Az énmárkáját építő lelkipásztor

Ifj. Vas Ferenc – Sinka Csaba

Bevezetés

A Magyarországi Baptista Egyház legutóbbi éves országos közgyűlésén, 2014. április 26-án hangzott el egy nagyon fontos kérdést felvető előadás Batiz Andrástól, ami a hallgatóság figyelmét az előadó személyén túl is teljesen lekötötte. Ez az előadás a marketing egy érdekes területével kapcsolatban hangzott el: az énmárka (angolul: personal branding) és a lelkipásztor, egyházi szolgálat kapcsolatának kérdéseit vetette fel. A téma nem volt ismeretlen a számunkra (ezt a cikket ketten írjuk), de tudatosan talán sohasem kötöttük össze a két fogalmat egymással, és nem gondolkoztunk el azon, hogy miképp használhatjuk fel a saját szolgálatunk hatékonyabbá tételéhez, amiről az énmárka gondolatisága beszél.

Ezért szeretnénk reagálni erre az előadásra, legalábbis annak alapfogalmára, az énmárkára. Szeretnénk reakcióképesek lenni arra, ami a világban körülöttünk zajlik. Nem elutasítani akarunk, és nem is átgondolatlanul befogadni, hanem válaszolni és mindent az Ige fényében megvizsgálni. Szeretnénk elkülönülni a világtól, de nem elzárkózni attól, amiről azt gondoljuk, hogy fontos különbségtétel, amire nem mindig figyelünk fel.

Min múlik, hogy milyenek a reakcióink a világban zajló ese­ményekre? A beállítottságunkon és a hagyományainkon. Baptista lelkészként baptista lelkészek módjára tudunk reagálni. A baptista közösség és lelkipásztorai mindig az „itt és most”-ban élnek. Mindig készülünk valamilyen szolgálatra, mindig igyekszünk Isten igéjét a világ számára érthető módon hirdetni. Mindig van egy szolgálat, amire készülünk. Ez nem segít bennünket abban, hogy távlatokban gondolkodjunk, hogy nagy teológiai igazságokat fogalmazzunk meg, vagy jobban átgondoljuk azt, ami ebben a világban zajlik. Nincs időnk és erőnk átgondolni a nagy mozgatórugókat, amelyek ezt a világot hajtják. Mert mindig van egy könny, amit le kell törölnünk, van egy szomorkodó, akit meg kell vigasztalnunk, mindig van még valaki, akinek hallani kell az evangéliumot, és mindig van egy olyan szolgálat, amit meg kell szerveznünk, le kell vezetnünk és meg kell tartanunk. Ezért nincsenek nagy baptista teológusok. Nem érünk rá. Ennek azonban van egy másik veszélye, amit sokszor elfelejtünk. Nincs időnk megvizsgálni a dolgokat, a szolgálat meg sürget és szeretnénk sikereket elérni. Eközben mindig jönnek újabb és újabb evangelizációs módszerek, amelyek legtöbbször valamilyen szociológiai, pszichológiai felismerésen alapulnak, vagy az üzleti marketingtechnikák valamelyik fogását próbálják felhasználni. Ezeket sokszor átgondolás, imádkozás és Isten tanácsának kérése nélkül átvesszük, mert jónak tűnnek a szemünkben. Azonban egyáltalán nem biztos, hogy azok. Mivel a pszichológia és szociológia emberképe nem az Isten emberképén alapul. Cikkünk célja egybeesik a Szolgatárs alapvető céljaival. Átgondolni azokat a folyamatokat, amelyek a világban zajlanak, és igei alapokon választ adni rájuk, úgy, hogy az a napi szolgálatunkban is segíteni tudjon. Nem fogunk nagy ívű teológiai értekezéseket írni, csupán baptista lelkészként átgondolni azt, amivel a világ szembesít. Azért, hogy csupán olyan eszközöket és úgy használjunk fel a szolgálatban, amelyek Isten előtt kedvesek. Vannak olyan módszerek, amik semmilyen módon nem tehetők kereszténnyé, de vannak módszerek és eszközök, amelyek bölcsen felhasználva Isten országát tudják építeni. Mi ilyennek gondoljuk az énmárkát is. Bölcsnek kell lennünk, hogy miképp használjuk fel.

