Blog

Gondolatok a szakrális költészetről

Leleszi Balázs Károly

Leleszi Balázs Károly költő, író. 1958-ban született egy református papi családban. Édesapja bibliafordító volt. 11 kötete jelent meg eddig, a legutolsó – Oszd szét a szeretetet – 2013-ban. Verseiben az Istentől nyert látást követi. Áthatja verseit az Istenbe vetett mély és szilárd bizalom. Szociálpedagógiát végzett a Pázmányon. Jelenleg Káván él.

 „Amit tesztek szívből végezzétek, úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek!” (Kol 3,23)

I.

Miért ír az ember? A válasz roppant egyszerű: ír, mert érzi a Szellem indíttatását. A belső Sürgetést. A Valóság szorongattatását. Isten kezét a vállán. Ír, ahogy Radnóti Miklós megfogalmazta: ír, mert mi mást is tehetne?… És mi is a vers? – erre a kérdésre a maga korában minden lírikus új válaszokat és új definíciókat keres. Így vagyok most ezzel én is. Bár én ebben a kis írásomban Isten országának viszonylatában próbálom vizsgálni ezt a kérdést. Egyes irodalmi szakemberek szerint a költőknek Orpheuszként pokolra kell menniük, hogy ott találják meg saját hangjukat. József Attila egyik legdrámaiabb verseskötete (Külvárosi éj) mottójául ezt az egyszerű, régi pásztoréneket választotta:

Aki dudás akar lenni,

pokolra kell annak menni,

ott kell annak megtanulni,

hogyan kell a dudát fújni.

A költő ebben a régi pásztortáncból átvett énekben, nagy kifejező erővel arról ad hangot, hogy a költők belső pokolra szállása – kikerülhetetlen. Úgy emlékszem, hogy József Attilának összes művei elé is ezt az éneket választották halálosan szép jelmondatul. „Poétának lenni: veszélyes foglalkozás”, olvastam valakinél nemrég valahol.

Tovább »

Hét főbűn a menedzsmentben

Ajánló

Cikkünk a vezetéselmélet területére kalauzol bennünket. Szerzője dr. Tomka János, aki maga is Isten gyermeke, férj, apa, és ízig-vérig közösségi ember. Szakmai és tudományos tapasztalatait a vezetés és az oktatás területén szerezte. Jelenleg a KPMG-BME Akadémia társelnöke, az akadémiát működtető szervezet ügyvezető igazgatója, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának tanára. Fájdalmas, de izgalmas témát taglal, a vezetéselmélet és az etika határterületére kalauzol, és a vezetéssel kapcsolatos bűnök felismerésére hív. A cikk nem egyházi kontextust tart szem előtt, ugyanakkor a tárgyalt jelenségek olyan tükröt tarthatnak elénk, amiben felismerhetünk gyülekezeteinkben is megfigyelhető anomáliákat és kerülendő vezetői magatartásformákat. Sokat tanulhatunk arról is, hogy a vezető beosztásban dolgozó gyülekezeti tagjaink milyen erkölcsi dilemmák között élnek (netalántán vergődnek) a hétköznapok során. Mindez hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy igehirdetésünk jobban szolgálja hallgatóinkat, és közösségépítő munkánk során ne szakadjunk el a valóságtól, figyelembe tudjuk venni korunk kihívásait.

Szeretettel és tisztelettel ajánlom Dr. Tomka Jánost és cikkét az olvasónak!

Heizer Tamás

Tovább »

Kilenc megállapítás, ami tönkreteszi a házicsoportodat

Ben Reed

Ben Reed kicsoportokért felelős lelkipásztor az amerikai Nashville-ben és körzetében, a Long Hallow gyülekezetben, amely egy több helyszínnel rendelkező gyülekezet. Lelkészi diplomáját a Déli Baptista Teológiai Szemináriumon szerezte.

Házicsoportos közösségedet nem szeretnéd romokban látni. Nem ezért indítottad el. Azt akarod, hogy jól működjön. Azt akarod, hogy az emberek növekedjenek és erősödjenek a csoportban.

Olyan csoportot akarsz, amely­be az emberek alig várják, hogy mehessenek. Amelyről beszélhetnek a barátaiknak. Olyat, amelyre tíz év múlva visszatekintve azt mondják: „Az a közösség megváltoztatta az életemet.”

Nem azt akarod, hogy az emberek félve jöjjenek el a csoportra minden héten, csak azért mert úgy érzik, hogy el „kell” jönniük. Amúgy pedig időpocsékolásnak tartják egy olyan csoporthoz tartozni, amelyről másoknak is azt mondják: „Ne csatlakozz kiscsoporthoz, amibe én járok, az is szörnyű.”

A csoportod sikerességét egy bizonyos szempontból nem tudod befolyásolni. Istené a választás, hogy megáldja-e, vagy nem. Az ő jogában áll olyan módon ösztönözni az embereket, hogy azok elkötelezettek legyenek… vagy pedig nem. Isten támogató keze ott lesz… vagy nem.

Azonban vonhatsz le magadban megállapításokat, amelyek elkerülhetetlenül meglékelik a csoportod, amelyek garantálják, hogy semmit nem nyersz az egészből, és egy szörnyű tapasztalatban részesítesz mindenki mást a csoportban. Gondolatok, amelyek lerombolják a közösséget, ahelyett, hogy előmozdítanák.

sg_photo

Tovább »

Az irgalmas samaritánusról szóló példázat pedagógiai tanulságai

Vida Gabriella

Szúdy Nándor: A kék szamár (Az irgalmas samaritánus), 1951
Szúdy Nándor: A kék szamár (Az irgalmas samaritánus), 1951

A pedagógia hagyományos értelemben a gyermekek nevelésének elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó tudomány. A tágabb értelemben vett pedagógia minden embert érint, vagyis az ismeretek szerzése, valamint a személyiség fejlesztése nemcsak a gyermek, hanem az egész emberi élet feladata.

A pedagógia, illetve a pedagógus szavak görög eredetűek (a gyerekvezető szóból származnak).

A Pedagógiai Lexikon1 a következőképpen határozza meg a nevelés általános fogalmát: A nevelés az emberre irányuló fejlesztő hatások egymással koordinált és egésszé szerveződő rendszere, mely az egyén fejlődését abból a célból segíti elő és irányítja, hogy az képes legyen a társadalomban és az egyéni életben reá háruló feladatok elvégzésére. A nevelés szükséges az életcél meghatározásához és eléréséhez.

Tovább »

Gondolatok a reformáció keresztény szellemű neveléstörténetéből

Varga Andrea

148984-004-9B982B91

A XVI. század nevelésügyére a humanizmus és a reformáció hatott elsősorban. A humanizmus emberközpontú kultúrát és pedagógiát hozott létre, a reformáció személyesebb, mélyen átélt vallásosságot – és ezen a talajon alapozott pedagógiát alakított ki. Eleinte a reformáció hívei ellenségesen nézték a humanista eszmék terjedését. A pogány kultúrát nem tudták vegyíteni a Bibliával való foglalkozással. Később ez enyhült és maga a reformáció lett az elősegítője a humanista eszmék terjedésének. A humanista műveltség nem vált öncélúvá, az új hit szövetségesévé lett. A bensőséges vallásosság lett a célja a nevelésnek, oktatásnak, és a humanisztikus műveltség volt az eszköz hozzá.1

Tovább »