2015 - 3-4. szám

Az előítéletek lélektana

Beke LászlóDifferent_Races

„Eddig csak azt tudta, hogy előítélet van. Hogy a legkisebb gyanú igazságtalan tettekre ragadtatja az embereket. Most ennek a fordítottját tapasztalta. A hitet. A minden bizonyosság nélküli, sőt minden bizonyíték ellenére megingathatatlan hitet”.

Ez az idézet Rejtő Jenő Pokol a hegyek között című könyvéből származik, és azért nem félek ezzel a végtelenül profánnak tűnő regényből vett gondolattal kezdeni, mert úgy gondolom, minden negatív viszonyulásról, így az előítéletes gondolkodásról, hozzáállásról is csak úgy érdemes szót ejteni, ha egyben keressük a megoldást is. Úgy látom, a gyanú, amely rettentő károkat okoz minden emberi kapcsolatban, csak azzal a hittel gyógyítható, amelyről Pál apostol is beszél az 1Korinthus 13-ban: „…mindent hisz, mindent remél…”

Persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy minden csalódás bizalommal kezdődik, mégsem lehet bizalom nélkül élni. Illetve lehet, csak kérdés, hogy érdemes-e megbetegítő struktúrákat, kapcsolatokat fenntartani? Mert az ebben a légkörben növekvő gyermekeink, az ebben élő munkatársi és egyéb közösségek belső folyamatai előbb-utóbb ebbe az irányba mutatnak.

Amikor előítéletekről gondolkodunk, látásom szerint az is égető kérdés, hogy ezt milyen szinten tesszük. Beismerem, sokkal könnyebb európai-arab, magyar-cigány, Fidesz-MSZP, protestáns-katolikus, gazdag-szegény, férfi-nő, felnőtt-gyerek, „melegek-heterók” stb. relációban beszélni a kérdésről, viszont látjuk-e (és jól látjuk-e), hogy sokkal mélyebben, „sejti” szinten hogyan is működik ez az egész? Egyáltalán: be merjük-e vallani, hogy gyülekezeti és közösségi szinten, családjainkban, családjaink között, férj és feleség, szülő és gyermek viszonylatában mivé képes mindez fejlődni?

Mostani tanulmányomban arra törekszem, hogy az általános, nagy összefüggések igazságait megmutatva, ezeken a belső szinteken zajló küzdelmeket, feszültségeket igyekezzünk gyógyítani.

Tovább »

Hogyan prédikálj úgy, hogy az életeket változtasson meg?

Az igehirdetés az egyház növekedése céljából Istentől kapott eszköz. Hogyan tudsz hatásosan igét hirdetni úgy, hogy a hallgatók élete megváltozzon? Az alábbi nyolc kérdés alapján gondold végig prédikálási stílusodat.   Kiknek fogok prédikálni? Az alábbi három kérdés segít arra koncentrálni, …

Tovább »

Mit tehet a nevelő, ha valóban formálni akarja a személyiséget?

Uzsalyné Pécsi Rita

Pécsi Rita tanít

„Nem érted meg, fiam?!”

„Hiába mondom a gyereknek, mintha meg sem hallaná!”

Halljuk és mondjuk nap mint nap. Mint a pusztába kiáltott szó. Prédikálunk, s közben érezzük, hogy nem tudunk megváltozni, és gyerekeinkre, is mintha csak ideig-óráig tudnánk némi hatást gyakorolni. Vajon ennyi a szülői-nevelői hivatás? Panaszkodunk a rohanó és értékvesztett világra, a médiára, a hitelüket vesztett vezetőkre, de titkon reméljük, hogy lehet ezt jobban, „mesteribben” csinálni!

Míg egyfelől gyermekeink több területen imponáló tájékozottságra tesznek szert, addig egyre többször merülnek föl a felnőtt személyiségek tipikus deficitjei. Nevezetesen az agresszivitás, az érzéketlenség, a haszonelvű szemlélet, a kudarctűrés alacsony szintje.

„Abból, hogy valaki évfolyamelső, csak annyi következik, hogy az illető osztályzatok tekintetében kivételesen jól teljesít. Semmi nem derül ki arról, hogy hogyan viseli majd az élet viszontagságait. A beszűkült funkciójú iskola legfeljebb egy következő iskolafokozatra, de nem a morális és felnőtt életre való felkészítés színhelyévé vált”. (K. Arnold, D. Goleman)

A jelenség ma már szinte közhelynek számít, bár a viszonylag jó tanulmányi teljesítmények ideig-óráig eltakarják a tüneteket. Az egyik legsúlyosabb gondunk, hogy az iskolában tervszerűen fejlesztett IQ-érték „legjobb esetben is csak húsz százalékát teszi ki a sikert befolyásoló tényezőknek, nyolcvan százalék más erőkre vezethető vissza”. (D. Goleman)

A teljes ember személyiségének kibontakoztatása mindannyiunk legalapvetőbb célkitűzése. A jó ember és a jó szakember nevelésének eszménye, a boldog élethez szükséges készségek kifejlesztése nagy kihívás minden nevelő számára.

