Közelb hozzád, Uram… Mindig velem, Uram… Hadd menjek, Istenem… Sarah Flower Adams énekének magyar változatai

Fekete Csaba

Több magyar fordítás született az 1880-as évek óta az angol unitárius költőnő még manapság is eléggé elterjedt énekéhez. Az elterjedtség nem jelenti azt, hogy benne van minden amerikai és angol énekeskönyvben.² Viszont egész sor feldolgozása isme­retes, megvan különféle felekezetek énekeskönyveiben. Már a 19. században népszerű volt, németre (látjuk később), hollandra (Nader, mijn God, bij U), franciára (Plus près de toi, mon Dieu) és más nyelvekre is lefordították. A Titanic megrázó sorsa miatt (1912) ez a kedveltség állandósult.³

A népszerűséghez készséggel járul utólagosan (post eventu) az értéket teremtő igyekezet, mintha a gyászos eseményhez volna köthető az ének keletkezése. Ezért hangzik el sűrűn református temetéseken, noha ilyen liturgikus használat egyáltalán nem tartozik eredeti mondanivalójához, azonkívül fél évszázaddal korábban keletkezett a gyászos eseménynél. Szövegéhez még egy versszakot toldottak a 19. században, aztán viszont némelyik kiadás csak három vagy négy versszakot tartott meg.⁴ Többféle bizonytalanság is fűződik a magyarra fordítók, illetve átdolgozók személyéhez, úgyszintén a fordítás, átdolgozás alapjául szolgáló szövegkiadáshoz.

Sarah Fuller Flower Adams (1805–1848) eredetileg színésznő volt. Pályáját betegség törte ketté, ez okozta korai halálát is (valószínűleg tüdővész). Ifjan vissza kellett vonulnia a világot jelentő deszkákról. Énekek írására is használta vésszel terhelt sorsát. William Johnson Fox (1786–1864) unitárius lelkész, író és politikus adta ki a Hymns and Anthems című gyűjteményt (1841), ebben jelent meg angolul először ez az éneke.

Mostani református énekeskönyvünk⁵ átvette ’48-ban Dél­vidéknek az Árokháty-féle református énekeskönyvéből⁶ ezt az 1841 előtt született éneket. Ez a változat Benkő István (1889–1959) református esperes újabb fordítása, amelyet helyenként módosítgatott Csomasz Tóth Kálmán. Ő azonban 1950-ben⁷ és 1971-ben⁸ sem foglalkozik az éppen megemlített korábbi változatokkal, sem pedig az eredeti szöveg és a hűség kérdésével. Megjelent pedig Délvidék énekeskönyve előtt több mint fél évszázaddal több változat, majd még továbbiak pályafutása is elkezdődött 1900 táján. Megérdemlik ezek is, hogy műfordítási, énekfordítási tanulmány tárgyává tegyük együtt őket a bibliográfiai és filológiai tisztázással együtt. Kezdjük a tisztázást néhány szükségtelen és nem is igazolódott feltételezéssel, amelyet a baptista egyházzene történetírója fogalmazott meg 1996-ban.⁹

Bányai Jenő nem talált adatot a Gyermeklant¹⁰ című énekkari és vasárnapi iskolai gyűjtemény szerkesztőjéről, Farkas Sándorról (1851–1911). Ezért úgy gondolta, hogy valahol Kolozsvárott kell őt keresnünk, méghozzá a baptista énekeskönyvet szerkesztő Rottmayer János (1818–1901) körében.¹¹ Rottmayer félig magyar volt, Budapesten született, külföldön is élt, majd Hamburgból tért haza, azután pedig áttelepedett Budapestről Kolozsvárra. Más a valóság az első református vasárnapi iskolák számára kiadott énekeskönyv szerkesztője és kiadója körül.¹²

Farkas Sándor előbb budapesti református hitoktató volt, azután Ercsiben helyettes lelkész (harmincegynehány kilométerre Budapesttől délre), ekkor jelentette meg a Gyermeklant (1883) első kiadását. Majd élete végéig Pesttől északra, a Zsámbéki medence peremén, a Pesttől szintén alig harminc kilométerre lévő Tökön szolgált református lelkészként, ahol a község középkori templomából 1784-ben építettek kőfallal körülvett barokk templomot. A Gyermeklant második, változatlan kiadása (1892) akkortájt jelent meg, amikor megnősülhetett és esperes elődje helyére lépett.

Szükségtelen Bányai Jenő másik elképzelése is, az tudniillik, hogy énekeknek a Gyermeklantba való átvétele az 1877-es református énekeskönyvből¹³ szintén köthető volna kolozsvári kapcsolatokhoz. Ez nem új énekeskönyv volt sem szerkezetében, sem tartalmában. Csupán elhagyta a Benedek-féle énekeskönyvben 1806-óta csillagozatlan versszakokat,¹⁴ vagy néhány éneket, valamint a dallamokat egységesen átírta G-kulcsra. Farkas Sándor tehát az 1817-től már Hornyánszky pesti nyomdájában is sokszor kiadott ugyanazon énekeskönyv valamelyik pesti kiadásából, de az országszerte elérhető (szinte évente újranyomtatott) debreceni kiadásokból is átvehetett énekeket. Ugyanez igaz az 1877-től nyomtatott változatra, ebben is mind megvannak a Gyermeklantba átvett énekek. Hazánkban akkortájt még megközelítőleg sem volt olyan megkövetelt a szerzői jog kérdése az énekek átvételét illetően, mint a korabeli Amerikában, ahol már ekkor mindig megjelölték a copyright tulajdonosát. Victor János nálunk is nyugtázta később az átvételhez való hozzájárulásokat. Ez tehát nem kérdés. Az lehet kérdés, hogy még honnan és mit vett át Farkas Sándor?

Egyáltalán nem bizonyos, hogy Victor János által a Hozsanna! (1901) mutatójában Ú-val jelölt kiadvány ugyanaz volt, mint a Bányai Jenő által azonosított 1876-os baptista vasárnapi iskolai énekes füzet.¹⁵ Rottmayer szerkesztményéből 1876-ban több ének hiányzik, amelyeket pedig a feltételezés szerint tőle kellett volna átvennie Farkas Sándornak, illetve később Victor Jánosnak. Úgy látszik, az énekeskönyvek története érdekesebb, és biztosan jóval bonyolultabb a kapcsolatok története is, de jelenleg feltárhatatlan, és csak remélhetjük, hogy lappang még valahol ismeretlen adalék. Mindenesetre ezeket az énekeket tehát csak más forrásból választhatta mindkét szerkesztő. Talán az ismeretlen református füzet is hangjegyek nélkül jelent meg, olyan aprónyomtatvány volt, mint a Rottmayer-féle, amelynek szintén csak a végén van néhány dallam. 1925-ben Forgács Gyula ugyanazzal a névvel illeti ezt a református kiadványt,¹⁶ mint Victor János: Újpesti vasárnapi iskolai énekeskönyv.

Bányai Jenő figyelme átsiklott azon, hogy akaratlanul ellenbizonyságot szolgáltatott, mikor közölte az Új Sion-Hárfa átvett énekeinek jegyzékét, amelyek megvannak magyarul Rottmayer füzetében, Toldalékot is ad hozzá, itt kiderül, hogy az alábbi hiányok, amelyeket szintén Ú-jelzéssel közöl Victor János, csak az 1880-as kiadásban vannak meg.¹⁷ Nemcsak az 1876-os kiadásban, hanem ebben az 1880-asban sincs meg két angolból fordított ének, ez a Feljebb emeljetek, és az Istenem, tehozzád mind közelebb. Pedig Victor János ezeket mind szintén Ú-jelzéssel közölte, azazhogy a kérdéses újpesti kiadvány volt a forrásuk. Ameddig tehát ellenbizonyítékot nem találunk, azaz példányt a nyomtatott újpesti énekfüzetből, addig azt kell vélnünk, hogy mégsem Rottmayer 1876-os kiadásával azonos ez a füzet, hanem valóban kellett lennie ilyen református aprónyomtatványnak. Lássuk az innen átvett énekek betűsoros jegyzékét.

