Hetényi Attila
A festőművészet keresztábrázolásai, a kálváriadombok szoborcsoportjai, a golgotai események filmjelenetei – mint maguk az evangéliumok is – a középső keresztre irányítják figyelmünket. Ez a világtörténelem egyetlen keresztje, amely személy szerint is érint bennünket, mert üdvünk rajta végeztetett el. Az evangéliumok azonban mégis ráterelik a figyelmünket a másik két keresztre is, hiszen a szenvedés óráiban a három megfeszített között párbeszédes kapcsolat alakult ki. Márpedig a halál mezsgyéjén nem felszínes a szó, mind a hárman önmagukat adják. Egyikükből keserű lázadás formájában tör ki az élni akarás, másikuk ajkára ugyanez az életvágy a kilátástalan pillanatban is reményteljes imádságot ad. Jézus pedig a kereszten is életet árasztó Megváltó marad. Ezért őrizték meg az evangéliumok ezt a jelenetet, és ezért irányítják rá a figyelmünket: „Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől.” (Mt 27,38)
