Igaz és hamis megtérés

Ray Comfort

18295
Isten kegyelméből, szeretnék megosztani veletek egy tanítást, melynek az a címe, hogy Igaz és hamis megtérés. Ez egy nagyon kijózanító tanítás, olyan üzenet, amelyre nagy szükség van a mai egyházban. Van egy tanításom, A pokol legféltettebben őrzött titka címmel, amely arról szól, hogyan használható a törvény az evangélizációban. Tény, hogy Isten törvénye, a tízparancsolat volt a lényege Isten olyan nagy emberei evangéliumhirdetéseinek, mint amilyenek Wesley, Moody, Whitfield és Jonathan Edwards voltak. Ők mondták, hogy ha nem használod a törvényt, az szinte biztos, hogy hamis megtérésekhez vezet.
  Az Egyesült Államok egyik legnagyobb felekezetének hivatalos újságjában, az American Horizons-ban olvastam, hogy ez a 11500 gyülekezetet magában foglaló felekezet az „Aratás évtizede” első évében, 1991-ben 294000 Krisztus melletti döntést regisztrált. Ebből az istentiszteleteken mindössze 14000 főt lehetett megtalálni, ami azt jelenti, hogy nem tudtak elszámolni a maradék 279000 Krisztus melletti döntéssel. És ez az átlagos modern evangelizációs statisztika, legyen szó akár kampányokról, akár helyi, gyülekezeti evangelizációkról.
  Sok megtérő azonban nem morzsolódik le. Őket addig babusgatják, míg végül benragadnak a helyi gyülekezetben, ahol jó a társasági élet. Benn is maradnak a gyülekezetben, abban a hitben, hogy üdvösségük van, de mivel nem rendelkeznek azokkal a dolgokkal, melyek az üdvösség velejárói, ezért nincs valódi alapja az üdvösségüknek.
  Nos ez a szörnyűség egyszerűen azért történik, mert nem követjük a bibliai példát, és nem hirdetjük a büszkéknek a törvényt és az alázatosaknak a kegyelmet. Minden alkalommal, mikor Jézus egy arrogáns, öntelt és felfuvalkodott embernek készült hirdetni az evangéliumot, a kegyelmet megelőzte a törvényt. Mindig. A törvénnyel megtörte a kemény szívet, az evangéliummal pedig ezt az összetört szívet gyógyította meg. 
  Miért tette ezt? Azért mert ő mindig azt tette, ami az Atya szemében kedves volt. Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Sokszor láthatjuk a Bibliában, hogy Jézus ellenáll a büszkének, és kegyelmet ad az alázatos szívűnek. Ott van például a gazdag ifjú vagy az arrogáns, önigazult tör-vénytudó, aki felállt és kísértette Jézust. Mindkét esetben Jézus a törvényt tárta eléjük. A tízparancsolatot. Máskor, mikor istenfélő zsidók alázattal és a törvény ismeretéből származó bűntudattal közelítettek hozzá, akkor nekik kegyelmet adott.
  Pál a Róm 7,7-ben mondja: „a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által”. Charles Finney pedig ezt: „A törvény feladata mindig is az, hogy utat készítsen a kegyelem számára”. Finney,
akinél a megmaradási arány egyébként 80%-os volt, a következőket mondta: „A törvény feladata mindig is az, hogy utat készítsen a kegyelem számára. Ha azonban az emberek tájékoztatásánál ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor majdnem biztos, hogy az hamis reménységhez és a kereszténység alapelveinek hamis bemutatásához vezet, ezzel együtt ahhoz, hogy hamis megtérőkkel töltjük meg a gyülekezetet”. Majd hozzátette: „Az idő ezt igazolni fogja”. John Wesley a következőket mondta azokról, akik elmulasztják használni a törvényt az evangelizációban: „Mindez a törvény haszna és szerepe iránti mélységes tudatlanságból ered, amely azt bizonyítja, hogy akik ezt teszik, azok sem Krisztust nem ismerik, sem pedig az élő hitet, de legalábbis csecsemők Krisztusban és képzetlenek az igazság beszédében”.
  Luther Márton a Galata levélhez írt kommentárjában – ez a levél beszél az Isten törvénye alóli felszabadulásról – egy, az ő idejében feltűnő, sátáni tanokat hirdető szektáról is szól. Figyeljétek meg, miről szólt ez a tanítás, a következőket írja: „A sátán, minden megtévesztés istene naponta alapít új szektákat. A legutóbbi, melyről sohase gondoltam volna, hogy felütheti a fejét, azt tanítja, hogy az egyházat meg kellene szabadítani a tízparancsolattól, és hogy az embert nem kell megijeszteni a törvénnyel, hanem Krisztus kegyelmét hirdetve kell nyájasan a lelkére beszélni”. Azt mondja tehát itt Luther, hogy egy új tévtanítás ütötte fel a fejét, egy olyan sátáni körmönfontság, melyet legmerészebb álmában sem gondolt volna. Őt megrémítette az a gondolat, hogy egyesek nem használják a törvényt, hanem helyette kedvesen noszogatják az embereket, hogy Krisztushoz jöjjenek, úgy hogy csupán a kegyelemről prédikálnak, mégis ez a tökéletes összefoglalása a modern evangelizációnak és módszereinek.
  Charles Spurgeon azt állította: „Nem fogják elfogadni a ke-gyelmet mindaddig, amíg nem reszketnek az igaz és szent Tör-vény előtt”. George Whitfield pedig a következőt: „Ez az oka annak, hogy annyi »elhamarkodott megtérő« van”. Ez az, amelyik egy csapásra kikel, majd eltűnik, mert a köves talaját nem szántották föl. A törvény nem juttatta őket bűntudatra. Ők a „kövesföld-hallgatók”, más szóval a „hamis megtérők”.
  Ezek ismeretében most bevezetésül nézzük meg a Róma 7,4-et: „Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, s azért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek”.
  A pokol legféltettebben őrzött titka című könyvben használunk egy példát a gyorshajtóról, aki 200 km/órával száguld keresztül a városon. Ittas volt, a városban azonban nem volt törvény a gyorshajtásra, ezért összeült a városi tanács és hoztak egy törvényt, melyben meghatározták, hogy 100 km/óra a sebességhatár, és minden szabálysértő a sebességhatárt meghaladó minden egyes kilométerért 40 ezer forintot köteles fizetni. A gyorshajtó visszatér a városba, ahol el is fogják. A bíró elé kerül, aki a saját apja, a város egyetlen bírája. Bűnösnek találják. Nincs pénze, és a védekezés is reménytelen, sehonnan se tud összeszedni négymillió forintot, ezért lecsukják. Már a cellában ücsörög, mikor megérkezik az apja, belép hozzá és elmondja a fiának, hogy ő kifizette helyette az adósságot, pénzzé tette a dolgait, hogy összeszedje a négymilliót, a srác tehát szabad.
  A szeretet ilyen fokú kimutatása és az apa áldozata után vajon hogyan fog majd a fiú hozzáállni a törvényhez? Nos, először is a törvénynek eleget tettek. Amint az apa kifizette a bírságot, a fiú szabadon távozhatott. A törvény többé már nem fenyegeti. A bíró azt mondhatja neki: Szabad vagy! Már semmilyen tartozása nem maradt a törvény felé, hiszen az apja áldozatával kiegyenlítette a tartozást. A törvénynek tehát érvényt szereztek. És vajon hogy viszonyul a fiú az apjához? Hogyan fog viselkedni vele? Nos, telve lesz hálával és le lesz kötelezve az apjának, amiért az ekkora áldozatot hozott érte, habár törvényszegést követett el. És ezek után úgy él, hogy mélyen tiszteli az apját, sőt az apja akarata szerint akar élni.
  Figyeljétek meg a hívő hozzáállását a törvényhez. Íme a Róm 7,4 még egyszer: „Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által…” Itt volt az Atya áldozata. Ez szerzett érvényt a törvénynek. „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén értünk”. (Gal 3,13) „Meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által”. A törvénynek már nincs több követelése a hívővel szemben. „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint”. (Róm 8,1) „…s azért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek”.
