Szégyen és kötődésvesztés (könyvajánló)

Joseph J. Nicolosi: Szégyen és kötődésvesztés

Budapest, Harmat, 2013

1. Bevezető megfontolások

Szeretnénk világossá tenni két fontos tényt. Az egyik az, hogy ez a könyv nem „hitmélyítő” irat, de még csak nem is szoros értelemben vett keresztény megközelítéssel foglalkozik a homoszexualitás kérdésével. Ez azt jelenti, hogy nincs megtűzdelve bibliai idézetekkel, nem végzett a szerző teológiai, vagy exegétikai alapvetést. Hogy mégis helyet kap ez az ismertetés egy keresztény folyóirat – a Szolgatárs – hasábjain, annak a szerzői szándék az oka. (A továbbiakban a szerzőtől származó idézeteket kurzívval, vagyis dőlt betűkkel fogjuk jelölni.)

„E könyv azoknak az olvasóknak íródott, akik hozzám hasonlóan hiszik, hogy az emberiség ellenkező nemű párok létrejöttére teremtetett. Hiszem, hogy emberi természetünk eredendően heteroszexuális. Ez a hitem szembeállít a szakmámmal, és mindinkább a saját kultúrámmal is, a tudománnyal azonban nem.” Nem volt alkalmunk beszélni a szerzővel, nem kérdezhettünk rá az idézetben szereplő „teremtetett” szóra. Ha Nicolosi azt érti „teremtés” alatt, amit olvasóink, akkor ez bizony egyfajta jó bibliai megközelítésnek is nevezhető.

A másik vonzó megállapítás szintén a könyv szerzőjétől származik, amikor is így foglal világosan állást: „könyvemet ezért azoknak ajánlom, akik osztoznak világlátásomban – nemkívánatos homoszexuális vonzalommal küzdő személyeknek, és olyan terapeutáknak, akik szeretnék végigkísérni őket azon a folyamaton, melynek eredményeként csökkennek, és kontrollálhatóvá válnak nem kívánt érzéseik.” A szerző világosan ki meri jelenteni, hogy világlátásában a homoszexuális vonzalom nemkívánatos. Ez bizony a mai kulturális-társadalmi miliőben nem kis bátorságra vall. Bizonyos tudományos alázattal leírja, hogy célja először ennek a nemkívánatos vonzalomnak a csökkentése, kontrollálhatóvá válása, és lehetőség szerint a teljes szabadságra való eljutás. Végül méltassuk még Nicolosi professzor tisztességes megfogalmazását: „E könyvvel nem szándékozom csorbítani azok jogait, akik boldognak érzik magukat meleg identitásukban.” Mindenképpen egyfajta „igazságteológia” van ebben a szándék-nyilatkozatban. Az elején közli, hogy Isten teremtése világosan heteroszexuális párokat eredményezett, s ezzel ő is azonosul. De nem akar beleülni a bírói székbe, és – ameddig lehet, vagy a mi nyelvünkön: ameddig a kegyelmi idő tart – segíteni akar azoknak, akik odáig már eljutottak, hogy „nem kívánt érzéseknek” tekintik azonos nemű vonzalmukat. Semmiképpen nem jelent ez a deklaráció valamiféle egyetértést, hanem csupán azt, hogy a szerző nem jogász, hanem terapeuta. Könyvének célja tehát nem az ítélkezés, hanem a megoldáskeresés.

 

2. Utószó – mely előszó is lehetne

Ha valaki nem biztos abban, hogy végig akarja rágni magát ezen a kétségkívül nehéz, elsősorban szakemberek és terapeuták számára írt könyvön, akkor javasoljuk, hogy kezdje Dr. Buda Béla részletes és szakszerű utószavának elolvasásával. Az ismert magyar pszichiáter nagyon világosan rámutat arra, hogy – túl a pszichológiai, pszichiátriai kérdéseken – a „meleg”-kérdésnek kemény politikai háttere is van. Ez az oka annak, hogy először az Amerikai Pszichológiai Társaság (American Psychological Association, APA) keményen deklarálta, hogy nem ajánlja a Nicolosi professzor által javasolt terápiát, mivel céljaiban is, hatékonyságában is vitathatónak tartja. Hasonlóan markánsan ellenzi ezeket a módszereket a Brit Pszichoterápiai és Tanácsadói Társaság, mert a szerző abból indul ki, hogy „a homoszexualitás lelki betegség, és a kliens vagy páciens szexuális irányultságának megváltoztatására irányul”. Ezzel sajnos elutasítanak minden olyan további gyógymódot, amilyen például a Nicolosi által javasolt konverziós – reparatív terápia.

