Könyvajánló: A bibliarevízió műhelyéből

A bibliarevízió műhelyéből
Kálvin, Budapest, 2012, 184 oldal

Tanulmánykötetet akkor veszünk kézbe, ha érdekel a téma, amit körüljárnak a tanulmányok szerzői. Ezt a könyvet is témája menti/mentheti meg a polcon való porosodástól.
Remélhetőleg heteken, hónapokon belül élvezhetjük a gyümölcsét annak az éveken át tartó bibliarevíziós munkának, amit a Magyar Bibliatársulat Szöveggondozó Bizottsága végzett el hűségesen. Ez a könyv bepillantást ad ennek a munkának a kulisszái mögé.
A kötet a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának Újszövetségi Szekciójában 2011. augusztus 23-24. között elhangzott előadások szövegeit tartalmazza. Vladár Gábor cikke az újszövetségi revízió eddigi tapasztalatait, főbb kérdéseit foglalja össze, főként a revízió „zsengéjeként” elkészült Római levél szövegi megoldásaira utalva. Pecsuk Ottó írása a bibliafordítás területén gyakran emlegetett, de valójában sokszor félreértett „dinamikus”, illetve „funkcionális ekvivalencia” elvével foglalkozik az elmélet atyja, a 2011-ben elhunyt E. A. Nida műveit vizsgálva. Győri István dolgozata a görög igeidők perikópákon belüli váltásának jelentését veszi vizsgálat alá, különös tekintettel a jelen idő és a jövő idő váltakozásának teológiai és exegetikai okaira. Galsi Árpád előadása a revíziós munka rejtelmeibe vezeti be az olvasót: arra keresi a választ, hogyan lehet a lehető legnagyobb következetességgel kezelni az idézeteket mind az ó-, mind az újszövetségi korpuszban. Hanula Gergely cikkében a kai (és) kötőszó szintaktikai szerepét és lehetséges értelmezési útjait veszi vizsgálat alá. Kustár Zoltán összefoglalja írásában mind az ószövetségi munka addig összegyűlt tapasztalatait, mind a revízió általános elméleti megközelítéseit. Peres Imre és Geréb Zsolt írására egyaránt jellemző a történeti összefoglalás és az áttekintés szándéka: Peres Imre az itthon kevesek által ismert cseh bibliafordítás történetéről értekezik, Geréb Zsolt pedig a zürichi Bibliát mutatja be, amely az új fordítású Biblia revíziójában egyike az úgynevezett „referenciafordításoknak” (szövegi vagy exegetikai megoldásait gyakran figyelembe vették). Pótor János doktori témájának bemutatása (A jeruzsálemi szeretetközösség), illetve Szabó Csaba szekcióülést lezáró meditációja együtt zárja a gyűjteményes kötetet.
A szerzők, akik itt átadják tapasztalataikat, tudásuk egy szeletét, érezhetően nagyon szeretik Isten írott igéjét. Az olvasóban azon túl, hogy ismeretei bővülhetnek, ez az igeszeretet és Ige iránti tisztelet is mélyülhet, ha elolvassa ezeket.