Átutazóban e világban

| ► Olvasási idő: 23 perc

Tóth Sándor

Idegenek és jövevények

Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Ef 2,19)

„Az otthonom a Mennyben van. Csak átutazóban vagyok ezen a világon.” (Billy Graham)

Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. (1Pt 4,8)

E világban való küldetésünk és értékrendünk alapja a szeretet e három dimenziójával írható le, szeretni Istent, szeretni egymást és szeretni az embereket. Ami ezt megkérdőjelezni, torzítani, vagy felülírni akarja szívünkben az a gonosztól van. Ne adjuk oda szerető szívünket lelkünk ellenségének, hogy abban a gyűlölet, a pártoskodás, a versengés, vagy az irigység vegyen szállást. Erre bátorít bennünket Isten szava, amit először Káinnak mondott:

Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta. (1Móz 4,7)

Áldott, ha egy keresztyén közösségbe érkezők arról a tapasztalatukról számolnak be, miszerint megindító számukra az a szeretet, amit közöttünk éreznek és tapasztalnak. Amikor átélik a gyülekezetbe érkezve, hogy a Krisztusban és tőle nyert kegyelem-szeretettel igyekszünk egymást szeretni és így fordulni a hozzánk érkezőkhöz is. A Szentírás buzdít, hogy ne adjuk fel, sőt inkább növekedjünk a szeretetben,

az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben. (Ef 4,15–16)

Bevezetés

Akik ismerjük a Szentírást és bűneinkből Istenhez tértünk, elfogadva végtelen kegyelem-szeretetét, amit Urunk Jézus Krisztus áldozata által kaptunk, szívünkben hordozzuk az örök élet bizonyosságát és reménységét. Tudjuk, hogy nem élünk örökké e jelenvaló és múlandó világban. E hit-bizonyosságunkat foglalja össze az ősatyák példáján a Zsidókhoz írt levél,

Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük (kívánjuk). (Zsid 13,14)

A keresztyén ember léte e világban

Három görög kifejezést találunk a Bibliánkban, melyek segítenek eligazodni az ügyben, hogyan viszonyuljunk az e világban való létünkhöz: xenos, parepidemos, paroikos. Ezen Újszövetségi szócsoport írja le a keresztyén ember világhoz való viszonyát, olyan embereket mutatnak be, akik zarándokok, vendégek, idegenek, tehát akiknek nincs állandó lakhelyük, nem telepedtek le és nem rendezkedtek be ebbe a világba.

Az első szó a „xenos” – Idegen, külföldi

E csoportban az első szó a „xenos” (pl. Ef 2,19). „A klasszikus görögben idegent vagy külföldit jelent, ez ellentétben áll a „polites” (az ország polgára), a „epichorios” (az ország lakosa) és „endemos” (az ország bennszülöttje) kifejezésekkel. Továbbá vándort, bevándorlót és menekültet is jelenthet.[1]” Ennek megértését segíti, amit a Zsidókhoz írt levélben találhatunk,

Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek (xenos) és jövevények (parepidemos) a földön. (Zsid 11,13)

Az ősatyák egész életükben idegenek és vendégek voltak e világban. Hozzájuk hasonlóan a keresztyén ember is idegen (xenos) ebben a múlandó világban. Példának okáért egy összetartó faluközösségbe beköltözőt „jöttment” -nek nevezik, aki igazán nem tartozik a közösséghez, hanem megtűrik ott, mint kívülállót. Felismerhetjük, hogy a keresztyénség, így Krisztus tanítványai ebben a világban mindig idegennek számítottak. Soha nem leszünk otthon, nem tekintjük ezt a világot maradandó hazának. Ennek okán nem is érthet meg bennünket a világ a maga bölcsességében, s mindig idegenként tekint ránk, mint akik számukra különös utakon járunk. Ameddig ez a világ áll, a Krisztust követni igyekvő keresztyén ember mindig idegen lesz benne, mert az ő örök hazája és polgárjoga a mennyben van (Fil 3,20).

A második szó a „parepidemos” – meghatározott ideig itt tartózkodó, vándor

A második szó, ami leírja a keresztyénség helyét e világban, a „parepidemos” (Zsid 11,13[2]). A klasszikus görögben ez a szó olyan emberre vonatkozik, aki meghatározott ideig valahol letelepedett, anélkül, hogy ott állandó otthont teremtett volna.[3]” Az Újszövetségben az ősatyákra (patriarchák) használt kifejezés, akik vándorokként éltek e világban. Soha nem volt állandó lakhelyük, hanem idegenek voltak itt (Zsid 11,13; 1Móz 23,4[4]; Zsolt 39,13[5]). Pál apostol által int józanságra bennünket a Szent Szellem,

Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha nem volna az az övék, és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik. (1Kor 7,29–31)

A keresztyén ember egyik legfontosabb meggyőződése, hogy ő ebben a világban csak vándorként van jelen, mint aki úton van. Itt él ugyan, de gyökerei és hazája nem ebben a világban vannak. A régi görögök (Anaxagoras, Epiktetos) a lelkiismerettől ösztönözött világértelmezésükből fakadóan az életről alkotott képüket következőképpen írták le,

„Az ember úgy tesz, mint egy utazó, aki úton van hazája felé. Megáll egy kitűnő fogadónál, megtetszik neki és ott marad. Ember, a célodat elfelejtetted, te itt csak átutazóban vagy! Azonban az egy jó fogadó! De mennyi jó szálláshely van még, s mégis azokat csak az átutazáskor használjuk.[6]”

Epiktetos a jelenvaló és a szemmel látható világot nem látta az „élet-utazás” céljának, hanem csupán egy útmenti pihenő helynek. A „parepidemos” tehát olyan emberre utal, aki átutazóban van és ezen a helyen nincs maradandó otthona. A keresztyén ember nem becsüli le ezt a világot, hanem tudja, nem itt van a maradandó hazája. E világ élet-utazásának egy állomása.

A harmadik szó a „paroikos” – más országból származó

A harmadik szó, mely a keresztyének a világhoz való viszonyát leírja, a „paroikos” főnév, valamint a „paroikein” ige (1Pt 2,11). A klasszikus görögben gyakoribb a „metokos” szó használata. Egy olyan lakost jelent, aki más országból származik és a pillanatnyi lakhelyén nem telepedett le. Fizette az idegenadót, vendég volt, kinek megadták a tartózkodási engedélyt.[7]” Egy ideig bizonyos helyen lakott, de sohasem adta fel hazája állampolgárságát, illetve nem is kapott állampolgárságot ott. Nincs kettős állampolgársága sem. Péter apostol által erre hívja fel figyelmünket a Szent Szellem, megadva a helyes viszonyulást is az itt „őshonos” emberek iránt.

Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen (jól) éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. (1Pt 2,11–12)

A régi egyházatyák közül Római Kelemen[8] levelét a Rómába működő gyülekezetből (paroikouse, más országból származó) a korinthusi gyülekezetnek (paroikouse, más országból származó) írta. Szmirnai Polikarp[9] ugyanezt a kifejezést használja a filippi gyülekezetre. A gyülekezet ugyan ebben a városban működött, de az igazi hazája nem ott volt. A keresztyének olyan emberek közössége, akik ezen a világon élnek, de értékrendjét, módszereit és az életmódját soha nem vették át. Értékrendjüket Isten igéjéhez és az Ő akaratához igazítják. Figyelembe veszik ugyan annak az ország törvényeit, amelyben élnek, de számukra Isten törvényei magasabb rendűek (szigorúbbak is, főként erkölcsi értelemben). Az egyedüli és igazi, krisztusi polgárjoguk, Isten országában, királyságában van, ahogy erről a Filippi levélben is olvashatunk,

Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket. (Fil 3,20–21)

A jelenvaló és az eljövendő világ értékrendkülönbségét írja le a következő igeszakasz:

Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul, a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; most azonban vessétek el magatoktól mindezt, a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. (Kol 3,1–10)

Az egyre durvuló közbeszéd és kommentháború közepette még inkább kiragyog Krisztus tanítványinak tiszta és kedves beszéde. A régi és a bűn miatt megromlott természetünk árnyoldalaira való rálátás a megszentelődés folyamatában Isten Szelleme áldott munkája nyomán zajlik. Ő ad erőt a felismert romboló magatartás, gesztusok, szokások, indulatok naponkénti megöldökléséhez és a Krisztustól tanult minták életünkbe építéséhez. Igen ez egy harc, de áldott és örömre, szabadságra és másokra is áldást hozó életre vezet. Így valósul meg, hogy Teremtőnk képmására „állandóan megújul”-unk.

Mi kell a földi élethez? Étel, víz, és levegő! A szellemi élethez szintén szükség van ezek szellemi megfelelőire,

Étel, Isten igéjének olvasása, hallgatása, tanulmányozása, szívünkbe fogadása. Az élet kenyere Jézus Krisztus, aki a testté lett Ige. (Jn 6,35[10], 38)

Víz, Isten Szelleme, az élő víz. Urunk feltámadása után, amikor megjelent tanítványainak így szót hozzájuk, „Vegyetek Szent Szellemet!” (Jn 20,22[11])

Friss levegő: Imádság oly természetesen, mint a levegővétel. Urunk példája jól mutatja, hogyan kereste a legelfoglaltabb időszakokban is az imádságra az időt, néha hajnalban kelve (Mk 1,35[12]).

Mindezek áldásul adattak, hogy Atyánkkal, a Szent Szellem által közösségben lehessünk s Krisztust követve élhessük az „új ember” (újjászületett) életét e világban való jövevénységünk idején, „egyre jobban megismerve őt”. Így lehet igazzá életünkre és gyülekezeteinkre,

„Az egyház csak akkor tud missziói lenni, ha a világban való léte nem az e világból való létbe gyökerezik.[13]” (Dr. Bütösi János)

Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. (Jn 17,15)

A keresztyének és az államhatalom

Ezekben a zűrzavaros korszakban különösen élessé váló a kérdés, Hogyan viszonyuljunk e világhoz és a világi hatalomhoz? Akik istenfélő szívvel vagyunk, a választ a Szentírásban és nem az Interneten, az influenszerek posztjaiban, vagy vieóiban, keressük.

