Lapszámok

Sebek és reménységek

Norwichi Julianna anakhoréta és a sikerevangélium tanításának összehasonlítása a mai magyarországi helyzetre való alkalmazhatóság szempontjából

Nemeshegyi-Horvát György

A szerző előzetes megjegyzései a cikkhez

  1. Ezt az esszét eredetileg angolul írtam, és 2012 januárjában adtam be a prágai International Baptist Theological Seminary-ba ottani tanulmányaim részeként. Eredeti címe: Wounds and Hopes: A Comparative Study of the Teachings of Prosperity Gospel and of Julian of Norwich with Regard to Their Possible Applications in Contemporary Hungary.
  2. A magyar szöveg néhol „döcögősen” hangozhat, bár igyekeztem a tőlem telhető legvilágosabb magyar fordítást elkészíteni. Szintén amiatt, hogy az esszé eredetileg nem magyar olvasók számára íródott, történik, hogy néha olyan dolgot (például a 2010-es választás eredményét) is elmagyarázok, ami a legtöbb magyar számára közismert.
  3. Bár a dolgozat megírásakor igyekeztem pontosan idézni a jogszabályokat, azok időközben módosulhattak. Ezek pontos változásának frissítését nem tartottam indokoltnak a magyar fordítás elkészítésekor, mert irányultságuk, amelyre ebben a dolgozatban utalok, nem változott számottevően.
  4. A dolgozatban kritikai éllel említem meg, hogy a mai magyar társadalomban sokak számára nehéz különbséget tenni a jelenlegi, Fidesz-KDNP-s kormányoldal politikai üzenete, illetve a kereszténység hangja között, és igyekszem a kettő közötti distinkciót megkeresni. Ezzel együtt azonban szeretném nyilvánvalóvá tenni, hogy ez a cikk nem a pártpolitikáról szól, és nem kampányol a jelenlegi kormány ellen (ahogyan mellette sem).
Norwichi Julianna
Norwichi Julianna
Németh Sándor
Németh Sándor

Tovább »

A legnagyobb bűnös, akit ismerhetsz

viktorHegedűs D. Viktor
teológushallgató, BTA

 

Ki a legnagyobb bűnös, akit ismersz? Amilyen választ adsz erre a kérdésre, az rengeteget árul el a teológiádról, illetve lelked állapotáról. Néhány keresztény ezt a kérdést nehéznek, ha nem egyenesen illetlennek találja, úgyhogy hadd kezdjem rögtön az elején azzal, hogy meg vagyok győződve arról, hogy egy keresztény számára a válasz erre a kérdésre csakis a következő lehet: én vagyok a legnagyobb bűnös, akit ismerek. Sokan megütköznek ezen a kijelentésen, olyan egyénekre mutogatva, akik állandó bűntudatban élnek, és ebből nem találnak kiutat. Elismerem, hogy ez a teológia valóban kegyetlennek tűnhet. Azonban ha helyesen értelmezzük, akkor valójában ez a teológia a kétségbeesés helyett igazi szabaduláshoz vezet. Ha megismerjük saját magunkat igazi valónkban, és ezzel együtt Megváltónkat is, akkor az rávilágít a mi bűnösségünkre, de Krisztus megváltásának dicsőségére is, mégpedig olyan módon, ami egyszerre megaláz, de boldoggá is tesz minket Isten kegyelmében.

Tovább »

Gondolatok a szakrális költészetről

Leleszi Balázs Károly

Leleszi Balázs Károly költő, író. 1958-ban született egy református papi családban. Édesapja bibliafordító volt. 11 kötete jelent meg eddig, a legutolsó – Oszd szét a szeretetet – 2013-ban. Verseiben az Istentől nyert látást követi. Áthatja verseit az Istenbe vetett mély és szilárd bizalom. Szociálpedagógiát végzett a Pázmányon. Jelenleg Káván él.

 „Amit tesztek szívből végezzétek, úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek!” (Kol 3,23)

I.

