Várady Endre
A Szentírást méltán nevezzük kánonnak is, hiszen a mögöttes héber kifejezés1 értelmében objektíven mértékadó viszonyítási pontnak tekintjük az élet kérdéseiben. Ennek fényében, döbbenten tapasztaljuk, hogy olykor a Biblia nagyra értékelt objektív tekintélye mégis szubjektív álláspontok és érdekek szolgálatába állított magyarázatok áldozatául esik. Nem lehet tehát megfeledkezni a sokszínű, nemegyszer egymásnak ellentmondó értelmezések erejéről sem, amelyek sok esetben az Ige hatalmával kelnek birokra.
Így eshet meg, hogy akár a keresztény egyházak közötti nyilvánvaló dogmatikai különbözőségekre vonatkozóan ugyanabból a közös Szentírásból származik az egyéni értelmezésektől áthatott érvelések sora. A keresztségre, úrvacsorára, gyónásra, cölibátusra2 vonatkozó, ugyanazon Szentírásra alapozott, ám egymásnak feszülő igazolásokat jelen korunkra már megszoktuk, és az ökumené szellemében kölcsönösen toleráljuk is egymásnak.
Új kihívás azonban a kereszténység számára az azonos neműek közötti – házasságig, sőt, gyermekvállalásig elmenő – testi kapcsolat jóváhagyásának kérdése. Például a brit miniszterelnök, David Cameron tervei szerint a jövőben az egyházakat per fenyegeti, ha nem adják össze az azonos neműeket.3 E sok vihart kavaró problémában azonban a legveszélyesebb frontokat elsősorban nem a posztmodern emberképtől áthatott világi, liberális törvényhozás, illetve a Biblia tekintélyét féltve óvó, egységesen fellépő keresztény egyházak alkotják, hanem az önmaguknak mindannyian egyaránt a kereszténység ernyője alatt helyet követelő körök. Ezek ugyanis ugyanazon, Istentől ihletett-nek vallott Ige bizonyos textusaira hivatkozva fogadják el, illetve utasítják el a homoszexualitás jelenségét. Egy híres angol baptista lelkipásztor például a védelmébe vette a homoszexuálisokat4. Ez irányú próbálkozásnak tekinthető, hogy az Európai Baptista Szövetség főtitkára a 2013. január 17-ei blogbejegyzésében beszámol az EBF ifjúsági és gyermekmunkásainak megrendezett konferenciáról, ahol áttételesen ezt a kérdést is feszegették. Témájuk volt: „A különbözőségek befogadása” (belehallható a másság fogalma is!). Egyik kulcskérdés, ami elhangzott: „Mi a befogadás határa a gyülekezeteinkben?”5 A sort lehetne folytatni, ami tisztán kirajzolná a tendenciákat.
Tovább »
