Mint szarvas hűs vízforrásra (A Krisztus az énekem című dunamelléki református kiadvány 605. számú éneke)

dr. Fekete Csaba

Deer photo

Dr. Fekete Csaba református lelkész, a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára osztályvezetője, a Református Generális Konvent Énekeskönyv-bizottságának elnöke, a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma Himnológiai Szekciójának titkára.

A cikk által elemzett ének a Baptista gyülekezeti énekeskönyvben a 300., bár ott csak egy versszakkal szerepel.

Hosszabb ideje terjed ennek az alig harmincesztendős (1981-ben született) énekszámnak a nagy valószínűséggel holland kapcsolatok nyomán keletkezett névtelen magyarítása, gyülekezeti énekkaraink sok helyen énekelték. A mai napig zsoltárokhoz ragaszkodó holland atyafiak (úgy sejthető) nem adaptálták mindhárom refrénes strófáját. Gyülekezeti látogatások révén juthatott el hozzánk egystrófás alakban. Talán a zenekarok és lemezek útján terjedő valamelyik eltérő változat is hatott erre a megoldásra, mert hisz – ez népszerű számoknál gyakori – különféle feldolgozásai között vannak eltérések, és vannak újabban elfoga-dott énekeskönyvi változatai is mint gyülekezeti éneknek. A zenei megoldáshoz alkalmazkodó magyarítás a refrénben nem fokozza tovább a Krisztus után való (egyéni) vágyakozást (a folytatás, az elhagyott két strófa mutatja, hogy erről van szó), helyette a 42. és a 43. zsoltár refrénjére utal. Nem mondhatni ugyan tökéletesnek sem a versformához való alkalmazkodást, sem a rímelés megoldása, de jól megfelel a könnyű énekelhetőség követelményének. Bár nem teljesen hű az amerikai eredetihez, nem is igyekszik mindenben a tartalom tükrözésére, ez a változtatás az éneknek és a bibliai utalások érvényesülésének is javára válik. Az alább következő összehasonlításból kiderül, hogy a magyarítás szembetűnően nemcsak hollandra vagy angolra alapozott, az alkalmazó tovább formálta az éneket, ebben nem áll egyedül. A legutóbbi magyarítás hozzáadja az elhagyott strófák átültetését, az eredmény némileg felemás.

Hollandul és magyarul magam is többször énekeltem gyülekezetem énekkarában, és – csak az említett egystrófás-refrénes változatot ismerve – holland eredetűnek véltem2.  Mert skan-dináv szerzőt sugall a Nystrom név (több helyen olvastam Marty Nystrom és Nyström alakban is), eszembe sem jutott eleinte, hogy angol eredetire gondoljak. Rövidsége miatt (négysorosnak látszik magyarul) kézenfekvően megszólaltattuk úgy is gyü-lekezetünkben, hogy többszólamú antifónának tekintettük az egyetlen rövid strófát, és első tónusban recitálva elhangzottak a 42., illetve 43. zsoltár (legalább válogatott) versei, miközben a négyszólamú antifónát többször ismételtük. Végül már a gyü-lekezet is énekelte. Így kipótoltuk a zsoltár tartalmát, idéztük elhagyott szakaszait.

A Dunamellék énekfüzetei után ez évben az összevont énekeskönyv újabb két strófátval folytatta az éneket, angolból átdolgozva. Ezért igyekeztem testvérgyülekezeti kapcsolatok révén kideríteni az ének eredeti nyelvét és versformáját.3

Amerikai református édesanya (a Christian Reformed Church tagja) és az egyik norvég lutheránus gyökerű felekezetbe, annak evangelikál elágazásába (Evangelical Covenant Church) tartozó édesapa gyermeke a szerző, Martin J. Nystrom. 25 évesen írta énekét (1981-ben), akkor még egyetemi tanulmányait végezte a Christ for the Nations Institute diákjaként. Személyes megnyilatkozása szerint arra tekintettel költötte énekét, hogy elsőnek mindenütt Krisztus személyét keresse. 1983-tól adtak ki egy Hozsánna lemezsorozatot (Hosanna Praise and Worship), ebből ötöt ő szerkesztett.