Miért ír az ember? A válasz roppant egyszerű: ír, mert érzi a Szellem indíttatását. A belső Sürgetést. A Valóság szorongattatását. Isten kezét a vállán. Ír, ahogy Radnóti Miklós megfogalmazta: ír, mert mi mást is tehetne?… És mi is a vers? – erre a kérdésre a maga korában minden lírikus új válaszokat és új definíciókat keres. Így vagyok most ezzel én is. Bár én ebben a kis írásomban Isten országának viszonylatában próbálom vizsgálni ezt a kérdést. Egyes irodalmi szakemberek szerint a költőknek Orpheuszként pokolra kell menniük, hogy ott találják meg saját hangjukat. József Attila egyik legdrámaiabb verseskötete (Külvárosi éj) mottójául ezt az egyszerű, régi pásztoréneket választotta:

Aki dudás akar lenni,

pokolra kell annak menni,

ott kell annak megtanulni,

hogyan kell a dudát fújni.

A költő ebben a régi pásztortáncból átvett énekben, nagy kifejező erővel arról ad hangot, hogy a költők belső pokolra szállása – kikerülhetetlen. Úgy emlékszem, hogy József Attilának összes művei elé is ezt az éneket választották halálosan szép jelmondatul. „Poétának lenni: veszélyes foglalkozás”, olvastam valakinél nemrég valahol.

Tovább »

Hét főbűn a menedzsmentben

Ajánló

Cikkünk a vezetéselmélet területére kalauzol bennünket. Szerzője dr. Tomka János, aki maga is Isten gyermeke, férj, apa, és ízig-vérig közösségi ember. Szakmai és tudományos tapasztalatait a vezetés és az oktatás területén szerezte. Jelenleg a KPMG-BME Akadémia társelnöke, az akadémiát működtető szervezet ügyvezető igazgatója, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának tanára. Fájdalmas, de izgalmas témát taglal, a vezetéselmélet és az etika határterületére kalauzol, és a vezetéssel kapcsolatos bűnök felismerésére hív. A cikk nem egyházi kontextust tart szem előtt, ugyanakkor a tárgyalt jelenségek olyan tükröt tarthatnak elénk, amiben felismerhetünk gyülekezeteinkben is megfigyelhető anomáliákat és kerülendő vezetői magatartásformákat. Sokat tanulhatunk arról is, hogy a vezető beosztásban dolgozó gyülekezeti tagjaink milyen erkölcsi dilemmák között élnek (netalántán vergődnek) a hétköznapok során. Mindez hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy igehirdetésünk jobban szolgálja hallgatóinkat, és közösségépítő munkánk során ne szakadjunk el a valóságtól, figyelembe tudjuk venni korunk kihívásait.

Szeretettel és tisztelettel ajánlom Dr. Tomka Jánost és cikkét az olvasónak!

Heizer Tamás

Tovább »

Kilenc megállapítás, ami tönkreteszi a házicsoportodat

Ben Reed

Ben Reed kicsoportokért felelős lelkipásztor az amerikai Nashville-ben és körzetében, a Long Hallow gyülekezetben, amely egy több helyszínnel rendelkező gyülekezet. Lelkészi diplomáját a Déli Baptista Teológiai Szemináriumon szerezte.

Házicsoportos közösségedet nem szeretnéd romokban látni. Nem ezért indítottad el. Azt akarod, hogy jól működjön. Azt akarod, hogy az emberek növekedjenek és erősödjenek a csoportban.

Olyan csoportot akarsz, amely­be az emberek alig várják, hogy mehessenek. Amelyről beszélhetnek a barátaiknak. Olyat, amelyre tíz év múlva visszatekintve azt mondják: „Az a közösség megváltoztatta az életemet.”

Nem azt akarod, hogy az emberek félve jöjjenek el a csoportra minden héten, csak azért mert úgy érzik, hogy el „kell” jönniük. Amúgy pedig időpocsékolásnak tartják egy olyan csoporthoz tartozni, amelyről másoknak is azt mondják: „Ne csatlakozz kiscsoporthoz, amibe én járok, az is szörnyű.”

A csoportod sikerességét egy bizonyos szempontból nem tudod befolyásolni. Istené a választás, hogy megáldja-e, vagy nem. Az ő jogában áll olyan módon ösztönözni az embereket, hogy azok elkötelezettek legyenek… vagy pedig nem. Isten támogató keze ott lesz… vagy nem.

Azonban vonhatsz le magadban megállapításokat, amelyek elkerülhetetlenül meglékelik a csoportod, amelyek garantálják, hogy semmit nem nyersz az egészből, és egy szörnyű tapasztalatban részesítesz mindenki mást a csoportban. Gondolatok, amelyek lerombolják a közösséget, ahelyett, hogy előmozdítanák.

sg_photo

Tovább »