Dr. Szöllős János
Ez az előadás a MABAVISZ-konferencián hangzott el a Révkomáromi Baptista Gyülekezetben, 2013. május 11.én.
Kedves testvéreim, kedves barátaim az Úr Jézus Krisztusban!
Először is szeretném megköszönni a meghívást erre a konferenciára. Örülök, hogy Szlovákia területén kerülhet megrendezésre ez a MABAVISZ-konferencia. Üdvözlöm a konferencia résztvevőit a Szlovák Baptista Egyház nevében.
Elnézést kérek az én nem tökéletes magyar kifejezésemért. Az én anyanyelvem szlovák, a magyar nyelvet többnyire csak a konyhában használtam, és az utolsó években már csak ritkán van lehetőségem beszélni magyarul.
A mai előadásom témája: Szlovákok és magyarok együtt Krisztusban. De ez nem lesz elsősorban csak egy előadás, mely tele lenne történelmi tényekkel a szlovákok és a magyarok együttműködéséről az evangélium hirdetésében, habár némelyeket megemlítek. Hallani fogják az én személyes bizonyságtételemet és felfogásomat a közös együttműködésünkről, és remélem, hogy ez egy felbuzdítás is lesz az Isten igéje alapján a közös egységre Krisztusban.
Amikor gondolkodtam erről a témáról, „Szlovákok és magyarok együtt Krisztusban”, rájöttem, hogy én is a szlovákok és a magyarok közti egységnek Krisztusban vagyok a bizonyítéka és megvalósítója, és bizonyára többen vagyunk ebben a helyiségben, akik vegyes szlovák–magyar családból származunk.
A szüleim, az apám magyar ajkú és az anyukám szlovák nemzetiségű, fiatalkoruktól újjászületett hívők voltak, akik átadták az életüket Krisztusnak. Találkoztak és megismerkedtek a gyülekezetben, és úgy döntöttek, hogy egyesítik az életüket a házasságban. Anyukám költözött az apukám falujába, és annak ellenére, hogy nem tudott egy szót sem magyarul, hamar megtanulta a nyelvet, és sokan, akik nem ismerték őt korábban, nem akarták elhinni, hogy nem tudott magyarul gyermekkora óta. Egyes látogatók a csucsomi gyülekezetünkben, ahol gyermekkoromban csak magyarul volt hirdetve Isten igéje, aztán csodálkoztak, hogy miért imádkozik édesanyám hangosan szlovák nyelven, mert megmaradt ez a szokása annak ellenére, hogy megérti és beszéli a magyar nyelvet, szlovákul imádkozik.
Így nőttem fel, vegyes, szlovák–magyar családban, gyülekezetben és városban, ahol természetesen váltottunk az egyik nyelvről a másikra, néha a mondat közepén is, és annak, aki meg akart minket érteni, tudnia kellett mindkét nyelvet. A csucsomi missziós állomásunk a kommunizmus idején először a nagy kézsmárki gyülekezetbe tartozott, amely magában foglalta az egész keletszlovákiai területet, és később, amikor a hatóságok engedélyezték a gyülekezet szétválását, a kassai gyülekezethez tartoztunk. Ezekben a nagy gyülekezetekben voltak magyar anyanyelvű hívők is azon a közösségen kívül, melyben felnőttem, a kassaiban, szilicei jabloncaiban, és még Ágcsernyőn is magyar istentiszteletek voltak akkoriban, és egyes magyar hívők voltak más városokban is. A nagy többség azonban szlovák hívő volt. Apám volt a vezetője a csucsomi gyülekezetünknek, és járt hirdetni Isten igéjét magyar nyelven a többi magyar ajkú gyülekezetbe. Emlékszem, hogy a nagy összejöveteleken, ünnepségeken, ahol több száz résztvevő volt, apám mindig lehetőséget kapott, hogy röviden foglalja össze az elhangzott beszédet magyarul, annak ellenére, hogy a túlnyomó többség nem értette, mivelhogy szlovákok voltak. Nekem mindig természetesnek tűnt a hívők közösségében, hogy kommunikálhatunk mindkét nyelven, és megpróbáltuk megérteni egymást. A valóságban megtapasztalhattam, hogy a Krisztus szeretete egyesít minket, és Krisztusban nemcsak zsidó és görög nem létezik, hanem a szlovák és a magyar sem.
