A magukat baptistának vallók szociodemográfiai sajátosságai

Kocsis-Nagy Zsolt, Lukács Ágnes, Rövid Irén, Tankó Tünde, Tóth Krisztián

Tartalom

1. Előszó
2. Bevezető
3. A baptisták nem és kor szerinti jellemzői az ­ezredforduló utáni népszámlálások alapján
4. A baptisták családi állapot szerinti összetétele
5. A baptista valláshoz tartozók legmagasabb befejezett iskolai végzettsége Magyarországon a 2011. évi népszámlálás adatai tükrében
6. A magukat baptistának vallók nemzetiségi megoszlása a 2001, 2011-es népszámlálás alapján

1. Előszó

Az elmúlt évtizedekben a magyarországi baptista gyülekezeteinkről és egész egyházunkról pontos adatok nagyrészt a gyülekezetek által beküldött statisztikák alapján álltak rendelkezésre. A 2001-es, valamint a 2011-es népszámlálás viszont össztársadalmi kontextusban és széleskörűen gyűjtött adatokat. Így lehetővé vált, hogy a magukat baptistának vallók társadalmi rétegéről objektív és árnyalt képet kapjunk.

Az adatok elemzése lehetőséget teremt arra, hogy magunkról valóságos képet alkossunk, s így a személyes (szubjektív) véleményen és meglátáson túl igazodhassunk a realitásokhoz is közösségi életünk szervezése és irányítása során. Ez természetesen nem zárja ki a hit döntését és kockázatvállalását, viszont erősíti a józan belátást és az alázat természetességét missziónk során.

Ezért üdvözöljük örömmel közösségünk szociológusainak azt a vállalkozását, hogy elkezdték a 2011-es népszámlálás feldolgozott adatainak elemzését. Kívánom, hogy a Szentlélek adjon a megkezdett munkához kitartást, adja a közösséghez tartozóknak a megértés ajándékát, lelki vezetőinknek pedig a kutatások és elemzések következtetéseinek meglátását! Hogy a szociográfiai sajátosságok ismerete is segítse a minél pontosabban felfogott „kijelentést” és „mennyei látást”, és Krisztus-hívő népünk az örök életre való, használható tanítást kapjon!

Háló Gyula, az MBE kommunikációs szaktitkára

2. Bevezető

A 2011-es népszámlálás alkalmával az úgynevezett szenzitív kérdések között szerepelt a népesség vallási/felekezeti kötődésére vonatkozó kérdés, melyre az adatszolgáltatás nem volt kötelező. A vallási kötődést a „Mely vallási közösséghez, felekezethez tartozónak érzi magát?” kérdéssel mérte a kérdőív. A 2001-es népszámlálásban a következő kérdés szerepelt: „Vallása, hitfelekezete?” Mindkét kérdés nyitott volt, és külön opciót tartalmazott a felekezethez nem tartozás kinyilvánítására, illetve a válaszmegtagadásra, a 2011-es pedig az ateistákat is külön csoportként kezelte. A két megfogalmazás hasonló, ezáltal az adatok alkalmasak az összehasonlításra.

2011-ben 18 211 fő vallotta magát baptistának, míg 2001-ben 17 705 fő. A nominális különbség 506 fő, ez 2,8%-os növekedést jelent. Ez a létszám az össznépesség 0,2%-a, és a kisebb egyházak között holtversenyben a második legnagyobb felekezet.

Az elemzés alapvetően négy nagyobb területre fókuszál. A baptista felekezethez tartozók nemi és életkori jellemzőin túl kitér a családi állapot, a legmagasabb iskolai végzettség vizsgálatára, illetve a különböző nemzetiségek megoszlására.

3. A baptisták nem és kor szerinti jellemzői az ezredforduló utá­ni népszámlálások alapján

Ha a baptista férfiak és nők számát és arányát nézzük, megállapíthatjuk, hogy az országos eloszláshoz hasonlóan a nők mindkét népszámláláskor többségben voltak (2011-ben 10 341 nő és 7870 férfi, 2001-ben 10 222 nő és 7483 férfi). Mivel a 2011-es kismértékű létszámnövekedést zömmel a férfiak számának növekedése teszi ki, a nemek különbsége 2011-re valamelyest csökkent, ugyanakkor még mindig valamivel nagyobb arányú, mint az össznépességben. Itt az arány mindkét népszámlálásnál 47,5% férfi, illetve 52,5% nő, míg a baptisták esetében 2001-ben 42,2% férfi, illetve 57,8% nő, 2011-ben 43,2% férfi, illetve 56,8% nő.

