Mentorhiány a 21. században

Mazsu Gyöngyi

Egyik pasztorálpszichológia-órán felkeltette figyelmemet az a gondolat, hogy sok „Saul típusú ember” van közöttünk, akikből azért nem válnak „Pál apostolok”, mert nincs mellettük egy Barnabás, aki felfedezze elhívásukat, tehetségüket, majd elindítsa és kísérje őket az úton.

Dolgozatom célja, hogy választ keressek arra a kérdésre, miért van ma olyan kevés mentor, hol vannak a Barnabások, ki is valójában a jó mentor, mi a feladata. Célom továbbá megvizsgálni, hogy miért van olyan nagy hiányosság ezen a területen, különösen a keresztény gyülekezetek életében.

1. Ki a mentor?

A bevezetésben említett történet, melyet az ApCsel 9,26–30ban olvashatunk, leírja, hogy SaulPál, miután Damaszkuszból kimenekítették, Jeruzsálembe ment. Ott „csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány”. Barnabás azonban „maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz”, és elmondta nekik, hogyan formálta át az Úr. Majd amikor Jeruzsálemben is az életére törnek, visszaküldik Sault a szülővárosába, Tarzuszba. Később az ApCsel 11,25–26 arról tudósít, hogy Barnabás – bizonyára hosszabb idő elteltével – elment Tarzuszba, felkereste az ifjú Sault, és amikor megtalálta, ismét csak maga mellé vette, elvitte Antiókhiába, ahol „egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben”. Barnabás tehát, aki ekkor már benne van egy apostoli belső körben, felkarolja Sault. Ma úgy is fogalmazhatnánk, hogy a mentora lesz.

Az eredeti profán szóhasználat értelmében Mentór Odüsszeusz bizalmasa és barátja volt, akire Odüsszeusz a trójai háborúba indulásakor rábízta otthoni ügyeit, valamint fia, Télemakhosz nevelését. A mentor szó ma – az ókori Mentór neve nyomán – nevelőt, pártfogót, segítőt, atyai barátot, tanácsadót jelent.¹

A mentorálás fogalmi keretei nem egységesek. Szerte a világon számtalan, egymástól eltérő filozófiára, elméleti megközelítésre építik a mentorálás gyakorlatát.² A különböző elméletek másmás jellemzőkre teszik a hangsúlyt, s úgy tűnik, jól megférnek egymás mellett. A rendszerváltást követően számos magyar és külföldi szervezetben, oktatási, szociális, vallási, politikai és munkaügyi programban alkalmaznak mentornak nevezett személyeket.

Szatmáriné dr. Balogh Mária Karriermenedzselés és mentorálás című tanulmányában szükségesnek tartja, hogy a mentor egy idősebb, tapasztaltabb személy legyen, aki jól ismeri a vállalat/intézmény kultúráját, a struktúrát és a folyamatokat. Kitűnő szakember legyen, aki nagy gyakorlattal rendelkezik, jelentős hatalommal és jó belső kapcsolatokkal bír, s nem utolsósorban elkötelezett a szervezet és a szakma iránt.³

2. A mentor legfontosabb jellemzői

Hüse Lajos szociológus úgy festi le a mentort, mint egy navigátort az élet tengerén. Hasonlóan jellemezhető Barnabás és Pál kapcsolata is. Barnabás Pált vezette, utóbbi pedig utat mutatott és irányította, személyesen tanította Timóteust és Tituszt.

Egy hazai mentorképzés szakmai anyaga felsorolja a jó mentor legfontosabb tulajdonságait;⁴ ezeket szeretném Barnabás és Pál kapcsolatára rávetítve megvizsgálni.

Legelső a sorban a hajtóerő. Előnyös, ha a mentorokat magas teljesítményszükséglet, ambíció jellemzi. Képesek nagy energiákat mozgósítani céljaik érdekében. Kitartóak, szívósak és az akadályoktól nem hátrálnak meg, hiszen ha ők megijednek a kihívásoktól, nem tudják a rájuk bízottakat sem támogatni. Barnabás példájában is látjuk, nem sajnálta idejét és energiáját arra, hogy felkeresse Pált Tarzuszban. Eldöntötte, hogy megkeresi, és meg is tette (ApCsel 11,25).

