Gyakran elhangzó megállapítás, hogy közösségünkben, nincs a vezetőknek lelkigondozója. Ez részben igaz, mert intézményesen, kötelezően kijelölt, mentoraik nincsenek azoknak, akik az egyháznak vagy a gyülekezetnek vezetői, vagy kerületi tisztségviselők. Másrészt viszont meggyőződéssel vallom, hogy minden Istentől elhívott szolgálattevőnek van lelkigondozója.
/// Szerkesztői megjegyzés
Ez a tanulmány témavázlatként olvasandó, afféle anyaggyűjtés, egy valamikor mű kidolgozásához. Célja a keresztyén misszió térhódításának felvázolása, egy a magyar olvasó előtt szinte ismeretlen részletére fókuszálás, és nem tudományos szempontok alapján készített dolgozat. A szerző írása forrásanyagként nagymértékben dr. Jae-Eun Ahn munkáira és annak magyar fordítására épül, esetenként jelentősebb rész átvételével, mely azonban nem lett feltűntetve a folyó szövegen belül. Jelentősebbek még Duk-Whang Kim Ph.D munkáiból vett részletek is. Mint témavázlat rendkívül érdekes, izgalmas anyagot ollóz össze. A tudományos igényű mű megírása azonban a jövő feladatai közé tartozik. ///
A keresztyén misszió kezdete Koreában
Első érintkezések a keresztyén hittel
A keresztyén misszió kormeghatározásának kérdését több oldalról is vizsgálhatjuk. A koreai misszió kezdetét általában 1885-re teszik, amikor két misszionárius, Horace Grant Underwood és Henry Gerhart Appenzeller Koreában megjelent. Azonban már e külföldi misszionáriusok megjelenése előtt is történt közvetlen vagy közvetett érintkezés a keresztyén hittel.
A nesztorianizmus és a katolikus misszió, amelyről most szó esik, nem volt semmilyen közvetlen kapcsolatban a koreai protestantizmussal és a presbiteriánus egyházzal. Ez a két vallási mozgalom nem is jelentette a koreai misszió kezdetét. Azonban fontos hátterét készítettek a koreai keresztyénség számára. Mivel Korea őstörténetében keresztyén fogalmak, jelképek nem voltak, az első találkozások problémájával kapcsolatosan a katolikus és nesztoriánus misszió történelmi feltételként mutatkozik, ámbár mindkettő lényegében különbözik a presbiteriánus hittől.
Időként úgy gondolok a Biblia-tudományra, mint egy óriási kirakós játékra, amelyből a legtöbb darabka hiányzik. Robert Deutsch és Michael Heltzer frissen kiadott könyve negyven darabkát nyújt nekünk ebből a kirakósból. Összehasonlítva ezt azzal a lassú tempóval, ahogy ezek a feliratok fel szoktak tűnni, ez rendkívül magas szám így egyszerre.
Csak az Urat, a te Istenedet [’elohim] tiszteld, őt imádd, és az ő nevére esküdj fel! Ne járjatok idegen istenek [’elohim] után, a népeknek istenei közül, akik körülöttetek vannak (5Móz 6,13–14).1