 

H = Átvételek a Hozsanna! kiadásában (sorszám)

R = Rottmayer (sorszám)

 

Énekkezdet	H	R	Szerző
Áldjad az Urat, a dicsőség magas királyát	63	5	Neander
Áldlak énekben, Szent Lélek Isten	52	22	Geistliche Lieder
A szeretet hatalmát áldom	99	12	Tersteegen
Csak vesd gondodat és bánatodat	104	17	Geistliche Lieder
Csendes éj, szentséges éj	16	32	Mohr
Egy nyáj s egy pásztor csak!	106	23	Krumacher (1790)
Én irgalomban részesültem	111	21	Hiller
Feljebb emeljetek, feljebb!	190		„angolból”
Fönn a csillagok felett, Halleluja! Ámen!	192		Jugendpsalter
Hogy alhatnám nyugodtan Ez éjjelen	170		Franz
Istenem, te hozzád mind közelebb	77		Adams
Jehova! Jehova! Jehova!	1	2	Pfeffel
Láttatok-e ég virányin	137	14	Schenkendorf
Lelkünk hol találja a béke honát	139	25	Angolból?
Mert Jézus juha vagyok	141	16	Heyn
Mi boldog az, ki Krisztus juha lehet	143	15	Rambach
Óhajtjátok tudni azt? Ki ad jutalmat, vigaszt	33	13	Schwedler
Téged, Isten, imádunk [Te Deum laudamus]	94	4	Ambrosius
Vezess, ó, Jézus, engem	96		Hausmann

 

Hűség és szabadság

Elsőnek lássuk ezután S. F. Adams énekének azt a fordítását, amelynek szerzője ismeretlen, valamikor a 19. század utolsó negyedében készült, és amelyet az előbb tárgyalt és jelenleg még pontosan meg nem határozható füzetből vett át 1901-ben Victor János.¹⁸ Énekelni nem lehet igazán jól a nálunk most kizárólag szokásos dallamra (Hadd menjek, Istenem, azaz Bethany, a ’48-as református énekeskönyvben 422. számú, ugyanezt a dallamot alkalmazza ma a hazai baptista és metodista énekeskönyv is).¹⁹ De ez más kérdés. Alább még külön foglalkozunk az angolszász területen használatos többi dallammal is, amelyek lehetőséget kínálnának a megszokottól eltérő éneklésre.

Ez a fordítás, mint a 19. századiak többsége, avultként hat ránk. Sőt modora valahogy régiesebbnek tűnik ma, mint némelyik jóval korábbi magyar éneké. Ettől függetlenül mégis fordításnak a leghűségesebb a többi változathoz hasonlítva. Nyelvezete egykorú a 19. századi énekkel, és illik is az angol eredetihez. Érvényesíti az ószövetségi történetet, Jákob bételi álmát, sokkal inkább, mint más fordítási változatok. „Jákob pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott. És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala, és vőn egyet annak a helynek kövei közül, és feje alá tevé, és lefekvék azon a helyen. És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel és alájárnak vala azon. […] És ímé, én veled vagyok […] És felkele Jákob reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopúl állítá […] És nevezé annak a helynek nevét Béthélnek […] És fogadást tőn Jákob, mondá: Ha az Isten velem leénd […] ez a kő, amelyet oszlopúl állítottam fel, Isten háza lészen […]” (1Móz 28,10–11.15.18–20.22.). Egyéb bibliai célzások is rejlenek az ének angol szövege mögött. Ilyen, hogy akaratlanul eszünkbe jutnak a prófétai ígéretek között a beszélő nevek, itt az Immanuel név (Isten velünk van, velünk jár), és az is, amit Nátánaelnek mondott Jézus. „Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak” (Jn 1,52). Az elszálló lélek pedig nem a semmibe szárnyal, hanem visszaérkezik Urához és Teremtőjéhez, mert ehhez kapcsolódik még az is, hogy az újszövetségi apostol értelmezése szerint „beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez” (Zsid 7,19).

Nem vette át ezt a változatot később a Hallelujah!²⁰ Az egyik amerikai magyar református énekeskönyvben viszont megjelent.²¹ Gondolhatnók, Victor Jánostól átvétel. Az énekeskönyv azonban itt nem jelzi a szerzőt és fordítót, pedig ezt mindig közli a Hozsanna! A Horváth Sámuel amerikai református lelkész szerkesztette énekeskönyv tehát más forrásból, például valamilyen másolatban terjesztett gyűjteményből is átvehette ezt a fordítást. Ezt csupán levéltári kutatással lehetne tisztázni a helyszínen, ha az egyházközség vagy egyházmegye (classis) és a kiadó iratanyaga megmaradt. Kár, hogy a későbbi átdolgozók vagy újrafordítók közül senki nem vette tekintetbe az éneknek ezt az átültetését. Talán nem ismertek rá, vagy más elveik voltak. Főként azért kár, mert az eredetiben fellelhető bibliai utalások stílusos érzékeltetése magyarul csak hellyel-közzel történt meg. Ez nem is egyszerű, de az sem lehetetlen, hogy a fordítók erre nem figyeltek fel, és nem is igen törekedtek arra, hogy ezt tudatosan énekeljék. Sajnos, ma már a Béthel név sem magától értetődő még a templomos gyülekezetben sem.

S. F. Adams	Hozsanna! 77. ének
1. Nearer, my God, to Thee, Nearer to Thee! Even though it be a cross That raiseth me, Still all my song would be, Nearer, my God, to Thee, ‘Nearer, my God, to Thee, Nearer to Thee!’	1. Istenem, Te hozzád Mind közelebb! Habár súlyos kereszt Nyom engemet, Lelkem e dalban van, Csak Te hozzád, Uram, Csak Te hozzád, Uram, Mind közelebb!
2. Though, like the wanderer, The sun gone down, Darkness be over me, My rest a stone, Yet in my dreams I’d be Nearer, my God, to Thee, Nearer to Thee!	Mint vándor, úgy a nap Nyugtára tér, Alattam dúrva kő, Körültem éj, De vágyam nyugtalan Csak Te hozzád, Uram, Mind közelebb!
3. There let the way appear Steps unto heaven, All that Thou send’st to me In mercy given, Angels to beckon me Nearer, my God, to Thee, Nearer to Thee!	Mutasd, az égbe föl Mely út vezet! Ha bármit küldsz, tudom, S áldom kegyed. Angyalt küldsz titkosan S hozzád, oh jó Uram, Hí közelebb.
4. Than, with my waking thoughts Bright with Thy praise, Out of my stony griefs Bethel I’ll raise, So my woes to be Nearer, my God, to Thee, Nearer to Thee!	4. Ha lelkem bús, sötét Veled betel, Búmból majd támadand Egy új Bethel. Nem lankaszt gyötrelem, Hozzád, jó Istenem. Visz közelebb.
5. Or if on joyful wing Cleaving the sky, Sun, moon, and stars forgot, Upwards I fly, Still all my song shall be ‘Nearer, my God, to Thee, Nearer to Thee!’	5. Ha szárnyad csattogón Égbe ragad, Nap, hold, csillagsereg Mind elmarad, Ezt zengem untalan: Csak Te hozzád, Uram, Mind közelebb!