Arra, hogy ez a kölcsönös megértés a két nemzetünk között nem olyan természetes, rájöttem, amikor szembesülnöm kellett a valósággal a körülöttem lévő világban, először a gimnáziumban, ahol együtt voltunk szlovákok és magyarok. Úgy döntöttünk egy barátommal, hogy írunk egy dolgozatot a szlovák–magyar kapcsolatokról városunkban, de találkoztunk erős ellenállással és elutasítással. Akkor tapasztalhattam, hogy együtt lenni Krisztus nélkül nehéz.
Abból, amit eddig mondtam, nyilvánvaló a hierarchia jelentősége a téma címében. Az első helyen az van, hogy „Krisztusban vagyunk”. Ez az alapja, hogy együtt lehetünk a különböző társadalmi, kulturális és nemzetiségi ellentétek ellenére. Együtt Krisztusban lehetnek mind a szlovákok, mind a magyarok, bár a kölcsönös együttélés a nemzeteink között a történelem során már bonyolult is volt.
Szlovákok és magyarok már együtt voltak a Krisztusban a korai baptista misszió kezdetén, mivel a nemzeteink együtt voltak akkoriban egy államban. A szolgálat az Isten országában a nemzeteinkre kölcsönösen hatott, gyakran ugyanazok az emberek hirdették az evangélium üzenetét úgy a szlovákok, mint a magyarok között. Nincs most itt hely arra, hogy részletesen foglalkozzak a szlovák–magyar együttműködéssel az evangélium terjesztésében. Ezt a témát kiválóan feldolgozta a szlovák részről Kondač Pál testvér Zarándokok és telepesek című könyvében, és magyar részről Mészáros Kálmán testvér szintén, de természetesen más szerzők is. Érdekes tényeket tudtam meg a Niesli svetlo evanjelia (Ők vitték az evangélium fényét) című könyvből. Tőlük vettem át néhány alapvető tényt. Éppen magyar evangélisták és baptista misszionáriusok, valamint a németek is eszközzé váltak, amelyen keresztül az evangélium üzenete érkezett a baptista misszió formájában a szlovákok közé. Nagy munkát végzett ezen a területen a 19. századi budapesti baptista gyülekezet, melynek élén Heinrich Meyer prédikátor volt. Ebben a gyülekezetben jutottak hitre és megkeresztelkedtek szlovákok, főleg a liptói és szepesi kőművesek, vagy cselédek, akik a fővárosban dolgoztak.
Meyer prédikátor evangelizációs alkalmakat szervezett a Szepességben a német lakosság körében, de járt Liptóba is keresztelni. Naplójába írta: 1880. április 26án valahol Szlovákiában bemerítettem egy embert, és ezzel megkezdődött a missziós munka a szlovákok között. Később, 1882. április 13án bemerítkezett Liptószentmiklóson a Vág folyóban négy házaspár és négy szlovák nemzetiségű személy. Budapesten bemerítkezett 1875–1890 között összesen 137 szlovák és német nemzetiségű testvér Szlovákia területéről. Ebből a szolgálatból keletkezett 1888ban az első független baptista gyülekezet, a szepsiliptói a jelenlegi Szlovákia területén.