  Tehát az igaz hívő egy új életforma gyümölcsét termi, egy olyan életformáét, amely kedves a Mindenható Isten szemében. Ha Krisztusba vagyunk elültetve és meggyökereztünk Őbenne, annak nyilvánvalóvá kell válnia. Jézus mondta: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki én bennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt” (Jn 15,5). A Kolossé 1 erről beszél, miközben az evangéliumról szól: „a jó hír gyümölcsöt te-rem a hívőben”. Rendben, de konkrétan mire is gondol a Biblia, mikor gyümölcsről beszél?
  Nos, az első, a megtérés gyümölcse (Mt 3,8). Zákeus többet adott, mint a könnyeit. Azt mondta: „Uram, íme vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki”. (Lk 19,8) Ismerte Isten törvényét. Istenfélő zsidó volt. Ez vezette őt el Jézushoz. Ez volt a nevelő, amely Krisztusig vezette őt, az istenfélő, Isten törvényét ismerő zsidót. Vagy talán úgy is mondhatnám, hogy „egy zsidó, akit a törvény alázatra kényszerített”. Azt mondta: „Íme, Uram, ha bárkinek bármi rosszat tettem, annak a négyszeresen kárpótolom.” Pontosan ezt kívánta meg a törvény is.
  Emlékszem, néhány éve olvastam egy cikket az újságban, melyben egy áruház arról számolt be, hogy egy hétfő reggel egy barna papírszatyrot találtak a bejárat előtt. Amikor kinyitották, egy nadrágot és a következő üzenetet találták benne: „Pénteken loptam el ezt Önöktől, vasárnap kereszténnyé lettem, hétfő van, visszahoztam. Bocsánatot kérek”. Ez a megtérés gyümölcse.
  A második a jó cselekedetek gyümölcse. Ahogy John Wesley mondta a Kol 1,10 alapján: „Tegyél meg minden jót, amit csak tudsz, mindenáron és minden módon, ahogy csak tudod, ahány helyen csak tudod, annyi emberrel, ahánnyal csak tudod, és
mindaddig, ameddig csak tudod!” Ha valaki lelkesedett az evangelizációért, akkor az John Wesley volt. Akkora tűz volt benne, mely egész Nagy-Britanniát felforgatta. Mégis azt mondta: „Tegyél meg minden jót, amit csak megtehetsz”, mivel tudta a Szentírásból, hogy a jó cselekedetek az evangelizáció szabályszerű eszközei.
  Nos, a modern egyház látva néhány tüzes keresztény szervezetet, amelyek szociális munkába kezdtek és átestek a ló túlsó oldalára, elhanyagolta a jó cselekedeteket. Pedig a Biblia a következőket mondja a Tituszhoz írt levélben: igyekezzenek jó cselekedetekkel elöljárni azok, akik Istenben hívőkké lettek (Tit 3,8). Jézus mondta: „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!” (Mt 5,16)
  Amikor kereszténnyé lettem, a világ minden bizonnyal fanatikusnak tartott. Egy igazi megszállottnak. És nem is változtam meg. Megrendelésre bőrdzsekiket és valódi szarvasbőr kabátokat készítettem éveken keresztül. Tíz év alatt több mint 1500 darabot készítettem, folytatva az apám vállalkozását. Tudjátok, hogy ki volt az első, aki bőrdzsekit készített? Mózes első könyvében találjuk meg a választ. Isten volt az, aki Ádámot és Évát állatok bőrébe öltöztette. És nem olyan ősember fazonba. Hanem az végig bélelt, gombokkal bevont fazon volt. Más szóval mestermunka. Mert mikor Isten csinál valamit, akkor azt gondosan teszi.
  Mindezzel éppen egy szórólapon szembesültem, melyen a következő állt: „Isten volt az első, aki állatot ölt és felöltöztette az embert az állatok bőrébe”. Én az apám nyomdokait követtem és így jutottam el ahhoz az öltözethez, melyet Isten Krisztuson keresztül ajánl fel a számunkra.
  Az üzletemnek volt egy 3 x 2,5 méteres ablaka, csak hogy jól beengedje a napfényt. Ez idő tájt történt, hogy egy krisnás srác komolyan megtért. Megkérdeztem, hogy mi vezette őt Krisztushoz: „A prédikáció volt, vagy mi?” „A kézfogás” – válaszolta. Megérezte egy keresztény kézszorításából az őszinteséget, és elgondolkodott az evangélium szavain, átadta az életét Krisztusnak, és fél óra múlva már jóízűen falatozta a marhapörköltet. Szóval teljesen megszabadult.
  Később megkérdeztem tőle: „Te miből élsz, Ron?” „Feliratokat, jeleket készítek”- válaszolta. „Tényleg?” – kérdeztem. És már oda is vezettem a 3 x 2,5 méteres táblához, hogy felírja rá a János 3,1–16-ot. Óriási munka volt szegény srácnak, és ahogy elmesélte, éjről éjre ezen a feliraton dolgozott. Egy éjszaka azonban nagyon elszomorodott, mert fél óra kellett egyetlen jel rendes elkészítéséhez. Nagyon elkeseredett, és egy kicsit hátrább lépett, és a következő szavakat olvasta: „Senki sem képes megtenni ezeket a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten”. (Jn 3,2), és ekkor Isten nagyon felbátorította őt.
  Mindenesetre feltettem ezt a feliratot az ablakra, az ajtóra pedig ezt: „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek”, szóval sok igét. A bejárat közös volt egy borbéllyal. Egyszer ez a borbély áthívott magához, és ezt mondta: „Ray, el kell neked mondanom valamit”. És folytatta: „Bejött néhány fazon az üzletembe, beültek a székbe, majd teljes undorral és megvetéssel megjegyezték: »Micsoda egy fanatikus van a szomszédban.« És többet nem is bírtak mondani, mert a hányinger annyira erőt vett rajtuk”. Aztán hozzátette: „Néhány hónapja, mikor megjelent A barátaim haldoklanak című könyved, és bekapcsolódtál a drogmegelőzésbe, ezek az emberek újra megjelentek az üzletben, és beültek egy hajvágásra, és megjegyezték, hogy »Rendes gyerek ez a fiatal srác a szomszédban«.
  És mindaz, ami történt, az az 1Pt 2,15 gyümölcse volt. Figyeljétek csak: „Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát.” Ha olyan keresztények vagytok, akik sok jó dolgot tesznek, akkor az emberek azt fogják mondani rólatok: „Bár nem hiszem azt, amiben hisz, de lerí róla, hogy hiteles ember”. El fogjátok némítani őket, befogjátok a szájukat a jó csele-kedeteitekkel.
  Már jó néhány éve észrevettem ezt. Minthogy helyettes pásztor vagyok egy helyi közösségben, azt mondtam: „Kezdjünk bele a jócselekedetekbe!” Tehát elmentem egy helyre, ahol zöldségeket árultak, és azt mondtam: „100 csomagnyi zöldséget szeretnék szétosztani a gyülekezetünk környékén”. Majd hozzátettem: „Vállalják a beszerzést?” „Igen – válaszolták –, ha feltüntethetjük cégünk nevét a csomagokon, akkor egy jó üzletet ajánlunk. Méghozzá azt, hogy megkétszerezzük a szállítmányt”. Végülis az történt, hogy közel egy méter magas csomagokat állítottak össze, melyeket teleraktak répával, káposztával, kukoricával és az égvilágon mindenféle zöldséggel és ráírták a nevüket. Ezután teherautóra szálltunk, levelet tettünk minden csomagra, amelyben valami ilyesmi állt: „Kedves barátunk!…” Nem az, hogy „Köszöntjük Jézus csodálatos nevében!”, semmi keresztény szöveg nem volt benne. „Kedves barátunk vagy szomszédunk! Gondolunk Önre, érdekel bennünket a hogyléte, egy gyülekezet vagyunk a lakókörzetében, ha segíthetünk lenyírni a füvét vagy a sövényét, de ha bármi egyebet tehetünk Önért, kérjük, keressen meg bennünket! Önért vagyunk itt. Üdvözlettel:…” És egyszerűen aláírtuk. Ezt tettük tehát a csomagok tetejére, majd letettük őket 100 kapu elé. A srácoknak, akik kihordták őket, meghagytam: „Ne kopogjatok be az ajtón, ne keveredjetek beszélgetésbe, és ne gondolja senki, hogy bármit akartok tőlük”.
