Mit mondhatunk a baptista sajtó napján?

Marosi Nagy Lajos

 

A sajtónap eredete

Bizonyára kevesen tudják, hogy miközben újdonságként olvashattuk a 2014-es Áhítat lapjain, hogy március 16. a baptista sajtó napja, akkor tulajdonképpen nem egy újításról van szó a sok közül, amelyet egyházunk kommunikációs osztálya vezetett be. Ez a gondolat még áldott emlékű dr. Somogyi Imre szövetségi elnöknek, a baptisták egykori kiemelkedő irodalmárának és sajtómunkásának a javaslata volt, és testvéreink éveken át megemlékeztek a sajtóról, amely nemcsak a politikát, nemcsak a bulvárt képes szolgálni, hanem mint keresztény sajtó beáll az evangéliumhirdetés és krisztusi tanítások terjesztésének sokszínű lehetőségei közé. A márciusi dátum adott volt, mert 1895-ben ezen a napon, március 15-én jelent meg a Békehírnök első száma. Erre kívántak emlékezni hitelődeink, és ebben a döntésben benne volt a hála is, hisz a 19. század lapindítását átjárta a szabadság iránti vágy, vagy éppen az afeletti öröm.

Nagyváradon a 2000-ben megtartott MABAVIT alkal­mával hangzott el először az a definíció, hogy „elsősorban keresztények vagyunk, azután baptisták, de nem utolsósorban magyarok”. Magyarként tehát nem hallgathatom el azt a tényt sem, hogy március 15.-e a magyar sajtó napja is, arra emlékezve, hogy a negyvennyolcas márciusi ifjak követelései között a sajtószabadság is benne szerepelt, sőt ezen a napon nyomtatták ki Landerer és Heckenast pesti nyomdájában az első szabad magyar sajtóterméket: a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt. Fontos kérdés a sajtó ügye, ezt abból is láthatjuk, hogy a Tizenkét pont legelső követelése éppen a sajtószabadság biztosítása és a cenzúra eltörlése volt. Petőfi írta: „Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs…”

  Bár a diktatúra éveiben is megemlékeztünk az iskolákban március 15-éről, de azokban az évtizedekben a sajtó nem volt szabad, és ez még inkább igaz volt az egyházi sajtóra.

A rendszerváltást követően, 1990 márciusa óta a magyar sajtó napját is megünnepeljük március 15-én, és ez idő tájt emlékezünk újra a baptista sajtóra is, amely a rendszerváltást követő években ismét szabad lehetett.

Nagyszerű gondolatnak tartom, hogy az ócsai testvérek ezen a délutánon lehetőséget teremtettek arra, hogy megem­lé­kezzünk erről a missziós stratégiánk szempontjából is rendkívül fontos területről, a baptista sajtóról. Arra gondoltam, már csak fiataljaink okán is, hogy röviden egy kis sajtótörténet bemutatásával vázolom fel a magyar baptista sajtó múltját, hogy ennek ismeretében értékelhesse ki-ki a mai sajtólehetőségeket, sajtó-állapotokat, figyelembe véve a kommunikáció területén azóta létrejött mérhetetlen jelentőségű technikai fejlődést is.

A sajtómunkások felelőssége

Tisztában vagyok azzal, hogy nem újságírók és főként nem egyházi újságírók előtt beszélek, mégis néhány fontos szempontot szeretnék megemlíteni. Az ünnep alkalmával hadd idézzem nemzeti költőnk, Petőfi Sándor szavait, aki így ír: „Nagy munkát vállal az magára, ki most kezébe lantot vesz”. Vagyis az újságíró, a cikkíró, az írásos bizonyságtételt közlő személy felelősséggel tartozik minden szóért, minden betűért. Amíg a kimondott szó, amely egy adott pillanathoz kapcsolódik, elszáll, a nyomtatott sajtóban közölt írások rögzülnek, megmaradnak. Nemcsak az építő gondolatok, hanem az esetlegesen rosszul sikerült fordulatok, vagy éppen a később korrigálásra szoruló gondolatok is. Akik lapkészítéssel foglalkoztak már, tudják, hogy mielőtt egy újság megjelenik, nemcsak a szerkesztő, vagy a tördelő foglalkozik a szöveggel, hanem a lektor és a korrektor is. Ám a bevezetőben emlegetett sajtószabadságért küzdők a cenzúra ellen küzdöttek. Olyan hatalmasságok ellen, akik saját szempontjuk szerint engedélyezték vagy tiltották a lapok megjelenését. A mai egyházi újságok szabadok, de egy cenzoruk ma is van: ez pedig az Isten igéje. Minden olyan írás megjelenhet, ami a Biblia tanításának nem mond ellent sem teológiai szempontból, sem pedig lelkületében, stílusában.