 

 

Az angolhoz később hozzátoldott hatodik versszak Edward Henry Bickersteth Junior (1825–1906) műve. Ő anglikán lelkész volt, majd 1885–1900 között Exeter püspöke. Többek között három énekeskönyvet is szerkesztett, és saját versesköteteit is kiadta. Az ismeretlen magyar fordító a toldalékot nem vette figyelembe, de egyes német fordításokban is van nyoma a hazatalálás emlegetésének. A későbbi hat versszakra terjedő magyar változatok azonban nem a toldalék beépítése által alakultak ki, hanem fordítva, az alább következő megtoldott változat kimetszett részeként:

 

There in my Father’s home,

safe and at rest,

There in my Savior’s love,

perfectly blest,

Age after age to be,

nearer my God to Thee.

Nearer, my God, to Thee,

Nearer to Thee!

 

Egyes magyar fordítások (és egyes német fordítások szintén) tehát a kiegészített alak követése miatt hosszabbak egy versszakkal. Kecskemétié, illetve ezáltal Victor János és a Szász Béla megkurtítása mögött (lásd ezeket később) szintén a toldott alakot gyaníthatjuk. Lehetséges, hogy emlékiratokból, levelezésből előkerülnek még további adalékok, amelyek nyomán ennél többet is megállapíthatunk, és kiegészíthetjük Bányai Jenő kutatásait. Most csak önmagukban vizsgálhatjuk az egyezéseket és eltéréseket, az ének hazai története szempontjából ez az igazán fontos. Alább mindjárt látjuk, hogy Szász Béla nem költött hozzá semmit, csupán néhol változtatott, érintetlenül megőrizte az 1–2. versszakot, de folytatásul más versszakokat válogatott Kecskemétitől. Ezért is szükséges, hogy együtt vizsgáljuk a legkorábbi, majd a későbbi közléseket. De nemcsak ezért, hanem sajátosságai miatt is megérdemli Kecskeméti Ferenc eredeti magyarítása, hogy ismerjük teljes és érintetlen szövegét. Ez háromszor is megjelent (1883, 1892, 1895)²² változatlanul, mielőtt Victor János hozzálátott a Hozsanna! szerkesztéséhez. Megtartotta Kecskeméti az eredeti strófaszerkezetet, ezt:  6 . 4 . 6 . 4 . 6 . 6 . 4 . – Azonban a dallam sorismétléssel nyolcsorosra módosítja az énekelt versszakot. Már a legelső magyar fordítás is E. H. Gebhardt dallamával jelent meg, ezt is látjuk később. Nem feledkezhetünk meg a nálunk ismeretlen dallamokról sem, amelyeket szintén kimosott a köztudatból az az egyetlen, amelyiket a zenekar utoljára játszott a Titanic hullámsírba készülő utasainak. Jóllehet ez a tragédia beleírta az éneket a köztudatba, nem is csak a vallásos emberekébe, de sajnálatosan ahhoz is hozzájárult, hogy elhomályosodjanak az ének valódi értékei. Meglátszik a magyar változatok használatában és ismertségében is ez a negatívum.

1. Mindig velem, Uram, Mindig velem, Amikor nem lát is Gyarló szemem, Azért ez énekem: Velem van Istenem, Velem van Istenem, Mindig velem.	6. Veled, megfeszített Új életben Élek most, nem, nem én, Te élsz bennem. Hit által élek én, Jézus velem lévén Jézus velem lévén, Velem lévén.
2. Nem mondtad-e, Uram, Híveidnek, Hogy a Szent Lélek fog Lakni bennek? Templomoddá engem Tégy hát, s ó, légy velem, Tégy hát, s ó, légy velem, Mindig velem.	7. Segíts hát megállnom Rendületlen, Erősségem a te Jobbod legyen. Te mondtad, Istenem: Velem léssz szüntelen Velem léssz szüntelen, Mindig velem.
3. Segítsd gyengeségim, Melyek nagyok, Tanúskodj’ bennem, hogy Tied vagyok. Gyümölcsöt hozz bennem, Aki itt vagy velem, Aki itt vagy velem, Mindig velem.	8. Ha tévelygek, búsan, kísértetve, Te vezetsz vissza a Jó ösvényre. Rajtad tekintetem, Jézus, ki szüntelen Jézus, ki szüntelen Itt vagy velem.
4. Nem ígéreted-e Jézusom ez, Hogy világ végéig Velünk leszesz? Én benned, te bennem, Velem vagy, Istenem, Velem vagy, Istenem, Mindig velem.	9. Kétségem, – félelmem – S bánatimban, Tudom, védve vagyok Karjaidban. Nappal ’s bús éjjelen, Az Úr mindig velem, Az Úr mindig velem Mindig velem.
	11. S majd ha otthon végre Megláthatlak, Bűn, bú, halál, hol már Nem árthatnak: Ezt zengem szüntelen: Jelen az Úr velem, Jelen az Úr velem, Mindig velem.

 

 

Kecskeméti Ferenc (1855–1916) – kétéves Edinburgh-ban töltött tanulmányút után – amerikai lelkész volt a Gyermeklant megjelenése idején, hazatérte után 1885-től volt Békésen református lelkész. Személyét és életét nagyon mélyen érinthette ez az ének (talán már skóciai ösztöndíjas évei idején). Mégis, magyar adaptációjához indítékul szolgált csupán az angol mondanivalója. Látszólag nem is érinti Jákob álmának témáját. Annál inkább hangsúlyos az isteni ígéret és Jákob fogadalma, ezt szólaltatja meg a visszatérő sor, Mindig velem. Van itt is a korra jellemző vonásokból, de elharapózás nélkül. A zengés, mint általában, szüntelen, az éj is, a tévelygő ember is bús, társul bűnhöz és halálhoz a bú és a bánat. Nem hiányzik mellőle az erősség, nem emberi, hanem Isten erős jobbja. Kilép az egyéni fohászkodás a mindennapokból, mintegy az apostoli intelem szerint, „[…] ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek” (Kol 3,1). Sajnos, a későbbi nyirbálók nem pótolták azt, ami lehetne még nyilvánvalóbban előtűnő kapcsolat a bibliai indíttatással és célzásokkal. Az újabb változatok megalkotóinak sem sikerül az eredeti eszmének és összefüggésnek jó magyarságú és jól énekelhető énekbe öntése. Az angol tartalmának és gondolatmenetének pontosabb követése helyett Kecskeméti Ferenc beleírta – áttételesen, sejtelmesen, mint békési gyakorló és keresztelő lelkész – keresztelkedése és újjászületése eseményét. Kirajzolódnak a keresztelési tanítás biblikus és teológiai mozzanatai, a Jézus keresztelési parancsolatához csatolt ígéret, valamint a Jézus Krisztussal halálba keresztelkedés és a vele megfeszíttetés. Majd megpendíti az apostoli dicsekvést, hogy élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, utal az új életben járó keresztény útra, ehhez bátorításul hozzáadta a 23. zsoltár hitet szilárdító feleselését is a halállal. Ezáltal mint fordítás hűtlenebb és terjedelmesebb ugyan a többinél, különösen a már közölt Istenem, tehozzád mind közelebb változatánál, de mint vallomás, hiteles. Énekként is meggondolkodtató, és ha a felszínnél mélyebbre hatolva átengedjük magunkat sodrásának, megrázó.