Cikkünk három részt tartalmaz. Az első egy rövid ismertetés a fogalommal kapcsolatban, hogy lássuk, miről is gondolkozunk. A második rész néhány bibliai megfontolást tartalmaz, amit nyugodtan bárki bővíthet a saját gondolkozásában. A harmadik rész egy rövid összegzés arról, hogy miképpen használhatjuk bölcsen az énmárkát a lelkipásztori szolgálatban, avagy miként építheti a lelkipásztor az énmárkáját.

 

Ahogy a fogalmat ma használják

Igyekeztünk tájékozódni arról, hogy ma miként lehet ezzel a fogalommal találkozni. Mielőtt valamilyen teret engednénk ennek a fogalomnak az egyházunk, szolgálatunk területén, ­szeretnénk először megérteni, mit ért a szekuláris világ ezen a fogalmon. Szeretnénk világosan látni, mit engedünk (vagy hívunk be) közénk ezzel a gondolattal. Illetve ha a fogalom jelentése módosul az egyházi közegben, azt is világosan szeretnénk látni, hogy miben áll ez. De ehhez előbb meg kell ismernünk az alapfogalmat. Nézzük meg tehát, hogy mit is jelent ez a kifejezés!

A téma egyik legfontosabb könyvét egy szerzőpáros, John Purkiss és David Royston-Lee jegyzi. A címe: Énmárka. Tedd magad eladhatóvá! A szerzők szerint akkor járunk a legjobban, ha mi magunk alakítjuk ki a rólunk alkotott képet, hiszen ez befolyásolja egész életünket, ettől függ karrierünk. A legfontosabb, hogy tudjuk, miben vagyunk jók, mit is akarunk eladni. Más szóval ismernünk kell önmagunkat. Legtöbbünk számára ez hosszú felfedezőutat jelent. Az énmárka-építés alapkérdései:

• Miért van egyre nagyobb szükségünk önmarketingre?
• Mi az énmárka szerepe karrierünkben?
• Miért lényeges meghatároznunk életcélunkat?
• Miért fontos tisztában lennünk képességeinkkel?
• Hogyan határozzuk meg egyéni képességeink legjobb ötvözetét?
• Hogyan tárgyaljunk?
• Hogyan viselkedjünk?
• Milyen legyen a megjelenésünk?
• Miként hozhatunk létre kiterjedt és használható kapcsolati hálót?
• Hogyan juthatunk újabb lehetőségekhez és akár magasabb jövedelemhez?

Ez a könyv idézi az Amazon cég alapítóját, Jeff Bezost, aki az énmárka fogalom legnépszerűbb definícióját megfogalmazta. Ez így hangzik: „Az énmárka egyenlő azzal, amit mások mondanak rólunk, amikor kilépünk a szobából”. Batiz András is ezt a definíciót használta a lelkipásztorok előtt tartott előadásában.

Az énmárka fogalommal rokon a hírnév vagy más néven reputáció, amely a latin „reputo” szóból ered, és jelentése: elismertség, hírnév, tekintély; köztisztelet, megbecsülés.  John Pur­kiss így fogalmaz: „ismételten gondolni valakire”. Tehát Purkiss szerint minél többször gondolnak egy bizonyos személyre, annál intenzívebb lesz a hírneve, vagyis a reputációja. Persze a hírnév pozitív vagy negatív tartalma is lényeges. Ha II. János Pál pápára, a szüleinkre, a főnökünkre vagy a szomszédunkra gondolunk valószínűleg teljesen más lesz az a fajta konkrét tartalom, amit hírnevük hordoz.

Énmárkája gyakorlatilag mindenkinek van – mondják a különböző források. A Világgazdaság témánkról szóló cikke szerint: „Az énmárka a közelebbi és távolabbi környezetében élőkben az egyénről kialakított képek összessége. Ezen a képtáron keresztül viszonyulnak hozzá a többiek”.