 

Milyen legyen a baptista sajtó?

Sokan teszik fel a kérdést nekem is, mi a véleményem a mai baptista sajtóról. Senki ne várjon tőlem konkrétumokat, annál inkább szempontokat. Legfőbb táplálékunk az Ige, de a baptista sajtónak is lelki tápláléknak kell lennie. A baptista lapokban olyan írásokat kell közölni, amelyek segítséget adnak az olvasóknak a lelki növekedésben. Legyenek összhangban a Szentírás szellemiségével. Eligazító és megvilágító cikkei nyújtsanak segítséget az olvasónak. Óvjanak, bátorítsanak a hitélet göröngyös útjain. Mutassanak a célra, amiért dolgozni, sőt áldozatot hozni is érdemes. Legyen alkalmas eszköz a kapcsolatteremtésre testvértől testvérig, szív­től szívig. Fontos, hogy megfelelő arányban legye­nek benne a hírek, az információk, amelyek a kap­cso­latteremtést mun­kálják, a kulturális cikkek, amelyek az olvasók szük­séges tájékozottságát gyara­pítják, és a hitbuzgalmi írá­sok, amelyek a lelki növe­kedést segítik elő. De ha jó újságot szeretnénk szerkeszteni, akkor nagyon kell figyelnünk mindezek helyes arányára! Lehet egy írás talán érdekesség, de nem való egyházi lapba. Ma, amikor a média számos területén megkapjuk a más irányú ismereteket, meg kell szűrnünk, mi illik egy baptista újságba.

Csopják Attila, a Békehírnök első szerkesztője, a magyar baptista irodalom megalapozója a Békehírnök 1933. évi 37. számának irodalmi mellékletében értekezik arról, miként ellensúlyozhatja a baptista sajtó a világi média tévtanításait. Ennek a gondolatnak a nyomán írta meg cikkét a Békehírnök 100. évfordulóján dr. Somogyi Barnabás „Tiszta vizet, tiszta levegőt és tiszta irodalmat!” címmel, és ez akár jelszóként hangozhatna ma is, éppen a baptista sajtó napján.

Tekintsük át tehát, hogyan is alakult a baptista sajtó a kezdetek kezdetén!

 

Baptista sajtótermékeink 1892-1948 között

Bár a baptista sajtó napja a Békehírnök 1895-ös megjelenéséhez igazodik, mégsem a Békehírnök volt a legelső sajtótermékünk. A kornak megfelelően a legegyszerűbb keresztény otthonban is a családi Biblia mellett ott találjuk az almárium tetején a kalendáriumot is. Így történt, hogy Csopják Attila szerkeszté­sében már 1892-ben megjelent az első baptista szerkesztésű kiadvány a Múlt, jelen, jövő nevet viselő baptista naptár, jellegzetes jelmondatával: „A múlt vissza nem hozható, a jelen meg nem állítható, a jövő ki nem kerülhető” amely a hitbuzgalmi írások mellett a szántó-vető embernek is adott jó tanácsokat, praktikus ismereteket.

Akkoriban nem egy kalendárium jelent meg, és nem csak az egyházak kiadásában, hiszen azt az akkori kormányzatok is támogatták. Érdekességként is említhető, hogy a Csopják Attila alapította naptár azonos tartalommal, a borító és cím megváltoztatásával sokféleképpen kívánt szólni a magyarság különböző rétegeihez. Említsünk néhány nevet: „Négy évszak”, „A magyar szántóvetők kincses kalendáriuma”, „Magyar családi képes naptár”, majd hosszú évtizedeken keresztül a Múlt, jelen, jövő „keresztény szellemű naptárként” jelent meg, amelyben az alapító nagy bölcsességgel helyezte el az evangélium magját. Sokan már akkor is kalendáriumnak nevezték, hiszen a naptár szó csak a nyelvújítás idején, 1787-ben született a latin eredetű „kalendárium” helyettesítésére.

