Teológia

A karácsony ünnepének kialakulása és a karácsonyfa eredete

Oscar Cullmann

Oscar Cullmann evangélikus teológus 1902. február 25-én született Strasbourgban, és 1999. január 15-n halt meg Chamonix-ben. Teológiai és klasszikus nyelvészeti tanulmányait a strasbourgi és párizsi egyete­men végezte 1920 és 1925 között. 1930-ban a strasbourgi egyetem újszövetségi professzorának választották meg, 1938-ban a bázeli egyetemen nyert tanszéket. Emellett 1948-ban az Ecole des Hautes Etudes (Párizs) professzora, s az újszövetségi tudományok mellett az őskereszténység történetét is tanítja 1972-ben történt nyugalomba vonulásáig. 1956 óta az Akademie der Wissenschaften und Literatur ­Mainz levelező tagja, 1960-tól a Holland Királyi Tudományos Akadémia levelező tagja, 1968-tól a British Academy tagja, 1972-ben pedig az Institut de France tagjává választották. Lausanne, Manchester, Edinburgh, Lund és Debrecen dísz­doktora.

A karácsony ünnepe

A mi december 25-i karácsonyunkat az első három század keresztényei nem ismerték. A negyedik század elejéig ez a nap – mely később a keresztény egyházban oly fontos dátummá vált, az őskeresztények közt észrevétlenül telt el, nem gyűltek össze istentiszteletre, még csak említést sem tettek Krisztus születéséről. Ezzel szemben azt láthatjuk, hogy ebben az időben a pogány Római Birodalomban december 25-e a nap imádásának szentelt különleges ünnep volt.

Mielőtt ezen a napon kezdték ünnepelni Krisztus születését, inkább egy másik napra gondoltak keleten (s később nyugaton is): január 6-ra. Az ünnep lényegét tekintve eleinte nem volt alapvető jelentősége annak, hogy egy meghatározott naphoz kössék, egyszerűen azért nem, mert az első három század egyháza megelégedett annyival, hogy mi a születés időpontját egyáltalán nem ismerjük, bár voltak egyéni időszámítási kísérletek. Ezzel el is érkeztünk első kérdésünkhöz.

  1. Jézus születésének dátuma

Az evangélium írói nem adják meg Krisztus születése napját, s más források erre nézve nem állnak rendelkezésünkre. Utalás rá a Lukács evangéliumának karácsonyi története, melyből legalább azt kiolvashatjuk, hogy melyik évszakba helyezte ez az elbeszélés Jézus születését. Palesztinában kb. március–április hónaptól novemberig vannak a pásztorok a mezőn. Eszerint tavasz, nyár és ősz jöhet számításba. Ennél többet az evangéliumok a dátumról nem mondanak.

Mivel minden közelebbi adat hiányzik, megkísérelte néhány ókori keresztény ember ezt a dátumot mindenféle spekulációból levezetni; ennek történeti értéke nincs, és az óegyház hivatalosan nem is ismerte el. Olyan egyéni számítgatási kísérletekről van szó, melyek egymástól eltérők, de amelyek már Krisztus születését kozmikus eseménnyel hozzák összefüggésbe. Csak egy példát említek. Egy 243-ból való irat szerint Krisztus születésének napja március 28. Miért éppen március 28.? Az irat szerzője Mózes első könyvének abból a szakaszából indul ki, ahol Isten a teremtéskor a világosságot elválasztja a sötétségtől. A szerző feltételezi, hogy a világosság és a sötétség egy egésznek két egyforma része. Következésképpen a világ teremtése olyan napon történt, amikor a nap és az éj egyforma hosszú. A tavaszi nap-éj egyenlőség a római naptárban március 25-e volt. Tehát március 25-e a teremtés első napja. A teremtéstörténet elbeszélése szerint a napot Isten a negyedik napon teremtette, tehát március 28-án. A keresztények számára azonban Mal 3,20 szerint a Messiás „az igazság napja”. Ebből következik, hogy Jézusnak március 28-án kellett világra jönnie.

Tovább »

Platón barlanghasonlata

Tömöriné Révész Magdolna

Barlanghasonlat

A történet így kezdődik: „Hadd mutassam meg példabeszéd segítségével a mi filozófus természetünket olyan szempontból, hogy megvilágosodott-e vagy sem. Képzelj el embereket egy földalatti, barlangszerű szálláson, amelynek bejárata a fény felé tárul és olyan tág, mint a barlang.” A világról és a világon élő emberekről szól a hasonlat. A föld alatti barlangnak van kijárata, ki lehet onnan kerülni, a bejáraton át pedig a fény is beáramolhat. A barlangban lévők olyan emberek, akikről azt mondja a Biblia, hogy „a sötétségben és a halál árnyékában lakoznak.” (Lk 1,79). Állapotuk siralmas, kilátástalan. A létről alkotott képük rettenetesen eltorzult.

