Nagy Sándor
Bereczki Lajos: Az „ISTEN HÁZA. Zsidó és baptista egyház Nyíracsádon” című könyv kiadásának háttere
2006-ban a Magyar Baptisták III. Világtalálkozójának záróalkalmán Debrecenben a Főnix-Csarnokban dr. David Coffey, a Baptista Világszövetség elnöke szolgált igehirdetéssel. Az ünnepséget követően az azon részt vevő Weisz Péter, a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke és Halmos Sándor a hitközség ügyvezető igazgatója meghívta David Coffeyt, hogy látogasson el közösségükbe. David Coffey a meghívást elfogadta. A látogatásra 2007-ben került sor, amikor David Coffey egyházunk meghívásának is eleget téve előadásokat vállalt a Debrecenben megtartott országos missziói konferencián.
David Coffey 2007. május 25-én délelőtt előbb a Debreceni Zsidó Hitközség zsinagógáját tekintette meg, ahol Weisz Péter hitközségi elnök kalauzolta. Azután a hitközség épü-letében prof. dr. Gergely Judit a Nőszövetség elnöke köszöntötte, majd Weisz Péter laudációja következett, s ugyanő adta át David Coffeynak a Debreceni és Dunamenti Hitközségek Szövetsége által odaítélt Pro Humanitate díjat. David Coffey ugyanis hosszabb idő óta igen jó kapcsolatokat ápol a zsidó közösségekkel. 2003 és 2007 között az Egyesült Királyság Keresztény és Zsidó Taná-csának elnökeként szolgált. Ebben a minőségében minden évben részt vett a holokauszt-emléknapon. A főrabbival és a canterbury érsekkel londoni iskolákba látogatott és beszédet mondott az egybegyűlteknek. Több éve már, hogy jó barátságban van Sir Jonathan Sacks főrabbival, akit mint a Spurgeon Teológiai Sze-minárium elnöke, a szeminárium fennállásának 150. évfordulóján meghívott, hogy ünnepi beszédben szóljon az Egyesült Királyság legnagyobb baptista teológiájának jelenlegi és volt hallgatóihoz. David Coffey szívén viseli az emberi jogokat és a vallásszabadságot, amelyek minden embert megilletnek. Amikor a Baptista Világszövetség elnökévé választották 2005-ben, beiktatásakor fogadalmat tett, hogy „hang lesz a hangnélküliek számára”. A Pro Humanitate díj átvétele után szívhez szóló szavakkal köszönte meg a keresztény és zsidó párbeszédben végzett szolgálata elismerését.
A zsidó hitközség épületéből kora délután Nyíracsádra vezetett útja, ahol a baptista imaház falán elhelyezett emléktábla leleplezésére került sor ünnepség keretében, melyen igen sok érdeklődő vett részt. Az imaház épülete ugyanis korábban zsinagóga volt. A Nyíracsádi Zsidó Hitközség zsinagógája 1860-ban nyílt meg, ahol zsidó testvéreink áldották az Örökkévalót. A holokauszt borzalmai, majd az azt túlélők elvándorlása után fájdalmasan üresen maradt az épület, melyet aztán a baptista gyülekezet vásárolt meg és a nyíracsádi baptisták imaháza lett, így továbbra is Isten imádatára rendeltetett.
Weisz Péter kezdeményezte, hogy erről emléktáblával emlékezzünk meg. Ezt a javaslatot örömmel támogatták egyházunk vezetői és a nyíracsádi baptisták is. Az emléktáblán a következő szöveg olvasható:
Szolgáljon e tábla emlékül azoknak, akik e helyen
mint Isten kiválasztott népe áldották az Urat a holokauszt bekövetkeztéig!
Áldassék az Örökkévaló, aki továbbra is
szolgálatába állította és imádására rendelte e hajlékot!
HIT MEGBÉKÉLÉS SZERETET
legyen közös küldetésünk
Debreceni és Dunamenti Zsidó Hitközségek Szövetsége
Magyarországi Baptista Egyház
Nyíracsád, 2007. május 25.
Sikerült azt is megvalósítani, hogy a tábla avatása legyen összekapcsolva David Coffey látogatásával, aki ott nagyhatású beszédet mondott. David Coffey angolból fordított beszédét (a fordítás Dr. Fekete Csaba munkája) itt közöljük először teljes terjedelmében. (Eddig csak részletek jelentek meg belőle.)