Naptárunk egyre inkább magán hordozta az évkönyvek sajátosságait. A kiadvány igazi baptista jellegét azután dr. Somogyi Imre szerkesztése idején nyerte el. Csopják Attila mint alapító egészen haláláig, 1934-ig szerkesztette a kiadványt, amelyben nagy segítségére volt Steiner István, aki három éven át folytatta az elhunyt szerkesztő munkáját, majd Somogyi Imre testvér 1937-től a kiadvány betiltásáig, 1948-ig szerkesztette ezt az évente egyszer megjelenő baptista sajtóterméket.

 

Kellett egy hivatalos lap

A magyarországi baptista misszió szervezetté válása magával hozta a baptista sajtó megszervezésének igényét is. Az akkor még nemet és magyar nyelven egyaránt folytatott misszió képviselői a sajtó megerősödésében egyaránt érdekeltek voltak.

Meyer Henrik a német nyelvű misszió vezetője éppúgy, mint a magyar misszió elöljárói, Udvarnoki András és Csopják Attila testvérek fontosnak látták egy rendszeresen megjelenő baptista lap létrehozását. Meyer német mintára Igazság Tanújának nevezte az induló lapot, amelyet már 1894-ben sürgetett. Az elismert baptisták, Békehírnök címmel 1895. március 15-én jelentették meg a lapjuk első példányát. Az első lapszám 500 példányban jelent meg, 1944-ben, a lap 50. jubileumi évében rekordot döntött a megrendelők száma. Hetenként kézbesítették a Békehírnököt mintegy 5200 példányban a bécsi döntés következtében nagyobb kiterjedésű országban.

Hogy mit jelentett a Békehírnök hosszú évtizedeken át a baptista hívőknek, azt Szebeni Olivér egyháztörténész testvér gondolatai adják vissza talán a leghitelesebben. „Nem szólt a világbölcsek stílusában, hangvételét a gyermekekhez szabta. Lapunk úgy nevelt, mint a szerető szülő: intőleg is vigasztalt, szeretettel is fenyített. Irányt szabott az útkeresőknek és bevilágította a homályt, mint a fáklya. Tekintélyt adott az a határozottság, amelyet évtizedek viharaiban, válságos pillanataiban és történelmi útkereszteződéseiben képviselt.”

 

A baptista nyomda

A sajtóvasárnapon fontosnak tartom meg­em­lékezni arról, hogy a baptistáknak volt saját nyomdájuk. A baptista nyomda, bár adót fizető vállalkozás volt, elsősorban mégsem üzleti érdekeket szolgált. Legfontosabb célkitűzése az erkölcsi haszon, az evangélium terjesztésének szolgálata volt. A magyarországi baptisták nyomdáját 1910-ben indították el azzal, hogy a Hársfa utca 33. alatti épületben létrehozott nyomda részére megvásároltak egy gyorssajtót, egy tégelysajtót, egy papírvágó gépet és a munkához nélkülözhetetlen betűkészletet. A nyomda létrehozásának fő mozgatói a szabad baptisták voltak, a nyomda vezetője a Wesselényi utcai Welker József volt, aki emlékiratában arról beszél, hogy a nyomdát a magyarországi összbaptisták szolgálatába kívánták állítani és a nyomdai bizottságba mindkét szövetség képviselőit bevonták. A nyomda történetének bemutatására itt nem vállalkozhatok, de egyet azonban megállapíthatunk, hogy a nyomda 1910 és 1927 közötti működése alatt számos kiadványt megjelenését biztosította. A baptista nyomdában készült 1910-től az Igazság Tanúja és a Békehírnök, az Olvasd!, a Vasárnapi Tanító, a Hajnalcsillag, a Múlt, jelen, jövő keresztény szellemű naptár, az Evangéliumi karénekek, és számos könyv, köztük is kiemelkedik Dohányos János: Hol van megírva? című bibliai segédkönyve, a Spurgeon prédikációit tartalmazó Harmatgyöngyök, valamint számos füzet és traktátus.