  A reakció elképesztő volt. Voltak emberek, akik megállítottak minket az utcán, és könnyekben törtek ki. Egy nő elsírta magát, annyira hálás volt. Egy másik asszony azt mondta: „Már 60 éve itt lakom a környéken, de ez az első eset, hogy a helyi gyülekezet tett valamit értem”. Egy másik ezt mondta: „Én ateista vagyok, de szeretném a legjobbakat kívánni Önöknek a közösségben”. Egy másik srác, akinek a barátnője elkötelezte magát az Úr mellett, és ezt elmondta neki, mérgében az öklével verte a falat, mivel meggyőződéses ateista volt és a zöldségekben Isten szeretetének valódi bizonyságát látta meg, amit nem bírt elviselni. Csak hümmögni tudott. Óriási volt, nagyon erőteljes dolog. Egy nő azt mondta: „Hihetetlen, hogy ezek a zöldségek az enyémek!” Pedig mindössze ötszáz forintba került egy csomagnyi zöldség. Ötszáz forint. „Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát.” „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!” Ez a jó cselekedetek gyümölcse.
  A harmadik a hálaadás gyümölcse (Zsid 13,15). Úgy értem, ha valóban megtértél, akkor mintegy kiáltásként kell felfakadnia benned: „hála és köszönet Istennek az ő kimondhatatlan ajándékáért!” Ha hiányzik belőled a hálaadás gyümölcse, ha nem ég a hála a lelkedben, akkor lehet, hogy nem is vagy megtérve.
  A negyedik a Lélek gyümölcse (Gal 5,22). Amelynek meglétét a következők dolgok bizonyítják: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség”.
  Az ötödik az igazság gyümölcse (Fil 1,11). Ott kell lennie annak a gyümölcsének, ami helyes, azaz az igazság gyümölcsének az életmódodban. Emlékezzetek, mit mond a Mt 3,10  „Azért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik”. Ezért keresztényekként az evangelizációs megmozdulásainkban mindent meg kell tennünk azért, hogy ne csak döntéseket csikarjunk ki vagy gyülekezeti és ifjúsági tagokat gyűjtsünk, hanem hogy gyümölcstermő elköteleződéseket tudjunk elkönyvelni Krisztus számára, mivel „minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik”.
  Szóval most meg fogjuk nézni a Mk 4,3-at, hogy bepillantást nyerjünk abba, mi is hoz valódi gyümölcsöt, és mi gátolhatja meg a gyümölcstermést. Nos, mikor a Mk 4:3-ban itt a Biblia azzal indít, hogy „Halljátok!”, az olyan, mintha megfújnának egy kicsi trombitát és kihirdetnék: „Na ez fontos!” Mikor Jézus azt a szót használja, hogy „Íme!”, az is egy kicsi trombitára utal. A Mk 4,3. versében Jézus mind a két szót használja, s ez úgy funkcionál, mint egy kettős trombita, azaz ami elhangzik, rendkívül fontos.
  “»Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is«. Majd hozzátette: »Akinek van füle a hallásra, hallja!«
  “Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. Jézus így szólt hozzájuk: »Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak«.
  Azután így szólt hozzájuk: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? A magvető az igét veti. Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják, de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideigvaló, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak. Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz.«” (Mk 4,3–20)
  A tizenharmadik vers, úgy vélem, hogy egyike a Biblia kulcsverseinek. Jézus azt mondta nekik: „Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit?” Más szóval a magvető példázata a kulcs ahhoz, hogy valamennyi példázat titka feltáruljon. Mikor te és én megértjük, hogy a magvető példázata nem másról szól, mint az igaz és a hamis megtérésről, a kövesföld-hallgatóról, a tövisesföld-hallgatóról és a jó föld hallgatóról, tehát két hamisról és egy igazról, akkor kezdjük csak megérteni a többi példázatot, melyek szintén arról szólnak, hogy vannak igaz és hamis megtérők. A balga szűzek a hamisak, az okos szűzek az igazak. Az ember, aki kősziklára építette a házát, a valódi megtérő. A másik, aki a házát a homokra építette a hamis megtérő.
  Tudjátok, régen azt gondoltam, hogy a bolond ember, aki a házát a homokra építette, egy hitetlen volt. De nem, olvassátok csak el figyelmesen, mit mondott itt Jézus: „Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát”. (Mt 7,26) Az istentelen ember nem hallja Jézus beszédeit. A legtöbben ismerik ugyan azt, hogy „Ne ítélj, hogy ne ítéltessél!”, és az aranyszabályt: „Amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!” és mindkettőt el is ferdítették, mivel nem értik őket. Az a helyzet, hogy ma az egyház tele van olyan emberekkel, akik hallják ugyan Jézus beszédeit, és mégsem engedelmeskednek azoknak. Nem evangelizálnak, habár Jézus azt mondta: „ti vagytok az én tanúim”, „ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt”, „menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” De ők mégsem teszik. Olyanok, mint az az ember, aki homokra építette a házát. Most valamennyi evangéliumot párhuzamosan használva nézzük meg újra a magvető példázatát – mely a Lk 8-ban és a Mt 13-ban is megtalálható – és szedjük össze a hamis megtérő vagy a kövesföld-hallgató hat legjellemzőbb tulajdonságát!
  Az első, a Mk 4,5 alapján megállapítható jellegzetesség, hogy a hamis megtérők azonnali eredményeket érnek el. Nem mérik fel a tényleges helyzetet. Az evangélium, amit hallanak, nem az az evangélium, amelyet a törvény megelőzött volna. Őket nem juttatták el oda, hogy remegjenek a szent Isten trónja előtt. Azt mondták nekik, hogy szükségük van bizonyosságra afelől, hogy a mennybe kerülnek. Tehát azt gondolják, hogy ők már a mennybe mennek. A legtöbb ember így gondolja. Miért? Azon vannak, hogy felépítsék a saját igazságukat, és nem ismerik azt az igazságot, amely Istentől van.
  Az amerikaiak 62%-a hisz a pokolban, azt azonban nem hiszik, hogy oda kerülnek. Azt gondolják, hogy ahhoz túlságosan jók. Ez az emberi természet. „Sok ember hirdeti, hogy ő hűséges” (Péld 20,6) „Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.” (Péld 14,12) A modern evangélium ezt mondja: „Biztosnak kell lenned afelől, hogy a mennybe kerülsz. Neked nem kell a pokolba menned. Krisztushoz kell jönnöd, és át kell adnod neki az életed. Hinned kell Jézusban” – és azután hirdetik a megfeszített Krisztust.
  Tehát a bűnös azt gondolja, hogy végül is ő megérdemli a mennyet, eljön tehát, Jézusnak adja a szívét, és bizonyosságot szerez arról, hogy a mennybe kerül. Nem tudja, hogy mi a bűn, mivel Pál mondja, hogy „nem ismerem a bűnt, csak a törvény által”. Az 1Jn 3,4 pedig ezt mondja: „A bűn törvényszegés.” Ő abban a tudatban él, hogy üdvössége van, elkezdik pátyolgatni, beépül a gyülekezetbe, ahol új barátokat és új életformát talál, leszokik az italról, és a dolgai is rendbe jönnek.
  Elmarad tehát a bűnbánat, és ahol nem értik, hogy mi a bűn, ott hiányzik az Istentől való szomorúság is, amely megtérésre indít. Jézus mégis azt mondta: Ha meg nem tértek, elvesztek (Lk 13,3). És az egyház tele van olyan emberekkel, akiknek szavatolták az üdvösséget, csak éppen nem a Szentlélek által. Ezek az emberek nem mérik fel a dolog jelentőségét. Könnyű rávenni őket a döntésre, mivel az örök életet mint mézes madzagot húzzák el előttük.
