyel. Sajnos egyszersmind két olyan területről van szó, amiket ha használunk is, nem megfelelően tesszük.
Pál gyakran ad egy „listát” arra nézve, hogy miként viselkedjünk. Erre példa az 1Thessz 5,12kk, de ilyet látunk a Kolossé 4 elején is. Kol 4,6: „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.” Egyesek erre azt mondják, hogy ez csak rizsa és mellébeszélés. A kedvencem a következő: „Tudod jól, hogy én nem szoktam köntörfalazni, mindig megmondom, ha valami bajom van. Ami a szívemen, az a számon. Én ilyen egyenes vagyok.” Nos, jó dolog az egyenesség, hasznos és kell is. De akkor itt arra buzdít minket a Biblia, hogy ne legyünk egyenesek, hanem mismásoljuk el a dolgokat? Egyáltalán nem és hamarosan meg is nézzük alaposabban.
De nézzük meg előtte, mit jelent az, hogy kritika (krinó, kritiké). Néhány igevers, ami segíthet ebben: 1Kor 11,13: „Ítéljétek meg magatokban” 1Kor 10,15: „Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok.” Mt 7,1–2: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. 1Kor 10,29: vádol; 1Kor 6,6: pereskedik. Bár nem ez a szó található a következő igeversben, de jól összefoglalja mindezt: 1Thessz 5,21–22: „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.”
Tovább »