Hálaadással emlékezünk azokra, mikor most itt állunk, akik a zsoltárossal énekelték: „Mily gyönyörűségesek a te hajlékaid, ó Seregeknek Ura! Boldogok azok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer”. (Zsolt 84,1.4.10)
Összegyűltünk, hogy egy nemzedék könnyeire emlékezzünk. Veletek gyászolom a Magyarországról Auschwitzba hurcolt 437 000 zsidót, akiket mindjárt azután, hogy megérkeztek, legyilkoltak. A soá nélkül ezek a megszentelt kövek élő gyülekezetnek formálnának zsinagógát.
Néhány éve döbbenetes élmény volt auschwitzi látogatásom. A 23 032. számú fogoly, egy műszerész fényképe előtt álltam meg. Kamnik Damian volt a neve. 1941. november 22-én ért Auschwitzba, meghalt 1942. február 10-én.
Miért ezt a fényképet választottam? Mert én 1941 novemberében születtem. Szükségem volt valamilyen személyes emlékezésre azon a helyen, ahol tízezer gyermeket elgázosítottak. Láttam a gyermekeknek épült barakkot, cipőjüket, táskájukat, ruhájukat, játékukat. Ismét és ismét el kell mondanunk a holocaust szörnyű történetét minden új nemzedéknek.
Engedjük, hogy szóljon a múlt a jövőhöz, bátran szembe kell néznünk a gyűlöletre és kirekesztésre alapuló ideológiákkal. Vállalnunk kell az emlékezés terhét azért, hogy teljes meggyőződéssel kiáltsuk: soha többé!
Dietrich Bonhoeffer, protestáns lelkész írta náci börtöncellájában ezeket a sorokat:
Látjuk, fölemelte fejét a hazugság,
Mégsem azt tiszteljük, ami az igazság!
Végszükségében látjuk a testvért,
S nem rettegünk, csak a magunk életéért!
Azokra is hálaadással emlékezünk, akik az emléktábla szerint éltek. Volt bennük hit, szeretet, és megbékélés. Látták, hogy felemelte fejét a hazugság, de ők az igazságot tisztelték. Látták a testvér nyomorúságát, és megnyitották nekik otthonukat, mint biztonságos és megszentelt menedékhelyet.
Gazdagítsa meg ezt a megszentelt helyet ma és a jövendőben a múlt emlékezete!”
Az ünnepségen beszédet mondott még dr. Mészáros Kálmán a Magyarországi Baptista Egyház elnöke, Halmos Sándor az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem docense és Dr. Katona Gyula Nyíracsád polgármestere.
Az erre az eseményre való emlékezés inspirálta az „Isten háza. Zsidó és baptista egyház Nyíracsádon” című könyv elkészítését és kiadását. A munkálatok még dr. Katona Gyula polgármestersége idején kezdődtek, majd az új polgármester Dr. Nagy János is felkarolta a könyv kiadásának intézését. A szerkesztést Vereb Csabáné helytörténeti kutató végezte. A könyvben a nyíracsádi és a ligetaljai zsidóságról szóló történelmi visszatekintést Halmos Sándor egyetemi docens tollából olvashatjuk. Megtalálhatjuk benne a településről szóló leírást visszaemlékezésekkel, amelyet Vereb Csabáné állított össze, valamint a nyíracsádi baptista gyülekezetről és az imaház megvásárlásáról szóló részt Kovács Lajos Zsigmond körzeti lelkipásztortól, végül a 2007-es emléktábla-avató ünnepség beszédeit idézhetjük fel. A könyv nyomtatása 2012 szeptemberében készült el.
2012. szeptember 23-án a délelőtti istentisztelet keretében a Debreceni Baptista Gyülekezet Szappanos utcai imaházában, délután pedig a nyíracsádi imaházban volt könyvbemutatóval egybekötött megemlékező ünnepség. A megemlékezésen Nyíra-csád település, valamint a zsidó és a baptista közösség képviselői vettek részt a népes gyülekezetek körében. Mindkét helyen megjelentek a sajtó képviselői is, hogy tudósítást készítsenek az eseményről. Az ünnepi alkalmakon Papp János egyházelnök szolgált igehirdetéssel. (A könyvbemutatóról részletes beszámoló olvasható a Békehírnök 2012. október 14-i számában, valamint híradás jelent meg róla a „Múlt, jelen, jövő” c. 2013-as baptista kalendáriumban.)