  A második a nedvesség hiánya (Lk 8,6). Nincs bennük szomjúság Isten iránt, az élő Isten iránt. A harmadik, hogy nincs gyökerük (Mt 13,6). Az isteni jellem nem vert bennük gyökeret. A negyedik, hogy az igét örömmel fogadják. Ahogy már mondtam, nincs bennük Istentől való szomorúság, mivel nem jutott el hozzájuk a törvény, hogy megláthatták volna magukat az igazságban. Isten törvénye olyan, mint egy tükör. Ha nincs tükröd, egész nap mit sem sejtve járkálhatsz maszatos képpel, mindaddig, amíg valaki nem figyelmeztet, fogalmad sincs a dologról.
  Mindennap valamennyien tükörbe szoktunk nézni, hogy felmérjük az állapotunkat. Reggel felkelsz, belenézel a tükörbe, hogy megnézd, mekkora károkat okozott benned az éjszaka. Úgy értem, nincs is annál jobb bizonyíték arra, hogy a romlott teremtés részei vagyunk, mint mikor így reggel belenézünk a tükörbe. Szóval kipihenjük magunkat egy fárasztó nap után azért, hogy reggelre kipihentek legyünk. És akkor mit látunk? Na tessék, puffadt szemek. Ó, szörnyű!
  Ők tehát nem néznek bele a szabadság tökéletes törvényébe, és ezért nem látják meg magukat az igazságban. Isten törvénye olyan, mint egy tükör. Ezért van az, hogy nem kívánják azt a fürdőt, amely Krisztus vérével moshatná meg őket; nem, mert nem látják, hogy milyen óriási szükségük van Isten megbocsátására. Pál mondta: „a bűn fokozott mértékben lesz bűnné a pa-rancsolat által.” (Róm 7,13) Ezért fogadják tehát örömmel az igét (Mk 4,16).
  Az ötödik az tehát, hogy az igét (kitörő) örömmel fogadja. Az ő nevetésük nem fordult gyászba, sem az ő örömük szomorúságba (Mt 13,20). És végül a hatodik az, hogy egy ideig hisznek (Lk 8,13). A hamis megtérés egy hamisítatlan tapasztalata tehát az, hogy csak egy ideig hisznek.
  Most képzeljünk magunk elé egy képet, amely két növényt ábrázol! A bal oldalon lévő növény erősnek és egészségesnek látszik, míg a jobb oldali jóval csenevészebb. És ha hely szűkében vagy a kertedben, akkor, ahogy a legtöbben, valószínűleg, te is a következőképpen gondolkozol, hogy „inkább a csenevész nö-vényke pusztuljon el, mint a szép, nagy növény”.
  Most képzeljük el a második képet! Látjuk, hogy kisütött a nap, és a nagy, erős és egészséges növényünk kezd hervadozni, miközben a kisebb növény köszöni szépen, jól van. A harmadik képen pedig azt láthatjuk, amit eddig nem láthattunk, hogy miért van az, hogy a nagy növény elszáradt, a kisebb viszont növekedett: a nagy növény felszíni talaja alatt egy masszív kőzetréteg volt. A gyökér nem tudott mélyre hatolni, mivel kevés volt a talaj, és hamar kőbe ütközött. A kisebb növény azért volt gyengébb, mert a földben mélyre tudta ereszteni a gyökerét, hogy nedvességet kapjon.
  Nos látjátok, hogy a napfény volt az, amely felfedte, amit te és én nem láthattunk, a növények talajának minőségét? Értitek ezt? A napfénynek köszönhetjük, hogy felismerhettük, azt, amit szemmel nem láthattunk, a növények talajminőségét és gyökérszervezetét.
  Ugyanígy van ez szellemi síkon is, a növény a meggyőződéses hívő megújult élete. A talaj a szíve állapota. A szellemi síkon a napfény a megpróbáltatás, a kísértés és az üldöztetés. A Mt 13,21 szól a megpróbáltatásról, a Lk 8,13 a kísértésről, az üldöztetésről pedig a Mk 4,17. Csakúgy, ahogy természetes szinten a napfény világított rá egy szemmel láthatatlan dologra, és felfedte a növény talajminőségét, a szellemi szinten a megpróbáltatás, a kísértés, az üldöztetés azok a dolgok, melyek megmutatják azt, ami számomra és számodra nem látható egy meggyőződéses hívő életében.
  Ha szeretnéd, hogy a szobanövényed fejlődjön és növekedjen, akkor a legrosszabb dolog, amit tehetsz vele, hogy elrejted a napfény elől. Vegyük azt, hogy négyezer forintot adtál egy igazán mutatós szobanövényért, azt mondhatod: „A mindenit, azért belekerült egy kis pénzbe. Gondoskodni fogok róla. Azonnal be is zárom a szekrénybe”. Szép, meleg és sötét szekrény. Nem, az a legrosszabb dolog, amit tehetsz vele. Minek óvnád a növényt a napfénytől, ha jó földben van, ha van elég helye, és nedvességhez tud jutni? A napfénytől csak növekedni fog, attól biztos nem fog elpusztulni.
  Ugyanígy a legrosszabb dolog, melyet te és én egy friss megtérővel tehetünk az, hogy elrejtjük őt a próbák, kísértések és üldöztetések napsugarai elől. Ennél rosszabb dolgot nem is te-hetnél. Amikor azt mondjuk, „Valaki éppen most adta át a szívét Jézusnak a börtönben, kedden engedik szabadon. Menjünk hát elé és hozzuk el kocsival, hogy megvédjük őt a kísértéstől, és távol tartsuk a régi barátaitól. És mikor majd próbákba kerül, biztosítsuk afelől, hogy gondoskodunk róla”. Nem, ez a legrosszabb dolog, amit tehetünk vele. Ha valódi, akkor növekedni fog, ha pedig hamis, akkor elkezd hervadozni és elpusztul.
  Néhány éve, mikor még Oroszországban üldözték a keresztényeket, hallottam, hogy jó néhány hitvalló keresztény gyűlt  össze egy imaösszejövetelre. Egyszer csak, kivágódtak az ajtók, belépett két orosz katona teljes fegyverzetben, és a következőket ordította oroszul: „Kitakarodjatok erről a helyről, ha nem akartok meghalni a hitetekért!” A meggyőződéses keresztények fele ekkor felállt és elhagyta a helyet. Egyszerűen elszaladtak. És ekkor, miután az ajtók bezáródtak, a katonák leengedték a fegyve-reiket, levették a sisakjaikat, leültek, és ezt mondták: „Dicsőség az Úrnak, mi csak elválsztjuk a juhokat a kecskéktől, mielőtt még megkockáztatjuk a közösséget veletek”.
  Bár Isten általában mellőzi az oroszkatona-módszert, ám használja a földmegnyitó és emberelnyelő módszert (4Móz 26,10). Látjátok, ha volt súlyos üldöztetés, amely az egyházat érte, csak annyit ért el, hogy eltávolította az egyházból a zúgolódókat és panaszkodókat. Sőt mi több, azokat is, akik megosztást hoznak, és a Szentlelket káromolják. Ráadásul én úgy gondolom, hogy akármennyi üldöztetés jön az egyházra, az csak a kövesföld-hallgatókat és az ő tévelygéseiket fogja leleplezni.
  El tudod képzelni, hogy baja származzon abból valakinek, akiről úgy gondolod, hogy Jézushoz vezeted? Nem tárod elé a törvényt, mielőtt a kegyelemről beszélsz neki. Elmulasztod azt, hogy bűntudatra juttasd. Nem ébreszted rá, hogy megszegte a szent Isten törvényét, hogy bűnt követett el, és hogy a bűn a törvény megszegése. Csak annyit mondasz: „Figyelj, neked van egy Isten alakú űr az életedben. Jézus adhat neked igazi békét, szeretetet és beteljesedést, hogyha egyszerűen átadod neki a szíved, akkor segíteni fog a problémáidon. Veled lesz a nehézségekben, és biztosan a mennybe kerülsz”. És ezután egy őszinte imára vezeted őt. Valami mégis hiányozni fog ebből a „hívőből”. Nem fáj a szíve az elveszettekért. Nem él szent életet. Nem kívánja Isten igéjét. Nincs igazi, mély imaélete. Tehát, mivel te vezetted őt Krisztushoz, a saját feladatodnak érzed, hogy beépítsd őt egy közösségbe, hogy megbizonyosodjál róla, hogy olvassa a Bibliát, hogy imádkozz vele stb. Mindezeket a te feladatodnak látod és elkezded pátyolgatni.