Mit tanít nekünk Isten igéje, hogyan viszonyuljunk az államhatalomhoz?

  • Imádkozzunk érte
  • Isten emel és dönt „királyokat”
  • Törvényhozás és a törvényes rend fenntartása
  • Az engedelmesség kötelezettsége alóli felmentés (Mikor, milyen körülmények között?)
  • Őrizkedjünk a bálványimádástól (korunk bálványimádása)
  • Adó és a vám megfizetése

Nézzük meg a fent felsorolt témaköröket egyenként, hogy megértsük milyen jót tartogat a Krisztusban hívőnek, és a Hozzá megtérőnek Atyánk.

Imádkozzunk érte

Pál apostol által a Szent Szellem felhívja a figyelmünket arra, hogy szükségesek az imáink az emberek megtéréséhez, de ezzel együtt, sőt ennek következtében további áldásokban is részesülünk.

Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. (1Tim 2,1–4)

Emeljük ki az igéből a következő két gondolatot,

„Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt” – tehát a minden emberért és a vezetőkért, s kiemelten a megtérésükért való közbenjárás kedves Isten előtt.

„hogy nyugodt[14] és csendes[15] életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben”, és ebből külön is a „teljes istenfélelemben[16] és tisztességben[17]” áldást.

Ami számunkra is nagyon fontos, hogy békességben, ugyanakkor istenfélő életet élhessünk és ezért ne üldözzenek bennünket, az imádkozáshoz kötött. Miként az is, hogy ne is kényszerítsenek semmilyen becstelenségre, hanem tisztességes, méltóságteljes és fedhetetlen életet élhessünk, amíg ez ideiglenes világban tartózkodunk. Ne feledjük nekünk, akik Krisztus Urunk tanítványai vagyunk, az imádság és az evangélium szeretetteljes, s hiteles megosztása az elsődleges és legfontosabb küldetésünk, ugyanakkor kiváltságunk is hazánkban. Örömhírt vihetünk a bűn miatt meggyötört, megnyomorított és elfáradt életeknek. Szánjuk oda erre magunkat és ez hassa át imaéletünket is! Maradjunk a „csónakban”, ami a Krisztus tanítványainak helyi közössége, hogy az e világban elmerülteket kimenthessük és a „csónakunkba” segíthessük. Az emberek közül sokan azért nem kárhozni el, mert mi keresztyének imádkozunk értük, hogy meg tudjanak térni és nem hallgatjuk el előlük az evangéliumot, hanem bizonyságot teszünk nekik Jézus Krisztusról, azt életpéldánkkal is megerősítve. Ami pedig hitelesít bennünket és tanúságtételünket, az egymás iránti testvéri szeretet (Jn 13,35[18]).

Isten emel és dönt „királyokat”

A Szentírásban olvashatjuk e témában, amikor Dániel felfedi Nebukadneccar Babilónia uralkodójának az álmát az egymást követő világbirodalmakat szimbolizáló aranyfejű szoborról.

Ezt mondta Dániel:

Isten neve legyen áldott örökkön örökké, övé a bölcsesség és a hatalom. Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság. (Dán 2,20–22)

Majd Pál apostol által így szól a Szent Szellem,

Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett. (Róm 13,1)

A Biblia tanítása szerint tehát a földi hatalom Istentől van. Viszont az, hogy ki mit kezd a kapott hatalommal, azt a rábízottak javára használja-e fel, vagy visszaél vele, már az adott személy felelőssége. Erről számot is kell majd adnia Isten előtt (1Pt 4,5[19]). Amikor e világot és az abban megjelenő igazságtalanságot, hamisságot, esetenként a gonosz kegyetlenséget látjuk, ne feledkezzünk meg, hogy e világ fejedelme a Sátán, a hazugság atyja, aki embergyilkosként örömét leli az emberiség pusztulásában. Ő keresi a lehetőségét annak, hogy az Istentől hatalommal felruházott személyeken uralmat véve, általuk pusztító szándékait megvalósítsa a Földön. (Jn 8,44, 10,10[20]; Dán 10,20[21])

Mivel a hatalom forrása a földön Isten, ebből az is következik, hogy az anarchia, vagy a csőcselék uralom nem Tőle való. Tanultuk, hogy a társadalmi változások a következő folyamattal, körforgással írhatók le,

Demokrácia: Szabad választásokra épülő, jogállami működés. Közvetlen vagy képviseleti formában működik. Jellemzi a szabad sajtó, a független bíróságok és többpártrendszer (plurális demokrácia).

Oklokrácia: A demokrácia torz formája, elfajzása, a „csőcselék uralma”, amikor a tömeg manipulatív, ill. manipulált indulati döntései dominálnak. A döntéseket a tömeg hozza, gyakran erőszakkal vagy demagógiával, figyelmen kívül hagyva a jogot és a racionalitást.

Diktatúra: Önkényuralom, a szabadságjogok korlátozása és egyéni/csoportos hatalomgyakorlás. Alkotmányos felhatalmazás nélküli, autokrata hatalomgyakorlás. Jellemzője a szólásszabadság korlátozása, az ellenzék üldözése és a más nézetek félelemkeltés útján való elhallgattatása.

A közöttük lévő átmenet jellemzően forradalom, katonai puccs, külső hatalmak által és érdekében befolyásolt felkelés, lázadás útján megy végbe. Láthatjuk ezt megvalósulni a Francia forradalom (1789) és az azt követő jakobinus diktatúra[22] esetében (1793. június 2. – 1794. július 27.), majd később a bolsevik, vagy a náci tömeggyilkos diktatúrákban.

Mivel az egyház az Isten igéje tanítására figyelve alapvetően tisztelettel viszonyul az államhatalomhoz, amennyire ez lehetséges, az evangéliumi szempontú együttműködést keresve, példaként vehetjük Billy Graham viszonyulását a kommunista térség államaihoz az evangelizáció érdekében, de erre később még visszatérünk.

Mivel az egyház konszolidált viszonyt igyekszik kialakítani és fenntartani a mindenkori hatalommal, a forradalmak gyakran egyházellenességet hoznak magukkal. Ez történt a francia forradalom idején is, amikor a felkelők hatalomhoz jutva, elemi és pusztító gyűlölettel fordultak a keresztyének ellen. De ezt a mintázatot mutatta a bolsevik és a náci (nemzetiszocialista) diktatúra is.

Törvényhozás és a törvényes rend fenntartása

Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, az az Isten rendelésének áll ellen; akik pedig ellenállnak, azok ítéletet vonnak magukra.

Mert a jócselekedet miatt nem kell félni az elöljáróktól, hanem csak a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle, mert Isten szolgája az a te javadra. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi. Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is. (Róm 13,2–5)

A kard és a mérleg ismert szimbólum volt a Rómában élő testvérek előtt, hisz Justiciát[23], aki a római mitológiában az igazság, az igazságszolgáltatás és az erkölcsi erő istennője volt, kezében mérleggel és karddal ábrázolták. A mérleg az igazságos és alapos vizsgálatot, a bekötött szem a pártatlanságot, a kezében lévő kétélű kard pedig a mindkét félre egyaránt érvényes bírói hatalmat jelképezi. Ezen szimbólumok jelentik tehát az igazságos jogalkotást és ítélethozatalt, valamint a törvényszegők arányos megbüntetését. Az Ige tanítása szerint az államhatalom akkor működik jól és istenfélő módon, ha a jót megjutalmazza, a rosszat pedig arányosan megbünteti. Nyilván a kettőt, azaz jót és a rosszat nem felcserélve. Ezt a hatalom egyedüli forrása Isten, számon is kéri a vezetőktől.

Az isteni igazságos ítélethozatal talán egyik legismertebb Ószövetségi példája az, amikor Bélsaccar, Babilónia királya részegen előhozatta a Jeruzsálemi templomból elrabolt szent edényeket, hogy társaival azokból folytassa az ivást, s e „közben dicsőítették az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket”. Ekkor Isten angyalának keze egy feliratot rótt palotája falára a szemei láttára (Dán 5,1-6[24]), amit végül Dániel magyarázott meg. Beszédes Dániel nevének jelentése, ami így hangzik, „Isten a bíróm”.

Amikor Bélsaccar meglátta a feliratot,

Közben a király arca elsápadt, gyötrő gondolatai támadtak, dereka elernyedt, és még a térdei is reszkettek. (Dán 5,6)

Dániel emlékeztette a királyt atyja, Nebukadneccar bukására (Dán 4. rész), akit Isten álmában figyelmeztetett, de 12 hónapra rá hatalma teljében szíve felfuvalkodott s elbukott. A király atyjának álomban adott figyelmeztetéséből idézzünk itt egy tanulságos részletet,

(14) Az angyalok határozata ez a rendelet, a szentek parancsa ez a végzés. Hadd tudják meg az élők, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, annak adja, akinek akarja, és a legalacsonyabb sorsú embert is trónra emelheti. (Dán 4,17)

Dániel a következőket mondta Bélsaccarnak,

De te, Bélsaccar, aki a fia vagy, nem aláztad meg magadat, bár mindezt tudtad. A menny Ura fölé helyezted magad, mert az ő házának edényeit hozták eléd, és te bort ittál azokból főrangú embereiddel, feleségeiddel és ágyasaiddal együtt, miközben dicsőítetted az ezüstből, aranyból, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket, amelyek nem látnak, nem hallanak, és semmit sem tudnak. De azt az Istent, akinek a kezében van az életed és minden utad, nem dicsőítetted. Ezért küldte ő ezt a kezet, és íratta föl ezt az írást. Ez az az írás, amelyet fölíratott, mené mené tekél ú-parszin. Ez pedig a szavak magyarázata, A mené azt jelenti, hogy számba vette Isten királyságodat, és véget vet annak.

