Blog

Kegyelem és kalmárszellem (könyvajánló)

Bolyki-László-Kegyelem-és-kalmárszellem
Bolyki László: Kegyelem és kalmárszellem Álomgyár, Budapest, 2013

 

A magyar keresztény lelki irodalom legnagyobb hányada angol szerzők tollából származik. Ezért különösen örömteli, ha magyar szerző ilyen mélyen, alaposan tud írni lelki dolgokról. Aki elolvassa ezt a könyvet, az látni fogja, hogy Bolyki László nem csak híres zenész, de nagyszerű lelkigondozó, szellemi vezető is.

Ebben a könyvében nemsak a címben szereplő két fogalommal foglalkozik, hanem bemutatja a keresztény spiritualitás Lélektől vezetett működését is. Négy fő tételt bont ki a kötet lapjain: Krisztus követője számára nincs üzlet, nincs harc, nincs szabály, de van szeretet. Persze ezek így túl tömör megfogalmazások. A kifejtéshez a szerző segítségül hív klasszikusokat vagy kevésbé ismert költőket, írókat, felelevenít családi történeteket, zenei és egyéb hasonlatokkal él. A fejezetei elevenek és olvasmányosak.

Bolyki László éles különbséget tesz az általa plázavallásoknak nevezett irányzatok és a valódi spiritualitás között. Komolyan veszi a lelket bénító félelem és szégyen erejét, és az ehhez kapcsolódó hamis hiedelmeinket lépésenként bontja le, elsősorban az Ige segítségével. Lerántja a leplet a kegyetlen kegyesekről, mai korunk farizeusairól, például arról a gondolatról, hogy ha valaki nem gyógyul meg az imádságai ellenére, az a hit hiányára utal. Használ pszichológiai fogalmakat (tudattalan, személyiségszimbólum, sémák, árnyékszemélyiség), de nem pszichologizál, a válaszokat a bibliai történetekből levezetve tárja elénk.

Igazi lelki utazás volt számomra ez a könyv. Olyan út, amit bejárva már jobban felismerem a bennem is élő kalmárszellemet, és világosabb számomra, miként élhetek inkább a felszabadító és mégis irányító kegyelem légkörében.

A szerkesztő

 

Olvassunk bele!

Tovább »

Platón barlanghasonlata

Tömöriné Révész Magdolna

Barlanghasonlat

A történet így kezdődik: „Hadd mutassam meg példabeszéd segítségével a mi filozófus természetünket olyan szempontból, hogy megvilágosodott-e vagy sem. Képzelj el embereket egy földalatti, barlangszerű szálláson, amelynek bejárata a fény felé tárul és olyan tág, mint a barlang.” A világról és a világon élő emberekről szól a hasonlat. A föld alatti barlangnak van kijárata, ki lehet onnan kerülni, a bejáraton át pedig a fény is beáramolhat. A barlangban lévők olyan emberek, akikről azt mondja a Biblia, hogy „a sötétségben és a halál árnyékában lakoznak.” (Lk 1,79). Állapotuk siralmas, kilátástalan. A létről alkotott képük rettenetesen eltorzult.

Tovább »

A „Ne ölj” parancsolatról

Kovács Ferenc

Kovács Ferenc nyugdíjas mérnöktanár. Több cikluson keresztül különböző iskolavezetői feladatokat is ellátott. Tanított a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen is. 2011-ben, amikor nyugdíjba ment, jelentkezett a Baptista Teológiai Akadémia GyMT szakára, aminek jelenleg végzős hallgatója.

Az aszódi gyülekezet vezetője és presbitere. A gyülekezetben imaóravezetői, igehirdetői feladatokat is végez. Három hívő, felnőtt gyermeke van, és egy unokája. Felesége is a gyülekezet aktív szolgálattevője. Mint nyugdíjas bölcsődevezető a kisgyermekek gondozója a vasárnapi istentiszteletek alatt.

 

Etikai bevezetés

A Biblia az élet keletkezésével, a teremtés őstörténetével Mózes első könyvének első részében foglalkozik. A Biblia nem egy tudományos alkotás, teológiai magyarázatot ad a teremtésre. Az emberiséget mindig is érdekelték a születés körülményei, mikor született, hogyan született, az ember mi végett van e földön, honnan jöttünk, hová megyünk. Ezért a Biblia hangsúlyozott figyelemmel rögzíti, amit például Ézsaiás így fogalmaz meg: „Így szól az Úr, a te teremtőd…” (Ézs 43,1), de Ézsaiásl még számtalan helyen szól Istenről, mint Teremtőről (Ézs 37, 16; 40, 26; 41,20; 42,5). Jeremiás amikor tanácsért könyörög Istenhez, felsóhajt: „Ó, Uram, Uram, te alkottad az eget és a földet nagy hatalommal…” (Jer 32,17). A zsoltáríró számolhatatlan helyen említi Istent mint a világ teremtőjét. Pál a Zsid 11,3-ban arról beszél, hogy „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható”. A láthatatlan azt is jelenti: érzékelhetetlen, de hogy mit jelent az érzékelhetetlen, annál fontosabb, hogy Isten volt az alkotó.