  És így támasztgatod, karózgatod őt egészen az Ítélet napjáig, mikor is a mindentudó Isten egy szempillantás alatt leleplezi az ő képmutató állapotát. Kinek a hibája volt mindez, ha te gyámolítgattad egészen az ítélet napjáig? Nem lett volna jobb hagyni elesni? Nem elrejteni a napfény elől, hanem inkább engedni, hogy rásüssön a nap, és megmutassa a talaj minőségét. Ha valódi, akkor növekedni fog, ha hamis, akkor elsorvad és elhal. Éveken keresztül fektettem energiát olyan hitvalló keresztényekbe, akik Jézusnak adták a szívüket. Megkérdeztem azoktól, akik később kövesföld-hallgatóknak bizonyultak, hogy „Olvasod az igét?”, ők azt mondták: „Tényleg nincs időm, van egy tv-újságom és nagyon sok egyéb dolgot kell csinálnom.” „És elmész a gyülekezetbe?” „Vasárnap lesz a golfversenyem, nem mehetek. Ja, és a következő szombaton meg úszni megyek”. Tudjátok, mostanában már békén hagyom őket. Ha nem hallgatnak az első és a második figyelmeztetésre sem, akkor csak annyit mondok: „Rendben, ennyi volt”. És inkább az elveszettekbe fektetem az energiámat.
  A Biblia azt mondja: „a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr”. Egy egészséges báránynak az étvágya is rendben van. Egy egészséges bárányt nem kell erőszakkal megetetni. Ha valaki valóban megtért, az kívánni fogja az igét, a hamisítatlan lelki tejet. És így fel is fog növekedni tanítvánnyá. Mikor keresztény lettem, első dolgom volt, hogy szereztem egy Bibliát és elkezdtem olvasni, hogy megtudjam, hogy mit akar Isten tőlem, hogy cselekedjem.
  És szerettem a testvéreket. És tudtam, hogy átmentem a halálból az életre, mivel szerettem a testvéreket. Mikor azt láttam a Szentírásban, hogy „saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták”, azt gondoltam magamban: „Rendben, elmegyek a gyülekezetbe”. A szörfözés egy hellyel hátrébb szorulhat.
  Ha hátratekint az új megtérő, Jézus azt mondja róla, hogy nem való az Isten országába. A Lk 9,62 szerint: „Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára”. A görögben az „alkalmas” helyén az „eutheos” áll, mely azt jelenti, hogy „használatra kész”. Mi gondolsz, ha jó és minőségi magot veszel, és köves földbe veted el, vajon gyümölcsöt fog hozni? Az a helyzet, hogy nem. Ha tudod, hogy mit csinál a földműves, vagy csak van valamicske sütnivalód, akkor azt mondod: „Fel kell szántanom a földet, ki kell szednem a köveket és ezután, ha elszóróm a jó magot a jó földbe, akkor az jó gyümölcsöt fog teremni”. Egyszerű földművelés.
  Isten mondja, hogy az ember szívének a talaja olyan, mint a kő. Az Ez 36,26-ban azt mondja: „Elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet”. Foghatod a tiszta evangélium magját, és beleszórhatod egy még meg nem újult szívbe, de akkor az nem fog gyümölcsöt teremni. Nem is teremhet. Helyette azt kell tennünk, hogy mint egy ásóval, Isten törvényével ássuk fel az emberi szívet. Így tárjuk fel a bűn köveit, melyeket aztán a megtérés által távolítunk el. Ezután már el tudja fogadni a beoltott igét, amely képes megtartani a lelkét.
  Tudjátok, sok nagyszerű, általam mélyen tisztelt és csodált evangélistát nem ijeszt meg, hogy a megtérőik körében 80% körül mozog a visszaesési arány. Mégsem hiszem, hogy a magvető példázatát csupán ezért kaptuk volna, hogy az elkeserítő evangelizációs eredmények ismeretében megvigasztaljon bennünket. Sokkal inkább kulcsok vannak benne elrejtve, melyek által meg-értésre juthatunk. És ha megfigyeled a jóföld-hallgatót, akkor azt láthatod, hogy ő hall és ért, és gyümölcsöt terem, mivel jó és őszinte szívébe fogadja be a magot. Tehát jó és őszinte szíve van, és megérti a dolgokat.
  Á, szóval erről van szó! Tehát vannak kint a világi társadalomban olyanok, akiknek jó és őszinte szíve van, és megértik a dolgokat, ők azok, akik befogadják az evangélium magját. De ez nem bibliai. A Róm 3 ezt mondja: „nincs, aki megértse”. Há-nyan értik tehát? Senki. Azt mondja: „nincsen csak egy igaz is”. Az ember szívéről pedig így ír: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az” (Jer 17,9 Károli).
  A megértés és jóság erényeinek tehát minden bizonnyal a szíven kívülről kell jönniük, nem pedig a szívből, hiszen a megértés es jóság nincs benne az ember szívében. Mi okozza a meg-értést? A nevelő. A törvény a nevelőnk, hogy Krisztushoz vezessen minket. A nevelő feladata, hogy ismereteket adjon. „A bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által…” (Róm 7,7) Isten mondja: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való”. (Hós 4,6 Károli). A törvény nem csinál mást, mint a megértés szikráját pattintja ki az elméből. A tízparancsolat a lámpa, a törvény a fény. És mikor az ember meghallja Isten törvényét, észreveszi, hogy vétkezett Isten ellen.
  Isten igazságot vár el a belső részeinkben is, a kívánságot egyenértékűnek látja a paráznasággal, a gyűlöletet a gyilkolással, és ha csak egyetlen dolgot elveszel, ami a másé, függetlenül a dolog értékétől, akkor tolvaj vagy és nem öröklöd Isten országát. Ha csak egyetlen füllentést mondasz, akkor hamis tanú vagy és minden hazug helye a tűz tavában lesz. Ők az Isten törvényének megszegői és a hamisságot cselekvők.
  Jézus mondta: „Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram!” De ezt mondja: „Mondom néktek, nem tudom, honnét valók vagytok ti; távozzatok el éntőlem mindnyájan, kik hamisságot (törvénytelenséget) cselekesztek!” Mikor valaki megérti, hogy Isten ellen vétkezett, akkor a törvény az, amely felszántja a szíve talaját, hogy a bűn kövei nyilvánvalóvá legyenek, csak ezután lesz képes eltávolítani a bűn ezen köveit a megtérés által, hogy ezt követően befogadhassa a magot (az igét), amely megtarthatja a lelkét. Így válhat belőle jóföld-hallgató.
  Mondanivalóm lényege tehát, hogy Isten nem testi fegyvereket adott az egyház kezébe, hanem olyanokat, melyek erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására a Szentlélek segítségével (2Kor 10,3–5). Te és én befolyásolhatjuk tehát, hogy milyen talajba essen majd a mag, Isten törvényét ásóként használva felszánthatjuk a meg nem újult szívet. Emlékezzetek arra, amit George Whitfield mondott: „Ez az oka, hogy olyan sok elhamarkodott megtérő van”. Az ő kemény földjüket nem szántották fel. A törvény nem győzhette meg őket, ők tehát a kövesföld-hallgatók.
  Egy barátom egyszer odajött hozzám, és a következőket mondta: „Ray, valami nem stimmel a keresztény életemmel”. És így folytatta: „Valahogy hiányzik belőlem az a lelkesedés, ami bennetek, srácokban megvan”. Erre azt feleltem: „Figyelj, Richard, van benned szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség?” „Nos, nem, ezek közül nyolc gyümölcs hiányzik nekem” – válaszolta. Csak egy volt meg neki. Ezért ezt mondtam: „Akkor, Richard, azok alapján, amit elmondtál, semmi sem szól amellett, hogy kereszténynek nevezd magad”.