A tekél azt jelenti, hogy megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált. A perész azt jelenti, hogy felosztotta királyságodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta. (Dán 5,22–28)

Az Újszövetségben található a példa, amikor Jézus Krisztus a gyülekezet Ura, méri meg a Kis-Ázsiában élő hét gyülekezetét (Jel 2-3 rész). Urunk, bennünket is az igazságos ítélethozatalra szólít fel, aminek következményeire is rávilágít,

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. (Mt 7,1–2)

Az államhatalommal kapcsolatosan a fent leírtakat erősíti meg Bibliánk, Péter apostol első levelében is,

Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok, nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek. (1Pt 2,13–17)

Max Weber tudós, szociológus írta,

„Aki a politikába bocsátkozik, s a hatalmat és az erőszakot eszközként használja, az paktumot köt diabolikus hatalmakkal, és tetteire nézve nem igaz, hogy a jóból csak jó, a rosszból pedig csak rossz származhat, hanem gyakran éppen az ellenkezője igaz. Aki ezt nem látja be, az politikai értelemben valóban gyermek.[25]”

Itt merül fel két fontos kérdés:

Mi határozza meg, hogy mi a jó, ami alapján az államhatalom törvényhozási, illetve törvénykezési gyakorlata megítélhető?

Mit várhat el a keresztyén állampolgár erkölcsi kérdésekben az államhatalomtól és annak ilyen vonatkozású törvényalkotási és törvénykezési gyakorlatától?

Igyekezzünk választ keresni e két kérdésre: Mi határozza meg, hogy mi a jó, ami alapján az államhatalom törvényhozási, illetve törvénykezési gyakorlata megítélhető?

Annak megértése érdekében, hogy mi tekinthető JÓnak, lapozzuk fel a Biblia első oldalait. Itt a világ és az ember teremtését követően olvassuk Isten megállapítását, hogy JÓ. Ezzel a JÓ-val Isten mintegy nyugtázza, hogy az teremtő tervével egyező, amint a mindenség SZAVÁRA előállt. Végül egy megerősítő nyugtázással zárul a teremtés történet leírása.

És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel, hatodik nap. (1Móz 1,31)

A JÓ tehát nem egy szubjektív értékmérő, hanem objektíve az Isten teremtő rendjéhez igazodót jelet. Ez azért is lényeges mert jelen korszakunkban annak vagyunk tanúi, hogy a teremtés rendjének ellenkezőjét emelik törvényerőre, amikor a társadalmi nem (gender)[26], a transzgender[27] vagy a transzhumanizmus[28] ideológia elveit állami törvényekbe foglalják, vagy akarják foglalni és így kötelező érvényűvé tenni.

A Szentírásban ez áll,

Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. (1Móz 1,27; 1Móz 5,2)

Ő így válaszolt, „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” (Mt 19,4)

Erre tekintettel állampolgárként jogosan várhatjuk el az államhatalomtól, hogy a teremtés rendjét vegye figyelembe a törvényalkotásban, tekintettel arra, hogy a hatalmát Istentől a JÓ érvényre juttatására kapta. Jól él felhatalmazásával, ha így jár el. Elvárható továbbá az is, hogy olyan törvényeket hozzon és tartasson be, melyek a tízparancsolat emberi kapcsolatokra vonatkozó kijelentéseivel szinkronban vannak. Ezek a következők,

Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked! Ne ölj! Ne paráználkodj! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé! (2Móz 20,12–17)

A „ne paráználkodj” parancsolat tilt mindenféle szexuális kapcsolatot, ami kívül esik a férfi és nő közötti házasságon. Így az államhatalom sem kapott Istentől felhatalmazást arra, hogy olyan törvényeket alkosson, melyek ezeket „jogszerűvé” teszik. Akik így élnek, tudniuk kell, hogy szabad akaratukból ugyan, de a bűnt cselekszik. Az emberek a lelkiismeret-furdalásukat igyekeznek elnémítani azzal, hogy követelik a hatalomtól ezen szexuális devianciák törvénybe iktatását. Ez nyílt szembeszegülés Isten a teremtésben kinyilatkoztatott akaratával, amit Krisztus tanítványa nem támogathat. Természetszerűleg nem várhatjuk el az államhatalomtól, hogy Isten ítéletét előre hozva büntesse a szexuális devianciákat, de arra sincs felhatalmazása Istentől, hogy azokat normálisnak vagy törvényesnek állítsa be. Az egyháznak nem felelőssége az állami törvényalkotásba való részvétel. Befolyását az evangélium hirdetésével, az imádsággal és szent élettel hivatott érvényre juttatni e világon.

„A Biblia Isten ígéreteinek könyve, és az emberek által írt könyvekkel ellentétben nem változik és nem avul el.” (Billy Graham)

Mit várhat el a keresztyén állampolgár erkölcsi kérdésekben az államhatalomtól és annak ilyen vonatkozású törvényalkotási és törvénykezési gyakorlatától?

Idézzük fel Urunk főpapi imájának következő részletét,

Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.” „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek, Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem. (Jn 15,17–21)

A világ számára nem csupán idegen, hanem irritáló, sőt gyűlöletes is lehet a keresztyén ember Krisztustól tanult és vett gondolkodása, tanítása és életgyakorlata. Viszont az alábbi igeszakasz alapján egyértelmű, hogy Isten más erkölcsi normákat vár el a világ fiaitól és a Krisztust követő tanítványoktól, azaz a valódi keresztyén embertől.

Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül! (1Kor 5,9–13)

Napjainkban is élesen merül fel a kérdés, hogy a politikusoknak milyen erkölcsi normákat kellene betartaniuk a köz és magánéletükben? Az Isten teremtési rendjéhez való igazodás és a tízparancsolat emberi kapcsolatokra vonatkozó részének betartása elvárható tőlük is, ha a JÓT kívánják képviselni, azt életpéldájukkal megerősítve és döntéseikben is szem előtt tartva. A példa ereje a vezetők életében sokkal erőteljesebb, mint azt néha az emberek gondolják. Az erkölcstelen vezetők példája igazolásul szolgál a vezetettek számára, hogy nekik sem kell betartani az erkölcsi, vagy állami törvényeket. A jó példa viszont ennek ellenkezőjeként hat, de a tisztakezű vezetőt „fenyegetőnek” is tarthatják a lelkiismeretükben megbélyegzett vezetettek. Ennek fényében még fontosabbá válik szerepünk e világban, hiszen nekünk keresztyének és a gyülekezeteinknek adatott a felelősség, hogy Isten igéjét a világgal megismertessük, és Krisztus evangéliumát hirdessük.

„A Sátán legerősebb fegyvere az ember Isten Igéjével szembeni tudatlansága.” (A.W. Tozer)

A miniszter[29] szó jelentése, hogy valaki szolgálja annak a közösségnek a javát, s benne az egyénekét, akik egy demokratikus rendszerben megválasztották és képviseletükre tőlük megbízatást kapott. Annak megítélése azonban, hogy az említett erkölcsi alapelvek megvalósulnak-e egy-egy konkrét személy életében, ekkora „média visszhangban” nehéz, sőt több esetben szinte lehetetlen az átlagembernek megítélni. Viszont Isten ítélő széke előtt mindannyiunknak meg kell majd állni. Ő az, aki igazságosan ítél (1Pt 2,20-24[30])! Bölcsen teszik, ha a megválasztott vezetők ezzel számolnak életük során. Természetesen ez mindannyiunkra érvényes. Az is egyértelmű lehet előttünk, hogy Isten, „aki igazságosan ítél” (1Pt 2,23), a végítéletkor a tízparancsolat megtartását kéri számon az emberen, ami egyébiránt a szeretetparancsolatban van összegezve.

Ő pedig így válaszolt, „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Jézus ezt mondta neki, „Helyesen feleltél, tedd ezt, és élni fogsz.” (Lk 10,27–28)

A keresztyén ember saját életére nézve, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi státuszban, munkakörben, pozícióban van, egyértelműen magasabb erkölcsi normát támaszt a Szentírás, amihez azonban a Szent Szellem megvilágosító munkája nyomán belátást is ad. Az hívő ember engedelmessége tehát nem vakbuzgóság, hanem szívbéli belátásból, megértésből, Isten és emberek iránti szeretetből fakad.

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. (Mik 6,8)

Éppen ezért az istenfélő ember a tízparancsolat Istennel való közösségre vonatkozó igéit is szívébe zárja és életét, az Úr iránti viszont-szeretetből fakadóan ahhoz igazítja.

Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját. (2Móz 20,2–11)

Felmerül azonban a következő kérdés: Van-e az imádságon kívül és ha igen, milyen mértékű prófétai felelőssége Krisztus gyülekezetének az állammal szemben? E kérdést napjainkban is felteszik nekünk, mely egyrészt arra irányul, hogy az egyház, s benne a lelkészek bizonyos állami vezetők által elkövetett visszaélések, bűnök miatt miért nem feddik meg őket. Ezen elvárást két különböző forrás táplálja:

A világi emberek elvárják az egyháztól, hogy a társadalomban és főleg annak vezetőitől a Biblia tanítása szerinti erkölcsi normákat számon kérjék, azok megszegése esetén őket megfeddjék.

2.   Az egyházhoz tartozók elvárják, hogy a gyülekezetek lelkipásztorai, mintegy élő lelkiismeret működjenek az állami vezetők bűneit leleplezve, őket megfeddve és rendreutasítva.