 

Átszabások

Az alábbi két változat nagyjából azonos értékű. Nem átírás vagy újraírás egyik sem, csupán válogatás mindkettő Kecskeméti Ferenc énekfordításának (inkább szabad adaptációjának) versszakaiból. Hűségük és döntésük az imént közölttel összehasonlítva mérlegelhető.

Meghagyták az átszabók az 1–2, 4–5, 10–11. versszakot, vagy az 1–2, 6. és 9–11. számút. A megnyirbálás által majdnem felére rövidült az ének. Így már terjedelmében éppen annyira rövidült, mint a E. H. Bickersteth-féle záróstrófával megtoldott angol. Tehát eggyel több versszakot számlál, mint az eredeti angolt követő fordítások többsége. Tartalmában viszont megszegényedett, és ettől műfordításként sem lett hitelesebb. Ráadásul, amint látjuk alább, S. F. Adams énekének még két átdolgozása is németből készült, az angol eredetit mellőzve. A versszakok válogatásán nem érzékelhetjük azt, hogy az angolhoz való hűség és a mondanivaló irányította volna a szerkesztők ollóját.

 

Hozsanna! 146	Hallelujah! 139
1. Mindig velem, Uram, Mindig velem! Amikor nem lát is Gyarló szemem. Azért az énekem: Velem van Istenem, Velem van Istenem, Mindig velem!	1. Mindig velem, Uram, Mindig velem! Amikor nem lát is Gyarló szemem. Azért az énekem: Velem van Istenem, Velem van Istenem, mindig velem!
2. Nem mondtad-e, uram Híveidnek, Hogy a Szent Lélek fog lakni bennek? Templomoddá engem Tégy hát és légy velem, Tégy hát és légy velem, Mindig velem!	2. Nem mondtad-e, uram Híveidnek, Hogy a Szent Lélek fog lakni bennek? Templomoddá engem Tégy hát, s óh légy velem, Tégy hát, s óh légy velem, Mindig velem!
3. Nem szent igéreted Jézusom ez, Hogy világ végéig vélünk leszesz? Én benned, Te bennem, Velem vagy Istenem, Velem vagy Istenem, Mindig velem!
4. Mit nekem ígértél, Meg nem szeged, Hogy soha nem hagysz el. Nem, engemet. Így, Uram, Istenem, Velem léssz szüntelen, Velem léssz szüntelen, Mindig velem!
	3. Veled megfeszített Új életben, Élek most nem, nem én, Te élsz bennem. Hit által élek már, Mert Jézus velem jár, Mert Jézus velem jár, Én velem jár!
	4. Kétségem, félelmem, S bánatimban, Tudom, bizton vagyok Karjaidban. Nappal s bús éjjelen Az Úr mindig velem, Az Úr mindig velem, Mindig velem!
5. Járjak bár a halál Sötét völgyén, Te ott is velem vagy, mit féljek én? Vessződ megvéd engem, Velem vagy, Istenem, Velem vagy, Istenem, Mindig velem!	5. Járjak bár a halál Sötét völgyén, Velem vagy ott is, hát mit féljek én? Vessződ megvéd engem, Velem vagy, Istenem, Velem vagy, Istenem, Mindig velem!
6. S ha végre majd otthon Megláthatlak, A hol bűn és halál Nem árthatnak, Ezt zengem szüntelen, Jelen az Úr velem, Jelen az Úr velem, Mindig velem!	6. S majd ha otthon egyszer Megláthatlak, Bűn, bú, halál hol már Nem árthatnak, Ezt zengem szüntelen, Velem az Úr velem, Velem az Úr velem, Mindig velem!

Nincs ismert rövid változata az éneknek, amely napvilágot látott volna korábban (1883 és 1900 között), így tehát azt vélhetjük, hogy az ének rövidítését maga Victor János végezte. Segítségünkre van itt is Victor János mutatóbeli adatközlése. A Frohe Botschaft (Basel, 1875) a dallam forrása. Ő ugyancsak az első, aki megnevezi a Mindig velem, Uram mai napig nálunk is használt dallamának szerzőjét. Ernst Heinrich Gebhardt (1832–1899) metodista vándorprédikátor, a német Sankey, aki az előbb említett énekeskönyv mellett többek között az Evangeliumslieder (Basel, 1880) kiadója is volt. Mindkettőt ott találjuk a Hozsanna! és a Hallelujah! forrásai között. E. H. Gebhardt valóban sok angolszász éneket fordított németre, gyakran az eredetit meghaladó szintű költőiséggel.

Szász Béla (1840–1898) kolozsvári református teológiai tanár revideálása csak a 19. században készülhetett, mert ő nem érte meg a Hozsanna! megjelenését sem, a Hallelujah! számára végleg nem készíthetett újrafordítást, tehát fordítása vagy hagyatékból származott, vagy megjelent valamelyik folyóiratban, és Kováts Lajos onnan vette át, megnevezve azt is, hogy a fordítás a Reichsharfe 436²³ közlésén alapul. Ezek szerint nem ismerte az angol eredetit, vagy nem tartotta fontosnak az összehasonlítást. A német kiadás nyomán ő nem is a valódi szerzőt nevezi meg, tudniillik itt jelenik meg a kiadó és dallamszerző E. H. Gebhardt — de énekszerzőként! Ez a hiba aztán a mai napig megmaradt, látjuk alább. Hozzájárul egy másik hiba is. Szász Béla választotta a 6. meg a 9. versszakot a korábbiak helyett (vö. a föntebb közölt teljes énekszöveget). Ezen túl nincs része a szerzőségben. Valójában neve illetéktelenül olvasható az énekszöveg fölött, méghozzá a valódi szerző és/vagy fordító helyén. A Hallelujah! szerkesztése kevesebb gonddal történt, mint Victor János kiadványáé. Ez nem jelenti, hogy változatlanul tovább kell örökítenünk hibáit. Fordítónak ezután is Kecskeméti Ferencet kell megneveznünk.²⁴

Lássuk ezután a jelenlegi ismereteink szerinti első németből készült fordítást.

 

Közelb

A Közelb hozzád, Uram Hegedűs Sándor–féle (1847–1906)²⁵ fordítását nem az ének eredeti angol, hanem német változatával kell hasonlítanunk. Erhard Friedrich Wunderlich (1830–1895) a németre fordító, ezért a magyar fordítás tehát nem készülhetett 1875. előtt. A fordítót megnevezi a Gyermeklant, ennek németből való fordítását az 1883-ban megjelent kiadásáig semmi időbeli összeférhetetlenség nem akadályozta. Más kérdés, hogy átvétel-e? Minthogy a nazarénusok kiadványa, az Új Sion-Hárfa 1872-ben jelent meg, innen Farkas Sándor gyűjteménye nem vehette. Az éneknek a nazarénusok kiadványa semmiképpen nem lehet közvetett forrása sem, minthogy az angol ének németre fordítása későbbi (1875). De nincs is benne például az Új Sion-Hárfa 1911-es kiadásában sem (a toldalékban sincs). Rottmayer énekfüzete mind a harminchat éneknél közli a német énekkezdetet. Azonkívül nem angolból fordítás jellemzi sem a nazarénus kiadványt, sem Rottmayerét. Tehát más kiadványnak kellett a fordítás és az átvétel alapjául szolgálnia. Farkas Sándor szerkesztői munkásságának összefüggései, énekválogatásának szempontjai és kapcsolatai teljesen ismeretlenek. Ezek hiányában nem mondhatjuk meg, hogyan és honnan választotta ezt a változatot. Tudniillik Kecskemétinek az angolból lefordított éneke mellett adta közre. Pontosan ilyen sorrendben vette át 1895-ben Szalay József többször említett füzete is. Egyikről sem dönthetjük el, hogy vajon igényük volt-e az angolból átültetett bővebb és szabad átdolgozás mellett a toldalék nélküli eredeti terjedelmű éneket hűségesebben tükröző változat közreadására.