  Nos, valójában Richard éppen akkor a Lélek egy másik gyümölcsével is rendelkezett. Az önuralom gyümölcsét gyakorolta, mivel, ahogy azt később elmondta, legszívesebben átrendezte volna akkor az arcomat. De mégsem tette. Hazament, önvizsgálatot tartott, hogy meglássa, vajon hitben van-e, megállapította, hogy nincs, megtért a Mindenható Isten előtt és három hónap alatt olyan gyümölcsöző ember lett, hogy a gyülekezetünk rábízta a kávéházas missziós szolgálat vezetését.
  Ezért mondja a Biblia, hogy vizsgáljátok meg magatokat, hogy meglássátok, vajon hitben vagytok-e. A Kol 4,5 ezt mondja: a kívülállókkal való érintkezésben legyetek okosak! Az időt jól használjátok fel! Régen azt gondoltam, hogy a „kívülállók”, azok a hitetlenek, a világi társadalom. De nem így van, a kövesföld-hallgatók, a hamis megtérők azok, akik tartozhatnak úgy az egyházhoz vagy ifjúsági csoporthoz, hogy a Krisztus testébe mégsem tartoznak bele.
  A Biblia azt mondja, hogy a kívülállókkal való érintkezésben legyetek okosak! Az időt jól használjátok fel! Ha valaki ellopja az idődet, az a hamis megtérő. Lelkigondozást és lelkigondozást, azután még több lelkigiondozást akar. Mindig azért jön, mert tele van problámával, gonddal, bajjal. Rengeteg órát töltöttem el olyan emberek lelkigondozásával, akiknek nem is lelkigondozásra lett volna szükségük, hanem megtérésre.
  Emlékszel a nagy növényre? Mire lehet szüksége? „Trágyára! Még több trágyára! Tegyél trágyát a növényre, az majd segít!” Biztos? Ha esetleg összeakadsz egy hamis megtérővel, és rászánod magad, hogy gondoskodsz róla. Csak figyelgeted, pá-tyolgatod, gyámkodsz felette. Lehet, hogy még többet kellett volna vele foglalkozni? – kérdezheted. Nem, nem ez a gond. Nem trágyára van szüksége. A földdel van a probléma, az ő szívének az állapotával. Megtérésre van szüksége.
  A gyámkodás nem biblikus. Tényleg nem, nézz utána! Sehol sem találsz gyámkodást a Szentírásban. Találhatsz benne olyat, hogy táplálás, nevelés, tanítványozás, de az új megtérők utáni járkálásról sehol sem hallasz. Mikor David Wilkerson a kocsijában kazettáról meghallgatta A pokol legféltettebben őrzött titka című tanítást, ezzel kezdte, amikor egyenesen a kocsijából felhívott: „Azt hittem, én vagyok az egyetlen, aki nem hisz a gyámkodásban”. Nem is biblikus.
  A gyámkodás csupán szomorú bizonyítéka annak, hogy milyen csekély hite van a modern evangelizációnak úgy a maga üzenetében, mint Isten megtartó erejében. Ha ő az ő hitük szerzője, akkor ő lesz a befejezője is. Isten meg tudja menteni akár a legutolsó pillanatban is azokat, akik általa jönnek Istenhez. ő az, aki megtarthatja őket az eleséstől, és képes őket hibátlanul előállítani az ő dicsőségében kimondhatatlan örömmel. Ha Isten megmentette őket, akkor meg is tartja őket. Az etiópiai főember gyámkodás nélkül maradt. Vajon miért? Azért mert, ha valódi, akkor megmarad, ha pedig hamis, akkor hervadozik és elhal. A kövesföld-hallgatónak nincs szüksége gyámkodásra. Gyámkodáson én nem azt értem, hogy csak odafigyelsz valakire a környezetedben, hogy az illető olvassa a Bibliát. Hanem azt, ha már a munkádnak tekinted, hogy más emberek után járkálj, akik a gyülekezetben vagy egy evangelizációs kampányban Jézusnak adták a szívüket. A következő héten elmész hozzájuk, bekopogsz, és ezt mondod: „Ne haragudj, de most már tényleg el kéne jönnöd a testvéri közösségbe. Kinyitnád az ajtódat? Úgyis látom, hogy az ágy alá bújtál!” Azt hiszem, ez a legszívtelenebb dolog a világon, hogy a manapság szokásos Jézus melletti döntéseket hajkurásszuk: soha nincsenek otthon, ha telefonon hívod őket. Nem trágyára van szükségük, hanem jó földre.
  Jó pár éve történt, hogy az akkori lelkipásztorom – ez egy nagy gyülekezet volt, melynek a vezetésében én is részt vettem – aki a vezető pásztor volt, egy rendkívül istenfélő ember hírében állt. Szeretnék egy kicsit mesélni róla, hogy hány kilót nyomott és mekkora ember is volt, s mindezt nem ok nélkül teszem. Szóval talán 180 cm magas volt, Peter Morrow-nak hívták, Istennek egy csodálatos embere, de nem volt egy testes ember, azt hiszem, talán 54 kilót nyomhatott. Gyakran viccelt a súlytalanságával.
Annyit ehetett, amennyi csak belefért, mégsem látszott meg rajta. Bizonyára valami megdicsőült teste lehetett. De képzeljétek, csak egyetlen csík volt a pizsamáján. Tudjátok, mikor a hasát szappanozta, a háta habzott.
  Évekkel ezelőtt kopogtattak az ajtaján. Éjjel 3 óra volt. Kora hajnali óra. A fia ment ajtót nyitni, és megkérdezte: „Igen?” És a fickó ezt válaszolta: „Tanácsot szeretnék kérni az édesapádtól”. Ez a tizenéves fiú ismerte az édesapja szívét, tudta, hogy ő olyan pásztor, aki nem bánja, hogy felkeljen és lelkigondozzon egyet a juhai közül még hajnali 3 órakor sem. Ezért ezt mondta a
fickónak: „Menj csak be a nappaliba, és várd meg ott!” Felköltötte az édesapját, aki felkelt, lement a nappaliba, és ekkor az ajtó mögül egy 35 centis éles kés vágódott az arcába. Széthasogatta az ujjait és átvágta a torkát. A fiai az ordítását meghallva berohantak a nappaliba és az apjuk vérét látták mindenhol a falakon. Iszonyatos volt. Elkapták a fickót, akiről azt gondolták, hogy megölte az apjukat, és meg akarták ölni. Az azt üvöltötte: „Nem kapok levegőt!” Ők pedig ezt: „Akkor halj meg, halj már meg!” A fickót letartóztatták. Az apa túlélte, többszáz vérátömlesztésen ment át, de életben maradt.
  Másnap egy másik pásztor hívott fel. Ezt mondta: „Hallottad, mi történt múlt éjjel?” „Igen. Nem tudom elhinni. – válaszoltam – Iszonyatos”. „Figyelj, ezt nem fogod elhinni! – mondta. A fickó, aki ezt tette, az én gyülekezetembe jár. Ő a nyájam egyik tagja”. „Csak viccelsz!” – mondtam. De ő ezt felelte: „Ez borzasztó,… egy keresztény ilyet tegyen!?” „Várj csak egy kicsit! – mondtam. Ha valaki megpróbálja lefejezni a pásztort, akkor könnyen juthatsz arra következetésre, hogy az illetőnek vannak bizonyos hiányosságai az olyan területeken, mint a szeretet, a jóság, a szelídség…”
  Úgy értem, ideje, hogy végre komolyan vegyük a Szentírást. Én nem üdvözlöm addig az embereket a hitben, ameddig nem látok gyümölcsöt az életükben. Ez nem lényeges manapság, ha úgy vesszük, de várjatok csak, mikor majd súlyos üldöztetések jönnek! Mikor éles késekkel járkálnak majd az emberek, mert a keresztények valóban Isten teljes tervét prédikálják, és az ő nevéért fognak majd gyűlölni minket. Azért szenvednek üldöztetéseket, mert istenfélő módon élnek a Krisztus Jézusban.