Ez az éneke 1984-ben jelent meg (© Song copyright 1984 by Maranatha! Music),4  ezért több helyen ezt az alkotás éveként találjuk. Még vagy hetven éneke született az utóbbi évtizedekben, közben világszerte koncertezett (ez ma már csak könnyűzenei happening vagy hasonló eseményt jelent Japántól Új-Zélandig, ahol fellépett), mégis, ez az emblematikus óhajtozással kezdődő száma maradt a leghíresebb.

A szerző Washington államban született 1956. október 17-én, Seattle helységben. Ma is ebben az államban él (Kenmore, WA), két fia van. Zenetanári végzettséget szerzett (az Oral Roberts University tanszakán), majd zeneigazgatóként dolgozott a Krisztus a Nemzetekért (New York branch of Christ for the Nations) nevű szervezetnél. 1987-ben egyik alapítója az Integrity Music későbbi cégének. 2002 óta ez Integrity Media néven működik. Összefogja az olyan ázsiai, európai és afrikai keresztény kiadókat, melyek keresztény vagy vallásos zene és filmek forgalmazására szakosodtak.

Kedvelt és tisztes dicséretként5 értékelték kezdettől fogva – mert igen hamar népszerű lett, és a legsikeresebbek között jegyezték – ezt a Mint vízre áhító szarvas (As the deer panteth for water) kezdetű éneket, amelynek saját szerzésű dallama is rangos. A sikerhajhászó nyugati világban özönlöttek az elragadtatott megnyilvánulások (ezeket szerte idézgetik a kiadók) hallgatóktól, együttesektől, gitárosoktól és más hangszeresektől (van például az éneknek négykezes zongoraátirata is), amelyek a legtöbbet forgalmazott slágerdarabokat általában kísérik. Ám ezek több-nyire a népszerűséget és eladhatóságot jelzik. Nem értékítéletek, amelyek mélyebbre néznek. Időről időre nem hiányoztak a bíráló hangok sem. Ezek közös jellemzője, hogy a zsoltár tartalmának mellőzését kérték számon. Hangsúlyozták, hogy a 42–43. zsoltár drámai vonásait teljességgel mellőzi az elég egyszerű és sekélyes dicsőítő hangvétel, ez korjellemző.6 Bizonyos mértékig ezt hiába tagadnánk, ilyen okkal látott aztán napvilágot nyomtatásban több átalakított változata az éneknek. Ebben félreértés is rejlik, mert az énekíró valójában nem zsoltárparafrázist írt. Jóllehet a Biblia kimazsolázása és az összefüggésből kiragadott szentírási mozzanatok szabad átköltése egyáltalán nem ritkaság a keresztény énekköltés eltelt két évezredében, óvással és aggodalommal kell ezt a módot megítélnünk, mert az efféle törekvés vagy alkotásmód kétségtelenül rejtett veszélyekkel jár. Okkal és joggal támadható a bibliai mondanivaló hiányos megértése vagy át-értelmezése miatt.

Mit is tartalmaz az ének és hogyan? Miként szembesül a zsoltárok világával és a mottóként megnevezett (idézett) zsoltárkezdettel, amely a nemzetközi énekirodalomban oly sok ének ihletője volt a reformáció százada óta? Ismételten megtalálható a mi magyar református templomaink kazettás mennyezetein is, hol a zsoltárkezdet feliratával együtt, hol csak a szarvas alakjával jelképezve.