Két megjegyzést tartunk fontosnak itt: egyrészt a férfiak jelenléte – a nemek kiegyensúlyozott aránya – jót tesz az egyháznak,¹ másrészt valószínűleg pozitív hatással van a családok állapotára nézve is. Ha megnézzük a nagy egyházakat (történelmi: katolikus, református, evangélikus), kivétel nélkül csökkent a férfiak aránya. Tehát összegezve egy ellentétes és pozitív hatást láthatunk: amíg a legtöbb felekezet száma és a férfiak aránya csökken, addig a baptisták esetében közel 3%-os növekedést és 1%-os – az össztársadalommal is ellentétes – férfiarány-javulást vehetünk észre. A nők aránya az idősebb korcsoportokban magasabb, és a 60 év feletti nők esetében csaknem kétszerese a férfiakénak. A korszerkezetre térve először azt nézzük meg, hogyan alakult a baptisták száma és aránya a négy főbb korcsoportban 2011-ben és 2001-ben (1-es ábra). Ami a numerikus adatokat illeti, – a legidősebb korosztályt kivéve, ahol csökkent a létszám – minden korcsoportban csekély növekedést tapasztalhatunk.

Az arányokat tekintve az ifjabb korosztályoké az elmúlt tíz évben nem változott, a 40–59 éveseké kismértékben nőtt, a 60 év felettieké pedig csökkent. Ha mindezt részletesebb életkori bontásban is elemezzük (2-es ábra), kiderül, hogy a fiatal felnőttek arányának változatlansága csupán látszólagos.

A 15–39 éves korcsoportban valójában egy ket­tős tendencia ér­vé­nyesült: a fiatalabb kor­csoport (15–29) száma és aránya kissé csökkent, a 30–39 évesek száma és aránya kissé növekedett. A magukat baptistának vallók átlagos életkora 2011-ben 42,6 év, a férfiaké 39,6 év, a nőké 44,9 év. A tíz évvel korábbi népszámláláskor ugyanez 42,3 év volt (a férfiaknál 39,2, a nőknél 44,5 év), vagyis egy csekély növekedés tapasztalható. Ha ezt a népesség átlagéletkorával vetjük össze – 41,3 év (férfiak: 39,1 év, nők 43,2 év) –, megállapíthatjuk, hogy a baptisták átlagéletkora összességében és mindkét nem esetében is magasabb, mint a népességé. Csökkenő különb­ség­gel ugyanez mond­ha­tó el az idő­beli összehasonlítás alapján is: 2001-ben a népesség átlagos életkora 39,2 év volt, a férfiaké 37,1 év, a nőké 41,1 év. A baptisták átlagéletkora 2011-ben alacsonyabb, mint a többi egyházhoz tartozóé: a katolikusoké és reformátusoké 45,3 év, az evangélikusoké 47,2 év. 2001-ben megegyezett a reformátusok és katolikusok átlagéletkorával (42 év, illetve 41,1 év), és alacsonyabb volt, mint az evangélikusoké (44,3 év). A 3-as ábra a baptista férfiak és nők 2001-es és 2011-es részletesebb életkori megoszlását mutatja.

A két népszámlálási adatsort vizsgálva megálla­píthatjuk, hogy a legfiatalabb korcsoportot kivéve a nők van­nak többségben, és ez a különbség az idősebb korcsoportokban egyre növekszik. A teljes népességben általában a nők létszáma csupán 40 éves kor felett haladja meg a férfiakét, és az idősebbeknél is kiegyenlítettebb. Ugyan­akkor az elmúlt évtized néhány csekélyebb változást is hozott. A 15–29 éveseknél és a legidősebbeknél mind­két nem esetében csök­kent a létszám, a többi korosztályban mindkét nem­nél növekedett. A korábban említett átrendeződés a fia­tal, illetve fiatal felnőtt korosztály létszámában nemek szerinti bontásban azt jelenti, hogy a 15–29 éves korosztályban a fogyás nagyjából egyforma arányban érintette a férfiakat és a nőket (-2%, illetve -5%), a 30–39 évesek növekedését viszont jórészt a nők adták (férfiak +5%, nők +20%). A férfiak létszáma elsősorban a 40–49 és az 50–59 éves korosztályban nőtt (+17%, illetve +15%), illetve kisebb mértékben a gyermekeknél (+7%). A kisebb felekezetekhez tartozók kormegoszlását bemutató 4-es ábrára pillantva azonnal feltűnik, hogy a kisegyházak egymáshoz és a népességhez viszonyítva is sajátos vonásokat mutatnak. A kisebb felekezetek között a pünkösdi és a Hit Gyülekezete hasonlít legjobban egymásra, és egyúttal ez a két felekezet az, amelyik leginkább különbözik a teljes népesség kormegoszlásától. Mindkét felekezetben felülrep­rezentáltak a gyermekek és a fiatal generációk, és jelentősen alulreprezentáltak a legidősebbek. A baptisták korszerkezete hasonlít leginkább a népességéhez: a különbséget a legidősebbek nagyobb aránya és a 15–59 éves korosztályok alulreprezentáltsága adja. Az adventisták és a Jehova Tanúi életkori eloszlása az idősebb generációk felülreprezentáltságát mutatja, az adventistáknál különösen alacsony a gyermekek, és magas az idősek aránya. A tagság jövőbeli belső reprodukciója szempontjából a korstruktúra a pünkösdiek és a Hit Gyülekezete előnyét valószínűsíti: a sok gyermek és fiatal felnőtt már akkor is létszámnövekedést fog produkálni, ha a két felekezet csupán eddigi tagjait, szimpatizánsait tudná megtartani (4-es ábra).

