Tisza Attila
A szociálpolitika, mint fogalom, minden magyar állampolgár által könnyedén és rutinszerűen értelmezett, magyarázott „közjószág”. Szociális testvériség, egyenlőség, igazságosság, segélyek, támogatások, természetbeni javak és szolgáltatások, társadalombiztosítások és jóléti juttatások, járandóságok és járulékok…
Szükséges-e szociálpolitika, és ha igen, hogyan „működik”? Létezik értéksemleges, ideológiamentes szociálpolitika? S ha keresztény, mitől az? Lesz-e valaha olyan társadalom, ahol megvalósul a krisztusi szociális piacgazdaság? Ha igen, milyen szerep, feladat, kiváltság jut majd ott a keresztényeknek?
A napjainkban oly gyakran megfogalmazott – egyáltalán nem hipotetikus kérdések – hallatán és okán Kovrig Béla szociálpolitikai tevékenységének vázlatos bemutatásával próbálok gondolatot és érdeklődést ébreszteni.