Szerzők

A menekülthullám kiváltó okai

Boncz Zoltán

Az elmúlt hónapokban, különösen pedig az utóbbi hetekben nincs olyan nap, hogy ne hallanánk a menekültekről. Megdöbbentő számadatok hangoznak el mindennap, szinte egymásra licitálva annak mértékéről, hogy mekkora tömeg érkezik határainkhoz. Egyesek megállítani kívánják az óriáskígyóként felénk hömpölygő embertömeget, kizárva mindenkit a schengeni övezetből, mások számolatlanul engednék be az embereket. Még azt sem tudjuk, hogy migránsnak1 vagy menekültnek2 nevezhetjük-e ezen embereket. Gyakran elhangzik az a kijelentés is, hogy milyen váratlanul jelentek meg ezek az emberek. Nos, ha megfigyeljük az érkezők számát, akkor azt látjuk, a menedékkérők száma 20113-ben több, némileg magasabb év után visszaesett 1693 főre, onnan fogva azonban emelkedésbe kezdett. 2012-ben még csak 2157, 2013-ban 18900, 2014-ben 42777 fő adott be menedékkérelmet Magyarországon. 2015-ben a KSH adatai értelemszerűen nem naprakészek, de az első negyedévben 33  542 fő, a második negyedévben 33199 fő, augusztus közepéig összesen pedig hozzávetőlegesen 123000 fő jelezte ebbéli igényét. A még nem hivatalos adatok szerint szeptember második felére 257000 főig emelkedett a hazánkba érkező emberek száma.

Ezek az adatok mindenképp sokkolóan hatnak, így akik szeretnének nem csupán ösztönösen reagálni arra a kérdésre, hogy mit kezdjünk a sokasággal, azok elgondolkodnak azon is, hogy honnan és miért keltek útra ezek a zarándokok. Mindezt több fő tényező is befolyásolta. Vegyük sorra ezeket!z elmúlt hónapokban, különösen pedig az utóbbi hetekben nincs olyan nap, hogy ne hallanánk a menekültekről. Megdöbbentő számadatok hangoznak el mindennap, szinte egymásra licitálva annak mértékéről, hogy mekkora tömeg érkezik határainkhoz. Egyesek megállítani kívánják az óriáskígyóként felénk hömpölygő embertömeget, kizárva mindenkit a schengeni övezetből, mások számolatlanul engednék be az embereket. Még azt sem tudjuk, hogy migránsnak1 vagy menekültnek2 nevezhetjük-e ezen embereket. Gyakran elhangzik az a kijelentés is, hogy milyen váratlanul jelentek meg ezek az emberek. Nos, ha megfigyeljük az érkezők számát, akkor azt látjuk, a menedékkérők száma 20113-ben több, némileg magasabb év után visszaesett 1693 főre, onnan fogva azonban emelkedésbe kezdett. 2012-ben még csak 2157, 2013-ban 18900, 2014-ben 42 777 fő adott be menedékkérelmet Magyarországon. 2015-ben a KSH adatai értelemszerűen nem naprakészek, de az első negyedévben 33  542 fő, a második negyedévben 33199 fő, augusztus közepéig összesen pedig hozzávetőlegesen 123 000 fő jelezte ebbéli igényét. A még nem hivatalos adatok szerint szeptember második felére 257000 főig emelkedett a hazánkba érkező emberek száma.

Tovább »

Intézmények, mint a szolgálat helyei

Vas Ferenc

servant

A könyv szerzője Robert K. Greenleaf, a címe pedig Servant Leadership: A Journey into the Nature of Legitimate Power & Greatness (Paulist Press, 2002). Ez a cím talán ekképpen fordítható: Szolgáló vezetés.Út a törvényes hatalomhoz és nagyszerűséghez. Ebből most egyetlen fejezetet ismertetek, melynek címe: Intézmények mint a szolgálat helyei.

Írásom célja: megismertetni Greenleaf gondolat­menetét ebben a témában, olyan kérdéseket felvetni, amelyek a jelenlegi helyzetben fontosak lehetnek, s kicsit megelőlegezve a munkát, hozzájárulni gondolati síkon azon intézmények megújulásában, amelyeknek én is tagja vagyok.

A könyv 35 éve íródott, főképp amerikai helyzetet elemez. Bár a magyarországi helyzet sok mindenben hasonló, mégis kicsit más. A nyelv korlát a megértésben, de ha a gondolat fontossága nem üt át ilyen határokon is, akkor talán fölösleges is vele behatóbban foglalkozni. Mivel ez egy jelentékeny szöveg, ami hatást gyakorolt az amerikai vezetéselméletekre, nehéz meglátni, mi volt az eredeti ötlet, és mi az, ami önmegvalósító jóslat a szövegben. Vagyis a szöveg gondolatisága megtalálható már a vezetői közegben. Kevesebb a CEO és több a primus, de vajon a megbízottak szerepe változott-e a rendszerben?

A második fejezetet fogom vizsgálni, azonban valamennyire az első fejezetet is érintenem kell. Greenleaf ideája a szolgáló vezetésről Herman Hesse Út Keletre című könyvének főhősétől származik. Ő Leó, aki szolgálatkészségével segít egy társaságnak bizonyos célok elérésében. Amikor eltűnik ez a cél, ami egy utazás volt, félbeszakad, mert az ő szolgálata adta az erőt ahhoz, hogy közösségben tudjanak a cél felé tartani. A szolgáló ember az, akire a legnagyobb szükség van. Greenleaf úgy gondolkozott, hogy ez igaz lehet a könyv keretein kívül is. Ezért írta meg ezt a könyvet. Szerinte a vezetőnek először szolgának kell lennie, hogy vezető lehessen. Ezt az utat és tézist vizsgálja meg a második fejezet.

