Szarka Miklós: Házasságra felkészítő beszélgetések (könyvajánló)

Szarka Miklós: Házasságra felkészítő beszélgetések
Útmutató lelkipásztoroknak és segítőknek
Kálvin, 2013, 180 oldal

Ez egy nehezen olvasható mű. Szarka Miklós viszont alapos értője, sőt hozzáértő tudósa a könyvében tárgyalt témának. Ez a téma a házasság, a könyv pedig útmutató a házasságra felkészítő beszélgetésekhez, kifejezetten a lelkipásztorok és a segítők számára – ahogyan a címe és alcíme szűkre szabva behatárolja. A könyv olvasóközönségi célcsoportja tehát elsősorban, majdhogynem kizárólagosan a református egyházhoz tartozó, abban munkálkodó, szolgáló lelkipásztorok, lelkigondozók köre. De ez nem egy mindenáron zárt kör, hiszen más felekezetűek, foglalkozásúak, helyzetűek is fontos és hasznos tanítást és útbaigazítást kaphatnak belőle a házasságról. Így kerülhet nekünk, baptista lelkipásztoroknak is a kezünkbe.

A könyv elején található Ajánlás és Előszó tisztázza, hogy a jegyespárok házasságra felkészítése során nem tanításra és dogmák kifejtésére van szükség, hanem lelkigondozói jellegű beszélgetésre. Az ilyen hozzáállással rendelkezők tudják jó eredménnyel forgatni e könyvet. A bevezető fejezet (1. Együttélési szokások a mai Magyarországon) még témára hangoló jellegű, a szerző a KSH 2010–2011-es házasságkötési, élettársi, válási adatait elemzi ki; illetve a jegyesekkel folytatandó beszélgetés hét szükséges elemére hívja fel a figyelmet.

A téma kifejtésének első harmadában (2. A jegyespár befogadása és megismerése; 3. A párkapcsolat anatómiájának alapjai; 4. A leválási és kapcsolódási folyamat segítése; 5. Párválasztási motívumok tisztázása; 6. Felkészítés a válsághelyzetek megelőzésére és fogadására) néhol száraznak ható szakmai leírásokkal találkozunk. A szerző háromféle élethelyzetű jegyespár példáját vázolja fel a beszélgetést vezető lelkigondozó előtt. Ezekre tekintettel kezdi elvezetni az olvasót a tanítói beállítottságtól és az előítélettől mentes, el- és befogadó, hiteles, betekinthető, kérdezhető, empatikus magatartás kialakításáig és gyakorlásáig. Az emberi személyiség struktúrájának rajzzal történő ábrázolásával, mozgásfolyamatok eseménysorba rendezésével szemlélteti a párkapcsolat alapjait és fejlődését. Ha a társkeresésből kimaradt Isten munkája, akkor a lelkigondozó arra nem csodálkozhat és mutathat rá, tehát a párválasztási motívumokat kell feltárnia, tisztáznia és szükség esetén orvosolnia. A házasságot fenyegető horizontális és vertikális veszélyzónákat ismertetnie kell, majd biztasson a körkörös kommunikációra!

A könyv közepén található fejezetek (7. Az intim viselkedéskultúra elmélyítése; 8. Az egyén, a házaspárkapcsolat és a családi élet erőforrásai; 9. A családtervezés és a fogamzásgátlás etikai kérdései; 10. A párkapcsolat kegyességi-spirituális rejtélye) a házasság legbensőségesebb és legmélyebb rejtelmeivel foglalkoznak. Az intimitás kultúrája és a családtervezési etika mintegy keretként fogják közbe az erőforrások kérdését – itt a 8. fejezet után jobb lett volna egyből a 10.-re térni (írja is a 8.-ban: „A fiatal jegyespár figyelmének a transzcendentális irányba való irányításával külön fejezetben foglalkozom.”). Az intimitás esetén ne csak tiltás legyen, hanem nevelés, a viselkedésrepertoár tanítása és moderálása három téren: preerotikus, erotikus és genitális zónában. Ezek mindegyikét a Bibliából is megerősíti (1Jn 4,18; Énekek 4,7–12; 1Móz 2,25), együttműködésükre és válságaikra is kitér. A családtervezés kapcsán tekintettel kell lenni a jegyespár helyzetére, s el kell magyarázni a negatív és a pozitív családtervezés közti különbséget. Az erőforrások közül előbb ötféle párkapcsolati, aztán a kommunikációs és a kontextuális energiákról beszél, végül a kegyelem erejéről. A jegyespárnak az egyéni és a közös kegyességükre is gondot kell fordítani. A lelkigondozónak a javasolt négy-hat beszélgetés során ezen folyamatokra, a jegyespár jelenlegi állapotára jó rálátása alakuljon ki. Így jellemezhető (11.) A házasságra előkészítő pásztori beszélgetés mint „minőségi” idő.

Az egyházi szolgáltatást kérő jegyespár egy másik létdimenzióba léphet be az ilyen beszélgetés során. Ez pedig a Szentlélek munkája, amit a lelkigondozó kér és közvetít feléjük. S végül szóba kerülnek 12. A házasságkötés ceremoniális kérdései és 13. A beszélgetéstől az esketési igehirdetés felé… A szerző magyarázza az esküvés lényegét Isten hűsége fényében, az ökumenikus (református és római katolikus) házasságkötést; s végül az esketési igehirdetés többféle jellegét.

A könyv lassan emészthető, alapos, odafigyelő, gondolkodó olvasást igényel. Ehhez járul a sok-sok idegen nyelvű kifejezés (a végén 40-et gyűjtött ki és magyaráz meg a szerző), a 29 ábra és táblázat, a bibliai versekre, szakaszokra való hivatkozások és kifejezések (például „felemás iga”, „belső szoba”…) és a fejezetek végén található kérdések. Összességében nagyon jól használható, átgondolt vonalvezetése sokat segít jobban végezni a lelkigondozás ezen különleges formáját.

Papp Dániel

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

öt × kettő =