Wunderlich	Gyermeklant
1. Näher, mein Gott, zu dir, näher zu dir! Drückt mich auch Kummer hier,drohet man mir, soll doch trotz Kreuz und Peindies meine Losung sein: Näher, mein Gott, zu dir, näher zu dir.	1. Közelb hozzád, Uram, Mind közelebb, Habár súlyos kereszt Nyom engemet, Lelkem e dalba van: Közelb hozzád, Uram, Közelb hozzád, Uram Mind közelebb.

 

2. Bricht mir, wie Jakob dort, Nacht auch herein, find ich zum Ruheort nur einen Stein, ist selbst im Traume hier mein Sehnen für und für: Näher, mein Gott, zu dir, näher zu dir!	2. Mint vándor, úgy a nap Nyugtára tér, Fej-aljam durva kő, Körültem éj. De vágyom nyugtalan: Közelb hozzád, Uram, Közelb hozzád, Uram Mind közelebb
3. Geht auch die schmale Bahn aufwärts gar steil, führt sie doch Himmel an zu meinem Heil. Engel, so licht und schön, winken aus selgen Höhn: Näher, mein Gott, zu dir, näher zu dir.	3. Mutasd, az égbe föl Mely út vezet. Ha bármit küldsz, tudom S áldom kegyed. Angyalt küldsz titkosan S Hozzád, ó, jó Uram, Hozzád, ó, jó Uram Hí közelebb.
4. Ist dann die Nacht vorbei, leuchtet die Sonn, weih ich mich dir aufs neu vor deinem Thron, baue mein Bethel dir und jauchz mit Freuden hier: Näher, mein Gott, zu dir, näher zu dir!	4. Ha lelkem bús, sötét, Veled bétel, Búmból majd támadand Egy új Bethel. Nem lankaszt gyötrelem Hozzád jó Istenem, Hozzád jó Istenem Visz közelebb.
5. Ist mir auch ganz verhüllt dein Weg allhier, wird nur mein Wunsch erfüllt: Näher zu dir! Schließt dann mein Pilgerlauf, schwing ich mich freudig auf: Näher, mein Gott, zu dir, näher zu dir!	5. Ha szárnyán csattogón Égbe ragad Nap, hold, csillagsereg Mind elmarad: Ezt zengem untalan Közelb hozzád, Uram Közelb hozzád, Uam, Mind közelebb.

Nagyon megkedvelték a 19–20. század egyes költői, mű­for­dítói a magyar nyelvtől idegen hangzást, a nyelvújítás egyik mel­lék­­termékeként kialakult szócsonkításokat, magán­hang­zókat kihagyó hangtorlasztásokat. Énekszövegeik­ben ezért hemzsegnek a közelg, hivalg, rivalg, uralg-féle szóalakok. A dicsőségből lett dicső, majd dics. Sereg helyett serg a divat (Lám, a sátán serge talpon – a helyenként és egy időben szinte járványosan kedvelt Fel, barátim második versszakának kezdete). Itt ezek párja a közelb, küldsz, körültem. Az ilyesmiket éppen olyan kötelezőnek véli egy-egy időszak énekírója és költője, mint máskor a fejtetőn hordott napszemüveget és a műkörmöket. Ehhez járul a kegyes sablonok ismételgetése is. A rímelés kedvéért ebben az énekben is elmarad a telik ige ikes végződése, így aztán a veled bétel sorra csattanós válaszrím az, hogy egy új Béthel. A költők többsége egyben zenei analfabéta volt, tehát ha akart volna, akkor sem tudott volna sokat tenni az adott dallamra való könnyű énekelhetőségért. Nem is érzékelte, hogy mennyivel nehezebb énekelni és érteni a papíron tetszetős verssorokat valamelyik dallamra. Már akkorra kialakult az az irodalmi igény is, hogy nem az énekelt vers az igazi. Csokonai Vitéz Mihály korában még általános nézet volt a költészet zenei eredete, és Arany János korában is természetes volt a dallamra verselés. Ez aztán megváltozott. Ehhez képest ez a változat a jobban énekelhetők közé sorolható.

 

Alternatív dallamok

Angolszász énekeskönyvekben gyakori, hogy két, vagy akár három dallamot is közölnek az énekek jelentős részéhez, illetve más-más dallammal közlik különféle énekeskönyvek ugyanazt az éneket. Nálunk sokkal kevesebb még az ad notam közölt énekeknél is az, hogy van utalás alternatív dallamra. Egynél több dallam közlése pedig igen ritka ugyanazon ének fölött. E. H. Gebhardt (lásd alább) és M. Lowell nálunk ismeretes dallama mellett (a ’48-as református énekeskönyv 422. éneke) S. F. Adams énekét másik öt dallamra is éneklik, szabad választás szerint. Ezek közül egyik sem ismeretes nálunk, elnevezésük és szerzőjük:

Glenpark – Kenneth George Finlay (1882–1974),

Horbury – John Bachus Dykes (1823–1876),

Liverpool – John Roberts (1822–1877),

Nenthon – Thomas Legerwood Hately (1815–1867) és

Propior Deo – Arthur Seymour Sullivan (1842–1900).

Túlontúl nem vonzók számunkra ezek az eléggé egysütetű 19. századi angol dallamok. Közülük Finlay merészkedik legmesszebbre. Leginkább az képzelhető el a jövőre nézve, hogy Dykes dallama is (Horbury) ott legyen valamelyik ezutáni énekeskönyvünkben. Kísérletezni érdemes lehet, netalán valamelyik mégis alkalmasnak bizonyul. Megtörténhet az is, hogy valamilyen eseményhez, élményhez kapcsolódva válik széles körben elfogadottá valamelyik dallam. Arról sem árt tudnunk, hogy az angolszász énekeskönyvek számos sajátossága nem érintette meg az átdolgozókat, ilyen az alternatív dallamok széles körű alkalmazása.

 

Jobban tiéd, Uram

Láttuk, hogy mikor először jelent meg magyarul S. F. Adams éneke, egymás mellett mindjárt két változatát közölte Farkas Sándor 1883-ban. Ugyanez ismétlődött Szalay József füzetében (1895), aki ezeket szó szerint átvette, de a dallamokat elhagyta. Majd később Victor János újabb két változatot közölt, de ekkor már nem egymás mellett, és ugyanígy történt ez a Kováts Lajos szerkesztette gyűjteményben. Megmaradt a már addig­ra – úgy látszik – hagyományosnak szá­mí­tó Mindig velem, Uram. Mellette újabb, és az előzőkkel elég kevés azonos vonást mutató változatot találunk 1914 után a Hallelujah! kiadásaiban. Ez már a Lowell Mason dallamát alkalmazza (Bethany), a mai református énekeskönyvtől eltérően 6/4-es jegyzésben, erre más énekeskönyvekben is van példa, és a valódi szerzőt nevezi meg. Azonban Thaly Loránt átköltésének megjelölt forrása szintén nem angol (bár ő angolból is fordított), hanem az Evangeliums–Sänger (Hamburg, 1880) I. 119.