Ugyanez a grafikon azt is megmutatja, hogy a kisegyházak már a 2001-es népszámláláskor sajátos korszerkezettel bírtak. Ezek főbb jellegzetességeikben megegyeznek a 2011-es adatoknál ismertetett sajátosságokkal, azzal a különbséggel, hogy a pünkösdieknél a legidősebb generáció tíz évvel ezelőtt nagyobb arányt képviselt, illetve a Hit Gyülekezete korstruktúrája extrém módon különbözött mind a népességétől, mind a többi felekezetétől. Az elmúlt tíz évben az egyes felekezetekben bekövetkezett változások is egyedi vonásokat mutatnak. A pünkösdiek úgy növelték a létszámukat (a duplájára), hogy közben jelentősen megfiatalodtak. A Hit Gyülekezete ötszörös létszámnövekedése a korstruktúra egyenletesebbé válásával, a felekezet „öregedésével” járt. A Jehova Tanúi közel 50%-os, valamint az adventisták 6,5%-os létszámnövekedése nem járt együtt a korszerkezet változásával, sőt, az eredetileg is idősödő felekezetekben tíz év alatt még tovább növekedett az idősebb generáció aránya. Az 5-ös ábra a baptista vallásúak 2001-es és 2011-es területi eloszlását régiós bontásban mutatja be.

A Központi Statisztikai Hivatal által publikált statisztikai táblázatokban Budapest adatai a közép-magyarországi régióban jelennek meg, de mivel a fővárosi baptisták létszáma felér egy régióval, és mint látni fogjuk, életkori sajátosságaik is különböznek, ezért a fővárost a területi megoszlásokban külön kategóriaként szerepeltettük. Mindkét népszámlálás megerősíti azt az ismert tényt, hogy a baptista felekezethez kötődők regionális elosz­lása egyenlőtlen: Közép-Magyarországon, Dél-Alföldön, Buda­pes­ten és Észak-Alföldön szignifikánsan magasabb arányban van­nak jelen, mint a Dunántúlon, illetve Észak-Magyarországon. A korábbi cenzushoz képest a baptista vallá­súak létszáma és aránya Észak-Magyarországon, Dél-Alföldön és Buda­pesten valamelyest csök­kent, Dél-Dunántúlon stag­­nált, a többi régióban kissé emelkedett. A négy főbb korcsoportba tartozó baptista vallá­súakat régiós bontásban bemutató 6-os ábra szerint 2011-ben legin­kább Dél-Dunántúl és Észak-Alföld korstruk­túrája hasonlít az orszá­gos eloszlásához.

Közép-Magyar­or­szág, Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl kor­szerkezete az országoshoz képest „fiatalnak” te­kint­hető: bár külön­böző mértékben, de mind az országos ará­nyokhoz, mind a többi régióhoz képest felülreprezentáltak a fiatal generációk, és alul­reprezentáltak az idősebb korosztályok (50+).² Észak-Magyarország és Dél-Alföld (a második legnépesebb régió) az országoshoz képest idősödő korstruktúrát mutat. Budapesten a fiatalabb és idősebb generációk aránya nagyjából megfelel az országos arányoknak. Korstruktúrája hul­lámzó: itt a legkisebb a gyermekek aránya, legnagyobb a fiataloké, illetve fiatal felnőtteké, a középgeneráció (40–59) a­rá­nya is­mét alacsonyabb, a legidősebbeké pe­dig magasabb. A felekezet demográfiai repro­dukciója szem­pont­jából fontos korosztályok (39 év alattiak) aránya az egyes régiókban a következőképp alakult: Nyugat-Dunántúl (58%), Közép-Dunántúl (54%), Közép-Magyarország (51%), Budapest (48%), országos (47%), Észak-Alföld (46%) és Dél-Dunántúl (46%), Dél-Alföld (43%) és Észak-Magyarország (43%). 2001-ben (7-es ábra) a „fiatalos” régiók ugyanazok voltak, mint 2011-ben – Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl, és talán még Dél-Dunántúlt is ide lehetett sorolni, bár a 15–39 évesek aránya itt alacsonyabb volt az országosnál.