A következő lényeges dolog a mentális és fizikai erőnlét fenntartásának és folyamatos megújításának képessége; a személyközi kapcsolatok optimális működéséhez szükséges a folyamatos megújulás. Barnabásról azt olvassuk a Szentírásban, hogy derék ember volt (ApCsel 11,24), az egyházatyák írásai is megnyerő külsejű férfiként mutatják be őt.

A lényeglátás és szelektálás képességét szintén felfedezhetjük apostoli mentorunkban. Ez fontos követelmény a problémák és erőforrások azonosításában, a feladatok értelmezésében, részekre bontásában. Barnabás már ott kitűnik cselekedetével, hogy ő a többi tanítványhoz képest nem utasítja el, hanem maga mellé veszi Pált, amikor az közeledik feléjük. Legyőzi a félelmet, hogy Pál mégsem tért meg és üldözné őket. Hisz neki, megbízik benne, és segíti őt.

Egy mentor számára nagyon fontos kérdés: Milyen erkölcsi értékeket képvisel? Hogyan fordul embertársaihoz, vane benne empátia,s az őszintee? Legyen kedves, humoros, lelkes, becsületes, megbízható, hiteles és nyitott! Ez a ciprusi származású levita, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, nyitott volt mind a zsidók és prozeliták, mind pedig a pogány megtérők iránt (ApCsel 13,4648), de – mint láttuk – különösen Pál iránt. Krisztus evangéliumát hirdette, biztatta őket (ApCsel 13,43).

A magam részéről Barnabást egy flegmatikus személyiségnek képzelem, kiegyensúlyozott és nyugodt embernek, aki el tudja fogadni a kritikát is. A pizidiai Antiókhiából elüldözték az apostolokat, ők pedig még a lábuk porát is lerázták ellenük. Tudomásul vették, hogy nem fogadták be az evangéliumot, de nem estek kétségbe. Adott esetben Barnabás még saját pártfogoltjával, Pállal is nézeteltérésbe került: Pál azt mondta, hagyják ott János Márkot, Barnabás viszont inkább unokaöccsével tartott (ApCsel 15,36–41). Oswald Sanders írja, hogy „a vezetők egyetlen napja sem múlik el bírálat nélkül, és az alázatnak nincs nagyobb próbája a kritikánál”.⁵ A kérdés csak az, hogyan fogadjuk a bírálatokat. Ha igaza van kritikusunknak, az lehúz bennünket, vagy meg tudjuk köszönni és tanulunk hibáinkból?

Az előrelátás szintén fontos egy vezető munkásságában. „A mentor úgy tervezze és koordinálja a tevékenységeket, hogy a napi tevékenységek sűrűségében ne feledkezzünk meg a hosszú távú tervekről sem. Könnyen úgy tűnhet, hogy a kliens segítése csupa sürgős, égető probléma megoldásából áll, de ha ezt a szemléletet követjük, a fejlődés elmarad, s a folyamatosság is megreked.”⁶ Barnabás itt is tökéletes példaként áll előttünk, hiszen missziói útjukon is teljes szervezettséget és céltudatos missziózást látunk.

A mentori szerep része a kockázatvállalás is. Mint már említettem, azzal, hogy Barnabás magához vette a rettegett Pált, kockáztatott. Nem nehéz belátnunk, hogy az üldözött Pál felkarolása akár az életébe is kerülhetett volna (vö. ApCsel 9,23.29). Ha viszont nem karolja fel Pált, soha nem lesz belőle a pogányok apostola. A kockázatvállalás része az életnek. Éppen ezért szükséges, hogy ne a saját erőnkben és képességeinkben bízzunk, hanem Jézus Krisztusban! Barnabáshoz hasonlóan Pál is „újra meg újra kockázatot vállalt – mindig körültekintően és sokat imádkozva, de egyre messzebbre igyekezve”.⁷