1. Jobban tiéd, Uram, Jobban tiéd! Bár súlyos a kereszt S érzem sebét, Bár könnye, kínja van, Ez légyen jelszavam: Jobban tiéd, Uram, Jobban tiéd!	3. Az álom s éj után Kél újra fény, S új hévvel a követ Megáldom én. Így lészek bajba’ még, Uram, jobban tiéd! Jobban tiéd, Uram, Jobban tiéd!
2. Bár, mint Jákobra ott, Éj száll reám, S nem lesz, hol nyughatom, Egy kő csupán, Ott is álomba’ még, Szívem egy vágytul ég: Jobban tiéd, Uram, Jobban tiéd!	4. És bár a keskeny út Meredek is, De mégis mennybe jut, Dicsfénybe visz. Dicső angyalsereg Int ottan, hogy legyek Jobban tiéd, Uram, Jobban tiéd!
5. S ha majdan szárnyain Lelkem repül, S túl csillag százain Haza kerül, Meglesz főkincse még, Hogy lészen a tiéd, Jobban tiéd, Uram, Jobban tiéd!

 

 

Nem fájó veszteség, hogy szélesebb körben elfelejtődött ez a változat, és ahol megvan még az énekeskönyvben (mert újabban is megvan), ott is a kevésbé ismertek közé sorolható. Sem elmélyültsége, sem nyelvezete, sem énekelhetősége nem haladja meg avult versenytársait. Érvényesül itt is a már föntebb említett manír, a nyelvújítás törekvéseként keletkezett szócsonkítási gyakorlat, mesterkélt szóösszetételek gyártása és hasonlók. Dicsfény, főkincs, vágytul égő szív, bár, bár, bár… – a nyelvújítási ficamokat kedvelő és az ébredések belterjes vallásosságának kelléktárába tartozó kifejezések nem is igazán ragadják meg a mondanivalót. Kiugró kedveltsége nem volt azelőtt sem az ének eme alakjának,²⁶ az átalakított Halleluja! (2012)²⁷ sem tartott rá igényt tovább. Igaz, ennek sem szintje, sem szemlélete nem közelíti meg a Kováts Lajos által szerkesztett elődjét. Nem tudjuk okát adni, hogy miért, az 1921-es magyarországi (Baltazár-féle) református énekeskönyvnek az egyik változataként létrejött erdélyi énekeskönyv (a Nagy Károly-féle, 1923) ezt választotta, és meg is tartotta napjainkig. Ezt talán helyi kutatók kibogozhatják. Ettől eltérően a Királyhágómellék (szintén 1923), amely ugyanúgy a magyarországi változata, másként döntött.

Ne hallgassunk azonban arról sem, hogy Thaly Loránt változata legalább elérti a Jákob álmához kapcsolódó központi gondolatot. Az úton való járást is hangsúlyozza.

 

Még egy nekifutás

Láttuk, egymástól elkülönítve találjuk besorolva az ének két változatát 1901 óta, a Hozsanna! közlésétől fogva, eltérően a 19. századi megjelenéstől. Megmaradt az ének kétféle alakja a 20. század második felében is, de vagy nem jártak utána a szerkesztők, vagy összetartozásukat, azonos gyökerüket nem is akarták tudatni. Újabb csere is történt a 20. század közepén. Változatlanul megmaradt a Mindig velem, Uram Délvidéken és Kárpátalján, másutt is, de más párja keletkezett. Ennek (prozódiai megfontolásból eredő) némileg módosított változata él tovább ’48-as református énekeskönyvünkben. A dallam Délvidéken a hagyományos 6/4-es, Magyarországon viszont 4/4-es lejegyzésű. Benkő István újabb magyarítása²⁸ (talán az átvett dallammal összhangban) összevonja tízesbe a kezdő sorokat, tehát 10 . 10 . 6 . 6 . 6 . 4 . strófaszerkezetű. Csomasz Tóth Kálmán prozódiailag javítgatta, és az eredeti sorbeosztás szerint közölte az éneket. Ma is így énekeljük, és a köztudatból teljesen kiesett, vagy szélesebb körben bele sem került, hogy az éneknek van más változata is, amely helyenként tovább él. Tegyük hozzá, van azonos szintű, vagy ennél a legkésőbb keletkezett átültetésnél jobb is.

 

1939	1948
1. Megyek már, ó, úton megyek feléd, Fájdalmas szent úton mindig feléd Ó, sok keresztje van, De ez az én utam, Hisz hozzád visz, Uram Mindig feléd.	1. Hadd menjek, Istenem Mindig feléd, Fájdalmak útain Mindig feléd. Ó, sok keresztje van, De ez az én útam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.
2. Ha este száll reám s csendes helyen Álomra hajtanám fáradt fejem Nem les, hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd.	2. Ha este száll reám S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem les, hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd.
3. Szívemtől — trónodig, mily szent csoda Mennyei lépcsőknek fényes sora, S dicső angyalsereg Mind nékem integet, Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!	3. Szívemtől — trónodig Mily szent csoda Mennyei grádicsok Fényes sora, A szent angyalsereg Mind nékem integet: Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!
4. Álomlátás után hajnal ha kél Kínos kővánkosom megáldom én Templommá szentelem Hogy fájdalmas szívem Uram, hozzád vigyen Mindig feléd!	4. Álomlátás után Hajnal ha kél,Kínos kővánkosom Megáldom énTemplommá szentelemHogy fájdalmas szívemUram, hozzád vigyen, Mindig feléd!
5. Csillagvilágokat elhagyva már Elfáradt lelkem is hazatalál, Ha majd hozzád jutok, Lábadhoz roskadok, Ottan megnyughatok Örökre én.	5. Csillagvilágokat Elhagyva már Elfáradt lelkem is Hazatalál, Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok: Ottan megnyughatok Örökre én!

 

 

Ismétlődik is állandóan, ezért fontos, hogy sugalló hívószót találjon az átköltö ennek az éneknek a kezdetéül. Régebben refrénes (karrefrénes) énekek voltak gyakoribbak. Aztán kedvelt alkotásmóddá vált a szövegrészek mind gyakoribb ismételgetése, ez a népszerű énekszámok állandó tartozéka azóta is, az úgynevezett ifjúsági könnyűzenében pedig néha kóros mértéket ölt. A sokkoló és sokszori ismétlés itt még nincs jelen, de mint visszatérő gondolat, meghatározza a felépítést. Thaly Loránt joggal mondja jelszónak (első vers: ez légyen jelszavam). Benkő István énekkezdete nem ilyen (Megyek már). Csomasz Tóth Kálmán javítása sem ilyen (Hadd menjek). Mert ha nem is kínos, mint némelyik kővánkos (ha már Jákob a fejét kövön nyugtatta) az ének több fordulata, de messze jár Jákob álmának felidézésétől, és egészében nem haladja meg sem a Jobban tiéd, Uram sem a Közelb hozzád, Uram kísérletét.

Templommá szentelt követ éneklünk ebben a változatban. Ez Jákob oltárköve volt, a hely templom voltát a fordítások, ha sikerül, inkább az élő kövekből épült templomra értik, ránk, a mai gyülekezetet alkotókra.