Tíz évvel ezelőtt Észak-Magyarország és Dél-Alföld mellett Észak-Alföld is az idősödő régiók közé tartozott. Budapest korstruktúrája valamivel jobban hasonlított az országos eloszláshoz, azzal a különbséggel, hogy a gyerekek már akkor alulreprezentáltak, a fiatalok pedig felülreprezentáltak voltak. 2001-ben a felekezet demográfiai reprodukciója szempontjából fontos korosztályok (39 év alattiak) aránya az egyes régiókban a következőképp alakult: Nyugat-Dunántúl (65%), Közép-Dunántúl (54%), Közép-Magyarország (50%), Dél-Dunántúl (49%), országos (47%), Budapest (47%), Észak-Alföld (45%), Dél-Alföld (44%) és Észak-Magyarország (44%). A két népszámlálást össze­vetve összességében meg­állapíthatjuk, hogy a régiók fiatal korosztályok szerinti sorrendje nagyjából változatlan. Az elmúlt tíz év során bár a három „legfiatalabb” régióban az országos felekezeti arányhoz képest továbbra is felülreprezentáltak a gyermekek és a fiatalok, ez a legfiatalosabb Nyugat-Dunántúlon határozottan, Közép-Dunántúlon kismértékben csökkent, Közép-Magyarországon stagnált. Dél-Dunántúl az egyetlen, ahol a 3%-os csökkenés (a gyermekek aránya csökkent, a 15–39 éves korosztály aránya pedig stagnált) egyúttal sorrendi változást is eredményezett. Az idősödő korstruktúrájúként értékelt régiók stagnáló arányokkal az elmúlt évek során ugyanazok maradtak.

4. A baptisták családi állapot sze­rinti összetétele

2011-es népszámlálási adatok szerint a 18 211 baptistából 6502 fő nőtlen vagy hajadon, 8813 fő házas, 1805 fő özvegy, és 1091 fő elvált családi állapotú státussal rendelkezett. Ha a két népszámlálás közötti családi állapotra vonatkozó belső arányváltozásokat vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy 2011-ben 2,2%-ponttal több a nőtlen vagy hajadon, 2,1%-ponttal kevesebb a házasságban élő, 1,2%-ponttal kevesebb az özvegy, és 1,2%-ponttal volt több az elvált (8-as ábra).

Úgy tűnik, hogy a többségi társadalomra is jellemző vál­tozások a baptista közösségen be­lül is megfigyelhetőek, hiszen a házasságok aránya és száma (1,3%) is csökkent kicsivel, és ez a negatív változás úgy még inkább figyelemfelkeltő, hogy a közösséghez tartozók összlétszáma ugyanakkor növekedést mutatott. Valószínűleg összefüggés van a házasságok csökkenése és a nőtlen vagy hajadon csoport számának (10,1%) és arányának növekedése közt. Csökkent az özvegyek száma (11%) és aránya is, viszont drasztikusan nőtt a válások száma. Sajnos 2011-ben 28,4%-kal több az elváltak száma a baptista közösségen belül, mint tíz évvel korábban. Ugyanakkor mivel az elváltak csoportja aránylag kis alcsoportot alkot a baptistákon belül (2011-ben 6%), ezért az, hogy több mint ¼-ével növekedett az elváltak száma, „csak” 241 fővel több elváltat jelent.

Ha megnézzük, hogy más egyházakban hogyan alakult a családi állapot, akkor azt láthatjuk, hogy a nőtlen vagy hajadon csoportba tartozók aránya az adventistáknál a legkisebb – kb. minden negyedik tartozik ide (27,5%) –, és a vallási felekezethez, közösséghez nem tartozók csoportjában a legnagyobb, többségük (54,6%) csak kicsivel megelőzve a más vallási közösséghez, felekezethez tartozókat (53,5%) és az iszlám (52,8%) híveket. A baptistákhoz képest a nőtlenek vagy hajadonok csoportját tekintve (az adott felekezeten belül) nagyobb eltérés mutatkozik az orosz ortodox (-5,21%), az adventista (-8,13%), a Jehova Tanúi (-3,34%) és az izraelita (-4,81%) vallásúak tekintetében. Ezen a területen a legnagyobb hasonlóság a reformátusok és a baptisták között tapasztalható (9-es ábra).