Tegyük fel a kérdést: Valóban azt tanítja a Szentírás, hogy az Újszövetségi gyülekezetnek, pontosabban a lelkipásztorainak és vezetőinek feladata lenne ez?

Fontos bibliaértelmezési alapelv, hogy csak azt nevezhetjük helyes igeértelmezésnek, ami a föld minden pontján és minden történelmi korban megállja a helyét, azaz alkalmazható. Gondoljunk bele az ősegyház helyzetébe egy pogány, bálványimádó és császárkultuszt hirdető Római birodalomban. Milyen lehetősége és ebből fakadóan felelőssége volt a gyülekezetek lelkipásztorainak, vezetőinek megfeddni a császárt vagy a helytartót. Tettek-e ilyet az apostolok ezen országokban, vagy településeken? Az Újszövetségi egyház prófétai küldetése, nem keverendő össze az Ószövetségi Izráelben támadt prófétákéval! Jézus maga zárja le az Ószövetségi prófétai szolgálatot az egyház korszakára, melynek utolsó személye Bemerítő János volt,

Bizony, mondom néktek, nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála. Mert minden próféta és a törvény János idejéig prófétált. (Mt 11,11, 13)

Érdemes ehhez hozzávenni Pál apostol Félix és Fesztusz római helytartók, illetve Agrippa király[31] előtt elmondott védőbeszédéit (ApCsel 24, 25, 26. részek). Nem találunk azokban kioktatást vagy feddést, de az evangélium hirdetését igen, ami persze ütközik az emberi romlott természettel és megtérésre ösztönzi azt. Ezért nem is bírták hallgatni Pált, amire példa a Fesztusszal való alábbi beszélgetése,

Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druzillával, aki zsidó származású volt. Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről.

De amikor az igazságról és önmegtartóztatásról meg a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt, „Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak.” Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele. (ApCsel 24,24–26)

Láthatjuk, hogy Pál a világi vezetők felé való szolgálati felelősségét jól értelmezve szólt előttük „az igazságról és önmegtartóztatásról meg a jövendő ítéletről”. A felolvasott rész utolsó versében a hivatali visszaélés és korrupció korabeli példáját találjuk. Nincs ez másként azóta sem, ne ringassuk magunkat illúziókban és ne is üljünk fel az ámításnak, hogy a földön lesz korrupció mentes államhatalom. Viszont lehetnek becsületes emberek, akik tisztán megőrzik magukat ettől. Kérdés, hogy meddig tűrik meg őket maguk között azok, akik a hatalmat önös céljaikra kívánják felhasználni? Önbecsapás hinni az utópisztikus álomképet felfestőknek, akik nem számolnak a bűnös emberi természettel.

A Jelenések könyvében pontos meghatározást kapunk az Újszövetségi prófétai küldetésünk vonatkozásában,

És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám, „Vigyázz, ne tedd, szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan a Jézus bizonyságtétele. Az Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke (pneuma)”. (Jel 19,10)

Pál nagyon egyértelműen fogalmaz a világban élők bűneivel kapcsolatos felelősségünket tekintve,

Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül! (1Kor 5,12–13)

Urunk, Jézus Krisztus Izráel fejedelmét, Heródes Antipászt „rókának” nevezi, de az azt követő szavaiból még ez esetben is az irgalom és megtérésre hívás tárul elénk (Lk 13,31-35[32]). Viszont a birodalmi helytartó, Pilátus előtt elmondott szavaiból megláthatjuk milyen példát hagyott ránk, tanítványaira a helyesen értelmezett felelősség és kommunikáció terén a világi hatalommal kapcsolatosan,

Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle, „Te vagy a zsidók királya?”Jézus viszont ezt kérdezte tőle, „Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked rólam?”Pilátus erre így szólt, „Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged, Mit tettél?”Jézus így felelt, „Az én országom nem e világból való, ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való.”Pilátus ezt mondta neki, „Akkor mégis király vagy te?” Jézus így válaszolt, „Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról, mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.”Pilátus így szólt hozzá, „Mi az igazság? Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk, „Én nem találok benne semmiféle bűnt. (Jn 18,33–38)

A témával kapcsolatosan még egy kérdés ide kívánkozik. Van-e Krisztus gyülekezetének és vezetőinek, lelkipásztorainak társadalmi felelőssége? Ha igen miben és hogyan éljen ezzel?

A törvényes rend erőszakkal való megdöntésére nincs felhatalmazása Krisztus tanítványainak. Pál apostol nem harcolt a rabszolgatartás felszámolásáért társadalmi szinten, de a gyülekezetben a másik magunknál különbnek tartását tanította (Fil 2,3-5[33] kk.). Még egy levelet is találunk a Bibliában, amelyben Filemonnak a jómódú keresztyénnek egy szökött rabszolga ügyében írt az apostol.

Jó példa továbbá a XX. sz. polgárjogi mozgalma, melyet a baptista lelkész, szociológus, Martin Luther King, Jr.[34] vezetett, aki az erőszakmentességet hirdette. Martin Luther King nem volt egyetlen politikai pártnak sem a tagja, hanem a társadalmi igazságtalanság ellen, az afroamerikaiak jogi egyenlőségéért küzdött, méghozzá békés eszközökkel.

Az egyház és benne a hívők elhívása, hogy a világ világossága és a föld sója szerepüket szeretettől motiváltan betöltve, a társadalom élő lelkiismereteként is működve Krisztushoz és megtérésre hívják a bűnösöket (Mt 5,13-16)[35]. Az evangélium nem semleges üzenet, hanem ütközteti a jót és gonoszt, rávilágítva arra. Elsődlegesen a keresztyéni jó és irgalmas cselekedet az, ami a krisztusi szeretet fényét árasztja e világban. A hit összefonódik az irgalmasság jó cselekedeteivel (Jak 2,17-22), amit a felebaráti szeretet motivál, ahogy erre Urunk az irgalmas szamaritánus példázatában tárt elénk (Lk 10,30-37).

Max Weber következő, a politika természetével kapcsolatos gondolatai kijózanítólag hatnak és a politikusokkal kapcsolatos várakozásunkat is mederbe terelhetik.

„A politika törekvés a hatalomban való részesedésre, illetve a hatalom elosztásának befolyásolására, akár az államok között, akár azon embercsoportok között, amelyeket az állam átfog. Aki politikát űz, az hatalomra törekszik; akár céljai megvalósításához szolgáló eszközként, akár a hatalom önértéke (a hatalom élvezete és az általa nyújtott presztízs) kedvéért. [36] [37]”

A fent leírtakat így foglalhatjuk össze, A politika a hatalom megszerzésének és megtartásának az eszköze. Keresztyén etikai szempontból hasonlóan aggályos, ami Machiavelli[38] az itáliai író, filozófus, politikus tollából származik,

„Győzzön tehát a fejedelem, és tartsa fenn hatalmát, s eszközeit tiszteletre méltónak fogják ítélni, és mindenki csak dicsérni fogja; mert a tömeg csak a látszat és az eredmények után megy; a világon pedig csak tömeg létezik, az egyes embernek csak akkor nyílik tér a cselekvésre, amikor a nagy tömegnek nincs kire támaszkodnia. [39]” (Niccolò Machiavelli)

Ezen gondolatok szokták Machiavelli-nek tulajdonítva, röviden így visszaadni, habár ebben a formában ő sehol nem írta ezt le, „A cél szentesíti az eszközt.” Ez a felfogás azonban távol állt keresztyén Martin Luther King-től, vagy a XX. sz. másik meghatározó keresztyén vezetőjétől, Billy Grahamtől, aki személyes kapcsolatot ápolt 12 amerikai elnökkel[40]. Nixon elnök, akihez úgy vélte „barátság” köti, a Watergate-botrány[41] kirobbanása után jelentős csalódást okozott számára. Hitt ugyanis az elnöknek, aki mint később kiderült őt és tekintélyét is felhasználta önös céljaira.[42] Tanulságosak a következő mondatok,

„Billy Graham országunk legjobb nagykövete, de ő azt mondta nekem, Nem, én a Menny nagykövete vagyok.” (Dwigt. D. Eisenhower, USA elnöke)

„Én nem adtam tanácsot nekik, hanem imádkoztam velük.” (Billy Graham, akit az elnökök lelkipásztorának neveztek)

Aki politikai pályára lép, az adja fel egyházi vezetői szolgálatát, mert e kettő összeegyeztethetetlen. Akit a politikai szerepvállalása miatt ér támadás, nem elegáns azt egyházi szerepe mögé bújva, kikérnie magának. Az is megfontolandó, hogy olyan valaki, aki magas politikai pozíciót töltött be korábban, vállaljon-e egyházi vezetői szerepet, a lelkipásztori szolgálatot is beleértve. Martin Luther King végül mártirhalált halt, mert nem bírták elviselni gyűlölői azt, amit és főként ahogyan képviselt. Charlie Kirk hozzá hasonló utat járt be, de ő a modern világ progresszív ideológiájának „vélemény terrorjával” szemben emelte fel szavát az értelmes vita eszközét használva. Ezen ideológiával kapcsolatosan olvashatjuk Clarance Thomas amerikai bíró szavait,

„A progresszivizmus[43] arra törekszik, hogy leváltsa a Függetlenségi Nyilatkozat alapelveit, és ezáltal kormányzati berendezkedésünket is. Azt állítja, hogy jogaink és méltóságunk nem Istentől, hanem a kormánytól származnak.” (Clarance Thomas, az USA Legfelsőbb Bíróságának bírája)

Robert C. Coleman könyvében Marx-ot idézve és leleplezve az abban rejlő ideológiai erőszakot,

„a filozófusok csak különböző módon interpretálták a világot, mi azonban meg fogjuk változtatni [44]” (Karl Marx)

Billy Graham világos látással rendelkezett, az általa sátáninak tartott kommunista rendszer lebontására.