 

Kedveltség, liturgikus és jelképes használat

Ma is vannak helyek, ahol minden istentisztelet után eléneklik a reformátusok azt, hogy Mindig velem, Uram. Ilyen Gömörben Felsővály, Kálosa és Tornalja. Hogyan juthatott ilyen szerephez éppen egy angolszász eredetű ének? Az a magyarázat, hogy arról sem volt ugyan hivatalos egyházi rendelkezés, énekeljük vagy énekelhetjük-e az istentisztelet záróéneke után Kölcsey himnuszát, de erre lehetőséget kínál a Ravasz-féle Istentiszteleti rendtartás. A kisebbségben élő magyarok azonban úgy vélték, hogy el sem lehetne hagyni. Ezért került a gyülekezeti énekek sorába a Nagy Károly-féle erdélyi énekeskönyvben (1923). Volt idő, amikor ezt tiltották, de ők úgy magyarázták, hogy nem hivatalos állami himnuszként énekelték. Részben ezért is pótolta a Mindig velem, Uram Kárpátalján, és szórványosan máshol is nemzeti imádságunkat. Elmondhatjuk, hogy ilyen helyeken szinte himnusszá vált. Főleg Kárpátalján, épp ezért talán Szlovákia keleti részén szintén többet énekelték. Kárpátalján azért, mert megsínylették a „málenkij robot” időszakát, amikor a férjeket kényszermunkára hurcolták el, és az otthon maradt asszonyok vigasza volt ez az ének. Így magyarázta a 84 éves Kosár Károly.²⁹ Úgy is sok helyen ismerik, mint a Halleluja! kedves énekét. Máshol ma már ritkán éneklik, vagy egyáltalán nem ismerik.

Arról már történt említés, hogy a Hadd menjek Istenem pedig szinte elhagyhatatlan temetési énekké változott a magyarországi református gyülekezetek tudatában, ezzel el is szakadt az ének eredeti mondanivalójától – az utólagos átértelmezés következtében.

 

Napjainkban

A vasárnapi iskolák használatára szánt megjelölés ott van­ a Ho­zsanna! címlapján és a 20. századi református énekesköny­vekben is attól fogva, hogy tartalmaztak hozsánna énekeket. Ezek sorába az 1921-es Baltazár-féle nem iktatta be S. F. Adams énekének egyik változatát sem. Királyhágómellék református énekeskönyve szintén nem. Amint erről már volt szó, megtalálható viszont az erdélyi református változatban a Thaly fordította Jobban tiéd, Uram. Említettem azt is, elhagyta ezt a Halleluja! új és a korábbinál is sokkal igénytelenebb változata (2012), pedig a korábbi, Kováts Lajos, majd fia szerkesztette változatban jelent meg ez a fordítás elő­ször.

Benkő István módosítgatott fordítását fogadta el Csomasz Tóth Kálmán Délvidékről, mert ezt vélte viszonylag legjobbnak. Ő és kora sokban követte Árokháty Béla énekekkel és énekeskönyvvel kapcsolatos példáját és felfogását. Napjainkban a metodisták énekeskönyve³⁰ Benkő István fordításának szintén ezt a ’48-as módosítgatott változatát vette át a ’48-as református énekeskönyvből.  Ugyanezt választotta napjainkban a baptista énekes­könyv.³¹

Találkozós énekeskönyvünk (1996 óta)³² nem is két változatot közöl, mint elődei, hanem beiktatja mindhárom túlélő változatot, hisz három a magyar igazság. Nem mutatkozik semmi jele annak, hogy a szerkesztők tisztázták volna, hogy ugyanaz volna mindegyiknek az eredetije. Ha tisztázták volna, akkor nem tartalmazna hamis szerzői adatot az egyik változat. Megvan tehát egymástól függetlenül besorolva S. F. Adams énekének összes tovább élő variánsa, a Hadd menjek, Istenem (415), a Jobban tiéd, Uram (420), valamint a Mindig velem is (461). Az utóbbi szerzőjeként – a föntebb már említett félreértés miatt – Paul Gebhard olvasható alatta (nem is a szerkesztő és németre fordító Ernst Heinrich Gebhardt!), fordítójaként pedig Szász Béla. Mindenestől hibás adat ez, helyesbítendő, illetve törlendő.

 

Következtetések

Leginkább ígéretes volna a jövendőre nézve az ének gyökeres újraköltése. Azaz nem jól-rosszul magyarra fordítása inkább rímes prózában, mintsem valódi versben, amelyet a megszokott dallamra jobban ráhúzhatunk. Látható, és ez elég általános tanulság, hogy a bütykölgetés, egyes sorok csiszolgatása az éneket egészében nem emeli magasabb szintre. Látszik ez a legújabb kísérleten. A Mindig velem, Uram énekelhetőbbé tételére vállalkozott Vízi István.³³ Nem pedig az eredeti ének tartalmi hiányosságainak lehető pótlását és/vagy Kecskeméti Ferenc eredeti énekének tömörítését vállalta. Így megmaradt ez a közlés is az egyik alváltozatnak a három ma is létező mellett.

Az egymás mellett élő változatok közül megnyirbált állapotában és döccenői ellenére is legtöbbet mond a Mindig velem, Uram. Csakhogy Kecskeméti Ferenc sem tudott bánni a dallammal, énekverssel. Elintézte az éneket versként, akár érzéke, akár képzettsége híján nem volt alkalmas másra. Énekelhetőség, dallamhoz igazodás nem volt szempontja. Némelykor a puszta formai kötöttségek követése és elfogadható magyarságú megverselése is továbbítja az eredeti ének értékeit. Máskor a szabad átalakítás szülhet jó éneket, habár formailag hűtlen, mert van mondanivalója, amely sok korunkbeli énekből kimaradt. A költői és zeneileg is elfogadható újraalkotás csak részben mesterségbeli kérdés, a hitvallási, bibliai, lelki kötöttségek vállalása sem kerülhető el. Ez meg azzal a kísértéssel jár, hogy éppen csak azt nem tartja igazán fontosnak az alkotó, ami a verset verssé, az éneket énekké teheti. Ment mindent azzal, hogy lelki meg hívő. A hibátlanul dogmatikus és száraz rigmusba öntés a másik véglet. Tudás, tapasztalás, mégpedig ennek művészetileg sem kezdeti szintű megvalósulása, valamint hit nincs meg egymás nélkül ezen a sajátos területen. Mutatja ezt a közel vagy távol, lent és fent, mind időhöz és térhez forrott kifejezésmód, amelyben vallanunk kell az időtől és tértől független isteni szándékról. Egészen más szféráról, hová igyekszünk. Éppen ezért a Titanic katasztrófája sem lehet mentség, még kevésbé ajánlólevél silány ének gyártására vagy igénytelenek megtartására.