A házasok felekezeten belüli aránya nagyon jónak mondható a baptisták esetében, hiszen csak három felekezet előzi meg a következő aránykülönbségekkel: orosz ortodox (+1,83%), anglikán (+1,6%), adventista (+2,45%). Ezen felekezetek jóval kisebbek, mint a baptista – közülük a legnagyobb az adventista felekezet, ami számban a baptisták kb. harmada. Az özvegyek aránya tekintetében a középmezőnyben található a baptista közösség. Míg a buddhisták (2,33%) és a mohamedánok (1,64%) között alig van özvegy, addig a legnagyobb arányban az izraelitáknál jelenik meg az özvegység (15,12%). A válás esetében a baptisták az összes felekezet közül a harmadik helyen vannak. Ez összehasonlításban pozitívnak mondható, azonban lát­tuk korábban, hogy sajnos, ha a tíz évvel ezelőtti (2001) állapotához ha­sonlítjuk, akkor a legdrasztikusabb romlás éppen a baptisták esetében figyelhető meg. Az össztársadalomban tapasztalható negatív tendenciák a baptista felekezetet sem hagyták érintetlenül. Az anglikánoknál 0,8%-kal kevesebb, a pünkösdieknél szinte megegyező, 0,01%-kal kevesebb az elváltak aránya. A legnagyobb válási arányokat (meglepő módon) az izraeliták (14,84%) mutatják, őket követik szorosan a buddhisták (14,32%). Mindkettő esetében ez az arány több mint duplája a baptistának. Ha az országos átlagot nézzük, vagyis a baptistákat hasonlítjuk össze a teljes populációval, minden esetben „jobb” eredményeket kapunk; a baptistáknál 6,68%-ponttal kevesebb a nőtlen/hajadon, 10,45%-ponttal több a házas, kicsit kevesebb az özvegy (0,1%-pont), és 3,87%-ponttal kevesebb az elvált. Míg az országban közel minden tizedik ember elvált (9,86%), vagyis ez csaknem egymillió ember, addig a baptisták esetében „csak” minden tizenhetedik – azaz ezer emberről beszélünk.

Területi adatok alapján az ország hét régióját vizsgálva a családi állapot tekintetében a legjobb helyzet Közép-Magyar­országon és Dél-Du­nán­túl­on van, míg a legnehezebb hely­zetben Észak-Magyarország és Észak-Alföld áll, hiszen ezeken a területeken sajnos az ország baptista „családmintázatánál” ros­s­zabb képet mutat. Az adatokat vizsgálva kirajzolódni látszik egy-egy törésvonal az ország nyugati és középső, illetve keleti és északi részei között. Ha a baptisták gyermekvállalási hajlandóságukat tanulmá­nyoz­zuk, akkor azt láthatjuk, hogy míg a baptisták népességen belüli aránya 0,2%, a négy- és ötgyerekesek 0,5%-át adják, illetve az öt gyermek fölötti családok 0,4%-át (10-es ábra).

Látható, hogy mind­két kategóriában szám­arányukhoz képest duplán „ve­szik ki a részüket” a gyermekvállalásból, jótékonyan próbálva ellensúlyozni egy kis mik­rokörnyezetben a makro­társadalomban tapasztalható csök­kenő demográfiai folya­ma­tokat. Természetesen sajnos ez nem valódi ellensúly, hiszen ezer főből csak két ember mondta magát a baptistákhoz tartozónak, de azért reményt keltő, mivel a baptista közösség hatása ma már nemcsak tízezrekre, hanem százezrekre terjed ki valóságos módon (lásd szociális – Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány – és oktatási – baptista fenntartásba került iskolák – területek).

A baptista családok felülreprezentáltsága mérhető az élve született gyerekek esetében is, ha a többi felekezettel vetjük össze. Amint a táblázatban is látható, mind a 100 nőre, mind a 100 férfire jutó élve született gyermekek esetében is a baptistáknál figyelhető meg a legnagyobb gyermekvállalási hajlandóság (1-es táblázat).