1. Az első strófa mottóként idézi a zsoltár kezdetét, de a folytatásból következően Krisztus utáni vágyakozásunkat jeleníti meg a szomjas szarvas képével. Ezt az értelmezést a 2. és 3. strófa leplezi le és bontja ki, más irányba terelve a gondolatmenetet a 42. zsoltárra utalástól elindulva. Kezdőszavai egyeznek ugyan a hagyományos bibliafordítás szóhasználatával, de hozzá-vegyítve mai fordításét is.7 Verselési kötelmek miatt a második sortól így kézenfekvő.8 Ezt a verselési finomságot a különféle énekeskönyvekbe átvett változatokban a szerkesztők átírták az első strófában is, felemásnak tekintve a folytatást. Méghozzá nem a modernizálás, hanem az archaizálás érdekében, tudniillik régiesebb szavakra és szóalakokra váltottak vissza ott, ahol az ének szövegében az általános nyelvhasználat későbbi szintjét választotta a szerző 1981-ben.9 Mi is szépíthetjük olyan stíluseszközzel énekünket, hogy az emelkedett tartalom és őszinte kenetesség érdekében mellőzzük a közönséges szavak használatát, és irodalmibb, ritkább kifejezést választunk, éneklünk. Patak helyett más azt énekelnünk, hogy ér vagy csermely, szarvas helyett, hogy gím, kívánkozás helyett azt, hogy epekedés, óhajtozás helyett áhítozást. Stílusérték és hangulati érték mellett ezek a lehetőségek a bibliai mondanivaló finomságait érzékeltetik olyankor, mikor például a szoros fordítás és a hétköznapi szavak megfeleltetése az emelkedettséget és a jelképi erőt elszürkíti. Ehhez hasonlóan jelennek meg szóhasználati eltérések a ma széles körben egymás mellett használt angol bibliafordításokban. Maga a szerző is használt hagyományos fordításból átvett szót vagy éppen régies szóalakot, ahogy versébe jobban illett; ezért nem egyezik szó szerint a két kezdősor egyik vagy másik bibliaváltozattal sem. Valójában több utalás rejlik az ének tartalmában más zsoltárokra is, amelyek a 42. zsoltár egyes szakaszaival összecsengenek.10 Villantsunk föl néhányat! Hosszú-hosszú századok óta a hajnali imaóra állandó zsoltára a 63. Erre való utalást is gyaníthatunk az ének sorai mögött, mert a szerző templomos szülők gyermekeként ifjúkorától énekelt zsoltárt az evangelikál gyü-lekezet kórusában. A hajnali zsoltár sorait mi jól szemlélhetően Skarica Máté zsoltárparafrázisából így ismerjük:

Lelkem is óhajt hozzád e helyben,

Hol éltető víz nincs a kietlenben. (237.)

Szenczi Molnár Albertnél ugyanennek a zsoltárnak néhány sora mutatja az értelmi és hangulati rokonságot:

Hozzád óhajtván, elepedett

Szomjúság miatt én lelkem,

Én testem hozzád áhítozik,

Szomjúságban elhalt szintén…

Ott van még (a 42–43. zsoltár nem érintett versein túl, alább meglátszik, hogy ezeket milyen meggondolásból nem idézem) például a nálunk mostanság eléggé mellőzött 29. zsoltár kezdetén is a felszólítás:

Szent templomában áldjátok,

És térdet, fejet hajtsatok!

Templomodban megjelentem… hagyományos templomba lépéskor szokásos imádságunk is eszünkbe juthat, ezt peremvidéken sokan ma is hangosan mondják. Hasonló a hívő zsidó templomba lépéskor mondott hagyományos imádsága, ez bibliai idézet: belépek házadba, leborulok szent templomodban… (Zsolt 5,8) Ezek tudatában érthetjük meg jobban az ének távlatait.

2012-ben az ismeretlen magyarításból örökölt (és részben hollandra alapozott, inkább továbbfejlesztett) első strófa így hangzik:

Mint szarvas hűs vízforrásra, úgy szomjazik lelkem rád,

Vágyódom az élő Isten után, hogy mehessek Hozzá.

Nem csatolom mindjárt hozzá a refrént, mert az nem is tartozik össze megszakítatlanul az eredeti énekversben a megelőző strófával, bár a dallam két strófánként (azaz mindig refrénnel) fogja össze az ének három szakaszát. A magyarítás a dallamhoz és magyarul jól énekelhetőséghez idomul, el kellett szakadnia a versformától. Éneklés szempontjából ez javára válik. Itt azonban, hogy a fejtegetésem érthető legyen, nem hallgathatom el, hogy milyen az eredeti versforma.

A strófa négysoros, képlete a következő:   9a . 7b . 9a . 7b .

A refrén szintén négysoros, képlete pedig: 8a . 8a . 8b . 7b .