Egy marketinggel foglalkozó blog (marketintelligence.blog.hu) ta­nul­mánya szerint az énmárkát alapvetően két dolog határozza meg: az énmárkát birtokló személy hírneve és annak hatósugara. A hírnévről már esett szó. A hírnév hatósugarának nevezzük azoknak a személyeknek körét, akiket az énmárka híre elér. Vagyis az énmárka által elért emberek létszámát és összetételét, ami feltérképezhető kapcsolati háló vagy demográfiai adatok szerint is. Nem kell feltétlenül tömegeket érteni hatósugár alatt: bizonyos énmárkák a hatósugarába csak néhány ember tartozik, például a családja, a barátai, a szomszédja, a kollégái, az üzletfelei stb. Ellenben közismert emberekkel (közszereplők, színészek stb.), akiket jóval többen ismernek országos vagy nemzetközi szinten. Egy kisváros polgármesterét az általa igazgatott egész város ismerheti, de néhány településsel arrébb már elképzelhető, hogy a nevét sem hallották. Ha gyakran jót gondolnak egy énmárkáról, annál jobb lesz a hírneve, és minél többen gondolják ezt, annál nagyobb lesz a jó hírnév hatósugara. Egy erős énmárka felépítéséhez ezért egyformán szükséges mind a hírnév, mind a hatósugár.

A sikermarketing.hu oldal Sima Dahl énmárka-szakértő és coach hölgy gondolatait ismerteti a témáról. Ő azt írja le, hogyan kell személyes márkát alkotni. A tanácsai nagyon gyakorlatiasak:

Tölts 5 percet az erősségeid felsorolásával!

Írd le 10 perc alatt az aspirációidat (álmaid állását, üzleti terveidet, vagy csak egyszerűen azt, mit akarsz elérni a következő három évben)! Figyelj rá, hogy az erősségek legyenek összhangban az aspirációkkal!

Értékeld az értékeidet egy 1-től 5-ig terjedő skálán:

• differenciálódás: miben vagy más, mint a többiek?
• relevancia: mennyire vagy megfelelő álmaid állására, mennyire felelsz meg tudásban, tapasztalataidban?
• megbecsülés: mennyire becsülnek meg a többiek, mennyire egyszerű veled dolgozni?
• ismeret: mennyire ismerik fel/el a tudásodat a többiek? (elért eredmények)

A web elterjedése tette lehetővé, hogy bárkiből személyes márka lehessen, ugyanis a megnyilvánulás, a nyilvánosság lehetősége ezzel hozzáférhetővé vált. (Bárki megmutathatja, mit tud, akár egy blogon keresztül, akár a YouTube-on. Az más kérdés, hogy hányan lesznek kíváncsiak rá…)

A fogalom értelmezése a Biblia fényében

Ma egy átlagosnál alig jobb énekes világsztárrá válik egy szoknyától és egy szakálltól. Mindezt teljesen tudatosan téve, miután énekesi sikere azelőtt elég korlátozott volt. Ez az énmárka erejét mutatja, de semmiképp nem tekinthető jó példának. Ezért elsősorban arra hívnám fel a figyelmet, hogy miképp formáljuk önmagunkat, hogy az énmárkánk is krisztusi legyen. Nyilván hívő emberként tudjuk, nemcsak önmagunkat formáljuk, hanem Isten akar formálni bennünket, de ehhez mindig a mi bele­egyezésünket, akaratunkat kéri.

Warren Wiersbe amerikai lelkipásztor mondta egy alkalommal: „Az ember a bűn miatt nemcsak Istentől, és a másik embertől idegenedett el, hanem önmagától is”. Milyen kevéssé gondolunk bele ebbe! Azt gondoljuk, ez az alapproblémája a personal brandingnek. Ha ezt a gondolatot eltévesztjük, akkor az énmárka eszköze rosszra és rosszul lesz felhasználva, Akkor az ember önmagát akarja eladni, meghatározni, anélkül hogy valós önismeretre jutna. Ezért a hamisságnak, őszintétlenségnek lenne az melegágya, ha az énmárkát nem arra az önmagunkra építenénk, ami Krisztusban már helyreállt. Ez a helyreállítás nem egyszeri cselekvése Krisztusnak a megtérésünkben, hanem folyamatosan munkálja bennünk, a Kolosséi levélben így olvasunk erről: „Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt”. (Kol 3,9–10) Sokan ezt a formálást nem engedték elvégezni önmagukon, ezért idegennek érzik önmagukat bármilyen körülmények között. Ezért folyamatosan elégedetlenek, zúgolódók és csaló­dottak. Ha nem vagyunk önmagunk, akkor az énmárkánk hazugság lesz. Elvesztjük hitelességünket. Gondoljunk itt a farizeusokra. Pál figyelmeztet: „Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy akkor te megmenekülsz az Isten ítéletétől?” (Róm 2,3)