Greenleaf tézise a következő: a szolgálat útján, ami törődést jelent a másik emberrel, lehetséges az, hogy felépítsünk egy jobb társadalmat. A cél tehát egy jobb társadalom. Ennek kiindulópontja a három nagy emberi intézmény, intézményrendszer lehet: az üzleti világ, az egyetemek, vagyis a felsőoktatás, és az egyház. Ezeket kizárólag a szolgáló emberek képesek megújítani, hogy el tudják végezni a feladatukat. Ha a három intézményből csak egy rátalál erre a helyes útra, akkor az megváltoztathatja az egész társadalmat. Nincs alapvető különbség a nonprofit és profitorientált intézmények között ezen a téren.

Tovább »

ELF 2015, Prédikálás és tanítás szekció

Kapitány Zsolt

Dr. Peter Mead
Dr. Peter Mead

Olyan embert hall­gat­ni, aki meg­nye­rő, maga­biztos és ter­mé­szetes szerénységgel rendelkezik, mindig motiváló és lelkesítő számomra. Az ELF ren­dez­vé­nyén dr. Peter Mead sze­mé­lyében, ilyen előadót ismer­hettem meg.

A bibliai szö­veg­ből eljutni az életváltoztató üzenetig izgalmas küldetés. S hiszem azt, hogy akik szószékre állunk, szeretnénk hatásosan kommunikálni Isten üzenetét. Dr. Peter Mead a „Prédikálás és tanítás” szekció keretében ezzel a témával foglalkozott.

A kérdés természetesen adott: hogyan jutunk el, az ókori szövegtől a kortárs közegig? Hogyan lehetünk hűek a Biblia szövegéhez? Hogyan találhatjuk meg a fő üzenetet egy adott szakaszban? S miként kommunikálhatjuk relevánsan és meggyőzően Isten életváltoztató hatását? Dr. Peter Mead különbséget tesz az adott szakasz központi gondolata és a prédikáció üzenete között. A központi gondolat a szövegből kiindulva kerül az igehirdető elé, mely mindig azonos, míg a prédikáció üzenete a központi gondolathoz kapcsolódva releváns jelentéssel bír a hallgatóság számára.

Dr. Peter Mead négy egyszerű helyszínen való tartózkodással illusztrálta a prédikációra készülés folyamatát.

Tovább »

ELF-konferencia, elsőre

Benyomások, érzések egy először részt vevő tollából

Horváth László

2015. május 30. és június 4. között immár 12. alkalommal rendezték meg a European Leadership Forum névre hallgató evangéliumi találkozót, amelynek az első hét évben Magyarország adott otthont, majd az egyre növekvő létszám miatt 2013-tól a konferencia a lengyelországi Wisla városába költözött.

A helyszínről

Budapestről 4,5 órát utaztunk autóval a történelmi Magyarország határaitól alig néhány kilométerre fekvő Wislába (a mai cseh, szlovák és lengyel hármashatár közelében van, Krakkótól dél-nyugatra).

A hegyek között, mondhatni festői környezetben található az a hotel vagy inkább komplexum, amiben helyett kapott a konferencia. Egy négycsillagos szállodáról van szó, saját élményfürdővel, a hétszintes szálloda minden szintjén konferenciatermekkel, legalább három étteremmel és a hozzájuk tartozó bankett-termekkel. Valamikor a szocialista időszak derekán, a megalomán korszakban épülhetett, de azóta bizonyára többszöri felújításon esett át. Erről tanúskodott a belső terek kialakítása, valamint a szobák állapota is. A konferencia résztvevőinek napi háromszori svédasztalos ellátás volt biztosítva méghozzá a lengyel és a nemzetközi konyha legjavából. Így nem túlzás azt állítani, hogy világszínvonalú ellátásban volt részünk.

Egyszóval minden adott volt ahhoz, hogy semmi másra ne legyen gondunk, mint hogy a figyelmünket kizárólag Isten üzenetére irányítsuk.

Tovább »

Kiút a delegálási csapdából

Jóföldi Endre

delegálás

„A százfős gyülekezet, amit most pásztorolok, annyi munkát igényel, amit három nap alatt el is tudok végezni hetente. Meglátogatok mindenkit, akit kell, felkészülök az igehirdetésre, vezetőkkel találkozunk, ha olyan a helyzet.” L. D. Campbell, a TCMI teológiatanára beszélt így szolgálatáról, amit nyugdíjba vonulása után félállásban vállalt.

Előtte egy közel 3000 fős gyülekezet vezető pásztora volt, több mint 25 éven keresztül, miközben a gyülekezet 200 főről növekedett meg. Miért van, hogy eközben ennél kisebb, vagy hasonló méretű magyar evangéliumi gyülekezetek pásztorai állandóan túlterheltek, és alig győzik elvégezni a felmerülő feladatokat? Természetesen L. D. Campbell nem átlagos képességű, de meggyőződésem, hogy a választ nem feltétlenül itt kell keresni. Sokkal inkább a delegálási csapdahelyzetben, amiben sok pásztort látok vergődni.

Hogyan kerülheted el a csapdahelyzetet, amikor egy feladat elvégzése kevesebb energiát és több érzelmi nyereséget jelent, mint ha továbbadnád? ­Könnyebb megcsinálni, mint továbbadni, illetve közben még jól is érezheted magadat, mert learatod mások elismerését, milyen odaszánt és szorgalmas szolgáló vagy.

Tovább »