Nem találtam jobb megoldást, mint azt, hogy a magyar változat mellé mindegyik strófának (mintegy a magam számára) rögtönzött nyersfordítását is mellékelem, amely ugyan nem műfordítás, azonban a lejtésre figyel, meg az éneklésben elmosódó versformára, amely a magyar változatban áldozatul esik egyéb kötelmeknek. Nem igazodom a szószerintiséghez, hanem olyan értelmezett hangulati megjelenítéshez, amely további ma-gyarázkodás nélkül is ráirányítja a figyelmet arra, hogy nem jelentéktelen a különbség az eredeti angol és magyar változata között. Az első strófához ennek értelmében az eredetihez igazodó nyersfordítás:

Miként vizet áhító szarvas

Lelkem téged úgy szomjaz

Nem óhajtoz úgy semmi mást

Mintha Téged imádhat.

2. A második strófa rátalál a teljes öröm forrására. Voltaképpen ekkor már az emblematikus nyitástól elszakad, ezen túl egyáltalán nem követi a 42. zsoltár vonalát, fel is rótták ezt a bírálatok. Nem jut szóhoz a zsoltárokban sokszor megszólaló panasz, amely a megfeneklett mai embert is eljuttathatja Istenhez, de mindenestől elmarad az áhított templomba való eljutás reményteljes leírása is, és az elhagyatottságon, aggódáson felülkerekedés szintén. Valamilyen zsoltáros hang azért itt sem hiányzik Nystrom énekverséből. Lássunk még néhányat utalásai hátteréből, ezek szintén kapcsolódnak a 42. zsoltár egyes tartalmi elemeihez.

Nálad van az életnek forrása, világosságod által látunk világosságot (Zsolt 36,10) – szól a vallástétel. Aranymondás az Újszövetségből, hogy minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről száll alá (Jak 1,17). Aranyról és ezüstről énekelve a sorok mögött a leghosszabb zsoltár, a Szövetség Urának törvényéhez való ragaszkodás minősítése húzódik meg: Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst (Zsolt 119,72). Ennek a zsoltárnak nyolcverses szakaszai szintén részét alkotják a zsoltáros imaórák legalább másfél évezredes hagyományának. Szintén zsoltárral fohászkodunk így: Őrizz engem, mint szemed fényét… (Zsolt 17,8) Végül a harmadik strófában derül ki, hogy az személyiség legbelsőbb igényeinek megelégítéséről méltán nyilatkozik az imádkozó refrénje, mert hisz (szintén zsoltáros szóval) ahhoz igyekszik és fordul, aki megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval (Zsolt 107,9).

2012-es magyar változatunk (a strófák sorrendjének megtartásával):

Színezüst vagy színarany, ami kincs, nekem mit sem ér,

Benne látom minden örömömet, te vagy az égi fény.

Az eredeti formát érzékeltető nyersfordítás:

Nem aranyat, téged áhítlak,

Csak te vagy nekem elég,

Örömöt is tetőled nyerek,

Szemem fénye is te légy.

3. A harmadik strófa jellegzetes, az ébredési és evangelikál énekekben túlságosan is gyakori sablon, a hű barát itt sem hiányozhat, de mellette megjelenik a testvér, aki ugyanakkor életem királya. Figyelmeztessen a szóhasználat! Ha a zsoltárparafrázis dimenzióiban gondolkodtunk volna, azt rögvest felül kell vizsgálnunk.

A Példabeszédekből tudjuk, hogy a Biblia az igaz barátot sokszor a vér szerinti testvérnél magasabban rangsorolja: Van ember, aki bajba juttatja embertársait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél (18,24). Mi reformátusok Krisztus királyt kevésbé emlegetjük, ilyen ünnepünk nincs, holott erre lehetne okunk (például a Bárány menyegzőjén megjelenő Krisztus ruhájára és derekára ez a név van írva: KIRÁLYOKNAK KIRÁLYA és URAKNAK URA, Jel 19,16). Ezért imádjuk őt, nem csupán szerető tisztelettel vagy ember voltában mint példaképet emlegetjük, életünk Ura, mindennél több nekünk; a Jézus elismételte legfőbb parancsolat mértéke szerint tesszük ezt teljes szívvel, lélekkel, elmével és erővel, tehát valamennyi tudatos és rejtett képességünkkel (5Móz 6,4–5; Mk 12,29–30).

2012-es változatunk:

Hű Barátom, hű testvérem, Királyom és Istenem,

Minden másnál jobban óhajtalak, mindenem vagy nekem.