Úgy gondolom, tanulságos idézni egy részletet Deutsch Gábornak, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem tanárának „A nyíracsádi imaház” címmel megjelent írásából, amelyet a Tel-Avivban kiadott Új Kelet című hetilap közölt 2012. november 29-én:
„Természetesen ismerjük azokat a szabályokat, amelyek az elárvult zsinagógák hasznosításáról, annak lehetőségeiről szólnak és kizárják, hogy más vallás – mégha a monoteizmus talaján áll – igénybe vegye, inkább rombolják le. Azonban vannak dolgok, amelyeket az egykori bölcsek nem láthattak előre. Magyarországon a keleti országokban a helyzet nagyon speciális. Nálunk a falvak, a kisvárosok zöme teljesen zsidó nélkül maradt. Ez társadalmi kérdés, aminek okait kutatni kell és szembe kell nézni vele. A gond, hogy mi legyen az elhanyagolt temetőkkel és a zsinagógával, több százról van szó az országban. Nyíracsádot tekintve a megoldást kézenfekvőnek látták. A kicsiny és méltatlan baptista templom a zsidó imaház közelében funkcionált. Hívei átjártak, villany sokáig nem volt, segítettek a gyertyák, lámpások meggyújtásában, eloltásában. A kapcsolat több volt, mint baráti. Amikor az utolsó zsidók is útra keltek, természetesnek vélték – és ezzel a korábban távozottak is egyetértettek –, hogy a baptisták az elhagyott, romos zsinagógába költöznek, akik vállalták, rendbe hozzák az épületet, tisztelik annak eredetét például úgy, hogy a hátsó padsorokat helyén hagyják, a házon tábla hirdeti, hogy egykor zsinagóga volt, és a felirat őrzi a mártírok emlékét. Rendben tartják a temetőket, vigyázva a még megmaradt sírkövekre, mert a közösség tagjai, akik gyakran hazalátogatnak és telefonon is érintkezésben vannak, úgy vélték, jobb ez a megoldás, mint ha hagyják, hogy elenyésszen vagy kocsma, istálló, raktár lenne belőle. A könyvecske fényképei bizonyítják, hogy a feltételek maradéktalanul teljesedtek”.
A Szolgatársnak ebben a számában pótolunk olyan hiányosságokat, amelyek az „Isten háza” című könyv „Zsinagógából baptista imaház. A nyíracsádi baptista egyház története” megnevezésű VI. fejezetét érintik. A kötet megjelenése után ugyanis telefonon megkeresett az áldott emlékű Nagy Sándor vámospércsi körzeti lelkipásztor fia, Nagy Sándor azzal, hogy számos olyan dokumentum és ismeret birtokában van, amelyek kimaradtak a könyv Kovács Lajos lelkipásztor által összeállított VI. fejezetéből. Kérésemre Nagy Sándor testvér írásba foglalta az imaház megvásárlására, felújítására és a meg-nyitó ünnepségre vonatkozó ismereteket, amelyekkel teljesebb és pontosabb képet nyerhetünk ezekről az eseményekről, egyben emléket állítva e jelentős és egyedi munka lelki-szellemi irányítója és szervezője néhai Nagy Sándor lelkipásztor testvérnek, valamint az átalakítást tervező és a kivitelezést felügyelő néhai Marosi Béla építészmérnök testvérnek.
A szerzővel, valamint Papp János egyházelnök testvérrel és Lukács Tamás és Sinka Csaba szerkesztő testvérekkel egyeztetve arra a látásra jutottunk, hogy egyházunk lelkészi szakfolyóiratában, a Szolgatársban közöljük le ezt a bővebb ismereteket tartalmazó anyagot.
Tisztelettel ajánlom az itt következő, Nagy Sándor testvér által írt emlékező cikket minden kedves olvasó épülésére!