Feltehetjük a kérdést, hogy miért is ez a heves tiltakozás? És pont napjainkban, amikor a New Age terjed, és egy olyan szinkretikus vallásosság van kialakulóban, amelyben a táltosok, sámánok, boszorkányok és egyebek is helyet kapnak a transzcendentális világ után vágyakozók hitében? Hát nem fér bele ebbe a fellazulásba még egy kicsi erkölcsi lazítás? És ki tudja, talán a „melegek” szavazatai éppenséggel döntek lehetnek egy helyi vagy éppen országos választáson? Más szóval a szakmai ellenérvek nem annyira súlyosak, mint a politikai megfontolások.

Visszatérve azonban Dr. Buda Béla elemzéséhez, soraival nagyon jól összefoglalhatjuk a könyv alapelveit: „Nicolosi nem állítja, hogy minden homoszexuális férfi terápiát igényel, vagy hogy abból profitálna. Szerinte csak a homoszexuális vágy és orientáció egyes változataiban van meg egy pszichoszexuális fejlödési konstelláció és belső konfliktus, amelyből erős változási, illetve terápiás motiváció, a homoszexuális identitás és viselkedés elutasításának szándéka ered.” Magyarról magyarra fordítva ezt a mondatot, olyan esetekre alkalmazható Nicolosi terápiája, amelyekben a homoszexuális személy kimondatlanul is el szeretné utasítani viselkedését.

Van egy lelkész barátunk, aki egy nagyon hatékony szenvedélybeteg-kezelő intézmény vezetője. Több személyes ismerősünk is ott szabadult meg véglegesen a megkötözött-­ségeiből. Szomorúan mondta el az eredményes és megáldott lelkész-terapeuta: „Vannak visszatérő emberek, akik már tíz éve nem isznak, de bensőleg mégsem szabadok… Olyanok tudnak igazán megszabadulni, akik maguk is a szabadulást akarják.” Ez összecseng dr. Buda Béla fent idézett véleményével: „…azokon lehet segíteni, … akiknél egy belső konfliktus eredményeként a homoszexuális viselkedés elutasításának szándéka ered”. Nicolosi maga is egy „nemkívánatos homoszexuális vonzalomról” beszél.A régi népi keresztény bölcsesség szerint: Jézus Krisztus csak az ellenségeinktől akar megszabadítani, nem pedig a barátainktól. Az tud szabaddá válni – akár Nicolosi terápiájával is – aki valóban akarja is azt. „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” – mondja Jézus Krisztus. Ez pedig  már maga a legtisztább teológia.

 

3. Nicolosi könyvének célja, valamint ajánlott és kipróbált módszerei

 

A terápia lényege

Először is tisztázza a szerző azt, hogy az általa alkalmazott helyreállító terápia sokkal több, mint egy negatív szexuális magatartás megváltoztatása. Kijelenti: „a jó terápia az egész személyt célozza meg, és sok szinten kívánja azt megváltoztatni.” Majd az egész koncepció alapját fogalmazza meg: „Az azonos neműek iránt érzett vonzódás az azonos neműekkel kapcsolatos kielégítetlen érzelmi igényekből ered.”

Tisztázzuk a szerző szándékát: terápiás módszere a „nem meleg homoszexuálusok kezelésére vonatkozik, akik olyan férfiak, akik a saját nemükhöz vonzódnak, de akiknek belül, a lelkük mélyén ott vannak bizonyos megőrzött értékek, és ezek – valamint az önértékelésük megakadályozzák őket abban, hogy a meleg identitást magukévá tegyék… Ezek a férfiak mérsékelni szeretnék homoszexualitásukat, amit egyáltalán nem tartanak kívánatosnak, ellenkezőleg: éppenhogy heteroszexuláis képességüeket szeretnék kibontakoztatni”. A cél tehát nem „generális terápia” minden homoszexuális számára – beleértve a leszbikusokat és másokat –hanem egy szűkebb csoport elérése, megsegítése. De hozzáteszi azt is, hogy paciensei között kilencven százalék körüli az ilyen esetek száma.

 

A homoszexualitás dinamikája

Ez igen értékes rész: több elismert – és hazánkban is elfogadott – szakemberrel egyetértve azt hangsúlyozza, hogy „a korai gyermekkorban szenvednek egyesek olyan – korai alapérzelmeket érintő – sérelmeket, amelyek a homoszexualitáshoz vezetnek. Az ezekre a sérelmekre adott válasz nemcsak védekezezés a nemi alsóbbrendűség ellen, hanem „védekezés a szelf magját ért trauma ellen is. Ezt az állapotot úgy értelmezzük, mint egyfajta kísérletet, az elhagyatottsági-megsemmisülési trauma gyógyítására.” Meg kell jegyeznünk, hogy egyre több keresztény lelkigondozó vezeti vissza a felnőttkori tüneteket – a szorongást, az önértékelési zavarokat és sok mást is – a kisgyermekkorban elszenvedett traumákra (például Theophastic Ministry). Ezzel nem „keresztényiesítik el” Freud és követőinek (Jung, Adler stb.) vitatható mélylélektani módszereit. Egyszerűen csak vissza akarnak jutni a lelki sérülés gyökereihez – terápiás célzattal – mint Nicolosi is.