Jegyzetek

1. Folytatom itt azt a feltárást, amelyet Angolszász énekeink címmel elkezdtem. Vö. Szolgatárs (2014/3–4), 65–72. o.
2. Például nem került bele a legnépszerűbb régi és új énekeket összeválogató munkák közül abba a tájékoztató kötetbe, amely száz ilyen éneket tartalmaz, Hymns and Hymn Singing, A Popular Guide by David Baker and Joan Welsby, T Canterbury Press, Norwich, 1993. – Ebben az összeállításban ilyen nemzetközileg ismertek sorakoznak, mint H. F. Lyte (1793–1847): Abide with me, J. Newton (1725–1807): Amazing Grace, Ch. Wesley (1707–1788): Hark the herald angels sing, Anonym (1971. előtt): Kum ba ya, Lord, kum ba ya, A. M. Toplady (1740–1778): Rock of Ages, cleft for me, S. J. Stone (1839–1900): The church’s one foundation, I. Watts (1974–1748): When I survey the wondrous cross, N. Tate (1652–1715): While shepherds watched their flocks by night. — Nem válogatták bele például az egyik leggondosabban szerkesztett amerikai énekeskönyv 638 éneke közé sem S. F. Adams énekét, Psalter Hymnal, Grand Rapids, Michigan, 1987.
3. Emlegeti az éneket méltató valamennyi írás és hivatkozás, hogy utoljára ezt játszotta a zenekar a süllyedő hajó kápolnájában.
4. Például a Praise and Worship Hymns, A Compilation of Hymns and Gospel Songs Adapted to the Present Day Needs of Churches, Sunday Schools and Special Meetings, Selected under the Direction of Homer A. Rodheaver, Chicago, Philadelphia, Copyright 1927, lenyomataiban (Nr. 18) L. Mason dallamával négy versszakot, vagy például az 1933-as The English Hymnal with Tunes, Oxford University Press, London, 1933, a Horbury-dallammal csak három versszakot közöl (Nro 444).
5. Énekeskönyv magyar reformátusok használatára, Próbakiadás, A Magyarországi Református Egyház kiadása, Budapest, 1948, Debrecen város és a Tiszántúli református egyházkerület könyvnyomda-vállalata.
6. Énekeskönyv református keresztények használatára, Subotica [Szabadka], 1939, 278. szám.
7. Ezzel a rövidítéssel utalok a következő himnológiai kézikönyvre, Csomasz Tóth Kálmán, A magyar református gyülekezeti éneklés, Református Egyetemes Konvent, Budapest, 1950. (Református egyházi könyvtár 25.)
8. Ezzel a rövidítéssel Csomasz Tóth Kálmán tájékoztató kötetére utalok, Dicsérjétek az Urat. Tudnivalók énekeinkről. Budapest. 1971. 2. változatlan lenyomat, Kálvin Kiadó. Budapest, 1995.
9. Bányai Jenő, A magyarországi baptista egyházzene története, Baptista Kiadó, Budapest, 1996.
10. Gyermek-Lant. Vallásos énekek gyűjteménye, Különösen vasárnapi iskolai használatra. Összeállította Farkas Sándor ev. ref. h. lelkész. Budapest, 1883.
11. Bányai, 1996, 33. o.
12. Részletesebben összegeztem a Farkas Sándorra vonatkozó adatokat egyik 2014-ben elhangzott előadásom szerkesztett változatában, Somerville és az angolszász énekek megjelenése egyházunkban címmel, megjelenik 2015-ben a Kovács Ábrahám szerkesztette konferencia-kötetben, amelynek szerkesztése még csak most folyik.
13. Közönséges isteni tiszteletre rendelt énekes-könyv, mely szent Dávid zsoltárain kívül magában foglal némely kiválogatott és a Helvét Vallástételt Követő négy Superintendentia által jóváhagyott énekeket, egynéhány imádsággal együtt. – Megjelent Debrecenben 1877-től tizenhat kiadása, Hornyánszkynál Budapesten szintén körülbelül tizenöt, ezek részben év nélküliek. A nyomda irattárának elpusztulása miatt nem ismerhetjük a teljes számot és az összes bibliográfiai adatot. – A nagyobb formátumú énekeskönyvet továbbra is kiadták Debrecenben és Budapesten is, abból nem hagytak el versszakokat. –  Általános (azonban egyes adatait és nézetét tekintve ma már idejét múlta) tájékoztató: Csomasz Tóth 1950, 183–185. Lásd még kiegészítésül az újabb adalékokat Bódiss Tamás, Az 1948-as énekeskönyv a református egyházi éneklés történetében. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Kutatócsoport, az MTA társult Kutatóhelye, [Budapest], 2008, passim. (Egyházzene-doktori disszertációk; 6.)
14. „Jelentés. Ezen kis kiadásban a Zsoltároknak azon versei, melyek a közisteni tiszteletben nem igen szoktak énekeltetni, kihagyattak.” Ez olvasható a címlap verzóján.
15. Énekek a keresztényi vasárnapi iskolák számára, Budapest, Nyomatta Hornyánszky Victor, 1876. — Lásd címlapképét Bányai 1996, 14.
16. Forgács Gyula, A belmisszió és a cura pastoralis kézikönyve, Pápa, 1925, Főiskolai nyomda, (Református Egyházi Könyvtár 14.)
17. Bányai 1996, 18. o.
18. Hozsanna! Énekeskönyv vasárnapi iskolák, vallásos összejövetelek és a család használatára, Összeállította Victor János, Kiadja a Londoni Traktátus Társulat (Religious Tract Society), Budapest, 1901.
19. A ’48-as énekeskönyv 422. számú éneke.
20. Hallelujah! Evangéliumi énekek gyűjteménye. Szerkesztette Kováts Lajos, Bethánia Iratterjesztése, Budapest, 1914. – Valójában csak 1923-tól jelent meg, majd bővítve, számos alkalommal, 1944-es kiadásának utánnyomásaként még az ezredforduló után is kapható volt.
21. Református énekes-könyv közönséges isteni tiszteletre, vasárnapi iskola és alkalmi vallásos összejövetelekre, Central Publishing House, Cleveland, Ohio, 1918, 259. szám.
22. Az első két évszám a Gyermeklant kiadásait jelenti, a harmadik Szalay József füzetét: Keresztény missziói énekes, Összeáll. Szalay József, Kiad. az első Magyar Missió-Társulat, Budapest, Hornyánszky nyomda, [1895].
23. Reichsharfe: Liederbuch für Gemeinschafts- und Evangelisationsversammlungen, Missions- und Bibelstunden … und häusl. Gebrauch, Striegau. Urban. 1901.
24. Egyedül Draskóczy László tüntette fel helyesen fordítóként Kecskemétit a pasaréti gyülekezet helyi énekeskönyvében, Csillag-csillag, Budapest, 2009, majd ezt követően szintén a dunamelléki énekfüzetekben és az összkiadásban, Krisztus az énekem, Dunamelléki Református Egyházkerület, Budapest, 2012, 622. szám.
25. Tisztáznunk kell még azt is, hogy valóban a református főgondnok az ének fordítója, aki képviselő és hírlapíró is volt, vagy esetleg valaki más azonos nevű. Hegedűs Sándor Kolozsváron tanult. Erdélyi kapcsolatai éltek dunamelléki tevékenysége idején is, emiatt lehetséges, hogy Szász Béla mellett neki is összeköttetése volt a Gyermeklant szerkesztőjével. Azaz Bányai Jenő elképzelésével szemben lehetséges, hogy az ő köre döntő.
26. Érdeklődtem az ezredforduló táján öreg bethániásoktól.  Sajnos, közülük ma már senki nem él. Úgy mondták, hogy az alig ismertek és a szinte soha nem énekeltek közé tartozik.
27. Halleluja! Evangéliumi énekek gyűjteménye, Szerk. Miklóssy József, Kiadja a Bethánia CE Szövetség, Budapest, 2012.
28. Az újraszerkesztett énekeskönyv 1971-ben jelent meg, majd változatlanul 2001-ben. Kecskeméti fordítása, a Mindig velem, Uram a 241. számú, Benkő fordítása, a Megyek már, Istenem a 391. számú ének.
29. Süll Kingának köszönöm, hogy megkérdezte, és elküldte Ballová Sarolta, Bodnár Noémi, Édes Árpád és Oros Márta véleményét.
30. Dicséretek, énekeskönyv,  Magyarországi Metodista Egyház, Budapest, 2004, 344. szám.
31. Baptista gyülekezeti énekeskönyv, Magyarországi Baptista Egyház, Budapest, 2004. 315. szám.
32. Magyar református énekeskönyv. Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata, Budapest, 1996.  – Némileg módosított kiadásai sorban jelentek meg Budapesten és Kolozsvárott, majd Nagyváradon.
33. Krisztus az énekem. Dunamelléki Református Egyházkerület, Budapest, 2012, 622. szám.