Miképp ismerhetem meg önmagam, és miképp válhatok önmagammá, amilyennek Isten akar látni? A Biblia szerinti megismerés módját az 1Kor 13,12-ben látjuk: „Akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten”. A keresztény ember nem ismeretelméleteket gyárt és használ, amelyeket a filozófusok olyan nagyszerűen megfogalmaznak. Mi azt szeretnénk, hogy Isten ismerjen meg bennünket. A mi irányunk fordított az ismeretelméletekhez képest. Bibliaolvasó, gyakorló keresztényként is döbbenetes, hogy Isten ismer engem, és mégis szeret. Ez az önismeretnek és a személyiség fejlődésének is az alapja. Mivel a saját magunkból kiinduló megismerés alapján mindig elégedet­lenek vagyunk, és azt a kérdést tesszük fel, miképp szerethet engem bárki is. Isten pedig úgy szeret bennünket, hogy egyszü­lött Fiát adta értünk. Ez a szeretet formál át bennünket.

A personal branding, az énmárka művelése abba az irányba visz, hogy az számomra a működőképesebb, ahonnan több vissza­jelzést kapok. Hiszen mindenki azt a formát keresi, ahol a leghatékonyabb, ahogy a legnagyobb befolyást tudja gyakorolni a környezetére. A vezetőknek ezt tanítják minden képzésen. Ezzel szemben mi azt gondoljuk, hogy a cél pedig valójában nem az, hogy eladhatóbbak legyünk, hanem az Isten szeretete által kijelölt cél megismerése és betöltése. Vagyis az Isten akaratának a megcselekvése. Ha az énmárkám nem segít abban, hogy az Isten akaratát folyamatosan keressem és megcselekedjem, akkor az énmárkámon azonnal változtatni kell.

„Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást.” (Róm 14,13) „Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék.” (1Tim 3,7) Ezek az igeversek mind erről beszélnek. Csak akkor kezdhetem el építeni az énmárkámat, ha az Isten akaratát az életemre nézve megismertem.

Fontos továbbá elmondanunk, hogy mivel ez a megismerés nem teljes, mindig lesz egy hiányérzetünk. A legnagyobb istenélményeink sem töltik ki teljesen a hiányt az életünkben, mert ezek az istenélmények sem teljesek. Nem Isten miatt, hanem miattunk. A menny örökkévalóságában fogjuk majd a teljességet megtapasztalni. Ezt azért kell leszögeznünk, mert a legszentebb Isten akaratát a lehető legjobban megcselekvő emberek életében is vannak kudarcok, félreértések és el nem fogadások, amik megkeserítik az életüket. Ráadásul nem csak a világban, hanem a gyülekezetben is megtörténnek ezek a dolgok a legszentebb emberek között is. Elég, ha az elismert és el nem ismert baptisták kapcsolatára gondolunk Magyarországon.

Így olvassuk Ézsaiás könyvében: „Ékes korona leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén. Nem mondanak többé elhagyottnak, országodat sem mondják pusztaságnak, hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem, országodat pedig úgy, hogy férjnél van. Mert gyönyörködik majd benned az Úr, és országodnak ő lesz a férje. Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz el téged, aki felépít; ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened”. (Ézs 62,3–5) – ez a prófécia azt is jelenti, hogy Isten bármilyen elért eredmény nélkül is értékesnek tartja az életünket. A sikertelenségben is lehetünk Istennek tetsző emberek. Vagyis nem akkor vagyunk önmagunk, nem akkor jó az énmárkánk, ha sikeresek vagyunk. Ezt a personal branding gondolata nem tudja alátámasztani, hisz a sikeresség útját keresi. Másrészt minden embernek szüksége van a visszajelzésre, de mi ezt nem emberektől várjuk, hanem Istentől. A hívő élet arról szól, hogy figyelek az Istentől jövő visszajelzésekre: Vizsgálj meg Uram, nem járok-e téves úton. Nemcsak visszajelzéseket kapunk, hanem ő épít fel bennünket olyanná, amilyennek ő szeretne látni.

