Blog

Kegyelem és természet

 Victor János

Victor János (Budapest, 1888. jún. 4. – Budapest, 1954. június 29.): református lelkész, teológiai tanár, szerkesztő. Budapesten tanult, a teológiát 1910-ben végezte el. Két évig bölcsészhallgató is volt, majd egy évet Princetonban töltött, ahol teológiából baccalaureatusi fokozatot szerzett. 1906-ban a Keresztény Ifjúsági Egyesület (KIE), majd az 1910-ben alakult Magyar Evangéliumi Keresztény Diákszövetség (MEKDSZ) utazótitkára. 1909-től a Diákvilág szerkesztője. 1913-tól Budapesten vallástanár, 1924-ben bölcsészdoktori és teológiai magántanári címet szerzett. 1925-től teológiai tanár Budapesten, 1932-1949 között lelkipásztora a budapesti Szabadság téri egyházközségnek. 1949-től haláláig ismét teológiai tanár Budapesten. A Református Egyház című hivatalos lapnak alapításától, 1949-től főszerkesztője volt.

Az alábbi részlet Etika című művének a 7. fejezete, amiben az isteni kegyelem és az emberi természet viszonyát fejti ki. Ez a könyve más teológiai műveivel együtt ingyenesen letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtárból (mek.oszk.hu).

hegy tetejen

Hit által a kegyelmes Istennel való közösségre jutva és a Szent­lélek ajándékát elnyerve, a bűnös embernek „új életben” („kainotés tés zóés”) (Róm 6,4) van része. „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.” (2Kor 5,17). De Istennek ez a „teremtő” munkája, amelynek az ember ezt az „új életet” köszönheti, az ember régi, Istentől már megteremtett és a bűn által azután megrontott mivoltán megy végbe, nem pedig úgy, hogy azt Isten félreteszi és helyette teremt újat. Jól szemlélteti ezt a Jeremiás által leírt fazekas eljárása, aki „mikor elromla az edény, amelyet készített vala és amely mint agyag volt a kezében, azonnal más edényt készíte belőle, amint jobbnak látta megkészíteni” (Jer 18,4). Így a megváltás műve nem más, mint a teremtés művének a megmentése és győzelemre vitele a bűn ellenében.

Tovább »

A jó hír jelentősége

Mike Bullmore

Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre. Jim LePage illusztrációja Lk 5,32 verséhez
Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam,
hanem a bűnösöket megtérésre.
Jim LePage illusztrációja Lk 5,32 verséhez

A gyülekezeti élet akkor egészséges, ha a lelkipásztorok, hitoktatók képesek pontosan, hatékonyan és teljes egészében átadni az evangéliumot úgy, hogy az beépüljön az emberek mindennapi életébe, továbbá a gyülekezeti tagoknak személyes kapcsolatuk van az evangéliummal, azt jól megértették, s ezáltal az evangéliumi útmutatások szerint élnek. Ezt gyakorlati evangéliumközpontúságnak nevezem.

A cél eléréséhez szükséges tisztázni a kapcsolatokat az evangélium, az evangéliumi tantétel és az ehhez való hozzáállás jelentősége között. Ezeket a kapcsolatokat „evangéliumi igazságnak”, illetve „evangéliumi életvitelnek” nevezhetnénk.

Képzeljünk el három koncentrikus kört. A kör középpont­jában található az evangélium, talán ezt a legjobban Pál apostol Korinthusiakhoz írt első levelének 15. fejezetének 3. ige­ver­se fejezi ki: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért”. Ez a rész bűnösségünk létezéséről, valódiságáról beszél, az isteni büntetés szükségességéről, és az isteni haragtól való csodálatos megváltásról, amelyet Jézus Krisztus vitt véghez. Pál apostol beszél erről az „örömhírről” mint a legfontosabb tényről, és nagyon jól értjük üzeneteinek fontosságát, amelyeket levelében vagy prédikációjában tett közzé (vö. 1Kor 2,1–4). Éppen ezért ez a központúság. Annak érdekében, hogy gyakorlatközpontúságunk legyen, össze kell kap­csolni azokat a területeket, amelyekben az ember él.

Tovább »

Halhatatlanság és feltámadás (könyvrecenzió)

immor
Cullmann – Wolfson – Jaeger – Cadbury: Immortality and Resurrection Death in the Western world: two conflicting currents of thought. Four essays by Oscar Cullmann, Harry A. Wolfson, Werner Jaeger, and Henry J. Cadbury. Edited and with an introduction by Krister Stendahl (The Macmillan Company, New York, 1965)

Kim Bora

Mi lesz a halál után? A hagyományos keresztény felfogás mögött két egymással szemben álló elmélet áll: az ókori görög, amely a lélek halhatatlanságáról beszél, és a héber tanítás, amely a halottak feltámadását vetíti előre. A halhatatlanság és a feltámadás fogalma feszültségben áll egymással szemben.