„A kommunizmus egy olyan vallás, amelyet maga az ördög ihlet, irányít és motivál, aki hadat üzent a Mindenható Istennek.[45]” (Billy Graham)

Kijelentette, hogy a kommunizmust csakis az evangélium erejével lehet legyőzni. E célból érkezett a vasfüggöny mögé 1977-ben először Magyarországra. Igét hirdetett Budapesten, Pécsett, Debrecenben[46] és a Tahi Táborban, ahol mintegy tízezren vettek rész a tiltás ellenére az eseményen. Majd más a Szovjetunió uralma alá tartozó országba is ellátogatott, végül pedig Moszkvába (1982-ben a moszkvai Evangéliumi Keresztény Baptista Imaházban egy vallásbéke konferencián, majd 1992-ben a moszkvai Olimpiai Stadionban prédikált[47]). Ezért az USA-ban sok kritikát kapott, még a keresztyén vezetőktől is, akik a kommunisták barátjának bélyegezték, azzal vádolva, hogy ezen országokban való szolgálatával legitimizálja a kommunista diktatúrákat.

A másik példakép, Richard Wurmbrand[48] (1909. március 24. – 2001. február 17.) pedig egyenesen sátánizmusnak nevezte a kommunista rendszert átható és mozgató „vallást”. Lutheránus lelkészként, evangélista elhívást kapott, hogy a Romániában a megszálló szovjet katonák között, találékony módszerekkel (pl. karóra árusításhoz kapcsolva) az evangéliumot hirdesse. Mindösszesen 11 évet szenvedett hitéért román börtönökben, ahol több ízben kegyetlenül megkínozták, mely által Jézus Krisztusba vetett hite megtagadására akarták kényszeríteni, de hite töretlen maradt.

Egyik kortárs amerikai prédikátor, megelégelve a politika okozta társadalmi és onnan a gyülekezetekbe is beszüremkedő megosztottságot, élesen fogalmazva a következőket mondta a politikát és az evangéliumi értékrendet szembeállítva,

„Néhányan közületek politikát hoztok a gyülekezetbe. Azt gondoljátok, hogy a politika lelki dolog. A politika e világból való! Azt hiszitek, hogy kötelességetek politizálni ezzel, azzal és amazzal kapcsolatban. Nem! A kötelességetek az, hogy teljes szívetekkel, elmétekkel, lelketekkel, testetekkel és erőtökkel szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket, és szeressétek felebarátaitokat, mint önmagatokat.”

„Ne beszélj nekem a szavazással kapcsolatos szellemi kötelességemről. Nincs szellemi kötelességem a szavazással kapcsolatosan. A szavazás állampolgári kiváltságom. Ne mondd nekem, hogy a szavazás szellemi dolog.[49]” (Loran Livingston[50])

Az engedelmesség kötelezettsége alóli felmentés

A Baptista hitvallás 19. pontja, melynek címe, „Az államhatalom”, így foglalja össze bibliai látásunkat,

„Hisszük, hogy az államhatalom Isten rendelése a jórend fenntartása és megőrzése érdekében. Feladata a jót cselekvők megjutalmazása és a gonosztevők megbüntetése, a nép jólétének, szellemi fejlődésének előmozdítása, az ország biztonságának védelmezése és az egyetemes emberiség javának munkálása. Az Ige tanácsa szerint a felsőbbséget tiszteljük, törvényeit és rendeleteit hűséggel megtartjuk. Imádkozunk érette, hogy feladatát betöltve, békességben élhessünk.[51]”

A Biblia alapvető tanítása, hogy a keresztyén ember tisztelje az államhatalmat és annak gyakorlóit, mivel e hatalom Istentől származik. E tisztelet egyben a törvényeknek való engedelmességet is magában foglalja. Van-e kivétel, ami felmenti a Krisztus tanítványát ez alól az engedelmességi követelmény alól? A válaszunk egyértelműen IGEN. Tekintsük át, hogy milyen esetben mentesülünk e követelmény alól.

Az első és egyik legfontosabb eset, amikor az evangélium hirdetését tiltja meg az államhatalom

Péter és az apostolok így válaszoltak,

„Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. (ApCsel 5,29)

Ezt olvassuk Péter és apostoltársai hozzáállásáról:

amikor a nép vezetői megtiltották nekik, hogy Jézus Krisztus nevében és róla szóljanak a nép körében. Sőt az apostol tanúságot is tett előttük a megöletett és feltámadott Jézus Krisztusról, mint Messiásról (ApCsel 5,30-32).

A másik helyzet, amikor bálvány vagy emberimádatra szólítják fel a hívőt

Példa erre az az eset, amikor a Babiloni Birodalom uralkodója Nebukadneccár[52], a birodalom hivatali vezetőit összegyűjtötte, akik között ott volt három hívő férfi, Sadrak, Mésak és Abednegó[53]. A nyilvános ünnepség keretei között a király arra szólította fel a vezetőket, hogy imádatuk jeleként boruljanak le az általa készíttetett és hatalmát szimbolizáló arany bálványszobor előtt. Ezzel nyilván a király isteni rangú hatalmát is el kellett volna ismerniük. Azonban ezek az istenfélő férfiak nem voltak hajlandók imádatukkal idegen istent, s a király istenített hatalmát tisztelni. A felbőszült uralkodó fenyegetésére így reagáltak,

Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk, ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál! (Dán 3,17–18)

A harmadik eset az élet védelme

Isten az élet forrása, eredete és célja. Természetéből fakad, hogy az élet pártján van, miként azok is, akik hozzá tartoznak. A teremtéskor Ő ad életet teremtményeinek, melyek közül a legkülönlegesebb az ember.

Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé. (1Móz 2,7)

Az Élet Szelleme, azaz Isten Szelleme által nyert az ember felülről való életet (dzóé). Isten adta, így embernek nincs joga elvenni, sőt a földi törvények akkor vannak szinkronban Isten teremtés rendjével, ha védik az életet annak megfoganásától kezdve. Erzsébet méhében a magzat, Bemerítő János megmozdult, mert érzékelte, hogy a Mária méhében a Szent Szellemtől fogant Messiás a közelébe érkezett, holott csak néhány hetes lehetett. (Lk 1,44[54]). A Kivonulás Könyvében világos törvényt találunk, melyben a magzat életét egyenrangúnak tekinti a Mindenható a felnőtt emberével (2Móz 21,22-23[55]). A tíz parancsolatban az élet tiszteletét a „Ne ölj!” ige foglalja össze, ami sokkal szerteágazóbb és mélyebb jelentéssel bír, mint a gyilkosság tiltása.

Urunk, amikor a tanítványai az éhségük csillapítására szombaton kalászokat szedtek és az abból morzsolt magvakat ették, Dávid példáját felhozva, aki a szent kenyereket megehette, mert az élete múlott rajta, így védte meg őket a szombat megtörésének vádjától, ami a törvény szerint halálos bűnnek számított (Mt 12,1-8; 1Móz 2,3; 2Móz 20,11; 2Móz 31,14[56]),

Mert az Emberfia ura a szombatnak.” (Mt 12,8)

A sorvadtkezű ember gyógyítása felülírta a szombatnapi törvényt, mert az együttérző szeretetből (agapé-empátia) fakadó irgalmasság magasabb rendű törvény, mint a szombat megtartására vonatkozó (Mt 12,9-14[57]). Gyakorlatilag az evangélium megosztása a bűn halálos betegségében szenvedőkkel, szintén az élet tiszteletéhez tartozik. A prófétai szó is ezen gondolatokat erősíti meg,

Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat. (Hós 6,6)

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy nem tartozunk az államhatalomnak engedelmességgel, ha megtiltja az evangélium hirdetését. Ugyanis ebben adta meg Istenünk az egyedüli megoldást, aminek el és befogadása által az emberek megmenekülhetnek a kárhozattól. Az örömhír megosztása éppen ezért az irántunk való keresztyéni szeretetből fakad. Ebből következően annak (be-)tiltás kifejezetten sátáni forrásból táplálkozik. De akkor sem köteles a hívő ember a hatalomnak engedelmeskedni, ha bálványok, eszmék, vagy személyek imádatára szólítana fel, vagy életellenes cselekedetre kényszeríteni. Az ilyen tartalmú törvények megtartásának kötelezettsége alól Isten felmenti az övéit.

Természetesen a bűnre való felszólítás esetén, mely a tízparancsolat megtörését eredményezi, úgyszintén nem tartozunk engedelmeskedni a mindenkori hatalomnak. Ha jól meggondoljuk a tízparancsolat összefoglalásaként ismert nagy szeretet-parancsolat pontosan ezen területeket foglalja át. A bálványimádás szellemi vakságot okozó hatására és annak abszurditására hívja fel a figyelmet Ézsaiás próféta által a Szent Szellem, amikor a fából készült bálványokban való hit-bizalommal kapcsolatosan írja a következőket. Ezen sorokat olvasva, gondoljunk például a Buddha-szoborra, amit napjainkban többen a lakásukban kialakított házioltárban helyeznek el és tisztelettel viszonyulnak ahhoz.

Nem tudnak és nem értenek semmit, mert szemük nem képes látni, és nincs eszük, nem értenek. Nem gondolja meg az ilyen ember, nem tudja és nem érti, hogy ezt mondaná, Felét eltüzeltem, kenyeret sütöttem parazsánál, húst is sütöttem, és megettem. A többi részéből utálatos bálványt csinálok, és egy fatuskót imádok! (Ézs 44,18–19)

De hasonló bolondság a pénzbe vagy a hatalomba vetett hit-bizalom, hiszen ezek a mellett, hogy ingatagok, az ember lelkét nem menthetik meg a kárhozattól.

A mi Istenünk élő, feltámadott Úr, aki hűségesen szeret és megtartja a benne bízót, nem halott bálvány szobor, vagy zsákutcába vezető eszme, idea.

