Kelemen Szabolcs Alpár
„Nem az idő halad, mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.”
(Madách Imre: Az ember tragédiája)
PROLÓGUS
„Mindennek rendelt ideje van…” (Préd 3,1)1 olvassuk a Szentírásban. Ez a gondolat első olvasatra nagyon is kézenfekvőnek tűnik, holott az „ideje” (idő) sokkal mélyebb és tágabb tartalmakat hordoz, mint azt gondolnánk. A hétköznapokban az ember az idő szót a legnagyobb természetességgel használja, annak ellenére, hogy életünk sarkalatos kérdése, hogy mi is az idő, mi a természete, honnan származik, birtokoljuk-e vagy sem, hol értelmezhető, és hogyan, mi van az idővel Isten és ember vonatkozásában. Kié is az idő, és az élményén kívül van-e más közünk hozzá? Hogyan jön létre a múlt, a jelen, a jövő, és ezeknek milyen hatása van az emberre, hogyan éli meg, és hogyan kezeli? Egyáltalán kezelhetjük-e az időt, vagy csak az élmények leképezése jelenti az időt tudatunkban? Szinte nincs ma már olyan tudományterület, ahol az idővel, annak természetével, leképezésével ne foglalkoznának, hiszen minden folyamat időben, idő alatt zajlik. Dolgozatomban csak érintőlegesen foglalkozom az idővel mint pszichológiai, fizikai, kozmológiai, filozófiai kérdéssel. Munkámban elsősorban annak bizonyítékát keresem, hogy az idő Istené, és arra fókuszálok, hogy a teremtett ember hogyan és miként éli ezt meg.