Vas Ferenc
A könyv szerzője Robert K. Greenleaf, a címe pedig Servant Leadership: A Journey into the Nature of Legitimate Power & Greatness (Paulist Press, 2002). Ez a cím talán ekképpen fordítható: Szolgáló vezetés.Út a törvényes hatalomhoz és nagyszerűséghez. Ebből most egyetlen fejezetet ismertetek, melynek címe: Intézmények mint a szolgálat helyei.
Írásom célja: megismertetni Greenleaf gondolatmenetét ebben a témában, olyan kérdéseket felvetni, amelyek a jelenlegi helyzetben fontosak lehetnek, s kicsit megelőlegezve a munkát, hozzájárulni gondolati síkon azon intézmények megújulásában, amelyeknek én is tagja vagyok.
A könyv 35 éve íródott, főképp amerikai helyzetet elemez. Bár a magyarországi helyzet sok mindenben hasonló, mégis kicsit más. A nyelv korlát a megértésben, de ha a gondolat fontossága nem üt át ilyen határokon is, akkor talán fölösleges is vele behatóbban foglalkozni. Mivel ez egy jelentékeny szöveg, ami hatást gyakorolt az amerikai vezetéselméletekre, nehéz meglátni, mi volt az eredeti ötlet, és mi az, ami önmegvalósító jóslat a szövegben. Vagyis a szöveg gondolatisága megtalálható már a vezetői közegben. Kevesebb a CEO és több a primus, de vajon a megbízottak szerepe változott-e a rendszerben?
A második fejezetet fogom vizsgálni, azonban valamennyire az első fejezetet is érintenem kell. Greenleaf ideája a szolgáló vezetésről Herman Hesse Út Keletre című könyvének főhősétől származik. Ő Leó, aki szolgálatkészségével segít egy társaságnak bizonyos célok elérésében. Amikor eltűnik ez a cél, ami egy utazás volt, félbeszakad, mert az ő szolgálata adta az erőt ahhoz, hogy közösségben tudjanak a cél felé tartani. A szolgáló ember az, akire a legnagyobb szükség van. Greenleaf úgy gondolkozott, hogy ez igaz lehet a könyv keretein kívül is. Ezért írta meg ezt a könyvet. Szerinte a vezetőnek először szolgának kell lennie, hogy vezető lehessen. Ezt az utat és tézist vizsgálja meg a második fejezet.
Greenleaf tézise a következő: a szolgálat útján, ami törődést jelent a másik emberrel, lehetséges az, hogy felépítsünk egy jobb társadalmat. A cél tehát egy jobb társadalom. Ennek kiindulópontja a három nagy emberi intézmény, intézményrendszer lehet: az üzleti világ, az egyetemek, vagyis a felsőoktatás, és az egyház. Ezeket kizárólag a szolgáló emberek képesek megújítani, hogy el tudják végezni a feladatukat. Ha a három intézményből csak egy rátalál erre a helyes útra, akkor az megváltoztathatja az egész társadalmat. Nincs alapvető különbség a nonprofit és profitorientált intézmények között ezen a téren.
