Kelemen Szabolcs Alpár
Prológus
„A szent föld és a szent nép mellé oda kell tennünk a szent könyvet, a Bibliát, amely a történelmi kinyilatkoztatásról, az ország és a nép történetéről számol be, amelynek az eredeti kinyilatkoztatás szólt, és amely először válaszolt arra.”[2] „A kinyilatkoztatáshoz mindig hozzátartozik az elfogadás is. Isten kinyilatkoztatása – a Biblia nyelvén – Isten szava, az elfogadás pedig az ember hite.”[3]sten a történelemben cselekedetei által jelenti ki magát. „Az ókori Izrael fogalmilag a történelmet kizárólag Isten cselekvésével hozta összhangba.”[1] Anélkül, hogy a kinyilatkoztatás teológiájába mélyebben elmerülnénk, néhány dolgot feltétlenül tisztáznunk kell. Istennek a teremtésben adott kinyilatkoztatása (revelatio generalis) nem függetleníthető a speciális kinyilatkoztatástól (revelatio specialis), amelynek három nagyon fontos elemét kell megemlítenünk a teljesség igénye nélkül. A speciális kinyilatkoztatás első eleme a szent föld, melynek középpontja Jeruzsálem, a második a szent nép, a harmadik elem pedig a Szentírás.
„Az ószövetségi hit nem tapasztalatilag felismerhető valóságok igaznak tartása, hanem a szövetség Istenére való teljes bizalommal történő hagyatkozás, aki a történelemben cselekszik és kijelenti magát; ígéreteit megtartja, ugyanakkor igényli népének teljes bizalmát, és megtiltja önmagán kívül más erők vagy istenségek segítségül hívását.”[4]
Isten igéje Isten cselekvésének eszköze a történelemben. „Mert ha én, az Úr szólok, akkor az az ige, amelyet én mondok, valóra válik késedelem nélkül.” (Ez 12,25) Isten igéjének a történelem eseményeiben való kifejeződése adja meg a kulcsot a próféták beszédeinek megértéséhez is.[5] Más szóval a próféták beszédei nem választhatók el attól a környezettől, történelmi szituációtól, amelyben azok elhangzottak. A próféták beszédei a próféciák, amelyek Isten aktuális üzenetét hordozzák.[6] Isten üzenetét az ige (héberül dábár, görögül logosz) hordozza, és az igehirdetésben (is) manifesztálódik. Minden prófécia igehirdetés, de nem minden igehirdetés prófécia.
Ahhoz, hogy Jeremiás próféta jelentőségét és az általa közvetített isteni üzenetet értelmezni tudjuk, felfogjuk ennek szerepét Izrael hitvilágában, a „profetizmus” és a „prófétaság” fogalomkörébe tartozó alapfogalmakat tisztáznunk kell. (Részletesen lásd Hetényi Attila idézett jegyzetét.) A profetizmus (elsősorban fenomenológiai értelemben használatos inkább[7]) karizmatikus intézmény,[8] a prófétaság (szociológiai, teológiai jelentésű fogalom, szolgálati kategória[9]) mindig a reveláció eszköze volt.[10] A profetizmus a bírák korának végén jelent meg, a királyság korában érte el csúcspontját, majd a fogság utáni időkben elenyészett. Figyelemmel kell lennünk viszont arra, hogy az írópróféták munkássága révén a profetizmus hatása az intézmény elsorvadása után is fennmaradt.[11] A próféta Isten választott embere, követ, aki nem a saját gondolatait mondja el, hanem Isten üzenetét továbbítja, ezért nem lehet független Istentől; mindamellett, hogy a próféták nem új hit hirdetői, hanem a régi, elhagyott hithez hívnak vissza.[12]
Tovább »
