szolgálat

Mi az életünk alapja? Gondolatok Jn 12,1–11 alapján

Tóth-Simon Károly

A szerző a Miskolci Keresztény Gyülekezet egyik pásztora és az infaustus.wordpress.com blog írója. Házas, egy leány édesapja.  

A keresztény hit lényeges vonása az, hogy nem magunknak kell kitalálni, hogy hogyan éljünk – Istennek konkrét terve van az életünkre nézve. Ez ugyanúgy igaz az egyéni, mint a gyülekezeti életünkre. Ha egyéni életünkre nézve feltesszük magunknak a kér­dést, hogy mit kíván tőlünk Isten, a Szentírásban ezt a választ találjuk: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben!” (Mik 6,8). Világos, hogy az Úrnak kész terve van ránk nézve, melynek alapja az, hogy csak ő ismeri azt a jövőt, melyet megálmodott nekünk (Jer 29,11).

Ugyanez igaz a gyülekezeti életünk tekintetében is. Az egyház nem emberi találmány, hanem Jézus Krisztus hozta létre és építi („Én… építem fel egyházamat” – Mt 16,18), illetve ő az, aki a Szentlélek által szolgálatba állítja a lelki munkásokat (ApCsel 20,28). Legyen szó egyénekről vagy egész közösségekről, Isten konkrét tervvel rendelkezik az életünkre nézve. Ez a terv pedig csodálatosan kibontakozik az egyik jól ismert evangéliumi történetben.

Tovább »

Sebek és reménységek

Norwichi Julianna anakhoréta és a sikerevangélium tanításának összehasonlítása a mai magyarországi helyzetre való alkalmazhatóság szempontjából

Nemeshegyi-Horvát György

A szerző előzetes megjegyzései a cikkhez

  1. Ezt az esszét eredetileg angolul írtam, és 2012 januárjában adtam be a prágai International Baptist Theological Seminary-ba ottani tanulmányaim részeként. Eredeti címe: Wounds and Hopes: A Comparative Study of the Teachings of Prosperity Gospel and of Julian of Norwich with Regard to Their Possible Applications in Contemporary Hungary.
  2. A magyar szöveg néhol „döcögősen” hangozhat, bár igyekeztem a tőlem telhető legvilágosabb magyar fordítást elkészíteni. Szintén amiatt, hogy az esszé eredetileg nem magyar olvasók számára íródott, történik, hogy néha olyan dolgot (például a 2010-es választás eredményét) is elmagyarázok, ami a legtöbb magyar számára közismert.
  3. Bár a dolgozat megírásakor igyekeztem pontosan idézni a jogszabályokat, azok időközben módosulhattak. Ezek pontos változásának frissítését nem tartottam indokoltnak a magyar fordítás elkészítésekor, mert irányultságuk, amelyre ebben a dolgozatban utalok, nem változott számottevően.
  4. A dolgozatban kritikai éllel említem meg, hogy a mai magyar társadalomban sokak számára nehéz különbséget tenni a jelenlegi, Fidesz-KDNP-s kormányoldal politikai üzenete, illetve a kereszténység hangja között, és igyekszem a kettő közötti distinkciót megkeresni. Ezzel együtt azonban szeretném nyilvánvalóvá tenni, hogy ez a cikk nem a pártpolitikáról szól, és nem kampányol a jelenlegi kormány ellen (ahogyan mellette sem).
Norwichi Julianna
Norwichi Julianna
Németh Sándor
Németh Sándor

Tovább »

Elhívás a szolgálatra 2Kir 2,1–18

Győri Gábor

A Királyok könyve egy átfogó történeti mű befejezését képezi, amely a Józsué könyvétől (egyesek szerint a Deuteronomiumtól) a Királyok második könyvéig tart. A héber kánon alapján ezek az iratok, a tulajdonképpeni prófétai könyvekkel együtt a „Próféták”-hoz tartoznak, amelyek a Tóra után a héber kánon iratainak második nagy csoportját alkotják. Ennek a történeti műnek a szerkesztői Isten népének múltját akarják megmagyarázni, és ilyen módon próbálják megértetni Istennek az ő népe számára készített útjait. Tulajdonképpen egy teológiai alapon álló „történelemértelmezést” nyújtanak, aminek egyik célja, hogy bemutassa a választott nép fogságba vitelének okait. Ezt többek között az Izraelben és Júdában élő királyok uralkodásának rövid, teológiai összegzésével teszi, vagyis hogy azt tették-e, amit jónak vagy amit rossznak tart az Úr. Mint például az általunk vizsgált történet idején uralkodó Ahazjá, aki
 „azt tette, amit rossznak tart az Úr, mert apjának és anyjának az útján, meg Jeroboámnak, Nebát fiának az útján járt, aki vétekbe vitte Izraelt. A Baalt tisztelte, őt imádta és bosszantotta az Urat, Izrael Istenét egészen úgy, ahogyan apja tette” (1Kir 22,54).