Összességében tehát el­mondható, hogy baptistának lenni egyfajta védelmet jelent a családi állapot tekintetében. A baptista felekezet családiállapot-mutatói jóval az átlag fölött vannak a többi felekezet összehasonlításában, azonban – tíz évvel ezelőtti – önmagához képest sajnos rontott a házasságban élők és a válások terén.

 

5. A baptista valláshoz tartozók legmagasabb befejezett iskolai végzettsége Magyarországon a 2011. évi népszámlálás adatai tükrében

Hazánkban a baptista valláshoz kötődők legmagasabb befejezett iskolai végzettsége szempontjából 2001-hez képest némi eltérés figyelhető meg. A 2011. évi népszámlálás adatai – az előző cenzushoz képest – a baptista valláshoz tartozók kvalifikáltságának emelkedéséről számolnak be. A 11-es ábra alapján szembetűnő, hogy míg az általános iskola 8. évfolyamánál alacsonyabb vagy legfeljebb a 8. évfolyamot elvégzők aránya valamelyest visszaesett, addig az érettségivel, illetve felsőfokú végzettséggel rendelkezőké növekedett. Leginkább a diplomások aránya nőtt, amely csaknem 9 százalékponttal magasabb, mint 2001-ben (11-es ábra).

Ha a baptista valláshoz tartozók iskolázottságának régiónkénti alakulását vesszük górcső alá, akkor látható, hogy a 2001. évi népszámláláshoz képest mindegyik régióban emelkedett az egyetemi, főiskolai diplomát szerzők aránya. Miként 2001-ben, úgy tíz év elteltével is a Nyugat-Dunántúlon élők tekinthetők a leginkább képzetteknek, ugyanis itt a legmagasabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, és legalacsonyabb az alapfokú iskolázottságúaké. A diplomások aránya Észak-Alföldön a legkisebb, ahol a baptista vallásúak mindössze 15%-a fejezte be sikeresen felsőfokú tanulmányait. Annak ellenére, hogy Közép-Magyarországot követően Észak-Magyarországon nőtt még több mint 9 százalékponttal a főiskolát vagy egyetemet végzettek hányada, Észak-Alföld kivételével az továbbra is elmarad a többi régió átlagától (12-es  és 13-as ábra).

Közép-Magyarországon és Dél-Dunántúlon az országos átlagot (27,8%) is meghaladja az érettségizettek részaránya, Nyugat- és Közép-Dunántúlon, valamint Közép-Magyarországon pedig a felsőfokú végzettségűeké magasabb az országos 20,6%-nál. A 14-es ábra a baptista valláshoz tartozók iskolázottságának jellemzőit ábrázolja megyénkénti bontásban. A 2001. évi cenzushoz képest a felsőfokú végzettségűek aránya mindegyik megyében, az érettségivel rendelkezőké pedig a megyék többségében emelkedett. 2011-ben Budapest – a diplomások tekintetében – az ötödik helyről az első helyre lépett elő, itt a legmagasabb a felsőfokú tanulmányaikat sikeresen befejezők részaránya. Az utolsó helyen 2001-hez hasonlóan Szabolcs-Szatmár-Bereg megye található, ahol a 10%-ot sem éri el az egyetemi, főiskolai diplomát szerzők hányada. A megyék közül Zala, Győr-Moson-Sopron, Csongrád, Veszprém, Vas és Fejér megyében az országos átlagot (20,6%) is felülmúlja a diplomások aránya. (14-es és 15-ös ábra)

A legmagasabb befejezett iskolai végzettség tekintetében az egyes vallásokhoz tartozók között különbség található. Ha összevetjük a baptista és a feltüntetett vallásokhoz tartozók (16-os ábra) iskolai végzettségét, akkor látható, hogy a baptisták körében – az iszlám, a metodista, a buddhista és az izraelita vallás kivételével – a felsőfokú tanulmányaikat sikeresen befejezők magasabb részarányt képviselnek, mint a többi vallási közösséghez, felekezethez tartozók esetében. A magukat a baptista egyházhoz sorolók nemcsak a három legnagyobb lélekszámú felekezetnél – katolikus, református, e­van­gélikus – tekinthetők magasabb iskolai végzettséggel rendelkezőnek, hanem azoknál is kedvezőbbnek számítanak, akik más vallási kötődésűek (16-os ábra).