Az eredeti formát érzékeltető nyersfordítás:

Testvérem és én hű barátom

Voltál, és te vagy nagy király!

Bárkinél több vagy és bárminél

Lelkem teérted kiált.

4. Karrefrén járul mind a három strófához. Tudniillik az ilyen fajtájú énekek az amerikai ébredési mozgalmakban általában, így tipikusan Ira David Sankey és mások térítő körútjain és kiadvá-nyaiban, szinte kivétel nélkül szólóénekek, amelyekre a templomi kórus válaszol refrénnel, tehát zömében ez az énekkincs nem lehet igazán protestáns gyülekezeti ének.11

A refrén háromszor nyomatékosítja, hogy valamennyi létezhető lelki szükségletünk kielégítésének forrása csupán Jézus Krisztus lehet. Ha ez a zsoltár átértelmezésének számít, ott van mögötte az Újszövetség, Pál apostol teológiája. Igen szép példa erre a hazai reformátusság magyar gregorián örökségében az, hogy magyar földön keletkezett, apostoli levelekre alapozott antifónáink is születtek, amelyeknek másutt nincs példája. Ezek sorában a 78. zsoltárnak (15. és 20. vers) a Pál apostol nyomán alakított megszólaltatása (1Kor 10,3–4) olyan, mint egy magányos kőszirt a pusztán. Úrvacsorás istentiszteleten, szertartás közben elhangzó zsoltározáshoz különösen alkalmas:

Az mi atyáink ugyanezen lelki eledelt észik vala,

és mindnyájan ezen lelki italt isszák vala:

mert isznak vala az lelki kősziklából,

az mely ővélek együtt jár vala,

az kőszikla penig az Krisztus vala.

Eltérő szemlélete miatt (vagy mert inkább a holland nyomán készült) a magyarítás elkanyarodik az eredeti amerikaitól, elsősorban refrénjében. A két első egyetlen strófának látszik magyarul, mert a szerző saját dallama egybefoglalja. A refrén második fele megmaradt változatlanul az új dunamelléki énekeskönyvben is, felidézve a zsoltár mellőzött refrénversét, ez azonban így nincs az eredeti amerikaiban:

Mért csüggedsz el, én lelkem, hisz pajzsod ő és támaszod,

Bízz az Úrban, mert karja megszabadít, hálával áldozol.

A 42. szoltár elhagyott és hiányolt részleteiből itt vissza-nyerünk valamennyit. A föntiekben is elkerülhetetlen, itt azonban nyomatékosítanunk kell, hogy ez mennyire teológiai kérdés. Az Ószövetség Krisztusra való értelmezése Pál apostolnál magától értetődik, ha ettől elzárkózunk, akkor szombatos irányt vettünk.

Az eredeti formát érzékeltető nyersfordítás:

Védő paizsom vagy, meg erőm.

Lelkem téged áhít,

Csak te vagy szívbéli óhaja,

Tisztelésedre vágyik.

Megjegyzendő, hogy az angol változat a maga választotta rímképletről is lemond, megismétli a refrén utolsó soraként az első strófa utolsó sorát, ezzel nyomatékosítva, hogy mennyire ellenállhatatlan lelki szükséglete a teljes személyiségével végzett istentisztelet. Gépiesen nem szükséges ezt magyarul követnünk, de nem árt tudatosítanunk.12 Kétségtelenül nem könnyű megoldanunk azt sem, hogy az énekszerző saját dallamával valóban egybefogja a négysoros strófát, és a hozzácsatolt refrén miatt a végeredmény hat helyett háromba összevont kettős strófa. Elég nehéz megtalálni azt a megoldást, amely ilyen kötöttségeket vállalva nem mond le az eredeti sajátosságokról, de változatlanul jól és értelmesen énekelhető magyarul.