Fontos, hogy a mentor jártas legyen a szakterületén, hiszen saját tapasztalatok nélkül kevésbé hiteles a beszéde. A mentori feladat összetett dolog. Az illetőnek nemcsak saját szakterületén kell otthon lennie, hanem jó irányítói, vezetői képességekre is szüksége van; erős motiváció, serkentés, fejlesztésre késztetés, jó kommunikációs készség jellemezze, továbbá pedig tudja kezelni konfliktusait. Barnabás az apostolokhoz tartozott, benne volt a belső körben, így meg tudta mutatni Pálnak, hogyan cselekedjen. Ő volt az, aki elvitte első missziói útjára is.⁸

Összegezve az eddig mondottakat, láthatjuk, hogy Barnabás készségesen válaszol Isten hívására, engedi magát ismeretlen utakon vezetni, és a helyesnek megismert véleményt bátran védelmezi. A Krisztusban való örömet és vigasztalást készséggel viszi el az idegeneknek is.⁹ Egyik legjelentősebb munkája mentori, pártfogói területen van, hiszen föllendítette a pogányok misszionálását elsősorban azzal, hogy a rettegett üldözőt, Sault megtérése után elvitte a jeruzsálemi „egyházvezető” férfiakhoz. Ezzel „Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliuma”’ (Mk 1,1) legnagyobb hirdetőjét segítette munkája megkezdéséhez.¹⁰

Nekünk, mai keresztényeknek nem szabad elfelejtenünk, hogy a mentornak minden esetben Isten Szentlelke vezetése alatt kell állnia: mielőtt elkezdené tevékenységét, kérje a Szent Szellem vezetését, győződjön meg arról, hogy amit tenni akar, az valóban Isten akarata! Különben nem fog a szívek ajtaja megnyílni, és nem lesz munkájának jó gyümölcse.

3. A mentorálás célja és jelentősége

Mielőtt továbbmennénk, felvetjük a kérdést, hogy miért szükségesek a mentorok. Mint említettem, igen sok területen alkalmazzák ezeket a tanácsadókat, pártfogókat. „A mentorálás egy tudatosan létrehozott kapcsolat, mely mindkét partner fejlődését célozza”, mondja Szatmáriné dr. Balogh Mária.¹¹ Célja a beilleszkedési folyamat és a karrierfejlődés segítése, hogy a szervezeti szükségletek és az egyéni célok, a fejlődési potenciálok és érdeklődések optimális szintű összehangolása megvalósuljon.

Ez úgy lehetséges, ha a felhalmozódott tapasztalati tudást átadjuk a következő nemzedék számára, tudatos utánpótlás nevelést alakítunk ki.

A leírtakat saját tapasztalatom is megerősíti. Amikor Németországban diakóniai év keretén belül dolgoztam önkéntesként, nekem és a munkatársamnak volt személyes mentorunk, akinek többek között az volt a feladata, hogy koordinálja a helyzetet, kapcsolatban legyen az intézménnyel, a felmerülő problémákra megoldást találjon, és ami még fontos, hogy kapcsolatban legyen velünk. Sajnos, mi pórul jártunk, mert bár év közben a szemináriumokon találkoztunk a mentorunkkal, de látogatóba csak akkor jött el hozzánk, amikor a munkatársam már eldöntötte, hogy hazautazik. Ugyanis nem kapta meg a szükséges támogatást, ami arra biztatta volna, hogy maradjon. A mentorunk túl későn lépett.

Ez igaz egyéb lelki területre is: nagyon sok emberben megvan a képesség, de nincs senki, aki maga mellé vegye és támogassa. Oswald Sanders vallja, hogy „a vezetőnek kell elősegítenie, hogy a lelki ajándékok felszínre kerüljenek, mert a világon mindenhol vannak a keresztényeknek olyan lelki ajándékaik, amiket nem fedeztek fel és nem használnak”.¹² Ezért nélkülözhetetlenek a mentorok, támogatók, szponzorok, akik segítenek abban, hogy a kapott talentumokat kamatoztatni tudjuk, hogy szolgáljunk azokkal az Úrnak.

Mentor nemcsak egy különös képességekkel rendelkező ember lehet, hanem például nagy támogatást jelent egy misszionáriusnak egy helybéli idegenvezetése, aki bevezeti a környék „rejtelmeibe”, ismerteti az ott lakó emberek életét és szokásait. Ez bizonyára jó segítség, mert az újonnan érkezőnek lesz konkrét elképzelése az adott településről és annak lakóiról.

