Igehirdetés a 2Kir 22,8–22 alapján

Kereskényi Sándor Ez az igehirdetés 2014. október 28-án hangzott el a szegedi protestáns hét keretében a Szegedi Evangélikus Templomban. Kereskényi Sándor, az igehirdető a szegedi Honvéd Téri Református Egyházközség lelkésze. Alapige: 2Kir 22,8–22 Szeretett Testvérek! A reformáció második hullámának képviselői, akik sajnálták, de belátták, hogy új egyházszervezetet kell kialakítani, különös hangsúlyt helyeztek arra, hogy a laikus, vagyis papi végzettséggel nem rendelkező hívek jelentős szerepet kapjanak a gyülekezetek vezetésében. Papírforma szerint ez ma is működik, bár a nem tudni, honnan (biztosan nem a Bibliából) szedett címekhez, mint tiszteletes, nagy- és főtiszteletű, makacs módon ragaszkodó lelkészek jobban szeretik, ha a világi vezetők (vagy Tovább olvasom…

Elhívtalak azért, hogy nékem szolgálj…

Huli Sándor „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével”. – Efezus 4,1–3 Amikor arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy mit tartok a legfontosabbnak a lelkipásztori szolgálatomban, elsőként az Istentől kapott elhívásom jut eszembe és a fenti ige, amely által az Úr megerősített és megadta számomra a „szolgálati szabályzatot”.

A hét első lépés (Márk 10,46–52)

Kortárs igehirdetők Papp Dániel Jó, hogy nem először halljuk ezt az igét, ami alapján már kiálthattunk Istenhez és meggyógyulhattunk általa. Most viszont hívom a kedves jelenlévőket, hogy tegyünk meg hét lépést, hogy elinduljunk Jézussal – igen, miután e hét lépéssel elérkeztünk hozzá! Ahhoz, hogy elérkezzünk Istenhez és indulhassunk vele, ahhoz is kell lépéseket tenni. Hívom arra a gyülekezetet, hogy legyünk célirányosak: Jézus Krisztus a cél, akihez meg kell érkeznünk és akivel tovább kell mennünk. De ne legyünk olyanok, mint sok keresztény, akik között vannak talicskához hasonlók – csak akkor haladnak, ha kényszerítik őket. Egyesek olyanok, mint a kenu – pacskolni Tovább olvasom…

Kritika és bátorítás

Boncz Zoltán A kritika és a bátorítás két olyan terület, ami nem igazán kap sok figyelmet, ugyanakkor alapvetően meg tudja határozni egy család, illetve egy gyülekezet mindennapjait is. Befolyásolja azt, hogyan érzed magad abban a közösségben, illetve az adott személlyel. Sajnos egyszersmind két olyan területről van szó, amiket ha használunk is, nem megfelelően tesszük. Pál gyakran ad egy „listát” arra nézve, hogy miként viselkedjünk. Erre példa az 1Thessz 5,12kk, de ilyet látunk a Kolossé 4 elején is. Kol 4,6: „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.” Egyesek erre azt mondják, hogy ez csak rizsa és Tovább olvasom…

Tagadástól hitvallásig Jn 20,24–29

Balog Miklós Ebben a történetben húsvétnak az a nagy örömhíre van, hogy egy olyan kételkedő természetű ember, egy olyan makacsul hitetlen lélek is, mint Tamás, eljuthat a hit teljességére, arra az ámuló, boldog hitvallásra, hogy: „Én Uram, és én Istenem!” Vegyük most úgy, mintha itt ülne vagy itt ülnének ezek a még nem hívő, de bizonyosságot kereső Tamások közöttünk, és így szólítaná meg őket az Úr: „Ne légy többé hitetlen, hanem hívő! Szólhat-e ez a felszólítás azoknak, akik mindig itt vannak, de még nem tértek meg?