Mi a veszélye az énekben megnyilatkozó irányzatnak (és valamennyi hasonlónak)? Főként kettő. Személyes helyett az egyéni, egyedi vallásosság túltengése, nemritkán kizárólagossága a közösség, gyülekezet ellenében és némely tekintetben szinte kárára. Én, én; – és ugyanakkor nincs mi, szinte soha nincsen. Korunk társadalmában világszerte egyre nagyobb gond a közösségek egyedekre bomlása. Felekezetek feledtetik Isten egyetemes egyházát.13 A 42. zsoltár jórészt egyéni panaszének, és mégis az él az imádkozó emlékezetében, ahogyan ünneplő sokasággal vonult Isten házához (42,5). A másik nagy veszélyt úgy szokták mondani, hogy krisztunitárizmus. Az egyénies vallásosság Jézusa telje-sen elhódítja a Szentháromság helyét. Ennek eszköze, hogy ebben az énekben is vannak bibliai utalások, amelyek nem elsődleges értelemben húzódnak meg a verssorok mögött, hanem át-értelmezve. Az állandó allegorizálás, amikor semmi nem érthető maga jelentésében, hanem mindig valamilyen átértelmezésben (misztikus, erkölcsi vagy egyéb értelemben), a kereszténység századaiban szélsőségeket termett. A kereszténység történetiségének sérelme nélkül nehéz képviselni. A reformáció századától az antitrinitárius nézetek állandó és kiváló vesszőparipája, táptalaja volt ennek az örökös átértelmezős gyakorlatnak a támadása.

Mindezektől eltekintve az ének egyáltalán nem tartalmatlan, és nem igénytelen. Nem ellenezhető, ha ugyan elsősorban népszerűsége miatt esik is rá a választás, hogy templomban, szertartáson is énekeljék, nemcsak gyülekezeti kiránduláson. Megjelenése után mindjárt bele is válogatták az egyik énekeskönyvbe, és még egy évtized sem telt el, ismételten napvilágot látott újonnan kiadott énekeskönyvekben azóta is.14 De nem változatlan alakban.Még a szerző saját felekezete énekeskönyvében sem.15 Miért? A fenti elemzésben láttuk rá a választ.

A szerkesztők vagy kiadók más elveket vallottak, és például elhagyták a második strófát, megcserélték a harmadikat és másodikat. Többnyire azonban csak az első strófát hagyták meg változatlanul (itt is megtörtént egyes szavak cseréje, aszerint, hogy melyik bibliafordítást használja hivatalosan valamelyik felekezet, amelynek szóhasználatához ragaszkodik), de több helyen teljesen újraírták, illetve eltérő tartalmúval kicserélték a második és harmadik strófát. Létrehozták volna belőle a nemzetközileg századok óta kiemelkedő tekintélyt élvező 42. zsoltár újabb parafrázisát. Nystrom éneke pedig valójában nem az. Félreértették. A hasonló eljárások miatt érdemes részleteznünk a kérdést, tudniillik a szerkesztők ilyen vagy amolyan ízlés jegyében gyakran űzött átírási gyakorlata amit nyert a vámon, elveszti a réven. A gyanítható „vissza a Bibliához” döntés jelen van a történelmi gyökerű felekezetek többségében. A 42. zsoltár tartalmának hangsúlyozására álljon itt erre egy példa! Az egyik gondosan szerkesztett amerikai énekeskönyv16 1987 óta nem tartalmaz ugyan teljes zsoltárkönyvet, mert nem talált eléggé megfelelő változatot minden zsoltárból, a válogatott zsoltárok között genfi zsoltárokat is közöl, közöttük a 42. zsoltár hétstrófás változatát. Ténylegesen a hívek kilenc strófát énekelnek, a refrénstrófa, amelyet mi Szenczi Molnár Albert szerint Én lelkem, mire csüggedsz el kezdettel ismerünk, nemcsak a második strófa után hangzik el, hanem megismétlik az ötödik és nyolcadik után is. Nystrom énekében is háromszor ismétlődik a refrén. De másként, nem is maga a zsoltár refrénje.