Bereczki Lajos
—
2012-ben néhány fórumon megemlékeztünk Nagy Sándor testvér születésének századik évfordulójáról (1912–1990) „Ő a pásztorlás karizmáját kapta” – ezekkel a szavakkal méltatta egyik későbbi prédikátorutóda. Valóban: 33 évig állt a Főpásztor szolgálatában, ez idő alatt három gyülekezetet pásztorolt úgy, hogy lelkigondozói munkája mellett – amely a gyülekezetekhez tartozó körzetre is kiterjedt – ének- és zenekarokat alapított, ifjúsági szolgálócsoportokat szervezett. Fizikailag nem volt templomépítő alkat, törékeny testben élt. Szolgálatát a szó szoros értelmében „lelki” munkásként végezte. A vámospércsi gyülekezet és körzete 1953-ban, Pannonhalmi Béla testvér halála után hívta meg Nagy testvért, aki bemerítő lelkipásztorát, lelki nevelőjét és a szolgálatba indító atyai mentorát tisztelte elődjében. Ennek a kapcsolatnak természetes következményeként odaadással és alázattal – mintegy szellemi örökösként – folytatta a gyülekezet és körzet pásztorolását. Így állt teljes szívvel a nyíracsádi gyü-lekezet imaházvásárlási szándékának ügye mellé is. Kézbe vette az adásvétel lebonyolítását, vállalta a tervezés-építkezés – átadás ügyintézésének hálátlan munkáját. Lásd 1. sz. melléklet.
A vételi szándék kinyilvánítása után a Magyar Izraeliták Országos Irodája semmiképpen sem akarta eladni a zsinagógát baptista imaház céljára. A gyülekezet ezért úgy határozott, hogy magánházként, egy nyolcgyermekes gyülekezeti tag családja részére veszi meg a romos épületet a hozzátartozó telekkel együtt. Lásd 2.sz. melléklet.
A zsinagóga épületét hosszas huzavona után végül sikerült megvásárolnia a gyülekezetnek 1957-ben, majd a baptista imaház eladására is sor került. Az adásvétel lebonyolítása nem ment simán, ezért Nagy Sándor testvér levélben kért segítséget a baptista egyház alelnökétől Nagy József testvértől a pénzügyi helyzet tisztázásához. Lásd: 3. sz. melléklet.
Nagy Sándor által Nagy Józsefnek írt magánlevél (részlet). Az adásvétel körüli bonyodalmak tisztázása és megoldása után végre elkezdődhetett volna a romos zsinagóga épületének helyreállítása, imaházzá alakítása. Az ehhez szükséges építési engedély megszerzése érdekében többször kellett kérvényt benyújtani az illetékes hatóságoknak. A hivatalos szervek nemegyszer csak hitegették a kérvényező lelkipásztort, ígérgetéseik minden alapot nélkülöztek, becsapták, megalázták. Emiatt sokszor volt szomorú, de nem adta fel, vállalt feladatát teljesítette egészen az imaház átadásáig. Lásd 4.sz. melléklet.
Végül a K.G. 360/1958. sz. építési engedély birtokában elkezdődhetett az építkezés. Lelkes, jól szervezett összefogással haladt a munka, többnyire a gyülekezeti tagok keze nyomán. Az eredmény nem maradt el: a befejezést 1959 áprilisára tervezték. Ekkor azonban újabb kérvényezési eljárásban kellett megszerezni az elkészült épület lakhatási ill. használatbavételi engedélyét. Lásd: 5. sz. melléklet.
A nyíracsádi gyülekezet sok áldozattal járó ima-házépítésének híre külföldre is eljutott. Gáspár Sándor Kanadában élő testvér 105 dollárt küldött az építkező gyülekezetnek, nem „deszkát” ahogyan a kiadvány 55. oldalán olvashatjuk. Lásd: 6. sz. melléklet.
Az újjáépített zsinagógából lett imaház ünnepélyes átadását 1959. május 10-re tűzték ki. Nagy Sándor testvér ránk maradt személyes naplójegyzeteiből tudjuk, hogy jó néhányszor veszélybe került ez a dátum. Az átvételre jogosult műszaki ellenőrt hiába kereste, feljegyzése szerint hétszer tagadtatta le magát. Egy ízben viszont üzenetet hagyott irodájában azzal, hogy szóban megadja az engedélyt. Nagy testvér ezt május 9-én, szombaton délután bejelentette Patalenczki Mihály helyi tanácselnöknek, aki válaszul közölte: „…egész bátran megnyithatják az imaházat…” Azokban az időkben ez a kiállás az ügy mellett példa nélküli tett volt, méltó arra, hogy Nyíracsád akkori első emberének neve fennmaradjon ebben a történetben.