Különösen nagy segítséget jelenthet egy kezdő lelkipásztornak, ha van mellette egy patrónus. Egy olyan jóakaró személy, akire fel tud nézni, mellette áll, a javát keresi, tanítja, együtt járnak hitben, segíti, támogatja munkáját, biztatja és bátorítja. Például ahhoz a gyülekezethez, amelyhez tartozom, a ’90es évek végén több úgynevezett szórványgyülekezet is tartozott, és ezekben kiváló alkalom nyílt a fiatal lelkipásztoroknak a szolgálatra, ugyanakkor a vezetőségnek is kihívást jelentett. Ezeknek a fiatal „pályakezdőknek” egyedül nagyon nehéz lett volna kimenniük, s ezért mindig volt valaki a presbiterek közül, vagy maga a pásztor, aki elkísérte, bemutatta a gyülekezetet az új szolgálattevőnek és viszont; támogatta és buzdította őket. Balázs Viktória evangélikus egyetemi lelkész írja mentoráról: „elengedte a kezemet, de a háttérben mintegy védőhálóként mindig jelen volt.”¹³

Paul Super így szól a John R. Motttal való kapcsolatáról: „A Lengyelországban töltött tíz év során az egyik legnagyobb erőforrásomat az ő támogatása jelentette. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy ő hisz bennem. Kétségkívül ez az egyik legerősebb indítékom, hogy méltónak bizonyuljak a támogatására, és megfeleljek a velem kapcsolatos elvárásainak.”¹⁴

4. Miért kevés ma a mentor?

Az eddigiek alapján láthatjuk, milyen fontos szerepe van egy mentornak, sajnos mégis azt tapasztaljuk, hogy gyülekezeteinkben ma alig akadnak potenciális szolgálattevőket felkaroló Barnabások.

Pál azt mondja Timóteusnak, hogy „amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek” (2Tim 2,2). „Barnabás lelki érettsége nyilvánul meg abban, hogy semmi féltékenység nem volt benne, amikor pártfogoltja, Pál túlszárnyalta őt a vezetői képességek terén és a csapat domináns tagja lett”, mondja Sanders.¹⁵ A mentorálás lényegében egy folyamat. Barnabás tanítja Pált, Pál tanítja Timóteust, Timóteus pedig másokat. Tanítványokat képeznek, akik megbízhatók és alkalmasak mások tanítására.

Miért nem működik ez ma a gyülekezeteinkben? Talán mert nem ismerik fel ennek fontosságát. Vagy egyszerűen csak azért, mert nem hisznek abban, hogy egy egyszerű, csendes ember vezetővé válhat. Dominálnak az előítéleteink, és nem foglalkozunk azzal, hogy akit mi csak Saulnak látunk, valójában egy Pál rejlik. Sokszor megtörténik, hogy amikor a felelősség súlya hirtelen egy beosztott vállára nehezedik, az illető olyan képességekről és tulajdonságokról tesz tanúbizonyságot, amelyeket korábban sem ő, sem mások nem is gyanítottak felőle. Pedig ha a fiatalabb emberek megkapják a bizalmat, a lehetőséget és a felelősséget, bizonyára jobban meg is tudják oldani a feladatot, hiszen jobban érzékelik a modern élet lüktetését.¹⁶ Jézus is azt a parancsot adja követőinek, hogy tegyenek tanítványokká minden népeket (Mt 28,19–20).

Nem gondolom, hogy a mentorálás csak az evangelizációkra korlátozódna. Valóban ott is kell egy jó szervező, aki kézben tartja a dolgokat, beszerzi a szükséges engedélyeket, gondoskodik a zenei csoportról, szállásról, ellátásról és előzetes programtervről, de a tanítványképzésnek folyamatosan kellene működnie. Amit tőlem hallottál, azt add át, hangsúlyozza Pál apostol. Ne higgyük, hogy nélkülünk nem mennének a dolgok, hanem inkább arra törekedjünk, hogy ha mi nem lennénk, akkor is jól haladjanak, mert van utánpótlás! Józsuéból sohasem vált volna kimagasló vezető, ha mindig csak Mózes helyettese marad, és nem ruházzák rá az önálló vezetői feladatot.