Tiszteletre méltó igyekezettel próbálja versbe önteni a dunamelléki változat a teljes éneket, de nem sikerült lépést tartania a magyarul örökölt első strófával és refrénnel, amely már eleve tükrözi a felemás gyakorlatot, a sikerdarab befogadását, de azonnali átalakítását is. Nem véli elég tartalmas parafrázisnak, javítgatja több énekeskönyv. Láttuk, hogy a szoros megfelelést a nálunk holland közvetítés nyomán elterjedt refrén sem vállalta. Nem baj, hogy az új énekeskönyv megmaradt ennél teljes újraköltés he-lyett. További nehézség, hogy a hasonló amerikai stílusú dallamok sokszor felülírják a szótagok száma szerint nálunk szokásos dallammegfelelést, ezzel viaskodva a verselés is, az értelem is némi csorbát szenvedhet. Igaz, elég jól lehet énekelni a dallamra a 2–3. strófát is, de ennek ára van. A versszerkezet tudniillik elmosódik, a rímkényszer miatt nemcsak nem tetszetősen folynak az egymásra következő sorok, mint angolul, hanem a föntebb vázolt bibliai háttérből túl sokat kellett feláldozni, és ráadásul nem valami ízes és magvas az újonnan megtoldott átirat. Biztosan nem hódítana el a sikerlistán olyan helyet, mint az eredeti.

 

Érintenünk kell még – visszatérve a kezdőmotívum kérdéséhez – az egy zsoltár helyett egy vers gyakorlatot. A soha végig nem énekelt énekek praxisát. Kiáltó példa erre, ez magyar reformátusok világtalálkozóján többször megesett már, hogy a fennen hirdetett református himnuszt, a 90. zsoltárt jó előre műsorba iktatták. Soha mást, csupán az első versét. Nehéz hinnünk, hogy az egyháztestek vezetősége teljesen elégnek tartja, ha elmegy kedvenc csapata bajnoki mérkőzésére, csak az első tizenkét percet láthatja. Vajon ha este kedvenc filmjét adják, akkor is mindig csak az elejét nézi meg?

Az alkotásmód ehhez is hasonlít ebben az énekszámban. Könnyűzenével kacérkodó evangelikál beállítottság tartozéka ez. Innen tekintve érthető, ha a zsoltár tartalmából többet igyekeznek beleplántálni egyes amerikai szerkesztők, mint amennyit az énekszerző vállalt. Ennek az ének ellenáll, mert voltaképpen nem zsoltárparafrázis. Más műfaj. Krisztust keresve megmarad azon a kényes határon, amelyet Pál apostol nyomán nem kárhoztathatunk. Dunamelléki besorolása azonban érthetően zsoltárparafrázisként tekinti. Megáll a lábán így is, de egy sikerültebb magyarítás javára válna.

Nystrom énekszáma felkapottságára mutat, hogy az egyik negyedéves kulturális gyermeklap válogatása, a Dalbimbó összevont száma is tartalmazza fönt idézett egystrófás változatát,17 szerzőjét ismeretlennek mondva, először a Dunamelléki Énekfüzetekben is szerzőtlenül jelent meg. Nívósabb háromstrófás változatának ösztönzésére és segítésére született ez az írás.

Jegyzetek

1. Dunamelléki Református Egyházkerület, Budapest, 2012.
2. Holland énekszövege:

Als een hert dat verlangt naar water zo verlangt mijn ziel naar U,

U alleen kunt mijn hart vervullen mijn aanbiddig is voor U,

U alleen bent mijn kracht, mijn schild aan alleen schenk ik mij geheel,

U alleen kunt mijn hart vervullen mijn aanbidding is voor U.

3. Bíró Marianna készséges segítségét itt is megköszönöm. Ő holland tolmácsként működött testvérgyülekezeti kapcsolataink alkalmain, a kérdés megoldatlanságainak tisztázásában levelező partnerei révén kaptam először adatokat az énekről és szerzőjéről. Utána könnyű volt az internet segítségével is újabb adatokhoz jutnom.

4. Több helyen megtalálható az interneten, például „As The Deer”. Web.archive.org. 2011-06-24. Archived from the original on 2011-06-24.

5. Angolul a hymn általában (Istent dicsérő) éneket jelent, megtartva a szó görög-latin jelentését, az olyan műfaj, mint Kölcsey himnusza, anthem, national anthem néven ismeretes.

6. Bert Polman: The praise and worship hit parade: a brief analysis of some of the most-sung choruses of 1990. In Reformed Worship 20, June 1991, p. 35. – Nystrom énekének itt csupán néhány tömör, de annál súlyosabb mondat jut. Véleményére mások is hivatkoznak.