Tovább »

Köszöntő a házaspáros díszvacsorán

Varga György

Balassi Bálint:

Hogy Júliára talála, így köszöne néki

 

Ez világ sem kell már nekem

Nálad nélkül, szép szerelmem,

Ki állasz most énmellettem,

Egészséggel, édes lelkem?

 

Én bús szívem vidámsága,

Lelkem édes kévánsága,

Te vagy minden boldogsága,

Véled isten áldomása.

 

Én drágalátos palotám,

Jóillatú piros rózsám,

Gyönyerő szép kis violám,

Élj sokáig, szép Júliám!

 

Feltámada napom fénye,

Szemüldek fekete széne,

Két szemem világos fénye,

Élj, élj életem reménye!

 

Szerelmedben meggyúlt szívem

Csak tégedet óhajt lelkem,

Én szívem, lelkem, szerelmem,

Idvez légy, én fejedelmem!

 

Júliámra hogy találék,

Örömemben így köszönék,

Térdet-fejet neki hajték,

Kin ő csak elmosolyodék.

 

A mai esténk célja, hogy ünnepeljük a házasságot, ünnepeljük a szerelmet, ami a házasságban teljesedik ki, érik meg igazán azzá, amire teremtőnk adta. Esténk programja, a körülmények erre hangolnak, mi magunk is erre hangolódtunk.

A szerelmet nem kell bemutatnom. Aki itt van, az legalább egyszer már találkozott vele. Remélhetőleg ma este is mindenki magával hozta ezt a régi kedves ismerőst. Talán a házasságotok előterében van, akkor ez az este hozzájárulhat ahhoz, hogy ott is maradjon. Talán a házasságotokban a háttérben bújik meg, akkor ez az este hozzájárulhat ahhoz, hogy újra fontos személlyé váljon a házasságunkban.

vacs1

A romantika maga a vágyódás. A romantikus életérzés legalapvetőbb eleme a vágyódás. A romantika a kapcsolatokban, a házasságban azokat a pillanatokat, időszakokat jelenti, amikor ez a mindannyiunkban ott élő vágyódás valósággá is vált, vagy válik. A „pont olyan” pillanatok, élmények.

A költészet egyik meghatározása: érzelmi és képzeleti gazdagság. Ez a szerelemhez, romantikához leginkább illő irodalmi műfaj. Néhány évvel ezelőtt – készülve egy házaspáros alkalomra – kétszáz verset olvastam el. Volt közöttük ismert és nem ismert. Ezek közül hadd olvassak fel egyet, az érett szerelem egyik csodálatos versét, a hétköznapi romantika pillanatképét, aminek szíve-lelke a hűség és a szeretet.

 

Dsida Jenő: Ha valaki jönne

 

Ha most valaki halkan idejönne,

idelopózna a hátam mögé

és megkérdezné: fáradt vagyok-é?

 

Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát

finom-borzolón fürtjeimbe lökné

s én azt hinném, hogy úgy marad örökké.

 

Leoldaná selyempuha kendőjét

és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam.

Ajkával mérné: nincs-e lázam?

 

Nem lenne szava, nézne csak,

míg én hallgatnék magamat keresve,

lelankadva egy félbemaradt versre…

 

S ha már szabályos lett a pihegésem

és lelkem földjén álom-eke szánt át, –

vigyázva, halkan elfödné a lámpát…

vacs2

A 25. zsoltár írja: „Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit”. (10. vers)

A hűség megkülönböztetett bánásmód. Neked, akihez hűséges vagyok, adok legelőször. Neked adom a legtöbbet, neked adom a legjobbat.

A hűség védelem és oltalom. Megvédelek, az ellened támadót is feltartom.

A hűség támogatás és segítség.

A hűség szerelmi zálog. Hűségemet adtam zálogul: mindaddig, amíg nálad van a hűségem, biztos lehetsz a szerelmemben.

A hűség jóindulat, különösen a letört, gyenge, szükségben, nyomorúságban lévő felé.

Tovább »