1955-ben „Ingersoll” néven futott egy kurzus a Harvard Egyetemen, melynek során Oscar Cullmann svájci kutató egymással szembeállította Szókratész halál előtti nyugalmát és Jézus kiáltással és könnyel átitatott könyörgését a Gecsemáné-kertben, hogy a hallgatók lássák, hogyan határozza meg ez a kettő a keresztény gondolkodást.

A „Halhatatlanság és feltámadás” című könyv Cullmann előadásának tartalma mellett három másik tanulmányt is magában foglal, amelyekben egy klasszicista, egy filozófus, és egy Újszövetség-kutató folytatja Cullmann vizsgálódását.

Tovább »

Miért memorizáljunk igéket?

memorizing

John Piper

Harmadkézből tudom, hogy dr. Howard Hendricks, a Dallasi Teológiai Szeminárium tanára egyszer azt a kijelentést tette, hogy ha rajta múlna, akkor a Dallasi Teológiai Szeminárium valamennyi hallgatójának ezer igeverset szó szerint meg kellene tanulnia, mire elvégzi az iskolát.

Dallas Willard, a Dél-Kaliforniai Egyetem filozófiaprofesszora a következőt írta: „A Biblia memorizálása alapvető fontosságú a lelki formálódáshoz. Ha választanom kellene a lelki élet területei közül, az igeverstanulást választanám, mert ez alapvető módja annak, hogy azzal tápláljuk a gondolatainkat, amire igazán szükségünk van. Ennek a törvénykönyvnek nem lenne szabad eltávoznia az ajkadról. Ott van csak igazán szükséged rá! Hogyan kerül az ige a szádba? A memorizálás által.” (Szellemi formálódás Krisztusban a teljes életért és a teljes emberért, megjelent: Vocatio, 12/2, tavasz, 2001, 7. o.).

Chuck Swindoll írta: „Nem ismerek a keresztény életben még egy olyan gyakorlatot, amely gyümölcsözőbb lenne, mint az igevers tanulás. Nincs még egy olyan gyakorlat, amely nagyobb szellemi haszonnal járna! Az imaéleted meg fog erősödni. A bizonyságtételed erőteljesebb és hatékonyabb lesz. A hozzáállásod és szemléletmódod változni kezd általa. A gondolkodásod körültekintőbb és engedelmesebb lesz. Nő a bizalmad és a magabiztosságod. A hited megszilárdul.” (Erőssé válni az életszakaszok változásával, Grand Rapids: Zondervan, 1994, 61. o.)

Tovább »

Prédikációk krízis idején

Pillanatok, melyek választ követelnek a szószéken szolgálótól

Richard L. Dresselhaus, ügyvezető presbiter és korábbi vezető pásztor a  First Assembly of God gyülekezetnél San Diegóban, California államban
Richard L. Dresselhaus, ügyvezető presbiter és korábbi vezető pásztor a First Assembly of God gyülekezetnél San Diegóban, California államban

Richard L. Dresselhaus

Melyek azok az útjelzé­sek, amelyek segítségére le­het­nek egy pásztornak ab­ban, hogy bölcsen és ha­té­konyan használhassa fel a krízisek pillanatait?

Telefoncsörgés sza­kí­totta meg az éjszaka csend­jét: „Lelkész úr, sajnos szörnyű autó­baleset történt!” Gyorsan fel­öltöztem, autómba ül­tem, és elhajtottam a kór­házba, ahol azzal a hírrel fogadtak, hogy az ifjúsági csoportomból egy lány meg­halt, egy másik pe­dig még az életéért küzd. Egy óra sem telt bele, és ő is meghalt, egyi­kük sem élte túl a balesetet. A folyosó tele volt tinikkel és szülőkkel, akik osztozni akartak egymással szomorúságukban és azért jöttek, hogy vigasztalásra leljenek. A levegőben érezni lehetett: nem hiszik el, hogy ez történt. A döbbenet tapintható volt: „Hogyan történhetett ilyen?” Azt ajánlottam, menjünk át a szomszédos kápolnába. Mit fogok mondani? Mit tegyek?

A pillanatnyi sokk miatt teljesen elfelejtettem, miket is mondtam pontosan, azt viszont tudom, hogy akadozva beszéltem Isten jóságáról, és arról, hogy benne kell bíznunk. Ha szaggatottan és elcsukló hangon is beszéltem, ezekre az alapvető szavakra volt szükség akkor, amelyeket a mennyből kaptam e hihetetlen fájdalom, bizonytalanság és félelem közepette. Mindössze hat hónappal e baleset előtt a gyülekezetünk ifjúságának el kellett búcsúznia egy másik fiataltól is: egy bátor tizenévesünk több hónapnyi szenvedést követően agytumor áldozata lett.

Tovább »