Nagyon valószínű és jellemző a szlovák–magyar baptista együttműködésre, hogy az első szlovák baptisták nem voltak a jelenlegi Szlovákia területén, hanem a szlovák áttelepültek körében az Alföldön, a jelenlegi Magyarország területén. 1860–1865 Békéscsabán először járt a Novák kolportőr házaspár. Szolgáltak itt szintén a legendás „parasztapostolok” is, Kornya Mihály és Tóth Mihály. Az első baptista istentisztelet Békéscsabán 1894ben volt megtartva, Ďurkovič András testvér házában. A prédikátor Vass Sándor volt Nagyszalontáról (Erdély). Már a következő évben júniusban, 1895ben volt itt az első keresztség a folyóban a város közelében, és itt jött létre a baptista gyülekezet. Az Osztrák–Magyar Monarchia feloszlatása előtt Békéscsaba volt a legnagyobb és legnépesebb szlovák város Magyarország területén. A hivatalos statisztikák szerint 1910ben a szlovák nemzetiséghez tartozott 28 600 személy, míg Pozsonyban 11 600 és Kassán 8500 személy. Valószínűleg 1920ig szlovák nyelven volt megtartva az istentisztelet a békéscsabai baptista gyülekezetben. Ezt követően már kétnyelvű volt az istentisztelet. Viszonylag nagy baptista gyülekezetek, ahol a többséget a szlovákok alkották, alakultak még 1918ig Tótkomlóson, Kondoroson, Kiskőrösön, majd Pitvaroson, Szarvason, Csabacsűdön és másutt. A két háború között érték el ezek a gyülekezetek a legnagyobb fellendülésüket. A szlovák gyülekezetek gyarapodtak nógrádi falvakban, Galgagyörkön 1921, Felsőpetényben 1923 és Galgagután 1924, Lucfalván 1931. Sok ezekből a gyülekezetekből az áttelepítés idején, 1946–1947ben számos tagot veszített el, de annak ellenére még mindig léteznek és működnek, ma már mint tiszta magyar gyülekezetek. Kondač testvér szerint jelenleg 14 magyarországi gyülekezetnek van szlovák eredete, a szlovák származású baptisták, akik maradtak, a becslések szerint 1500, ebből 250 vallja magát szlovák nemzetiségűnek.
Az áttelepítés megerősítette más oldalon a baptista missziót Szlovákiában. Anélkül sokkal gyengébb lett volna a baptista misszió munkája Szlovákiában. Csak kettő teljesen új, úgynevezett reemigrációs baptista gyülekezet jött létre DélSzlovákia területén: a naszvadi és a nagysallói. A többi hívő beépült a már létező gyülekezetekbe, különösen a losonciba, panyidaróciba, a volt naszvadi gyülekezetbe, Érsekújváron, Komáromban, Perbetén és Ógyallán, Nagysallón, Léván, továbbá Miloslaván, Alsóbáron és Alsószeliben, Pozsonyban, Pozsonypüspökiben és Jókán. A többi diaszpóra kevesebb tagot számlált, mint például a klenóci gyülekezetben Rimaszombaton, és más kisebb csoportok a már említett gyülekezetek szomszédságában. Az áttelepített testvérekkel megerősödött némely gyülekezet, mint a kassai és a losonci gyülekezetek. Később a migráció által a pozsonyi gyülekezet is létszámban megerősödött, ugyanúgy (akkor még mint Pozsony missziós állomása) a cseklészi gyülekezet.
Sok testvér, akik hűségesen dolgoztak „Isten szőlőjében”, szolgált a magyarok és a szlovákok között párhuzamosan mindkét nyelven. Egyikük egy híres költő volt, id. Ondrej Betko, aki dolgozott a békéscsabai, majd a pozsonypüspöki és a pozsonyi gyülekezetekben. Magyarországról érkezett prédikátor testvér Dezider Bartos (Szarvasról Naszvadra). Több prédikátor, aki diplomát szerzett Szlovákiában, szolgált szlovákiai gyülekezetekben, és betöltöttek magas egyházi funkciókat a szlovák baptista egyházban. Pavel Kondač (Kondorosról származik) elnöke volt a szlovák baptista egyháznak, és mint baptista prédikátor szolgált Pozsonyban, Vavrišovón és Losoncon. Utána elnökké választották J. Kohútot (született Mezőberényben), aki mint prédikátor szolgált Naszvadon és Cseklészen.
A naszvadi prédikátorok közül szolgált Barkoci Mihály testvér (Kiskőrösről származott) Nagysallón. Barkoci Sándor jelenleg misszionáriusként szolgál különböző európai országokban. A mai szlovákiai baptista egyházban már a harmadik generációs prédikátorok szolgálnak az áttelepültek közül.
Hasonlóképpen a Magyarországi Baptista Egyházban több vezető pozíciót töltöttek be olyan testvérek, akiknek szlovák gyökereik voltak, mint Laczkovszki János, Viczián János, vagy a zene területén Beharka Pál, akinek az elődei Pribilinából, Liptóból származtak.