A teremtési munkák végén látszik meg igazán, hogy mi volt Isten teremtő munkájának célja: életet akart teremteni kezdettől fogva, annak az előfeltételeit is megteremtette. Az Atya a gyer­mekét szerette volna látni, ezért ruházta fel a legnagyobb kiváltságokkal.1

Tovább »

Kegyelem és természet

 Victor János

Victor János (Budapest, 1888. jún. 4. – Budapest, 1954. június 29.): református lelkész, teológiai tanár, szerkesztő. Budapesten tanult, a teológiát 1910-ben végezte el. Két évig bölcsészhallgató is volt, majd egy évet Princetonban töltött, ahol teológiából baccalaureatusi fokozatot szerzett. 1906-ban a Keresztény Ifjúsági Egyesület (KIE), majd az 1910-ben alakult Magyar Evangéliumi Keresztény Diákszövetség (MEKDSZ) utazótitkára. 1909-től a Diákvilág szerkesztője. 1913-tól Budapesten vallástanár, 1924-ben bölcsészdoktori és teológiai magántanári címet szerzett. 1925-től teológiai tanár Budapesten, 1932-1949 között lelkipásztora a budapesti Szabadság téri egyházközségnek. 1949-től haláláig ismét teológiai tanár Budapesten. A Református Egyház című hivatalos lapnak alapításától, 1949-től főszerkesztője volt.

Az alábbi részlet Etika című művének a 7. fejezete, amiben az isteni kegyelem és az emberi természet viszonyát fejti ki. Ez a könyve más teológiai műveivel együtt ingyenesen letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtárból (mek.oszk.hu).

hegy tetejen

Hit által a kegyelmes Istennel való közösségre jutva és a Szent­lélek ajándékát elnyerve, a bűnös embernek „új életben” („kainotés tés zóés”) (Róm 6,4) van része. „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.” (2Kor 5,17). De Istennek ez a „teremtő” munkája, amelynek az ember ezt az „új életet” köszönheti, az ember régi, Istentől már megteremtett és a bűn által azután megrontott mivoltán megy végbe, nem pedig úgy, hogy azt Isten félreteszi és helyette teremt újat. Jól szemlélteti ezt a Jeremiás által leírt fazekas eljárása, aki „mikor elromla az edény, amelyet készített vala és amely mint agyag volt a kezében, azonnal más edényt készíte belőle, amint jobbnak látta megkészíteni” (Jer 18,4). Így a megváltás műve nem más, mint a teremtés művének a megmentése és győzelemre vitele a bűn ellenében.

Tovább »

A jó hír jelentősége

Mike Bullmore

Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre. Jim LePage illusztrációja Lk 5,32 verséhez
Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam,
hanem a bűnösöket megtérésre.
Jim LePage illusztrációja Lk 5,32 verséhez

A gyülekezeti élet akkor egészséges, ha a lelkipásztorok, hitoktatók képesek pontosan, hatékonyan és teljes egészében átadni az evangéliumot úgy, hogy az beépüljön az emberek mindennapi életébe, továbbá a gyülekezeti tagoknak személyes kapcsolatuk van az evangéliummal, azt jól megértették, s ezáltal az evangéliumi útmutatások szerint élnek. Ezt gyakorlati evangéliumközpontúságnak nevezem.

A cél eléréséhez szükséges tisztázni a kapcsolatokat az evangélium, az evangéliumi tantétel és az ehhez való hozzáállás jelentősége között. Ezeket a kapcsolatokat „evangéliumi igazságnak”, illetve „evangéliumi életvitelnek” nevezhetnénk.

Képzeljünk el három koncentrikus kört. A kör középpont­jában található az evangélium, talán ezt a legjobban Pál apostol Korinthusiakhoz írt első levelének 15. fejezetének 3. ige­ver­se fejezi ki: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért”. Ez a rész bűnösségünk létezéséről, valódiságáról beszél, az isteni büntetés szükségességéről, és az isteni haragtól való csodálatos megváltásról, amelyet Jézus Krisztus vitt véghez. Pál apostol beszél erről az „örömhírről” mint a legfontosabb tényről, és nagyon jól értjük üzeneteinek fontosságát, amelyeket levelében vagy prédikációjában tett közzé (vö. 1Kor 2,1–4). Éppen ezért ez a központúság. Annak érdekében, hogy gyakorlatközpontúságunk legyen, össze kell kap­csolni azokat a területeket, amelyekben az ember él.

Tovább »