Szeretnénk világossá tenni két fontos tényt. Az egyik az, hogy ez a könyv nem „hitmélyítő” irat, de még csak nem is szoros értelemben vett keresztény megközelítéssel foglalkozik a homoszexualitás kérdésével. Ez azt jelenti, hogy nincs megtűzdelve bibliai idézetekkel, nem végzett a szerző teológiai, vagy exegétikai alapvetést. Hogy mégis helyet kap ez az ismertetés egy keresztény folyóirat – a Szolgatárs – hasábjain, annak a szerzői szándék az oka. (A továbbiakban a szerzőtől származó idézeteket kurzívval, vagyis dőlt betűkkel fogjuk jelölni.)
A baptista lelkipásztorok e-mail levelezésében merült fel az a gondolat, hogy közösségünkben nincs egységes és hivatalos állásfoglalás a házasságra, különösen a házasságban előforduló konfliktusokra és azok helyes gyülekezeti kezelésére vonatkozóan. Házassági konfliktusok pedig sajnos a közösségünkben is előfordulnak, sőt – a körülöttünk lévő világ hatása nyomán – megszaporodtak. Immár lelkipásztorok és más gyülekezeti szolgálatban állók között is előfordultak hűtlenségek, elesések, elválások, újraházasodások. A körülöttünk élő embereknek lassan a többsége nem él hagyományos rendezett házasságban. A gyermekek többsége nem ismeri a családi otthon meghitt közösségét. Ezek hatása közösségünkbe is begyűrűzik. Kérdés: hogyan lássák és kezeljék a lelkipásztorok és a gyülekezetek ezeket a helyzeteket? Milyen lépéseket (intézkedéseket) tegyen a gyülekezet a házasság szentségének, a gyülekezet tisztaságának megőrzése érdekében? Hogyan kezelje a felmerült konkrét házassági problémákat, az elválásokat, az újraházasodásokat?
A Példabeszédek könyvének bölcsességfogalma és annak alkalmazási lehetőségei
Sitku Tibor
Sitku Tibor pünkösdi teológus, az MPE (Magyar Pünkösdi Egyház) teológiai főiskolájának MA-szakos hallgatója. Jelenleg pasztorálpszichológia szakirányú képzésben vesz részt, de minden érdekli, ami Isten igéjével, az emberek hitével, a vallások világával és a tudományokkal kapcsolatos. Nős, 37 éves, kétgyermekes családapa. Blogot itt vezet: http://megmondoka.blogspot.hu
Ugariti agyagtábla a Kr. e. 14. századból
Általános bevezetés
Aligha van olyan ember, aki nem akar bölcs lenni, ahogy olyat sem találunk, aki önmagát bolondnak gondolja. Bölcsességről és bolondságról, ha saját magunkról van szó, ebben a vonatkozásban egységesen gondolkozunk, ám a két fogalomról a posztmodern ember nyilván a Szentírástól eltérően gondolkodik. A természettudományok által karakterizált és a modern technika által erősen meghatározott világban a bölcs és a bolond fogalmi különbsége leginkább az intellektuális képességek szintjének eltérésében mutatkozik. Profánul megfogalmazva, a bölcs az okos, míg a bolond a buta ember. Míg előbbi „okosakat” mond és magas iskolai végzettséggel rendelkezik, utóbbi ostobaságot beszél és a közvélekedés szerint valószínűleg tanulatlan.
A Szentírásból azonban egészen más kép bontakozik ki előttünk, ha a bölcsesség és bolondság mibenlétére keressük a választ. A Példabeszédek könyve, amely a bölcsességirodalom talán legmarkánsabb írása, azzal az alapvető szándékkal szólít meg, hogy a hívő ember számára az igazi bölcsesség mibenlétét bemutassa, még akkor is, ha az első olvasatra nem tűnik kompatibilisnek a mai értelmezéseinkkel. Úgy vélem, ez a rendkívül gyakorlatias bibliai könyv sok esetben félreértett vagy teljesen mellőzött a gyülekezetben. Írásomban arra teszek kísérletet, hogy megragadjam a Példabeszédek értelmezésének főbb sarokpontjait, és a valóban mély mondások és szövegek alkalmazási lehetőségeivel kapcsolatos kérdéseket is megvizsgáljam. Mire jó és mire nem jó ez a könyv a gyülekezetben?
Norwichi Julianna anakhoréta és a sikerevangélium tanításának összehasonlítása a mai magyarországi helyzetre való alkalmazhatóság szempontjából
Nemeshegyi-Horvát György
A szerző előzetes megjegyzései a cikkhez
Ezt az esszét eredetileg angolul írtam, és 2012 januárjában adtam be a prágai International Baptist Theological Seminary-ba ottani tanulmányaim részeként. Eredeti címe: Wounds and Hopes: A Comparative Study of the Teachings of Prosperity Gospel and of Julian of Norwich with Regard to Their Possible Applications in Contemporary Hungary.
A magyar szöveg néhol „döcögősen” hangozhat, bár igyekeztem a tőlem telhető legvilágosabb magyar fordítást elkészíteni. Szintén amiatt, hogy az esszé eredetileg nem magyar olvasók számára íródott, történik, hogy néha olyan dolgot (például a 2010-es választás eredményét) is elmagyarázok, ami a legtöbb magyar számára közismert.
Bár a dolgozat megírásakor igyekeztem pontosan idézni a jogszabályokat, azok időközben módosulhattak. Ezek pontos változásának frissítését nem tartottam indokoltnak a magyar fordítás elkészítésekor, mert irányultságuk, amelyre ebben a dolgozatban utalok, nem változott számottevően.
A dolgozatban kritikai éllel említem meg, hogy a mai magyar társadalomban sokak számára nehéz különbséget tenni a jelenlegi, Fidesz-KDNP-s kormányoldal politikai üzenete, illetve a kereszténység hangja között, és igyekszem a kettő közötti distinkciót megkeresni. Ezzel együtt azonban szeretném nyilvánvalóvá tenni, hogy ez a cikk nem a pártpolitikáról szól, és nem kampányol a jelenlegi kormány ellen (ahogyan mellette sem).
Ki a legnagyobb bűnös, akit ismersz? Amilyen választ adsz erre a kérdésre, az rengeteget árul el a teológiádról, illetve lelked állapotáról. Néhány keresztény ezt a kérdést nehéznek, ha nem egyenesen illetlennek találja, úgyhogy hadd kezdjem rögtön az elején azzal, hogy meg vagyok győződve arról, hogy egy keresztény számára a válasz erre a kérdésre csakis a következő lehet: én vagyok a legnagyobb bűnös, akit ismerek. Sokan megütköznek ezen a kijelentésen, olyan egyénekre mutogatva, akik állandó bűntudatban élnek, és ebből nem találnak kiutat. Elismerem, hogy ez a teológia valóban kegyetlennek tűnhet. Azonban ha helyesen értelmezzük, akkor valójában ez a teológia a kétségbeesés helyett igazi szabaduláshoz vezet. Ha megismerjük saját magunkat igazi valónkban, és ezzel együtt Megváltónkat is, akkor az rávilágít a mi bűnösségünkre, de Krisztus megváltásának dicsőségére is, mégpedig olyan módon, ami egyszerre megaláz, de boldoggá is tesz minket Isten kegyelmében.
Hegedűs D. Viktor