Őrizkedjünk a bálványimádástól

Korunkban is tetten érhető az a jelenség, mely során a politikusokra oly nagy elvárást nehezítenek az emberek, amellyel korábban a bálványok felé fordultak. Ezzel súlyos terhet raknak vállukra, amit egészséges lelkű ember hordozni képtelen.

Rosszabb esetben a politikusok tüntetik fel úgy magukat, mintha természetfeletti képességekkel rendelkeznének, igyekezvén nagyobb befolyásra szert tenni az emberek lelkében és a felett. Maga az Antikrisztus is így lép majd fel, aki a Sátán minden megtévesztő erejével és természetfeletti hatalmával teszi ezt. Ennek előkészületeit a napjainkban zajló eseményekben és jelenségekben felismerhetjük.

A vezetés jellegére rámutatva John White írta,

„A világ kezdete óta kétféle elképzelés él a vezetőkről. Az egyik szerint vezetőnek lenni annyi, mint megmutatni, hogy ki a főnök. A másik elképzelés az, hogy vezetőnek lenni nem más, mint szolgálni. Az első az elterjedtebb.”[58]

Mi keresztyének ne essünk bele ebbe a csapdába, azaz ne várjunk el politikusoktól, állami vezetőktől olyat, amire emberi korlátaik miatt nem lehetnek képesek. De ne szolgáljuk ki az önimádat kultúrájától megfertőzött vezetők imádat igényét sem. Az e jelenségtől fertőzött társadalmat, Christopher Lasch XX. sz-i amerikai történész és társadalomkritikus könyve magyarra fordított címében, „Az önimádat társadalma”[59] -nak nevezi, ami a Teremtő Istentől elszakadt és így önmagát egyre inkább „elvesztő”, s magányosabbá váló ember lelkében, szellemében tátongó ürességből nő ki. Lasch, meglehetős radikalizmussal, a nyugati világban kibontakozó társadalmi jelenséget „a szex és a halál kultúrája”-ként írja le. Tocqueville[60]-t, a XIX. sz-i francia gondolkodót idézve:

„az „amerikai Ádám” külsőleg szelídnek, ápoltnak tűnik, de belül forr a dühtől.” (Tocqueville)

Itt érdemes felidézni Tocqueville sokat hivatkozott másik megállapítását,

„A világ könnyebben elfogad egy kézenfekvő hazugságot, mint a bonyolult és nehezen megismerhető igazságot.” (Tocqueville)

Napjainkban a közösségi média platformjain ezen jelenség „tombolásának” lehetünk tanúi. Lázár Kovács Ákos Lasch könyvének bemutatójában írja,

„Aztán mindez, a belső és külső kultúrától megszabadított, személyiséget, személyességet kiüresítő viszony „antivallássá” kultúrátlanodik. A folyamat következő állomásaként a vallás kiszorítása után következik a politika kisemmizése, eltüntetése. Itt teljesedik be az öntetszelgő életvitel személyes tétnélkülisége, amikor is a vallomás észrevétlenül ellenvallomás lesz, és ezzel a szöveg eltakarja a kiáltó űr felett megérzett „üres én” kimondásának és ezzel együtt megszüntetésének lehetőségét. (W. Frankl) A vallomás ebben a formában önmaga paródiája lesz. A kimondhatóság elsumákolása. A művészetszociológia ebben a fázisban az alkotói tevékenység eltakaró hazugságaival szembesít, ahol a műalkotás létrehozása csak a személy reflexiójának kikerülése, menekülés mindentől, ami vallással, politikával lehetne kapcsolatos. A „belső űr” aztán mások csodálatának fényében fürdőzik. Ebben a sugárzásban az „énazonosság” önállító ereje másoktól nyeri lelkierejét, pszichikai turgorát (sejtfeszesség). (Hollywood) A sztárkultusz a közéleti ember bukásáról tudósít.”

Az ember, mint teremtett lény, imádatra van alkotva. Létezni nem tud anélkül, hogy valakit vagy valamit hit-bizalommal ne imádna. Hálásak lehetünk, ha a Szentírás következő szavai eljutnak szívünkbe és ott az egészséges, Isten iránti hit-bizalmat táplálják és megerősítik.

Mert az Úré a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. (Zsolt 22,29–30)

A világi vezetők csupán emberek, akik korlátozott képességekkel és hatalommal rendelkeznek. Ha valaki nem így tekint rájuk, ez hamis reményt ébreszt a szívében, ami aztán a biztos csalódáshoz vezet. Azt, hogy a társadalom az ilyen csalódást hogyan reagálja le nem elhanyagolható kérdés. Nyilván a csalódást követő válasz reakció arányos a hamis hit-bizalom mértékével.

Ennek másik káros következménye, hogy az emberekre hit-bizalommal tekintő személy beleesik a bálványimádás csapdájába, szellemi látása elhomályosul, s kényszert kezd érezni arra, hogy elvtelenül megvédje bálványozott vezetőjét, akkor is, ha a bűn útjára lépett. E folyamatban eltorzul igazságérzete és óhatatlanul a hamisság váltja azt fel szívében (szellemében).

Ettől a hamis hit-bizalomtól óv bennünket Istenünk, jó Atyánk, melyet szent Igéjében így olvasunk,

Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei. Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az ÚRban van a reménysége, aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. (Zsolt 146,3–6)

Bármily keménynek is tűnik, de az emberekbe vetett hit-bizalom átkot von az adott személy életére. Ugyanakkor az Istent és Jézus Krisztust imádó, Őt tisztelő, istenfélő ember életére a Teremtő Isten áldása száll. Erre irányítja figyelmünket Urunk Jeremiás próféta könyvében,

Ezt mondja az Úr, Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve! Olyan lesz, mint a bokor a pusztában, nem remélheti, hogy eljön valami jó. Ott tengődik kövek közt a pusztában, a szikes, lakatlan földön. De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét. Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?! Én, az Úr vagyok a szívek vizsgálója, a lelkek megítélője, mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli. Aki törvénytelenül gyűjt gazdagságot, olyan, mint a madár, amely idegen tojásokon ül. Élete derekán itt kell hagynia, és a végén bolondnak tartják. Ó, dicső trónus, kezdettől fogva felséges a hely, hol szentélyünk van! Uram, te vagy Izráel reménysége, megszégyenülnek mind, akik elhagynak téged. A tőled elpártolók nevét a porba írják, mert elhagyták az Urat, a folyóvíz forrását. Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek. (Jer 17,5–14)

Majd Sámuel próféta által így fogalmaz Bibliánk, miután a nép királyt kívánt és választott vezetőjeként,

Akkor ezt mondta Sámuel a népnek, Ne féljetek! Ti ugyan elkövettétek mindezt a rosszat, de azért ne térjetek el az Úrtól, hanem szolgáljatok az Úrnak teljes szívből! Ne térjetek el, hogy a semmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak megmenteni, mert semmik azok. Hiszen nem veti el az Úr a saját népét az ő nagy nevéért, mert tetszett az Úrnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket. Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az Úr ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra. (1Sám 12,20–23)

Adó és a vám megfizetése

Hiszen adót is azért fizettek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak. Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok, akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel, a tiszteletet. Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. (Róm 13,6–8)

Itt az adófizetésről és a számlával való szolgáltatás igénybevételről és vásárlásról is szó van. Bizonyára ismerős a következő párbeszéd,

Mennyibe fog kerülni? – kérdezi a megrendelő.

Számlával, vagy számla nélkül? – válaszolja a vállalkozó.

Tudtad-e, ha valaki számla nélkül dolgozik, annak érdekében, hogy az adóelkerülésével több pénzt keressen, vagy számla nélkül vesz igénybe szolgáltatást azért, hogy olcsóbban megússza, az törvényt szeg? De a vámköteles termékek vám nélkül való beszerzése, vagy az adóelkerülést célzó „ügyeskedés” szintén Isten igéjébe ütköző cselekedet, a mellett, hogy törvénytelen. Az elszámolással való trükközés, a „lepapírozom” a valótlant, vagy a pályázati forrás valós teljesítmény nélküli felhasználása annak érdekében, hogy indokolatlanul nagyobb haszonra tegyen szert valaki, Isten igéje alapján szintén bűn, amiből meg kell térni. Sajnálatos, de gyakran nem a szerényebb jövedelmű emberek teszik ezeket, hanem a jómódúak, akik még többre, még nagyobb házra vagy autóra, több nyaralásra, wellnessre, vagyonra vágynak, mert semmi sem elégíti meg nagyravágyó szívüket. Mindeközben panaszkodnak, hogy mennyire rosszul megy nekik ezzel igazolva a törvénytelenséget és elaltatva lelkiismeretüket. Aki magát keresztyénnek mondja és ilyet tesz, sokkal súlyosabb ítéletre számíthat, mert ismeri ugyan az igazságot, mégis törvényszegő módon cselekszik, azaz tudatosan vétkezik Isten ellen. A Szentírás óva inti ettől, s egyben jóra bátorítja a Krisztus követőit,

Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak. (1Tim 6,10)

Tömören fogalmazva, A kapzsiság tévútra vezet! Nem ok nélkül állapítja meg tehát Billy Graham baptista lelkipásztor, evangélista az alábbiakat. Az idézet előtt jegyezzük meg vele kapcsolatosan, hogy egész életében igyekeztek kikezdeni, de nem találtak fogást semmilyen erkölcsi kérdésben rajta, így a pénzkezelésben sem.