5. Kapcsolat

Fontos, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a mentor és a mentorált személy között. Felelősségteljes vállalás mentornak lenni, hiszen nem biztos, hogy az, ami az egyik ember életére igaz, a másikéra is az lesz. Helyesen írja Berényiné Csanády Melinda: különbözőek vagyunk, másmás életúttal, körülményekkel, habitussal, s bölcsesség kell ahhoz, hogy egy igazi mestertanítvány kapcsolat alakulhasson ki két ember között.¹⁷ Jóval többre van szükség, mint tudásra, tapasztalatra, hiszen egy efféle kapcsolatban a hitelességnek, az őszinteségnek, a másik felé fordulásnak és bátorításnak nagy szerepe van. Nem természetes mindezek megléte, s különösen nem azok tudatos használata, de itt különös hangsúlyt kell erre fordítani, és ennek szellemében összehangolni munkánkat. Csak akkor lesz áldás fáradozásunkon, ha együtt tudunk dolgozni, azonosak a céljaink, és látásunk is megegyezik.

Összegzés

A mentorálás nem futószalagmunka, hanem a legszebb, amit ember tehet: másokkal való találkozás, együtthaladás, emberekkel való foglalkozás, elkísérés, segítés, miközben mi magunk is sokat kaphatunk. Időt kell szánni a tanítványok képzésére, türelmesen, gondosan oktatni és imádsággal kísért egyéni útmutatást adni.

Különös ajándék, ha valakinek jó mentora van. Rebecca St. James énekesnő biztat¹⁸, hogy nézzünk körül és imádkozzunk azért a személyért, aki illene hozzánk, támogat, tanácsokat ad, és Isten mentorunkként tudja használni.

 

Forrás: Pünkösd Ma

Pünkösdi-karizmatikus teológiai aktualitások

2010/6. szám

Jegyzetek

1. Magyar értelmező kéziszótár, 945. o.
2. Hüse, 2008, 11. o.
3. Szatmáriné, letöltés: 2009.11.07.
4. Kőpatakiné, 2006, 27–60. o.
5. Sanders, 2003, 137. o.
6. Kőpatakiné, 2006, 2760. o.
7. Sanders, 2003, 144. o.
8. Bár a kiküldés mindkettőjüknek szól, joggal feltételezzük, hogy kezdetben Barnabásnak lehetett nagyobb tekintélye, a két név említésekor Barnabásé Pálé előtt áll (ApCsel 13,2.7).
9. Szent Barnabás apostol, letöltés: 2009.11.07.
10. Reformátusok Lapja. Ifjúsági Oldal. letöltés: 2009.11.08.
11. Szatmáriné, letöltés: 2009. 11. 7.
12. Sanders, 2003, 138. o.
13. www.mentor.lap.hu , letöltés: 2009.11.07.
14. Uo., letöltés: 2009.11.07.
15. Sanders, 2003, 167. o.
16. Vö. Sanders, 2003, 156. o.
17. Reformátusok Lapja. Ifjúsági Oldal. letöltés: 2009.11.08.
18. Lydia magazin (2006/1) 27. sz. 6. o.

 Felhasznált irodalom

• Hüse Lajos: Szükségalapú projekttervezés egyszerűen, Göllesz Viktor Speciális Szakiskola, Nyíregyháza, 2008.
• Kőpatakiné M. M.: Mentornak lenni jó! In Egymásra utalva – Adalékok a mentorálás gyakorlatához. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2006, 27–60. o.
• Lydia magazin XIV. évf., 2006/1, 27. szám
• Mayer József : A mentorképzés tapasztalatai
• Reformátusok Lapja. Ifjúsági Oldal. Berényiné Csanády Melinda írása
• Oswald Sanders: Lelki vezetés. Keresztény Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2003.
• Szatmáriné Balogh Mária 009) Karriermenedzselés és mentorálás, avagy Az egyén és a szervezet érdekeinek összehangolása a karrierutak kialakításában. 2009.
• Szent Barnabás apostol. http://www.katolikus.hu/szentek/0611.html, letöltés: 2009.11.07.