 

Evangéliumhirdető röpirat

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a korabeli baptista testvérek milyen lényegesnek tartották az iratmissziót. Csak említés szintjén szólok az Olvasd! című négyoldalas kis röpiratról, amelyet egy-egy üdvösségre irányító gondolattal adtak ki Steiner István szerkesztésében. A kiadványt, amíg 1910–1927 között a baptista nyomda működött, a Hársfa utcában nyomtatták, majd dr. Somogyi Imre mint a Vallásos Iratokat Terjesztő Társulat ügyvezetőjének javaslatára a Békehírnök mellékleteként egészen 1940-ig kiadták. A missziós lendületet mi sem példázza jobban, mint azok az adatok, amelyek arról számoltak be, hogy csupán 1912-ben 168 000 darabot adtak az olvasók kezébe.

 

Az ifjúság lapja

A baptista sajtószabadság egyik legvirágzóbb és leg­színvonalasabb sajtó­terméke volt a Somogyi Imre által szerkesztett folyóirat, A Kürt. Ez a lap a baptista fiatalok szövetségének lapja volt. Szerkesztőjét nem kö­tötték azok a jellemzők, amelyeket a korábbi baptista sajtótermékek magukon vi­sel­­­tek, vagyis a jó szándékú amatőrizmust. A korábbi saj­tótermékek szerkesztőit el­hí­vatott és elszánt törekvés jellemezte, de A Kürt ennél többet nyújtott. Megtartva és átvéve ezt az egyszerű, de annál értékesebb igyekezetet, kiegészült a témák és a formák változatosságával, ami a tehetséges szerkesztő érdeme volt. Állandó rovatok, széles körű kitekintés, irodalmi ihletettség egyaránt jellemző volt a lapra. 1924 és 1944 között jelent meg a baptista ifjúság lapja, amelynek a hitelessége, modernsége, szerkesztési módja országosan is elismert volt. 1944-ben a Műcsarnokban tartott szaksajtó kiállításon dicsérő oklevelet kapott.

A gyermekek sajtója

Érdemes még megemlíteni a gyermekek lapját, az 1897-ben alapított Hajnalcsillagot is, amelynek szerkesztését Balogh Lajos, Nagy Pál majd Mészáros Sándor lelkipásztorok végezték. A hetvenes-nyolcavanas évek Békehírnökeiben hasonló fejléccel gyermekrovat működött főként gyermekeknek szánt írásokkal.

 

A Békehírnök helyett

A második világháború idején a baptista sajtó is szünetelt, majd a háborút követően 1945 szeptemberében Lelki élet címmel jelent meg a Békehírnököt felváltandó a közösségi lapunk. Először a Baptista Vallásfelekezet Missziói Tájékoztatója címet viselte, majd később a Baptista Vallásfelekezet Hivatalos Lapjaként jelent meg. Szerkesztője dr. Somogyi Imre volt, így a nyilasok által betiltott Kürt szerkesztési és tartalmi színvonala folytatódhatott ebben a rövid életű lapban. Ahogy erősödött politikai téren a kommunista térnyerés, úgy nehezedett a szerkesztés munkája is. Mielőtt nyomtatásra került a lap, be kellett mutatni az illetékes hatóságoknak, vagyis totális cenzúra uralkodott. Az utolsó évben már Sztálin- és Rákosi- idézeteket is találhatunk a lapszámokban. Ne ítélje el senki a szerkesztőt és ne vádolja megalkuvással. Egy ideig ez volt a kiadványok evangéliumi tartalmának az ára. Röviddel ezután, 1950-ben papírhiányra való hivatkozással betiltották a lap megjelenését.

Ezt követően a hírhedt ötvenes éves egyházüldöző politikája csúcsokat döntött, és nyomtatott sajtója sem lehetett a baptistáknak. Ezek voltak azok az évek, amikor még az írógépeket is nyilvántartásba vették, és néhányindigós sokszorosítás is bűn­cselekménynek számított.

