2015 - 1. szám

Miért memorizáljunk igéket?

memorizing

John Piper

Harmadkézből tudom, hogy dr. Howard Hendricks, a Dallasi Teológiai Szeminárium tanára egyszer azt a kijelentést tette, hogy ha rajta múlna, akkor a Dallasi Teológiai Szeminárium valamennyi hallgatójának ezer igeverset szó szerint meg kellene tanulnia, mire elvégzi az iskolát.

Dallas Willard, a Dél-Kaliforniai Egyetem filozófiaprofesszora a következőt írta: „A Biblia memorizálása alapvető fontosságú a lelki formálódáshoz. Ha választanom kellene a lelki élet területei közül, az igeverstanulást választanám, mert ez alapvető módja annak, hogy azzal tápláljuk a gondolatainkat, amire igazán szükségünk van. Ennek a törvénykönyvnek nem lenne szabad eltávoznia az ajkadról. Ott van csak igazán szükséged rá! Hogyan kerül az ige a szádba? A memorizálás által.” (Szellemi formálódás Krisztusban a teljes életért és a teljes emberért, megjelent: Vocatio, 12/2, tavasz, 2001, 7. o.).

Chuck Swindoll írta: „Nem ismerek a keresztény életben még egy olyan gyakorlatot, amely gyümölcsözőbb lenne, mint az igevers tanulás. Nincs még egy olyan gyakorlat, amely nagyobb szellemi haszonnal járna! Az imaéleted meg fog erősödni. A bizonyságtételed erőteljesebb és hatékonyabb lesz. A hozzáállásod és szemléletmódod változni kezd általa. A gondolkodásod körültekintőbb és engedelmesebb lesz. Nő a bizalmad és a magabiztosságod. A hited megszilárdul.” (Erőssé válni az életszakaszok változásával, Grand Rapids: Zondervan, 1994, 61. o.)

Tovább »Miért memorizáljunk igéket?

Prédikációk krízis idején

Pillanatok, melyek választ követelnek a szószéken szolgálótól

Richard L. Dresselhaus, ügyvezető presbiter és korábbi vezető pásztor a  First Assembly of God gyülekezetnél San Diegóban, California államban
Richard L. Dresselhaus, ügyvezető presbiter és korábbi vezető pásztor a First Assembly of God gyülekezetnél San Diegóban, California államban

Richard L. Dresselhaus

Melyek azok az útjelzé­sek, amelyek segítségére le­het­nek egy pásztornak ab­ban, hogy bölcsen és ha­té­konyan használhassa fel a krízisek pillanatait?

Telefoncsörgés sza­kí­totta meg az éjszaka csend­jét: „Lelkész úr, sajnos szörnyű autó­baleset történt!” Gyorsan fel­öltöztem, autómba ül­tem, és elhajtottam a kór­házba, ahol azzal a hírrel fogadtak, hogy az ifjúsági csoportomból egy lány meg­halt, egy másik pe­dig még az életéért küzd. Egy óra sem telt bele, és ő is meghalt, egyi­kük sem élte túl a balesetet. A folyosó tele volt tinikkel és szülőkkel, akik osztozni akartak egymással szomorúságukban és azért jöttek, hogy vigasztalásra leljenek. A levegőben érezni lehetett: nem hiszik el, hogy ez történt. A döbbenet tapintható volt: „Hogyan történhetett ilyen?” Azt ajánlottam, menjünk át a szomszédos kápolnába. Mit fogok mondani? Mit tegyek?

A pillanatnyi sokk miatt teljesen elfelejtettem, miket is mondtam pontosan, azt viszont tudom, hogy akadozva beszéltem Isten jóságáról, és arról, hogy benne kell bíznunk. Ha szaggatottan és elcsukló hangon is beszéltem, ezekre az alapvető szavakra volt szükség akkor, amelyeket a mennyből kaptam e hihetetlen fájdalom, bizonytalanság és félelem közepette. Mindössze hat hónappal e baleset előtt a gyülekezetünk ifjúságának el kellett búcsúznia egy másik fiataltól is: egy bátor tizenévesünk több hónapnyi szenvedést követően agytumor áldozata lett.