  Tudjátok, a Biblia kétszer beszél hamis testvérekről. Szól hamis apostolokról, hamis prófétákról, hamis tanítókról és hamis megtérőkről. És alig-alig hallunk tanítást ezekről. Azt kívántam, bárcsak lett volna nálam egy videokamera, mikor néhány éve a következő eset megtörtént velem. Éppen át akartam menni az utcán, mikor hirtelen hangokat hallottam: „brrmm, brrmm”. Rápillantottam az útra, s hát ott volt egy kocsi az út közepén és úgy szólt, mintha nem lett volna rajta hangtompító, az ember, aki vezette, pedig úgy ment, mint egy őrült. Szóval gyorsan hátra-ugrottam az útról a járdára, mert azt gondoltam, hogy menten elüt.
  A kocsi közvetlen mellettem hajtott el, és a fazon, aki vezette, észrevett. Felismert engem. Az ember, aki a kocsit vezette, egy klasszikus kövesföld-hallgató volt, egy hamis megtérő. Hallottam róla, hogy ez az ember már fenyegetett meg pásztorokat egy másik gyülekezetből, ezért megjegyeztem magamnak. Meglátott, hirtelen beletaposott a fékbe, visszatolatott, kipattant és ezt mondta: „Szia, Ray!”
  Bárcsak láttátok volna: három jézusos matrica virított a ko-csija első szélvédőjén, inge a köldökéig kigombolva, hogy szőrös mellkasának sűrűjéből elő-előbukkanjon a nyakában lógó hatalmas kereszt, és csak úgy ontotta a keresztény közhelyeket, ráadásul lelkigondozásra akart volna jönni hozzám. Hát vala-
hogy foglalt voltam abban az évben.
  Látjátok, a hamis megtérő az időtökre pályázik. Az ördög eszköze abban, hogy lefárassza a szenteket. Emlékezzetek rá, a Sátán le akarja fárasztani a szenteket! Ők hallgatói az igének, de nem cselekvői. És mindezt azért teszik, mert nincs mély gyö-kerük, csak ágaik és leveleik. Persze nem a Jézus-matricákkal van a gond, vagy ha valaki szereti hordani a keresztet, csak tegye! A pólók is nagyszerűek. De figyeljétek meg, hogy a hamis megtérők, akiknek nincs mély gyökerük, az nem hatol mélyre a szívükben, azaz a szívük földjében, sok ágat és levelet növesztenek, hogy lenyűgözzenek, például jó nagy Bibliájuk van.
  Ha nem veszitek sértésnek, hadd osszam meg veletek, milyen fordítás is ez, hogy nehogy összekeverjétek. Ez az „Új farizeusok bibliája” hivatalosan engedélyezett fordítás. A Legszélesebb Sír Kiadótól. Minden Bibliát egy hónapon át gondosan áztatnak a fürdővízben, majd két héten keresztül vonszolják a kocsi után, hogy meglegyen az a „szellemi kinézete.”
  A hamis megtérő nem hoz gyümölcsöt, de annál több ágat és levelet hajt, hogy jó benyomást keltsen a körülötte élőkben. Hallgassátok meg a Mt 7,15–20-at: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok! Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem”.
  Figyeljétek meg ezt: „Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt.” Más szavakkal, ha valaki igaz, akkor (a gyümölcse is) igaz, ha valaki hamis, akkor (a gyümölcse is) hamis. „Rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket”. Mi-ért kellene egymást akkor a gyümölcseinkről megismernünk? Hallgassuk meg, amit az ApCsel 20,29–30 mond: „Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat”.
  Magatok közül támadnak majd férfiak, mondja. És ha megnézitek a különböző kultuszokat, szektákat és hamis prófétákat, ezek a testből (Egyház) jöttek. Nem azok az emberek, akik megismerték az Urat és az igazság útját, és rossz útra tértek, hanem olyan emberek, akik hamis megtérők voltak, és később elmulasztottak a megtéréshez méltó gyümölcsöt teremni.
  A farkasok a gyenge juhokat szemelik ki. Így vadásznak. És ha lelkipásztor lennék, és saját gyülekezetem lenne – mivel jelenleg egy utazó pásztora vagyok a Hosanna gyülekezetnek, és legtöbb hétvégén úton vagyok, de ha lenne saját gyülekezetem, akkor figyelném azokat, akik Jézus mellett döntöttek. És várnám a gyümölcsöket. És ha bármelyik fiatal srác kicsit közelebb húzódik egy fiatal lányhoz, köré fonja a karját stb. szóval ekkor elkapnám a grabancát, és egy kicsit elbeszélgetnék vele. Figyeljetek rájuk, tartsátok rajtuk a szemeteket! Ahogy már mondtam, a farkasok a gyenge juhokat keresik. Ez a helyzet a farkasokkal. És ahogy mondtam, az igazi megtérő kiállja a megpróbáltatást, bármekkora is legyen az. A Péld 12,3 szerint „az igazak gyökere mozdíthatatlan”. Minél erősebb a napfény, annál mélyebbre hatol a gyökerük.
  Jézus farkasok közé küldte a juhait (Lk 10,3). Ez nagyon különbözik attól, ahogy mi kezeljük a friss megtérőket. Igyekezünk megvédeni őket. De nem, Jézus elküldte őket, mint bárányokat a farkasok közé. Miért? Mert a megpróbáltatás, a kísértés és az üldöztetés napsugarai leleplezik a hamisakat, az igazakat pedig növekedésre serkentik.
  Így volt ez Iskáriótes Júdással is. Ő is lelepleződött. Júdás nem volt keresztény. Soha nem is volt keresztény. Honnan tudom? Nyomós érv szól emellett. Jézus azt mondta: „Egy közü-letek ördög”. (Jn 6:70) Ez elég nyomós érv. Emlékszem mikor Winkie Pratneyt, egy barátomat hallgattam, aki arról beszélt, mikor képeket látott Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájáról, melyen megfigyelte Jézust és a tanítványokat. És mikor ránézett a képre, ezt kérdezte: „Hol van Júdás? Ugyan, hol van már?” És egy nagy, kampó orrú embert keresett, aki a sarokban dörzsölgeti a kezeit, valahogy így. De ez teljesen ellentétes a Bibliával. Júdás valószínűleg egy kedves ábrázatú srác volt. Annyira megbíztak benne, hogy még a tanítványok kasszáját is rábízták. Ő gondoskodott róluk. Aggódott a szegényekért is. Fontosak voltak számára. Egy nő egy pazarló tettét látva, aki összetört egy ke-nettel teli alabástromszelencét, egy rendkívül drága kenettel teli szelencét, mindezt Jézus feje felett, majd a hajával törölte meg a lábát, mikor ez történt, Júdás ezt mondta: „Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?” (Jn 12,5) Gondja volt a szegényekre? Nem, a Biblia azt mondja, hogy: „De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek. (Jn 12,6) A Biblia szerint tehát tolvaj volt, őt csak a pénz érdekelte. Ennek ellenére a tanítványok megbíztak benne. Mikor Jézus azt mondta, hogy „közületek egy elárul engem”, az nem úgy volt, hogy a tanítványok ott ültek és ezt mondták: „Ja persze, tudom kiről beszél. Az lesz az, a horgas orrú ott. Mindig tudtam, hogy a horgas orrú.”
  Nem, nem ezt mondták. Hanem ezt kérdezték: „Talán csak nem én vagyok az, Uram?” (Mt 26,22) ő ezt felelte: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem”. Júdás tette ezt. Ők nem azt mondták: „Hát persze”. Nem, mikor Júdás kiment, hogy elárulja Jézust, Jézus ezt mondta: „Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar!” (Jn 13,27) Ők azt gondolták, hogy azért megy el, hogy pénzt adjon a szegényeknek. Júdás annyira „jó ember volt”. Mindenkit átvert, kivéve Jézust.