 

Újra élt a Békehírnök

1956 levert forradalma azonban megtette jótékony hatását. 1957 augusztusában ismét megindulhatott, havonta kétszeri megjelenéssel az új Békehírnök, Nagy József szerkesztésével. Az újraindulás nagy örömöt jelentett a testvériség között, de a cenzúrától a puha diktatúrában sem szabadulhatott meg lapunk. Az időközben megalakult Szabadegyházak Tanácsához tartozó kisebb egyházak híreivel is találkozhatunk a lap hasábjain, és ők is megvásárolták a Békehírnököt. Ez okozta, hogy a 70-es években, Győri Kornél szerkesztése idején a lap életében minden idők legnagyobb példányszámát érte el, heti 5800 példányt. Csak a történelmi hűség kedvéért említem meg, hogy a lapszámok impresszumában olvasható, főszerkesztői címben tetszelgő Palotay Sándor, mint cenzor kötődött a laphoz, és önelégült hatalmaskodásával természetesen nehezítette a valóságos szerkesztők, dr. Nagy József, Gerzsenyi Sándor, Győri Kornél munkáját. 1970-től kezdődően hetilappá alakult a Békehírnök, és a mérete is A/4-ről A/3-ra növekedett.

A rendszerváltást követően előbb Gerzsenyi Sándor, majd 1992-től Kőrösi László Imre szerkesztő állt a Békehírnök élén. Új tervek, új gondolatok uralták a lap szerkesztőségét. Nemcsak a politikai változások, hanem a technika fejlődése is befolyásolta a lap és tulajdonképpen az egész baptista sajtó munkáját. Szabadon szerkesztett már Gerzsenyi Sándor is, mivel a cenzor „áldásos” munkásságát a halál szakította félbe, és utódja már az ÁEH megszűnésével nem volt. A Békehírnök 1992. évi utolsó számának utolsó oldalán tárta fel a szerkesztő a terveket. A lap szerkesztése számítógépen történt és a formátuma ismét A/4-es lett­.­ Így jelent meg hetenként 8 oldalon, a testvériség örömére. 1994-től a volt ócsai lelkipásztort Kolozs Nagy János váltotta a szerkesztői székben, aki 1997-ig szerkesztette a Békehírnököt. A lapban megjelenő képek is egyre élvezhetőbbek lettek, a korábbi magasnyomású nyomdatechnikát felváltó ofszet nyomtatás hatására.

 

A sajtószabadság gyümölcsei egyházunkban

A rendszerváltás valóságosan is a sajtószabadságot hozta magával, nemcsak az újonnan született, sokszor kérészéletű világi lapok áradata lepte el az újságos standokat, hanem megjelentek a réteglapok, mint az 1990-ben Háló Gyula által alapítottÉletjel, amely az ifjúság lapja volt, vagy a Fárosz, amely egy alapítvány lapjaként indult, és a Lelkésztájékoztató utódjaként elindult Szolgatárs, hanem számos gyülekezeti lap látott napvilágot. Gerzsenyi Sándor testvér, a Békehírnök akkori szerkesztője még 1990-ben házi újságíró tanfolyamot szervezett. Szombatonként megtelt az Aradi utcai székház tanácsterme lelkes fiatalokkal, akik örömmel sajátították el az újságírás és szerkesztés alapelemeit és praktikáit. A hallgatók között erdélyi testvérek is voltak, akik a határon túli magyar gyülekezetekben is igyekeztek valami hasonlóra. A szabadság szele lengette ezeket a rövidebb-hosszabb időn át működő kis lapokat. Voltak gyülekezetek, ahol a korábbi, háború előtti újságok éledhettek újjá, mint a Nap utcai Sion Őre, vagy az újpesti Lant, Új Lant néven. Fontosnak láttuk, hogy az országos lapok mellett a gyülekezeti lapok is megjelenjenek ott, ahol erre volt kapacitás. Úgy tartottuk, hogy az a gyülekezeti lap jó, amely fordított szerkesztésű, mint országos lapunk, a Békehírnök. Amíg a Békehírnöknek egész baptista közösségünket érintő kérdésekkel kell foglalkoznia, de helye van benne az egyes gyülekezetekről szóló híreknek is, addig a helyi gyülekezeti lap legyen gyülekezetcentrikus, de helye van benne a szűkebb és tágabb környezetünkben történt eseteknek, híreknek, információknak. Számos kis alakú, fénymásolással sokszorosí­tott lap indult el városon és vidéken is. Elsőként 1990-ben az áldott emlékű Győri Lajos által szerkesztett Vasárnapi Iskolai Híradó. Néhány akkor elindult réteglap azóta is folyamatos, mint a Nap Utcai Sion Őre, az újpesti Új Lant, a debreceni Mécses, vagy a pécsi Üzenet.