7. A King James Version, 1621, meghatározó tekintélye hasonlítható a mi Vizsolyi Bibliánk szertartási, nyelvi és irodalmi hatásához; a Revised Standard Version, 1881 óta háromszor is javítva, a mi 1808-as revideált Károlyink párjaként működik

8. Néhány érintett fordítás mutatja a szóhasználat finom különbségeit:

¶ As the hart panteth after the water books, so panteth may soul after thee, O God (King James Version);

¶ As the hart longs for flowing streams, so longs my soul for thee, O God (Revised Standard Version, 1952);

¶ As a hind longs for the running streams, so do I long for the, O God (The New English Bible, 1970);

¶ As a deer longs for a stream of cool water, so I long for you, O God (Good News Bible, 1976);

¶ As the deer pants for water, so I long for you, O God (The Libing Bible, Self-Help Edition, 1971)

¶ As the deer pants for streams of water, so my soul pants for you, O God (New International Version, 1978).

9. Például ilyen alakban találjuk (a személyes névmás ma már csak emelkedett, irodalmi stílusban is régiesként használt thou, thee alakját behelyettesítve) az első strófáját:

As the deer panteth for the water,

So my soul longs after Thee;

You alone are my heart’s desire,

And I long to worship Thee.

 

Az ének teljes szövege:

As the deer panteth for the water,

So my soul longs after you.

You alone are my hearts desire,

And I long to worship You.

 

You alone are my strength, my shield;

To You alone may my spirit yield.

You alone are my hearts desire,

and I long to worship You.

 

I want you more than gold or silver,

Only You can satisfy.

You alone are the real joy giver

And the apple of my eye.

 

You alone are my strength, my shield;

To You alone may my spirit yield.

You alone are my hearts desire,

and I long to worship You.

 

You’re my friend and You’re my brother,

Even though you are a King.

I love You more than any other

So much more than anything.

You alone are my strength, my shield;

To You alone may my spirit yield.

You alone are my hearts desire,

and I long to worship You.

11. Jellemző, hogy például a Hallelujah! és Borkó Julianna énekeskönyvének 2. kiadása (Buzgóság) egyszerűen elhagyja a kar (chorus) refrén stb. megjelölést.
12. Szorosan nem tartozik ehhez az énekhez, de a 42–43. zsoltár refrénverse miatt említsük, hogy a 20. századi költészetben némelykor újdonságként említett önmegszólító vers (például József Attilánál) régen megvolt a zsoltárokban, így Kecskeméti Vég Mihály 55. zsoltárában is: Te azért lelkem…
13. Az amerikai magyar reformátusok első énekeskönyve 1918-ban jelent meg, mögötte egész sor kisebb magyar református vagy vegyes (protestáns) felekezet állt, amelyek elfogadták, mert maguk nem tudtak énekeskönyvet szerkeszteni, de szervezetileg és hitvallásilag elkülönültek mindkét amerikai református kerülettől, amelyeknek még az elnevezése is eltérő mindmáig.
14. Már 1984-ben megjelent a Songs of faith and praise című, azután 1992-ben a Praise for the Lord című, majd a Hymns for worship revised, hymns for worship and songs of faith and praise címűekben. 1996-ban pedig a Covenant Hymnal (Evangelical Covenant Church) is közölte – ebbe a norvég gyökerű evangélikál felekezetbe született a szerző, és amint föntebb említettem, apja is ide tartozott.
15. Például az előző jegyzetben említett Covenant hymnal, tehát annak a felekezetnek az énekeskönyve, amelyben született az ének szerzője, a következőkkel helyettesíti a kezdőstrófa folytatását:

2 Day by day all your love surrounds me,

and by night you’re a song within.

You alone lift my spirit higher,

and my soul finds hope in you.

Refrain

3 When my soul faints and fears distress me,

I remember your faithfidness.

Hear my prayer, Lord, renew my spirit

so much more than anything!

Refrain

16. Psalter hymnal… Christian Reformed Church in North America. Grand Rapids, Michigan, 1987.

17. Gáspár Attila: Serkenj fel, 171 ének konfimálóknak (Zilah, 2009). – Genfi zsoltárok, népdalzsoltárok, istenes és históriás énekek, köszöntők, magyar műdalok és nóták sorában a 161. a Mint szarvas.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

négy × kettő =