Ármay Szabó Ádám
Tartalom
Bevezetés
A szeplőtelen fogantatás egy katolikus hittétel, amit 1854. december 8-án IX. Piusz pápa (1848-1878) a harmadik Mária-dogmaként hirdetett ki. A négy Mária-dogma a következő: Mária Istenanya (431; Efezusi zsinat), örökké szűz (649; Lateráni zsinat), szeplőtelenül fogantatott (1854; Ineffabilis Deus bulla), és mennybe vétetett (1950; Munificentissimus Deus apostoli rendelkezés). Azonnal az elején le kell szögeznünk, hogy a mariológia (a Máriával foglalkozó tanok összessége) alulról építkező dogmarendszer[1] – például a krisztológiával ellentétben, ami felülről építkezik – így sohasem láthatjuk a végét. A mariológia[2] közismerten a dogmatika leginkább külső tényezőktől függő fejezete, így a kialakulásában és a formálódásában is sokat köszönhet a lelkiségi irodalomnak, a művészeteknek, a népi kegyességnek, az apokrif irodalomnak és a magán-kinyilatkoztatásoknak (amik leginkább Mária-jelenések). Mivel a Biblia tanúságtétele nem bizonyult elegendőnek a Mária-dogmák és a Máriával kapcsolatos egyházi tanítások alátámasztásához[3], ezért váltak szükségessé a fent említett területekről érkező különböző megerősítések.
Alapvető protestáns hozzáállásom, hogy a Bibliából megismerhető logika alapján bizonyítsam a mariológia tarthatatlanságát dogmatikai szempontból. Szerintem ugyanis kizárólag a krisztológián belül van helye a Máriáról szóló diskurzusnak a teológiában, és a Mária-dogmákat is csak a krisztológia szemüvegén keresztül láthatjuk helyesen. Mária által lett Isten Fia egy közülünk (Jn 1:1-18), lett test és vér, hogy megválthasson minket. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy ez a Szentháromságos Isten érdeme[4], és nem Máriáé. Így nem Máriának tartozunk hálát adni imában, és nem hozzá kell segítségért folyamodnunk szükségeinkben, mert egyedül Krisztus, akinek köszönhetjük üdvösségünket, és egyedül a Szentháromságos Isten, aki valóban be tudja tölteni szükségeinket.
Ennél a festménynél fontosnak tartom kiemelni, hogy elég sok művészeti alkotáson, ahol ez a jelenet szerepel, az angyalok a jászol körül repkednek. Ez félreérthetővé válik könnyen azok számára, akik nincsenek tisztában a korabeli ábrázolási technikákkal (amiben a történet szereplői egy időben jelennek meg, mint egy mozifilm plakátján), és azt hihetik, hogy Jézus születésekor angyalok töltötték be az istállót, holott ezt sehol nem mondja a Biblia (Lk 2:12, 15-16). Az ilyen típusú félreértés válik később tévtanítások alapjává, mert nem az a kérdés, hogy méltó-e a pillanat az angyalok jelenlétére, hanem, hogy mit mond erről nekünk Isten a róla szóló történetben.