A gyülekezeti lapok segítésére 1994-ben látott napvilágot a Baptista Hírlevél, amely közösségi és gyülekezeti híreket közölt, ökumenikus eseményekről és a nemzetközi keresztény világ híreiből igyekezett továbbítani a kisebb lapok szerkesztőinek. Ezt a lapszerkesztőkből megalakult Jó Hír Munkaközösség tagjai kezdték el, majd felkarolta egyházunk főtitkára is.

1996-ban az akkor megalakuló Baptista Szeretetszolgálat is lapot indított Felebarát címmel, és 1999-ben, egy éven át jelent meg a Budapesti Baptista Missziókerület lapja is a Lelki Életünk. 1998-ban szerkesztőváltás történt a Múlt, jelen, jövő baptista naptár élén. Marosi Nagy Lajos testvér vette át a szolgálatot dr. Somogyi Barnabás testvértől, az Irodalmi Bizottság akkori elnökétől. A Békehírnök felelős szerkesztőjét is keresték, 1998-tól Nagy Imre, majd 2000-től Kulcsár Tibor volt az országos lap szerkesztője. 2001-től a Sajtótanács Háló Gyula testvért javasolta a lap szerkesztőjének, akinek munkáját Papp Szabolcs tördelőszerkesztő segíti mind a mai napig. Változott a fejléc, változott a lap szerkesztési koncepciója is, amelyet nem egyszer a testvériség elvárásai igyekeztek korrigálni. Egy ideig működött a Baptista Magazin, amely megjelenésében, témáiban cikkeinek megformálásában bátran mondhatjuk, versenyképes volt a manapság kedvelt színes magazinokéval.

  Megszűnését követően pedig az addig fekete-fehér Békehírnök színes újsággá vált. Lelkészi tájékoztatónkat, a Szolgatársat hosszú éveken át Lukács Tamás lelkipásztor testvér szerkesztette, ma ifjúi erővel Sinka Csaba lelkipásztor testvér végzi ezt a munkát. A magam részéről sajnálom, hogy nem jelenik meg nyomtatásban, csak online ez az értékes, tájékoztatást és akár tudományos ismeretterjesztést is szolgáló periodikánk. (Kis példányszámban megjelenik nyomtatásban is. A szerk.)

 

Határon túli baptista lapok

Odaát is újraindult a Szeretet, az erdélyi baptisták hivatalos lapja és a Kiss László testvér által hamvaiból felébresztett Üdv Üzenet. Az erdélyi fiatalok lapja, a Mustármag az Életjelhez hasonlóan a baptista fiatalokhoz szólt. A tengerentúli baptisták lapja, az Evangéliumi Hírnök megjelenése folyamatos volt, de egy időben A Kürt néven is megjelent az amerikai magyar baptisták lapja, később újra egyesült a két sajtótermék. Az Evangéliumi Hírnök impresszumában sokáig látható volt a két folyóirat fejléce.

 

Protestáns újságírás

A baptista sajtósok is bekapcsolódtak a 2004-ben megalakított Protestáns Újságírók Szövetségébe. Az immár tíz éve működő szervezet életében Nagy Imre rádióriporter mint az elnökségi tagja, Marosi Nagy Lajos, az ellenőrző bizottság elnökeként vesz részt a szervezet elnökségének munkájában, Háló Gyula az Etikai Bizottság tagjaként szolgál, A Prúsz kitüntetését a Rát Mátyás-díjat Gerzsenyi Sándor egykori Békehírnök-szerkesztő vehette át 2008-ban.