A szerző családdinamikai modellje az alapcélon túlmutatva lelkigondozók, lelkipásztorok számára is hasznos a benne található szellemes „modellképek” miatt. Ezek után elemzi a homoszexualitást mint egy érzelmi sérülést, szégyenen alapuló tünetet, az utánzó nőies kötődést, ami a nemi identitászavarhoz vezet. Végül eljut az előbb már említett konklúzióhoz: a homoszexualitás nem más, mint a férfi belső késztetése önmaga „helyreállítására”.

 

A kezeléssel kapcsolatos fejezetek

Nicolosi egy kifejezéssel foglalja össze ezeket: érzelemközpontú terápia. Ezt írja: „A helyreállító terápia központi gyógyító eljárása a kettős hurok. A kliens mellett egy ráhangolódott empatikus terapeuta áll, amíg ő újra átéli azokat a szégyenpillanatokat, amelyek lehasították önmagáról”. Ez a ráhangolt terápia úgynevezett „üléseken”, konzultációkon folyik, melyek elején a terapeuta úgy reagál a kliens (páciens) szóbeli beszámolóira, hogy tiszteletét, együttérzését mutatja ki felé, ezzel bátorítja őt arra, hogy foglalkozzék tapasztalataival, érezze át azokat. Ha létrejött ez a „kettős hurok” nevű kapcsolat, utána következik a feloldás: a kettős hurok feloldása, a gyógyulás, melyben a kliens újra magára talál – beleértve szexuális identitását is.

 

A könyv szerkesztéséről

A szerző sok konkrét esettanulmányt ír le, és nem esik bele a teoretizálás hibájába. Ezek a tanulmányok „színdarab-formátumúak”, és érthetőek. A tényeket kitűnő, egyszerű ábrákkal szemlélteti. Ezek az ábrák és a velük korrelációban lévő magyarázatok segítenek a nehéz témák világos megértésében.

 

4. Konklúzió és ajánlás

Mint már jeleztük, a könyv nem ismeretterjesztő olvasmány, hanem terapeutáknak íródott. Nem feltétlenülés kizárólag pzichológusoknak vagy pszichiátereknek, de mindenképpen olyanoknak, akik mélyen tisztában vannak a lelki működések alapelveivel, és a vonatkozó tudományok terminológiájával, de nem tartoznak az „amatőr lelkigondozók” buzgó, ám sokszor ártalmas seregébe. Ezek figyelembe vételével adhatjuk a tanácsot: szakszerű lélektani kurzusokat vett lelkipásztor vagy igen komoly pszichológiai háttérrel rendelkező keresztény pedagógus megpróbálhatja alkalmazni Nicolosi professzor módszereit. Az újjászületett hívők terápiás munkájuk során számíthatnak Isten áldott Szentlelkének segítségére. Ez érvényes a módszerek mérlegelésére, de a gondozott ember személyiségének megvizsgálására is. Ezzel a figyelmeztetéssel ajánlom Nicolosi művét a hívő olvasóknak.

dr. László Imre

Dr. László Imre a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán végzett tanári és mérnöki szakokon. Évekig volt általános és középiskolai tanár és a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóintézet külső munkatársa. A Baptista Teológiai Szeminárium elvégzése után – a lelkipásztorság mellett – a gyülekezetimunkás-képző tanfolyamon, az utódjaként létrejött misszióiskolán, majd a BTA-n tanított pedagógiát, valamint általános és alkalmazott pszichológiát. Jegyzeteket is írt ezen intézmények számára. 1981 óta lelkipásztor. Közben újságírói végzettséget is szerzett. Öt gyermeke és hét unokája van. Felesége, Klára logopédus és oligofrén-pedagógus diplomákkal rendelkezik, és évekig volt önálló logopédus. Jelenleg az egyesült államokbeli Déli Baptista Szövetség által delegálva Kárpátalján dolgozik feleségével gyülekezetplántáló misszionáriusként. Emellett a BTA-n tanít, egyrészt missziológiát, (gyülekezetplántálást és külmissziót), kétévenként pedig alkalmazott igehirdetés-módszertant.