Tovább »

Krisztus, az egyház sarokköve

KlausDouglass2010_10x15_300dpi

Klaus Douglass evangélikus lelkipásztor, missziológus. A Frankfurt melletti Eschborn város Andreasgemeinde nevű gyülekezetében lelkészként szolgált 20 évig. Szolgálata alatt a gyülekezet jelentős fejlődésen ment keresztül. Jelenleg az egyházában az a feladata, hogy a missziós lehetőségeket keresse. 1200 gyülekezet tartozik hozzá. Több mint tíz könyv szerzője, melyek közül Magyarországon eddig három jelent meg.
2014 augusztusában a Balaton-NET felekezetközi, keresztény találkozó fő előadója volt. Az ott tartott első előadásának szövegét adjuk itt közre. Ez az előadás, és a többi, amiket ez alkalommal tartott, illetve a szemináriumi előadásai meghallgathatóak a mixcloud.com/balatonnet címen.

 

A világ legizgalmasabb témájáról fogunk beszélni. Persze azokat, amiket én a világ legizgalmasabb dolgainak tartok, a világ a legunalmasabb dolgoknak tartja. Mert mi az egyház lényegéről fogunk beszélni. Ugyanannak az igének a különböző oldalait fogom estéről estére felvillantani.

Tovább »

Bonhoeffer. Pásztor, mártír, próféta, kém (könyvajánló)

Bonhoeffer jelentősége „Dietrich Bonhoeffer az egyik legismertebb huszadik századi teológus, de korántsem a leginkább megértett teológus” – írja Stephen Plant, a sok szerző közül az egyik, aki könyvet írt Bonhoeffer teológiájáról. Szabados Ádám pedig egy blogbejegyzésben ezt mondja: „Bonhoeffer esetében …

Tovább »

Keresztény etika a kortárs Európában

Beszámoló a 2014-es FEET konferenciáról

viktorHegedűs D. Viktor
teológushallgató, BTA

 

Bevezetés

A cikkel azonos címmel rendezett konferenciát a FEET (Fellowship of European Evangelical Theologians – Európai Evangelikál1 Teológusok Közössége) augusztus 29. – szeptember 2. között Párizsban. Baptista közösségünkből hárman vettünk részt a konferencián: Nemeshegyi-Horvát György hatvani lelkipásztor és felesége Anna, valamint jómagam az Evangelikál Teológia Alapítvány ösztöndíjának keretében. Mivel a magyar teológiai palettán jórészt ismeretlen e szervezet és ennek tevékenysége, a továbbiakban egy beszámolót olvashatnak az érdeklődők magáról a szervezetről, valamint az idei konferenciáról.

FEET

Az Amerikai Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban már régóta kialakult kultúrája van a bizonyos teológiai nézetet vallók szervezetbe tömörülésének. A 20. század derekán a klasszikus evangéliumi hitet vallókból létrejött evangelikál mozgalom számára az USA-ban ezek a szervezetek az Evangelical Theological Society (Evangelikál Teológiai Társaság) és az Institute for Biblical Research (Bibliakutató Intézet), míg Angliában a Tyndale Fellowship (Tyndale Közösség) voltak.

A kontinentális Európában azonban olyan szervezet, amely egyesítette volna a legmagasabb tudományos színvonalat a Szentírás tekintélyével, valamint egy ortodox, biblikus teológiával, sajnos nem nagyon létezett. Ezt a helyzetet szüntette meg John Stott, a híres brit teológus-lelkész, amikor európai kollégái segítségével 1974-ben életre hívta a FEET-et. A szervezet célja, hogy népszerűsítse az evangelikál teológiát a kontinentális Európában, mégpedig olyan módon, ami teljesen lojális a Biblia tekintélyéhez. Ezáltal nem titkolt törekvése, hogy elősegítse a gyülekezetek teológiai gondolkodásának megújítását. Céljai közé tartoznak még a következők: ösztönözni a teológiai tanulmányokat és kutatásokat, bátorítani az evangelikál teológiai publikációkat, segíteni a nemzeti alapú evangelikál szervezetek létrejöttét, kapcsolatot teremteni evangelikál teológusok és teológiai közösségek között.

Tovább »