  Keressétek meg a Kol 4,7-et, és figyeljük meg, hogyan pecsételte meg Pál a jóváhagyását azokon, akik azt vallották, hogy Isten kegyelmében vannak! A Kol 4,7-től (olvassuk), és figyeljétek meg mi módon biztosítja Pál jóváhagyásáról (támogatásáról) az egyes hívőket: „Az én egész helyzetemet megismerteti majd veletek Tükhikosz, a szeretett testvér, a hű diakónus, szolgatársam az Úrban. Őt éppen azért küldtem hozzátok, hogy megismerjétek körülményeinket, és hogy megvigasztalja szíveteket”. Ezek szerint Tükhikosz hűséges szolgáló és szolgatárs az Úrban. A 9. vers: „Vele megy Onézimosz is, a hű és szeretett testvér, aki közületek való”. Látjátok, manapság nem számít túlságosan, hogy ki jut hitre, és hogy ki az, akit ajánlunk, és ki az, akit nem. De akkor számított, mikor a keresztényeket oroszlánok elé dobták és megölték a hitükért. „Ők tehát mindent tudatnak veletek, ami itt történik. Köszönt titeket Arisztarkhosz, az én fogolytársam és Márk, Barnabás unokaöccse, akiről utasításokat kaptatok, és ha megérkezik hozzátok, fogadjátok be; továbbá Jézus, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csupán ők munkatársaim az Isten országa hirdetésében; ők vigasztaltak engem. Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata. Mert tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierápoliszban vannak. Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos (akit nem szükséges nektek bemutatnom), és Démász”. Démászon nem volt rajta az ajánlás
pecsétje.
  És ha tanulmányozzátok a 2Tim 4,10-et, azt találjátok, hogy „Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott”. Ez olyan, mintha Pál ránézett volna Démászra és azt gondolta volna: „Nos, nem igazán ismerlek téged. Valami nem stimmel veled. Nem fogom azt mondani, hogy „ha Démász jön hozzátok, fogadjátok be.” „Démász elhagyott engem, mi-vel ehhez a világhoz ragaszkodott”. Egy hamis megtérő. ő nem csupán visszanézett, hanem vissza is ment. Nem volt alkalmas az Isten országára. Az a szó, hogy „alkalmas” a görög „eutheos”, azt jelenti, hogy „használatra kész”. Most tehát nagyon röviden átnéztük a hamis megtérés jellemvonásait. Ezután pedig nagyon röviden, mielőtt befejeznénk, az igazi megtérés jellegzetességeit fogjuk átvenni.
  A Mt 13,23 szerint ő az, aki hallja és megérti az igét. Ezért nagyon életbe vágó, hogy használjuk Isten törvényét a bizonyságtételben és a prédikációban. Mivel a törvény nélkül lehetetlen megérteni az embernek az Isten előtti valódi állapotát. Csupán vízszintes megtérés történhet, nem pedig Isten szerinti szomorúság, amely megtérést szerez (2Kor 7:10). Nem érthetik meg, hogy Isten ellen vétkeztek, hanem azt gondolják, hogy hazugságukkal, lopásukkal csak az emberek ellen vétkeztek.
  De mikor Dávid Betsabéval vétkezett, azt mondta: „Egyedül teellened vétkeztem, és cselekedtem azt, ami gonosz a te szemeid előtt” (Zsolt 51,6 Károli). A tékozló fiú is ugyanezt mondta: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened” (Lk 15,2). Pál is ezt „az Istenhez való megtérést” hirdette (ApCsel 20,21), mert Isten a sértett fél. „Az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez”. Ezért lehetetlen, hogy a törvény nélkül Isten szerint való megszomorodásra juss, mely megtérést szerezhet.
  Ha Isten törvényét használod a bizonyságtételben, akkor gyakran fogsz találkozni azzal, hogy a bűnösök a következőt mondják: „Értem már, hogy miről beszélsz. Így még senkitől sem hallottam ezt a dolgot”. Ez a reakció szinte minden alkalommal, mikor egyenként végigmegyek a tízparancsolaton, és bemutatom, hogy azért van szükség a Megváltóra, hogy megmeneküljenek az eljövendő haragtól. Isten kitűzött egy napot, melyen megítéli majd a világot igazságban.
  Hallgassátok meg a Mt 13,15-öt: „Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket”.
  Látjátok, ha van előbb megértés a szívben, csak utána jöhet a megtérés. Emlékezzetek az etióp főemberre, akitől azt kérdezte Fülöp evangelista: „Érted is, amit olvasol?” Emlékezzetek a törvénytudóra, aki felállt és a következőt kérdezve kísértette Jézust: „Hogyan nyerhetek örök életet?” Jézus pedig így válaszolt: „A törvényben mi van megírva? Hogyan értelmezed?” Ezért, ha elmarad a törvényből származó felismerés, akkor lehetetlen dolog az üdvözülés is, mivel a bűn a törvény megszegése.
  Pál mondta: „Nem ismertem a bűnt, csak a törvény által”. Charles Finney pedig a következőt: „Úgy vélem, hogy a törvény az a mérce, az az egyedüli mérce, amely által a bűn súlyossága lemérhető”. D. L. Moody mondta: „Ezért adja nekünk Isten a törvényt, hogy felfedje előttünk a valódi állapotunkat”.
  Voltam evangelizációs alkalmakon, ahol a szokásos pszichológiai manipulációt használják, a prédikátor a hitről vagy más bibliai történetről tanít, és akkor ott a prédikáció közepén ezt mondja: „Álljunk meg egy percre! Hajtsuk meg a fejünket, és imádkozzunk! Vannak ma itt emberek, akik nem ismerik az Urat. Ma kell Jézusnak adnotok az életeteket”.
  És lehet, hogy hirdeti a megfeszített Krisztust, de olyan alkalmakon is voltam, ahol Krisztus kereszthaláláról nem is volt szó. Nem volt szó a keresztről. Csak a hitről és arról, hogy „Jézusnak kell adnod a szívedet, mert van egy Isten alakú űr a szívedben. Csak emeld fel a kezed, miközben mindenki lehajtja a fejét és becsukja a szemét. Senki nem figyel rád”. És mikor felemelik a kezeinket, azt mondja: „Láttam azt a kezet, Isten áldjon meg!” És aztán a következőt mondja: „Szeretném, ha mindenki felállna, és láttam azokat, akik feltették a kezüket. Most szeretném, ha előre jönnétek, amíg szól a zene, és amíg a segítők (lelkigondozók) kijönnek”.
  Tehát kijönnek a segítők, mint akiket skatulyából húztak elő. Azért jönnek ki a segítők, hogy még könnyebbé tegyék a dolgot, miközben szól a zene. Az emberek felállnak elöl. És amint a pásztor fenn állt a pódiumon, jól láthattam azoknak az arc-kifejezését, akik Jézusnak adták a szívüket. Nyoma sem volt Isten szerinti megszomorodásnak vagy bűnbánatnak. Az alkalom után az egyik segítő ezt mondta: „Neked is ki kellett volna jönnöd ott hátul”. Majd ezek lelkigondozták azokat, akik döntésre jutottak.
  Nyoma sem volt tehát az Isten szerinti megszomorodásnak. Az emberek ilyesmiket mondtak: „Hé, Berta, hihetetlen, hogy te is itt vagy!” „Ó, Fred, te meg mit keresel itt?” És azok arckifejezése, akik előrejöttek, valami olyasfélét árult el, hogy „hogy a csodába kerültem ide? De tényleg. Hiszen az előbb még a helyemen ültem, aztán történt valami és most itt vagyok elöl”. Előrehozták őket valami pszichológiai manipulációval. Ennek az embernek 96%-os volt a visszaesési mutatója. Ez volt az utolsó alkalom, mikor megnéztem a statisztikáit, és nem hiszem, hogy a maradék 4% beépült volna. Vagy esetleg megmaradt egy keresztény társas klubban, nem tudom. Az igaz megtérő ezt mondja: „Jaj nekem! Végem van! Isten, kegyelmezz nekem, bűnösnek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

6 + tizenhárom =