Összességében 2011-ben arányaiban többen rendelkeztek egyetemi vagy főiskolai diplomával, mint tíz évvel azelőtt. Annak ellenére, hogy a legmagasabb iskolai végzettség tekintetében az egyes területi egységek között eltérés mutatható ki, a diplomások arányának emelkedése mindegyik ré­gi­ót és megyét egyaránt érintette. A középiskolai tanulmányaikat érettségivel befejezők is nagyobb rész­arányt képviselnek a megyék többségénél, mint 2001-ben. A baptista valláshoz tartozók körében a felsőfokú végzettségűek aránya mind a három legnépesebb fele­kezethez tartozók – a ka­to­likus, a református és az evangélikus –, mind a más vallási kötődésüket megjelölők arányánál kedvezőbbnek te­kinthető.

 

6. A magukat baptistának vallók nemzetiségi megoszlása a 2001, 2011-es népszámlálás alapján

A népszámlálási sta­tisz­tikák megbízhatóságán túl fontos hangsúlyoznunk, hogy mind a nemzetiségi, mind a vallási önazonosság meghatározásában az adat­felvétel egyedül a válaszadó önbevallására támaszkodik, ezért a rejtőzködő identitással nem számol. Szintén ki­emelendő, hogy az utóbbi két népszámlálás esetében más kérdést használtak a nem­zetiségi identitás vizsgálatára. Amíg 2001-ben a nemzetiségi kötődést, anyanyelvet, családi-baráti környezetben használt nyelvet, valamint a kulturális kötődést használták a nemzetiségi identitás mérésére, addig 2011-ben a kulturális kötődés kimaradt a vizsgált dimenziók közül. Hangsúlyozandó, hogy a nemzetiségi hovatartozás tekintetében több kötődést is meg lehetett jelölni, így azok halmozódhatnak, egy válaszadó több kategóriában is szerepelhet egyszerre. Magyarországon 13 nemzetiséget tartanak számon: bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán. A megnevezetteken túl elérhetőek az arab, kínai, orosz, vietnami kötődést számon tartó statisztikák is, azonban a 2001-es adatok nem hozzáférhetőek a baptista felekezetűekre vonat­kozóan (17-es ábra).

Ahogy azt a 2001-es és 2011-es népszámlálás adatai is tanúsítják, a baptista felekezetűek nemzetiségi megoszlása javarészt követi az országos arányokat. Három esetben tér el azoktól: a román, szlovák, valamint német kisebbséghez tartozóak jelentős mértékben felülreprezentáltak a baptista népességben. Az eltérések szorzói sokszorosak, a 2001-es statisztikák esetében 79-szer több a román kisebbség aránya a baptista felekezetűek között a teljes népességhez képest. Hasonlóan, a német nemzetiségűek aránya nyolc és félszer nagyobb a baptista egyházban, a szlovák kisebbségé ötszörös mértékben. Az is látható, hogy ezek a drasztikus eltérések 2011-re mérséklődtek, de a különbségek továbbra is jelentősek (18-as ábra).

Ha az egyes kisebbségek körében mérjük a baptista felekezetűek arányát, akkor is kitűnnek az említett nemzetiségek. A magyar nemzetiségűek 0,21%-a tartozott 2011-ben a baptista egyházhoz. Ezt az arányt az orosz (0,2%), illetve a cigány (0,2%) kötődésű baptisták elérték, a német (0,23%), a szlovák (0,64%), valamint a román (1,98%) kisebbséghez tartozó baptisták pedig meghaladták.

A baptisták nemzetiségi meg­osz­lásában történt válto­zá­so­kat a teljes népességben tapasztalt változásokkal is egybe­vetettük. Ezek nem térnek el lényeges mértékben egymástól. A román, valamint a német kisebbségekhez tartozóak aránya jelentősen csökkent 2001-ről 2011-re, a teljes népességben történt változásokkal összevetve is, bár ezek a kisebbségek továbbra is felülreprezentáltak a baptista egyházban. A német kisebbséghez tartozóak száma a negyedére esett vissza a baptisták között 2011-re (2001 N=1800; 2011 N=426), a román nemzetiségűeké a felére (2001 N=1401, 2011 N=705). A jelenség egyik valószínűsíthető magyarázata lehet, hogy a ki­sebbségi identitását erősebben őr­ző idősebb generáció fogyat­kozóban van, a fiatalabb pedig nem viszi tovább a hagyományokat, vagy ezeken a területeken nagyobb arányban csökkent a magukat baptistáknak vallók száma.

A változásokat tekintve még egy kiemelendő momentum van, ez pedig a roma baptisták arányának növekedése. 2001-hez képest 2011-re majdnem megnégyszereződött az arányuk az egyházban, amíg a teljes népességen belüli növekedésük csupán 1,6-szoros volt. 2001-ben a cigány származásúak még alul voltak reprezentálva a baptista felekezetűek között, 2011-re utolérték a teljes népességbeli arányt, sőt, némiképp meg is haladták azt (3,3%).