„Aki helyreteszi a pénzhez való hozzáállását, az szinte az élete minden más területét is segít rendbe hozni.” (Billy Graham)

Milyen áldás, ha valaki szabad a pénz szerelmétől és az Úrban bízó adakozó szíve van, tekintettel a hittel és hálából adott tizedre, a szeretetből fakadó fakadó felajánlásokra, az irgalommal telt szívvel a szegényekről és rászorulókról való gondoskodásra. Ahogy Kovács Géza lelkipásztor mondta, „Az adakozáshoz való hozzáállásunk jó hőfokmérője a Krisztushoz és a pénzhez való viszonyunknak.” A nagylelkű, adakozó szív kevésbé van kitéve az egyik legpusztítóbb és leggonoszabb indulatnak, az irigységnek, ami a legnemtelenebb emberi viszonyulás másokhoz. Ez az indulat fűti a Sátán Isten elleni lázadását, mikén a Krisztust megfeszíteni igyekvő vezetőket is ez hatotta át (Mt 27,18). E témával kapcsolatosan élesen fogalmaz Bibliánk,

Hat dolgot gyűlöl az Úr, sőt hét dolog utálatos előtte, A nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak, a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember. (Péld 6,16–19)

Mindegy, hogy kicsiben vagy nagyban követi el valaki ezeket, a bűn az bűn, amivel el kell számolnunk Isten előtt. Mi azonban járjuk igazságban, ahogy Urunk tanítja,

Mutassatok nekem egy adópénzt!” Azok odavittek neki egy dénárt. Jézus megkérdezte tőlük, „Kié ez a kép és ez a felirat?”

„A császáré” – felelték. Jézus erre kijelentette, „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” (Mt 22,19–21)

Drága Megváltónk, Jézus Krisztus szavai nyugtassák és bátorítsák is meg szívünket, hogy tovább haladva az Ő útján eljussunk az Ő országba, ahol színről-színre láthatjuk szeretett Urunkat. Egyben munkálják-e szavak az elveszettekért való felelősségérzetet, hogy imádkozzunk megszabadulásukat kérve és legyünk készek számot adni a bennünk élő reménységről, amikor erre lehetőség nyílik.

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.” (Jn 14,1–4)

Irodalomjegyzék

[1]. Nagy István, Újszövetség kulcsfogalmai

[2]. „jövevények”, G3927 παρεπίδημος, ον (parepidémosz, on), idegenben lakozó, jövevény, emigráns, bevándorló, idegen

[3]. Nagy István, Újszövetség kulcsfogalmai

[4]. Sára halálát követően, amikor Ábrahám sírhelyet vesz a hettitáktól, 1Móz 23,4 Jövevény és idegen vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek való birtokot nálatok, hogy oda temethessem halottamat.

[5]. Dávid, Zsolt 39,12 (13) Hallgasd meg imádságomat, Uram, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma, mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint minden ősöm.

[6]. Dr. Nagy István

[7]. Nagy István

[8]. Római Kelemen ( latinul , Clemens Romanus ; ógörögül , Κλήμης Ῥώμης , romanizáltan ,Klēmēs Rōmēs ; kb.  100 ban halt meg ), más néven I. Kelemen pápa , Róma püspöke volt az első század végén.

[9]. Szmirnai Polikárp vagy Polükarposz (ógörögül, Πολύκαρπος, latinul, Polycarpus), egyházi nevén Szent Polikárp (69 előtt – Szmirna, 155. február 23.)[1] a kis-ázsiai Szmirna (a mai İzmir) keresztény püspöke a 2. században.

[10]. Ján 6,35 Jézus azt mondta nekik, „Én vagyok az élet kenyere, aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.

[11]. Ján 20,22 Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta, „Vegyetek Szentlelket!

[12]. Márk 1,35 Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.

[13]. Bütösi, 236. o.

[14]. „nyugodt”, G2263 ἤρεμος, ον (éremosz, on), nyugodt, békés, csendes

[15]. „csendes”, G2272 ἡσύχιος, ον (hészükhiosz, on), csendes, békés, nyugodt

[16]. „istenfélelem”, G2150 ἡ εὐσέβεια, -ας (hé euszebeia, -asz), istenfélelem, kegyesség, jámborság

[17]. „tisztességben”, G4587 ἡ σεμνότης, -ητος (hé szemnotész, -étosz), tisztesség, méltóság, komolyság, becsületesség, feddhetetlenség

[18]. Ján 13,35 Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

[19]. 1Pét 4,5 De számot fognak adni annak, aki készül ítélni élőket és holtakat.

[20]. Ján 10,10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”

[21]. Dán 10,20 Azután így szólt, Tudod-e, miért jöttem hozzád? Nekem most újra harcolnom kell Perzsia vezérével, és ha abból a harcból kikerülök, a görögök vezére következik.

[22]. Jakobinus diktatúra: 1793. június 2-án a párizsi népmozgalom hatására a jakobinusok (Hegypárt) eltávolították a mérsékelt girondista képviselőket a Nemzeti Konventből. A „forradalom védelmében” hozott intézkedésekkel, mint a gyanúsak elleni törvény, tömeges kivégzésekkel számoltak le a vélt és valós ellenségekkel, beleértve a korábbi forradalmárokat (Danton, Hébert) is. A Közjóléti Bizottság gyakorolta a tényleges végrehajtó hatalmat, Robespierre irányításával. A fokozódó terror és a belső ellentétek miatt Robespierre elszigetelődött, és 1794. július 27-én (thermidor 9-én) megbuktatták, majd kivégezték. (Forrás: AI)

[23]. Iustitia (erasmida átírással Justicia) az igazság, az igazságszolgáltatás és az erkölcsi erő istennője a római mitológiában. A erasmida átírás jelentése, Rotterdami Erasmus (1469–1536) németalföldi humanista tudós át, vagy elírása. Erasmus és tanítványi a keresztény humanizmust képviselték.

[24]. Dán 5,1 Bélsaccar király nagy lakomát rendezett ezer főrangú emberének, és az ezer emberrel együtt itta a bort.

Dán 5,2 A bor hatására megparancsolta Bélsaccar, hogy hozzák elő azokat az arany és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadneccar hozott el a jeruzsálemi templomból. Azokból akart inni a király főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt.

Dán 5,3 Elő is hozták az aranyedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, az Isten házából hoztak el, és a király azokból ivott főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt.

Dán 5,4 Itták a bort, és közben dicsőítették az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket.

Dán 5,5 Egyszerre csak egy emberi kéz ujjai tűntek fel, és írni kezdtek a királyi palota festett falára, a lámpatartóval szemben; a király pedig nézte a kezet, ahogyan írt.

Dán 5,6 Közben a király arca elsápadt, gyötrő gondolatai támadtak, dereka elernyedt, és még a térdei is reszkettek.

[25]. Weber, Max, A tudomány és a politika mint hivatás (több kiadás, pl. Kossuth Könyvkiadó, 1970; (Max Weber, teljes nevén, Emil Maximilian Weber; Erfurt, 1864. április 21. – München, 1920. június 14., német közgazdász, szociológus.

[26]. „társadalmi nem”, A társadalmi nem (angolul, gender, fonetikus írásmóddal, dzsender) olyan tanult (nem biológiai) tulajdonságok, szerepek, viselkedésmódok halmaza, amelyet a társadalom elvár az egyéntől biológiai neme alapján.

[27]. „transzgender”, A transzgender (magyarul transznemű) szó azt jelenti, hogy valakinek a belső megélése a saját neméről nem egyezik meg azzal a nemmel, amit a születésekor a biológiai jellemzői alapján kaptak. (Forrás: AI; https://www.humanityplus.org/the-transhumanist-declaration 2026.04.23.)

[28]. „transzhumanizmus”, A transzhumanizmus egy olyan nemzetközi filozófiai és intellektuális mozgalom, amely a tudomány és a technológia (például a mesterséges intelligencia, a genetika és a nanotechnológia) alkalmazásával kívánja fejleszteni az emberi képességeket, és megszüntetni az emberi lét nemkívánatos korlátait. (Forrás: AI)

[29]. „miniszter”, A kifejezés a latin minister (szolga, segítőtárs) szóból származik, ami eredetileg az uralkodó segítőjét jelentette.

[30]. 1Pét 2,20 De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében.

1Pét 2,21 Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek,

1Pét 2,22 ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját,

1Pét 2,23 mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.

1Pét 2,24 Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk, az ő sebei által gyógyultatok meg.

[31]. II. Heródes Agrippa I. Heródes Agrippa és Küprosz fia, Bereniké és Druzilla testvére akit az ÚSZ Agrippa király-nak nevez (ApCsel 25,13), Kr. u. 27 körül született Rómában és ott is nevelkedett. Mivel apja halála idején még 17 éves ifjú volt, a rómaiak kizárták a trónutódlásból. Alig múlt el azonban 20 éves, amikor Claudius császár előbb elhunyt nagybátyja utódaként a libanoni Khalkisz királyává nevezte ki, majd megbízta a jeruzsálemi templom feletti felügyelettel, amelyhez hozzátartozott a főpap kinevezési joga is. 53-ban Fülöp és Liszániász tetrarkhiájának, negyedes fejedelemségének a királya, amihez Nero császár később még Galileából és Pereából is adott területeket. Apja fellépett a fiatal keresztyénség ellen. Az idősebb Jakabot megölette, Pétert pedig bebörtönöztette. (ApCsel 12,1-11). (https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/a-a-C97B4/agrippa-C9809/ 2026.05.05.)

[32].  Luk 13,31 Még abban az órában néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak, „Menj, távozz el innen, mert Heródes meg akar ölni.”

Luk 13,32 Erre ő ezt mondta nekik, „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának, Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet.

Luk 13,33 Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert lehetetlen, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.”

Luk 13,34 „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok!

Luk 13,35 Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. De mondom nektek, nem láttok addig engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok, Áldott, aki jön az Úr nevében!”