Tovább »Prédikációk krízis idején

Jézus az ő békességét hagyta örökségül ránk (Igehirdetés Jn 14,22–27 alapján)

Kovács Géza

dove-h-lee-shapiro

A felolvasott igeszakaszból kiemelem azt, amit Jézus a 27. vers szerint mondott: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”
Valószínű mindannyiunk nevében beszélek, ha azt mondom, hogy minden ember vágya, hogy belső és külső békességben éljen. Az egyéni életünk, a családi életünk, a közösségi életünk és az egész világ életének is nemcsak igénye, hanem igazi szívbeli vágya a békességben való élet. A legtöbb szerencsétlenséget, nyomort a békétlenség okozta és okozza ezen a földön a világ vagy akár a családok, az egyén életében is. Kössünk ki ma az egyéni életünknél, mert innen indul ki a békétlenség. Személyesen lehet és kell megtalálnunk és megnyernünk ismét vagy talán először a békességünket. Belőlünk áradhat aztán tovább a környezetünkre is a lelkünk békessége.

Tovább »Jézus az ő békességét hagyta örökségül ránk (Igehirdetés Jn 14,22–27 alapján)

Aki nekem szolgál, engem kövessen! (Áhítat Jn 12,26 alapján)

Kovács Géza

street-drain

„Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”

Jézus, néhány nappal a nagypénteki szenvedése előtt ezekkel a szavakkal szólította meg a tanítványait és a körülötte álló embereket. Az első, a felszólító mondatot emelem ki, amely így szól: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen”! Jézus ebben a mondatban azokat szólítja meg, azok számára van mondanivalója, akik valamilyen formában őt szolgálják, Isten szolgálatában valamilyen tevékenységet végeznek. Például igét hirdetnek, misét celebrálnak, a templomi, illetve egyházi kórusban énekelnek, énekes-zenés csoportban Istent dicsőítik, templomot takarítanak, egyházi, gyülekezeti rendezvényeken közreműködnek, szolgálatként beteget látogatnak, szegényeket, hajléktalanokat támogatnak, gyermekek, fiatalok vagy idősek között végeznek szolgálatot, vagy bármi más tevékenységgel szolgálnak. Elsorolhatatlanul sokféle módon szolgálhatunk Istennek: templomban, imaházban, a családban, a munkahelyünkön, az utcán, bárhol és bármikor, ha olyan tevékenységet folytatunk, amelyet azzal a céllal teszünk, hogy általa Istennek vagy Jézus Krisztus egyházának végezzünk szolgálatot. Nos, Jézus Krisztus az idézett mondatban arra szólítja fel mindazokat, akik bármilyen szolgálatot végeznek, hogy tevékenységükben legyen nyilvánvaló és érzékelhető, hogy nemcsak szolgálatot végeznek Jézus számára, hanem követik is őt. Jézus ezzel a felszólítással azt mondta ki, hogy úgy is lehet őt szolgálni – a szolgálatában valamit tenni –, hogy a tevékenységben nem valósul meg az ő követése. Vagyis Jézus szolgálata történik az ő követése nélkül. Azt is kijelenti Jézus, hogy csak azokat ajándékozza meg az ő állandó jelenlétével, és csak azok részesülnek az Atya különleges megbecsülésében – vagyis csak azokat a szolgálatokat fogadja el mennyei értéknek –, akiknek a szolgálati tevékenységében Jézus Krisztus követése is megvalósul.

Tovább »Aki nekem szolgál, engem kövessen! (Áhítat Jn 12,26 alapján)

A 2015. évi 1. szám

Kicsit késve, de örömmel és várakozással nyújtjuk át a Szolgatárs folyóirat idei első számát az olvasóknak. Kovács Géza nyugdíjas lelkipásztor jánosi igék alapján mondott áhítatával és igehirdetésével indul a lapunk. Aki nekem szolgál, engem kövessen! (Áhítat Jn 12,26 alapján) és Jézus az ő békességét hagyta örökségül …

Tovább »A 2015. évi 1. szám