Jelenleg az irodalomtudomány központi kérdése is ez: mit jelent az én, mit jelent a név, milyen hatása van ennek arra a világra, amiben élünk. Azt próbálja minden egyes kortárs író kifejezni, ki is ő, mit is jelent ebben a világban. Mindez nem véletlen, hiszen Isten éppen erre akar rávezetni bennünket.  A ma embere nem jó helyen keresi a válaszokat. „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.” (Jel 2,17) Az énmárka meg akarja tölteni tartalommal az ént, a nevet. Ki az a Sinka Csaba? Ki Vas Ferenc? Batiz előadásának kulcsmondata ez volt: azok vagyunk, aminek akkor neveznek bennünket, amikor kimegyünk a szobából. Valóban így van? Hitünk szerint a személyiségünk az Istentől adott új névben fejeződik ki. Ezt nem mi adjuk magunknak. Nem az számít, amit akkor mondanak rólunk, amikor kimegyünk a szobából. Az számít, amit Isten ad nekünk új névként, új személyiségként, új teremtésként. Ehhez a névhez akarjuk igazítani magunkat. Azzal akarunk foglalkozni, amit az Isten mond rólunk. Nem indulhatunk ki abból, amit rólunk mondanak, bár nem engedhetjük el a fülünk mellett, hanem abból kell, hogy felépítsük önmagunk, amit Isten gondol rólunk.

Végül arról is essék szó, hogy miért kell óvatosnak lennünk. Ebben a világban ha sikeres énmárkát akarunk felépíteni, akkor ehhez a világhoz kell igazodni. Olyan dolgot kell kitalálni, amire felfigyelnek az emberek. Mivel gonosz és romlott világban élünk, ahhoz hasonló dolgokkal kell előrukkolnunk, mint Lady Gaga, Conchita Wurst, Miley Cyrus. „Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes”. (Róm 12,2) Mi nem e világhoz alkalmazkodunk, hanem az Isten országához.

Összegzés

A lelkipásztor mindig építi a saját énmárkáját, nevét. Ezt nem kerülhetjük el.

Van az énmárkának olyan része, amiről nem tehetünk. Ilyen például Balog Miklós bácsi zengő baritonja, ami tökéletes az igehirdetéshez, vagy Révész Árpád kétméteres magassága, ami tekintélyt ad neki még a megszólalása előtt. Ezek olyan lehetőségek, amelyekkel élnünk és nem visszaélnünk kell.

Van az énmárkának egy másik része, ami rajtunk múlik: miként élünk és viselkedünk. Milyen hangsúllyal beszélünk, milyen példát használunk az igehirdetésben, miképp szólítunk meg egy idegent, miképp beszélünk, mik a hobbijaink. Számtalan része van az énünknek. A célunk az, hogy mindezt Isten akarata szerint alakítsuk ki.

Az énmárka legfőbb üzenete: a lelkipásztornak, ahogy mindenkinek, törődnie kell önmagával. A mikéntje nem mindegy. A lelkipásztori szolgálatból való kiesés legfőbb okai: rendszeres csendesség elmaradása, a tanulás, önképzés abbahagyása. Azt gondoljuk, hogy nem a sikertelenség miatt hagyják ott legtöbben a szolgálatot, hanem azért, mert nem törődnek önmagukkal. ­E­n­ny­ire fontos, hogy magunkkal törődjünk! Ha ezt elősegíti, hogy komolyan vesszük az énmárkánk építését, tegyük! Istent azonban soha ne hagyjuk ki ebből a munkából. Mert hiába fáradnak a ház építői, ha Isten nem adja áldását (Zsolt 127,1).