[33].  Fil 2,3 Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; Fil 2,4 és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Fil 2,5 Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt

[34].  Martin Luther King, Jr. (Atlanta, Georgia, 1929. január 15. – Memphis, Tennessee, 1968. április 4.) amerikai baptista lelkész, polgárjogi harcos és politikai aktivista, az afroamerikai polgárjogi mozgalom egyik kiemelkedő vezetője. Célja a fehérek és afroamerikaiak jogi egyenlőtlenségének, az afroamerikaiakkal hátrányos megkülönböztetésének megszüntetése volt. Beszédeiben, nyilatkozataiban és tetteiben mindig az erőszakmentességet hirdette, céljai eléréséért a polgári engedetlenség módszerét is alkalmazta.

[35].  Máté 5,13 „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Máté 5,14 Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. Máté 5,15 A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Máté 5,16 Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

[36].  POLITIKAI GONDOLKODÁS A HUSZADIK SZÁZADBAN; Kéziratos jegyzet Bayer József egyetemi előadásaiból, ELTE BTK, Budapest, 1996. – 19. oldal

[37].  Max Weber, A politika mint hivatás, Bevezetés

[38].  Machiavelli, Niccolò (Firenze, 1469. május 3. – Firenze, 1527. június 21.) itáliai író, filozófus, politikus, korának egyik legnagyobb hatású államelméleti gondolkodója. Neve összefonódott a reneszánsz Firenzével és a gyakorlati politizálással.

[39].  Machiavelli, Niccolò, A fejedelem, XVIII. fejezet  Hogyan tartsa meg a fejedelem az adott szót Az eredetit 1513-ban írta, de 1532-ben jelent meg. (https://mek.oszk.hu/00800/00867/00867.htm 2026.05.05.)

[40].  Billy Grahamet az elnökök lelkipásztorának (Pastor to presidents) is szokták nevezni, mert személyes kapcsolatot ápolt 12 amerikai elnökkel Harry S. Truman-tól kezdődően Barack Obama-ig. Graham különösen közel állt Dwight D. Eisenhowerhez , Lyndon B. Johnsonhoz, aki egyik legközelebbi barátja volt, de és Richard Nixonhoz is. (Forrás: USA tanulmányút jegyzet, 2024. – Tóth Sándor)

[41].  A Watergate-botrány lényege, hogy államhatalmi és titkosszolgálati eszközökkel próbálták befolyásolni a választás a regnáló Nixon elnök javára. A Watergate-ügy felgöngyölítésében a The Washington Post két újságírója, Bob Woodward és Carl Bernstein elmúlhatatlan érdemeket szerzett. Nixon elnök utódja Gerald Ford volt, aki 1974. szeptember 8-án elnöki kegyelmet adott neki, így úszta meg a börtönt. A botrányban kapcsán lefolytatott eljárásban bűnösnek ítélt 48 szeméy (40 főt börtönre) között volt Charles „Chuck” Colson, aki Nixon tanácsadójaként a „piszkos” ügyekért felelt és része volt az ügy eltusolásában. Amikor vádalá helyezték, barátjától kapta meg C.S. Lewis Keresztény vagyok! c. könyvét, melynek olvasása közben, 1973-ban megtért. A börtönben töltött hónapok alatt döntötte el, hogy kiszabadulása után életét a rabok megsegítésére, és evangelizálására szenteli. 1976-ban alapította meg a Prison Fellowship Ministries nevű szervezetet, amely ma már világszerte több tucat országban működik (Magyarországon is jelen van Börtönmisszió néven). Az Amsterdam 2000, Billy Graham missziós világ-konferencián is felszólalt. (https://www.billygraham.ca/stories/born-again/ 2026.05.11.;https://www.fordlibrarymuseum.gov/exhibits/watergate-files#event-number-1149 2026.05.11.; https://konyvesmagazin.hu/nagy/lehallgatas_nixon_watergate_bob_woodward_carl_bernstein.html 2026.05.11.)

[42].  Gibbs, Nancy és Duffy, Michael, A Lelkész és az Elnökök (Billy Graham a Fehér Házban),Új Spirit Könyvek, . 2008.

[43].  A progresszivizmus a marxizmushoz hasonlóan névleg az egyenlőségért küzd, terminológiájában ragaszkodik az elnyomó-elnyomott dichotómiához, de a merev gazdasági aspektuson alapuló marxizmusba olyan dimenziókat emel be, mint a nemiség, szexuális orientáció és rassz kérdése. Az elmélet követői szerint társadalom szélére szorult csoportok „felszabadítása” elhozza a társadalmi egyenlőség utópiáját is. A progresszív ideológia valójában a társadalom alapjául szolgáló norma és értékrendszer lebontására, a család és a nemzetállam dekonstruálására törekszik. Annak ellenére, hogy a progresszivizmust az „uralmi struktúrák” megdöntésének hevülete jellemzi és támogatói az elnyomott csoportok felszabadítását propagálják, az akadémiai szféra, a filmipar, a Szilícium-völgy és a multinacionális vállalatok nagy része is az ő narratívájukat képviseli. (forrás: https://www.xxiszazadintezet.hu/a-progressziv-napirend-hatalmi-celokat-szolgal/ 2026.05.10.)

[44].  Coleman, Robert C., Az evangélizáció mesterterve, 1969, 1964 by Fleming H. Revell Old Tappan, New Jersey,4. oldal

[45].  https://www.christianitytoday.com/2018/02/how-billy-graham-killed-communism-kindness-iron-curtain/ 2026.05.11.

[46].  Oláh Lajos, aki a Debreceni Baptista Gyülekezet lelkipásztora volt, hangszórókat helyeztetett el az Imaház utcafronti részére, amivel az utcán összegyűlt tömeg számára is hallhatóvá tette Billy Graham igehirdetését. A hangszórókat akkor sem volt hajlandó lekapcsoltatni, amikor erre Palotay Sándor, a kommunista hatalom Állami és Egyházügyi Hivatala által kirendelt vezetője utasította. Oláh Lajost ezt követően gyakorlatilag Kanadába száműzte a hatalom. (http://www.ujkigyos.baptist.hu/index.php?m=941 2026.05.18.)

[47].  https://www.facebook.com/share/v/18gU5pQmvV/ 2026.05.10.  a Billy Graham Library videója)

[48].  https://777blog.hu/2020/06/30/a-lelkesz-aki-minden-szenvedest-vallalt-jezusert/ 2026.05.10.)

[49].  https://www.christianpost.com/voices/pastor-loran-livingston-is-wrong-in-his-trump-bible-sermon.html 2026.04.24.

[50].  Loran Livingston, 1977. óta a charlotte-i (Észak-Karolina) Central Church vezető lelkésze, aki több mint négy évtizede hirdeti az igét, fókuszban a kegyelem és a bibliai igazságok erejével.

[51].  https://www.baptist.hu/wp-content/uploads/2016/03/Baptista-Hitvall%C3%A1s_Layout-1.pdf 72-73. oldal2026.05.16.

[52].  Nabukodonozor – vagy Nebukadnezár, Nebukadneccár, káld nevén II. Nabu-kudurri-uszur (‘Nabu isten védelmezze az örököst’), a legjelentősebb új-babiloni király (uralk. Kr.e. 605–562). Kiváló hadvezér volt, már trónörökös korában megverte Nékó fáraót az Eufrátesznél, s véget vetett Asszíria önállóságának. (Forrás: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-ki-kicsoda-a-bibliaban-F8DCE/n-F9066/nabukodonozor-F906E/ 2026.05.17.)

[53].  Dán 1,7 A főudvarmester ilyen neveket adott nekik, Dánielt Baltazárnak, Hananját Sadraknak, Mísáélt Mésaknak, Azarját pedig Abédnegónak nevezte el.

[54].  Luk 1,44 Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben.

[55].  2Móz 21,22 Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt megadni.

2Móz 21,23 Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért.

[56].  2Móz 31,14 Tartsátok meg a szombatot, tartsátok szentnek! Meg kell halnia annak, aki megszentségteleníti. Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon.

[57].  Máté 12,9 Onnan eltávozva bement a zsinagógába,

Máté 12,10 ahol volt egy sorvadt kezű ember. Megkérdezték Jézustól, „Szabad-e szombaton gyógyítani?”  hogy vádat emeljenek ellene.

Máté 12,11 Ő pedig ezt mondta nekik, „Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki?

Máté 12,12 Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!”

Máté 12,13 Ekkor így szólt ahhoz az emberhez, „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze, ugyanolyan ép lett, mint a másik.

Máté 12,14 A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele.

[58].  John White, Vezesd népemet A jó vezető  Nehémiás példája, Budapest, HARMAT, 1991., 69. oldal

[59].  Lasch, Christopher, Az önimádat társadalma, Európa Kiadó, Budapest, 1996. – az eredeti művet 1978-ban, The Culture of Narcisissm címmel adták ki. (https://www.scribd.com/document/531446398/Lasch-Christopher-Az-Onimadat-Tarsadalma 2026.05.17.)
Robert Christopher Lasch (1932. június 1. – 1994. február 14.) amerikai történész és társadalomkritikus volt, a Rochesteri Egyetem történelemprofesszora . Lasch könyvei, köztük az Új radikalizmus Amerikában (1965), a Menedék egy szívtelen világban (1977), a Nárcizmus kultúrája (1978), az Igaz és egyetlen mennyország (1991) és az Elitek lázadása és a demokrácia árulása (posztumusz megjelent 1995-ben) címűek széles körben elterjedtek és kritikák tárgyát képezték. A Nárcizmus kultúrája meglepetésre bestseller lett. (https://en.wikipedia.org/wiki/Christopher_Lasch 2026.05.17.)

[60].  Alexis Charles-Henri Clérel de Tocqueville (Verneuil-sur-Seine, Île-de-France, Franciaország, 1805. július 29. – Cannes, 1859. április 16.) francia politikai gondolkodó, történész, a szabadság és a demokrácia eszméinek tudós szószólója. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Alexis_de_Tocqueville 2026.05.17.)