A hazai cigányság felekezeti megoszlása többé-kevésbé követi a teljes népességét. Meghatározó többségük ugyan a katolikus egyházhoz kötődik (49,2%), de körükben egyre inkább erősödni látszanak az újprotestáns fele­kezetek, különösképpen a Hit Gyü­lekezete, valamint a pünkösdi egyház. Jól szemlélteti mindezt, ha a romák arányát megjelenítjük az egyes egyházakban. 2011-ben a Hit Gyülekezetének és a pünkösdi egyháznak majdnem negyedét roma származásúak tették ki (19-es ábra).

A romák integrációja és az egyházak ebben való szerepvállalása egyre többször kerül a társadalmi diskurzus középpontjába, és az egyik legfontosabb szolgálati terület társadalmi szinten³ (20-as ábra).

A baptista felekezetű nemzetiségek területi eloszlását is megvizsgáltuk a 2011-es adatok nyomán. Az alacsony elemszámok miatt nem vállalkoztunk százalékok számítására, a fenti diagramon az egyes – baptista felekezethez tartozó – kisebbségek régiónkénti elhelyezkedése látható elemszámmal. Az országos adatokhoz hasonlóan a közép-magyarországi régió a leggazdagabb kisebbségek szempontjából: itt minden vizsgált nemzetiségből találunk legalább egyet még baptisták között is. Amíg országosan kisebbségek tekintetében egyben a legnépesebb régió is a közép-magyarországi, addig a baptistákat vizsgálva a Dél-Alföldön, valamint az Észak-Alföldön találunk legnagyobb létszámban kisebbséghez tartozókat, előbbinél a román, utóbbinál a cigány kisebbségek felülreprezentáltsága miatt. Az országos adatokkal a baptista felekezetűek között legrelevánsabb kisebbségek területi megoszlását hasonlítottuk össze (21-es és 22-es ábra).

A román kisebbséghez tartozó baptisták (N=705) területi megoszlása két régióban tér el lényegesen az országostól. A közép-magyarországi régióban alulreprezentáltak, a dél-alföldi régióban pedig több mint kétszerese a baptista egyházhoz tartozó román nemzetiségűek aránya az országosnak.

A roma származásúak képezték a második legnagyobb arányú kisebbséget a baptisták körében 2011-ben (N=602). A népszámlálás teljes roma populációjának területi megoszlásával összevetve a baptista felekezethez tartozó cigányokét több drasztikus különbség is kirajzolódik. Az Észak-Alföldön tudhatjuk ezek szerint a roma baptisták majdnem kétharmadát, ami látványosan felülreprezentálja az észak-alföldi, országosan mért arányt. Látványosan kevesebb a baptista romák aránya az észak-magyarországi régióban, az itt élő romák több mint fele (57%) a katolikus egyházak valamelyikéhez tartozik (23-as ábra).⁴

A harmadik legnépesebb nemzetiség a baptista egyházban a német (N=426). Területi megoszlásuk igazodik a teljes német nemzetiségéhez: legnagyobb arányban a közép-magyarországi régióban, valamint a Dél-Dunántúlon élnek, ez utóbbi területen az országoshoz képest nagyobb arányban (24-es ábra).

Sokkal magasabb azonban a szlovák kötődésű baptisták aránya az észak-magyarországi régióban, több mint 20%-kal meghaladja a népszámlálás szlovák nemzetiségű népes­ségének arányát. A szlovák nem­zetiségűek szintén az egyik legnagyobb létszámú kisebbségét alkotják a baptista felekezetűeknek (N=224), az észak-magyarországi terü­le­te­ken kívül a Dél-Alföldön is nagy arányban élnek.

 

Jegyzetek

1. Murrow, D. (2012) Hová tűntek a férfiak a gyülekezetekből? Pécs: Szeretetvár Baptista Gyülekezet. 248 p.
2. Közép-Magyarország a legnépesebb régiónk, és mindhárom régió azok között volt, ahol a létszám az elmúlt tíz évben növekedett.
3. Bővebben lásd: Bartl, Á. (2013) A romák felekezeti megoszlása két népszámlálás alapján. In: Pusztai, G. – Lukács, Á. (szerk.) KözössÉGteremtők, Partium Press (megjelenés alatt).
4. Gyetvai, G. (2013) Keresztény roma gyülekezetek Magyarországon – általános jellemzők. In: Pusztai, G. – Lukács, Á. (szerk.) KözössÉGteremtők, Partium Press (megjelenés alatt).