Nem utolsósorban hiteles és pontos leírást érdemel a megnyitó-avató istentisztelet, amelyen 16 helyről 128 vendég vett részt. Az új imaház zárt ajtaja előtt Simon Imre gyülekezetvezető testvér imádkozott, majd Nagy Sándor testvér, mint a körzet lelkipásztora, a 24. zsoltár alapján emlékeztetett arra, hogy a zárt kapuknak, templomajtóknak és az emberi szíveknek is meg kell nyílniuk a dicsőség Királya előtt. Ezután egy alkalmi vers hangzott el, majd a megnyílt ajtón át a népes gyülekezet hálaéneket énekelve vonult be az új imaházba. Az első imaórán Vass Ferenc országos titkár testvér a János 10,9 verse alapján buzdított imádságra. Az imaházavató ünnepi igehirdetés szolgálatát Nagy József országos alelnök testvér végezte. Salamon templomszentelési imájából olvasott részleteket a 2Krón 6,17/a; 19,21 versek alapján. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy Nyíracsádon ugyanolyan nagy öröm egy maroknyi csoport kedves, de szerény hajlékában ünnepelni, mint egykor Jeruzsálemben.
A Tiszántúli Missziókerület nevében Mészáros Lajos lelkipásztor, kerületi elnök köszöntötte az ünneplő gyülekezetet. Az ebédszünetben a nyíracsádi testvérek gazdagon terített asztalokkal fogadták otthonaikban a népes vendégsereget. A délután folytatódó ünnepi alkalommal további köszöntések hangzottak el. A környékbeli gyülekezetekből Kémeri György bagaméri, Filep Sándor álmosdi, Szegedi Ferenc debreceni lelkipásztorok az Ige üzenetével mondták el jókívánságaikat. A hosszú építkezés ideje alatt az áldozatos női kezek munkáját üdvözölték Szegedi Ferencné és Nagy Sándorné testvérnők. Zárszavában Mészáros Lajos testvér a 2Kor 5,1–5. versek alapján a nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei hajlékok elnyerésére buzdította az új imaházat avató gyülekezetet.
Nagy Sándor testvér naplójegyzetei 7. sz. melléklet
(1959. április 14-16, 25; 1959. május 4-5, 8-10.)
További helyesbítések, kiegészítések
1. Nagy József testvér ebben az időben a baptista egyház alelnöke volt, doktori diplomáját 1976-ban védte meg, később lett egyházelnök.
2. Ünnepi igehirdetéséből szemelvények jelentek meg a Békehírnök 1959. június 1-jei szám 4. oldalán. Ugyanez a szám „Imaházmegnyitás Nyíracsádon” címmel aláírás nélküli tudósítást közöl a 7. oldalon.
3. „Jubileum Nyíracsádon” címmel a Békehírnök 1984. július 29-i száma az imaházmegnyitás 25. évfordulójáról tudósít a 135. oldalon.
4. Marosi Béla (1907–1999) testvér országos hírű baptista építész, a rákospalotai gyülekezet presbitere volt. Munkáját mérnöki pontosság és fegyelmezettség jellemezte. Dokumentumok bizonyítják, hogy mintegy 205 imaház terve, építési rajzai fűződnek a nevéhez. Tervei egyszerűek voltak, de szigorúan ragaszkodott a pontos terv szerinti megvalósításhoz. Példás adakozó ember volt. Mit sem tudva arról, hogy államosítani fogják, néhány nappal előtte adományozott tetemes építőanyagot az idén 65 éve felépült szokolyai imaházhoz, amely az ő terveit dicséri. A szokolyaihoz hasonló szép kivitelű új imaházat tervezett Nagyvarsányban, Monoron és az ország számos településén. A nyíracsádi zsinagógából átalakított baptista imaház terve is az ő nevéhez fűződik, nem beszélve a számos lelkipásztorlakás építésében és imaház-átalakításokban, -bővítésekben való részvételéről. Az országos építésügyi bizottságnak elnöke és haláláig örökös tagja.
A történelmi hűség kedvéért és a templomépítő ősök iránti tiszteletből tettük ezeket a kiigazításokat. Emlékük legyen áldott!