Másrészt meg kell említenem a magyar nyelvű baptisták szolgálatát Szlovákia területén. Már említettem a magyar baptista csoportok szolgálatát a keletszlovákiai gyülekezetekben, ahol én is felnőttem. A nyelvileg vegyes gyülekezetek, amelyekben mindig erősen képviseltették magukat a magyar anyanyelvű baptisták, 1887ben alakultak Pozsonyban, 1899ben Kassán és más helyeken a mai Szlovákia területén. A legerősebb baptista missziós munkát a magyar lakosság körében Érsekújvár és Komárom környékén lehet tapasztalni. Körülbelül 1895ben megkeresztelkedtek az első hívők, Báthó János családja Marcelházán, így létrejött itt az egyház. 1908ban megkeresztelkedtek az első hívők Szentpéteren, ahol megnyitotta a szívét és az otthonát az evangélium üzenetére Major Bálint testvér. Az imaház 1926ban épült. Kiterjedt missziós munka zajlott a magyar lakosság körében Csallóközben Alexovics prédikátor testvér által, aki szolgált a negyedi gyülekezetben 59 évet, ahol már 1907ben építettek imaházat 150 fő részére. A misszionáriusi munka 1926ban elkezdődött Perbetén is. Ezek a különálló gyülekezetek veszítettek tagokat, hasonlóan mint a szlovák gyülekezetek Magyarországon a lakosságcsere által. Jelenleg ezek a csoportok önálló magyar gyülekezetet alkotnak a szlovákiai baptista egyház keretein belül a szentpéteri gyülekezetben. Magyar istentiszteletet tartanak más helyeken is, például Érsekújváron, Komáromban, de erről többet minden bizonnyal prédikátor testvérünktől, Dóczé Bálinttól fogunk hallani.
A feljebb megemlített történelmi tények azt mutatják, hogy milyen csodálatos munkát végzett együtt, egymást segítve mind a magyar, mind a szlovák baptista misszió a nemzeteik között. Együtt tudtak működni annak ellenére, hogy a körülmények nem voltak mindig kedvezőek számukra. Együtt tudtak működni akkor, ha teljesen tudatában voltak annak, hogy a Krisztusban már van egy új identitásunk mint hívőknek. Amikor felöltöttük a Krisztust, elsősorban Krisztus követői, az ő szolgái lettünk. Ennek az új identitásunknak köszönhetően egyek lehetünk együtt.
Természetesen az ördögnek ez nem tetszik, és úgy, ahogyan más területeken, a nemzetiség területén is ki akarja használni a régi identitásunkat, és feszültséget és szakadást akar a hívők közé szítani, és aláássa az egységet közöttünk, hogy elpusztítsa Isten munkáját. Nincs értelme tagadni, hogy néha a történelem során köztünk, a hívők között is sikerült neki viszályt szítani. Meg kell vallanunk az Úr előtt ezeket a bűnöket és hibákat, hogy megbocsátást nyerjünk tőle, és mi is tudjunk megbocsátani egymásnak.
Hála Istennek, ha megnézzük a közös történelmünket, azt látjuk, milyen csodálatosan megnyilvánult az Isten kegyelme rajtunk, látjuk a hit hőseit, akik nem nézték azt, hogy valaki magyar vagy szlovák, hanem hűségesen végezték a küldetésüket, és megosztották az evangélium üzenetét mindenkivel, függetlenül attól, hogy magyarok vagy szlovákok voltak-e a hallgatók. Képesek voltak arra, hogy a magyaroknak magyarok legyenek, és a szlovákoknak szlovákok. Ez a szemlélet inspiráljon minket is ma!
Eszembe jutnak egy ének szavai a magyar A hit hangjai énekeskönyvből, melyet mint gyermek nagyon szerettem énekelni, és ezekkel a szavakkal szeretném befejezni az előadásomat:
„Nincs Krisztusban Kelet, Nyugat,
és nincsen Észak, Dél,
Csak egy közösség általa,
Hol földön ember él.
(…)
Egymásra lel Kelet, Nyugat
Krisztusban, Észak, Dél,
Őbenne egy minden hívő,
Ki itt a földön él.”
Ámen.
Források:
- Pavel Kondač: Pútnici a osadníci. Dejiny slovenských baptistických zborov v Maďarsku. Bratská jednota baptistov v SR, 2002 (elektronická kniha).
- kol.: Niesli svetlo evanjelia. Sto rokov baptistickej práce na Slovensku. Bratská jednota baptistov v SSR, Bratislava, 1988.