 

Hogy állunk ma a baptista sajtó területén?

Nos, kedves Testvéreim! Tulajdonképpen már itt is vagyunk a jelenben. Az Áhítat által megadott téma és lelkipásztorotok levele is a Békehírnök áldott szolgálatára irányítja figyelmünket. De kérdés, vajon tényleg áldott szolgálatot végez-e közösségünk lapja, a Békehírnök? Ki az aki azt mondaná, hogy nem? Mégis ha azt vizsgálom, hogy az egykor 5800 példányban megjelenő lap ma 2100 körül jön ki a nyomdából, és abból is jó néhány példány megmarad, több mint ahányat az archiválás szempontjából valóban meg kell őriznünk az utókor számára, akkor? Háló Gyula szerkesztő mondta el nemrégen, hogy tulajdonképpen 1600 előfizetője van a lapnak. Évente 50-re tehető azoknak a száma, akik lemondják a lapot. Ennek hallatán újabb kérdések előtt állunk.

Mi lehet az indok? Jó ötlet a válaszadásra, hogy sokan inkább az interneten tájékozódnak. Valóban, amióta az elmúlt esztendőben új erőre kapott egyházunk honlapja, sok hírt előbb olvashatunk rajta, mint a kéthetes átfutással megjelenő hetilap hasábjain. De ez csak egy szűk éve igaz, amióta Merényi Zoltán lelkipásztor testvér szerkeszti a honlapot.

Mi tagadás, átalakulóban van az egész világ. Folyamatos átrendeződésnek vagyunk a tanúi. Gondoljuk csak végig a 21. század emberének szokásait. Ki olvas ma igazán? Nem csak a könyvek, az újságok borsos ára tartja vissza az embereket. Megváltoztak az olvasási szokásaink is. Az újságok cikkei egyre rövidebbek, mégis jelentősen csökken a példányszám. Sajnos, azt kell tapasztalnunk, hogy ez a megváltozott olvasási kedv kihat az egyházi sajtóra is. Lapunk, a Békehírnök egyre kisebb példányszámban talál gazdára. Leginkább csak az idősebb korosztályban. De jaj, ha így van ez a számunkra legfontosabb és legmagasabb rendű sajtótermékkel, a Bibliával is! Nem szeretném kérdésként feltenni, kik azok még közülünk, akik Békehírnököt olvasnak, és ki kíváncsi igazán egyházunk évkönyvére, a Kalendáriumra? Azt csak félve említem, hogy állunk a bibliaolvasással?

Fiatalok vannak előttem, azok, akik ha felszállnak a buszra, vonatra, metróra, első dolguk, hogy egy kis hallgatót dugnak a fülükbe. Fontos számukra a hallgatott zene, ritmusra dobog a lábuk, néha mozog vele az egész testük. Megtelik vele a lelkük. Ma sem veszett ki hát az emberből a vágy, hogy betöltekezzen valami neki kedvessel. Olyan valamivel, amiről úgy gondolja, gazdagabb lesz általa.

Lehetnek gondolataink (kifogásaink is) a kiadványaink tartalmát illetően, de egy biztos, van bennük annyi áldott üzenet (akár csak egy bemerítkező testvérünk bizonyságtételét olvasva) hogy megérjen számunkra hetenként 200 forintot. Ennyi egy lapszám ára manapság. A 224 oldalas baptista kalendárium ára 1250 Ft, laponként és évenként 5 Ft. Ugyanennyi az Áhítaté, de a kettő együtt még olcsóbb. Nem gondolnám, hogy bárki is emiatt nem tudja megvenni, vessük egybe ezt a Spar, a CBA, a Tesco áraival. A testünknek megadjuk, a lelkünknek miért nem?

 

Milyen jövője van a keresztény sajtónak?

Ezt a kérdést tette fel kedves lelkipásztorotok. Azt gondolom, attól függ a baptista sajtó jövője, amennyire szükségét érezzük annak, hogy a naponkénti rohanás után akár tévézés helyett is olvassunk: Igét, igemagyarázatot, keresztény könyveket, köztük a közel másfél évszázada elindult baptista sajtónk termékeit, támogatva ezzel saját lapkiadásunkat.